1993. év

Tehát tisztelt Minisztertanács, mielőtt elkezdjük az ülést, szeretném először is a tegnapi szavazás eredményeként leszögezni azt, hogy ha a Minisztertanács, a miniszterek és a politikai államtitkárok példát mutatva és demonstrálva a jelenlétüket – amit úgy érzem, hogy jól megcsináltunk –, és érzik ezt a koalíciós partnereink és az egy-két független képviselő is, akkor a jóslatokkal ellentétben meg lehet teremteni ezt a szituációt. Viszont rendkívül fontos, hogy egy pillanatnyi illúziója ne legyen senkinek, hogy ez bármikor felborulhat, és ezt nekünk a hátralévő időben ilyen figyelemmel és koncentrációval kell végezni. Nem tehetjük ki magunkat, hacsak nem döntünk másképp, hogy leszavazzanak bennünket, és nem egy-egy részletkérdésről van szó, hanem ilyen kardinális kérdésekben. Biztos, hogy az egész ellenzék, tehát azon belül elsősorban a szocialisták, ahogy levélben is utaltam rá, előrehozott választásokra készülnek. Érzik azt, hogy ez egy lehetőség a számukra, relatíve nekik ez jó lenne, és azért felhívom a figyelmünket arra, hogy Horn Gyula a pótköltségvetésben Keleti úrral milyen módosító javaslatot tett, először a Köztársasági Őrezredre, azután ugye a rendőrségre, honvédségre, határőrségre költendő nagyobb pénz vonatkozásában. Ez tipikusan az, amikor egy kommunista politikai erő meg akarja nyerni a fegyveres erőket és erőszakszervezeteket, ráadásul mindjárt a Köztársasági Őrezreddel kezdi. Ez egy finom utalás arra, tessék visszaemlékezni, Indira Gandhit is a testőrei lőtték le. Ennek következtében még ez a finomság is érzékelhető Horn úr és Keleti úrnak az észjárásában. Tehát ennek van egy része, ami világosan jelzi, hogy ő, aki valamikor még a Nemzetbiztonsági Hivatal és mások egyenes feloszlatását mondta egyik beszédében, ma eljutott oda, hogy kifejezetten egy ilyen választási trükkel a fegyveres erők megnyerését célozza meg. Ennek következménye viszont az, felhívom a figyelmét valamennyi érintett miniszternek, hogy az alájuk tartozó szervezettel, hadsereggel, a rendőrséggel stb. programszerűen kell foglalkozni, a hazugságot meg kell értetni a beosztottakkal, meg kell értetni, hogy itt csak egy trükkről van szó. Ez az egyik. A másik pedig, hogy mindennap kapok egy levelet Schalkhammer úrtól, aki szükség esetén nemcsak az országúton, hanem politikai értelemben is mindig áttér a menetiránnyal ellentétes baloldalra. Közismert, hogy most volt a karambolja. Ír egy levelet a bányászok ügyében, akkor a mezőgazdasági kérdésben, szóval végig lehet sorolni. Előttünk kell álljon az, hogy egyes érdekvédelmi szervezetek mozgatásával most mind leteszik a névjegyet, egymás után követeléseket állítanak, hogy utána ősszel, augusztus végén megkezdhessék a küzdelmet. Biztos vagyok benne, hogy augusztus 20-ától kezdve frontális támadásban lesz részünk. Ezek az első előőrsök, az érdekvédelmi szervezeteknek ezek a névjegylerakásai, amit, ha nem jól kezelünk, akkor járványszerűen fog ez jönni, mert mindenki fél, hogy lemaradt, hogy nem tette le a névjegyét egy követeléssel. Alaposan meg kell nézni, hogy kik ezek a nagyhangú szakszervezetiek az egészségügy, az oktatás stb. területén is. Nem kell szívbajosnak lenni, ha olyan személyekről van szó, és nem kell eltűrnünk semmiféle ilyen pofázást, helyből vissza kell verni. Ezt én nagyon komolyan lelkükre kötném, és kérem, hogy gondoljanak erre. A másik, a képviselők. A képviselők jelentékeny része kritikus helyzetben érzi magát. Először is minden pártnak tudnia kell, hogy a választásokig működőképes parlamentet kell tudni fenntartani azokkal a képviselőkkel, akik nem lesznek esetleg képviselők. Tehát minden olyan lépést, ami megzavarja, vagy bizonytalanságba helyezi a képviselőket ebben az időszakban egy következő választási ciklus szempontjából, azt nem lehet csak durr bele. Nem lehet, hogy a képviselő úgy érezze, hogy mialatt ő a kedvünkért itt nyomogatja a gombot, azalatt Sarkadon hátba támadja a saját pártszervezete, és leváltja. Tehát nekünk elsődleges fontosságú a parlament működőképességének fenntartása. A képviselőknek lehetővé kell tenni, hogy megméressenek és magyarázatot adjanak legalább, és a helyi szervezetekkel ezt összhangban kell csinálni. A minisztereknek, politikai államtitkároknak a frakciókon és egyéb helyeken állandóan kapcsolatban kell lenni a képviselőkkel, és ez megint a politikai államtitkároknak súlyponti feladata. Tessék belegondolni annak az általános iskolai ének- vagy tornatanárnak a helyzetébe, aki most itt van, képviselő lett két bizottsági tagsággal, és most azzal kell neki foglalkozni, hogy akkor mi lesz vele a továbbiakban. Ez nem fog kitartani, ha mi nem kezeljük megfelelően az ügyet. Ez érvényes az orvosra vagy az ügyvédre is, aki úgy érzi, hogy feladta a magánpraxisát, vagy közben elvesztette a klientúráját, ő arra fog törekedni, hogy ezt mielőbb visszaszerezze. Pedig ez is kormányzati kérdés, mert semmit sem érünk el a legjobb tervekkel, ha nincs megszervezve a képviselőházi hátterünk és a képviselőházi hátterünk mögött a pártok. Nyilvánvaló, hogy a koalíciónak egymással is ki kell jönnie, a koalíciónak egymást is tájékoztatni kell. Kormánytagoknak, akik itt együttműködnek, tudni kell, hogy ott hogy kezeljük az embereket. Ez is benne van nyilván, hogy sikerült a mostani eredményt elérni, éppen ezért próbáljuk meg ezt elérni egészen a választási kampány időszakáig. Főleg a minisztereknek azután is kötelessége az együttműködés, de addig ne legyenek rosszul értelmezhető mondatok, vagy egyéb lórúgások, amikre a másik fél kénytelen válaszolni, amin az ellenfeleink csak röhögnek. A sajtónak, az ellenzéknek egyetlen célja van, hogy bennünket szétválasszanak. Tessék megnézni a Csurka-ügyet, vagy bármilyen más ügyet. Most már akár a védelmére is kelnek Csurkának, és már lassan legfőbb erény lesz, ha valaki besúgó volt, de arról cikket ír. Hát mégis ez mutatja a magyar politikai közerkölcsnek a leromlását. Nem az a tény, hogy bárki bármilyen kényszerhelyzetbe kerül, csak akkor ne az legyen a reakció, ami történt ezekben az esetekben. Tessék megnézni, Horn Gyula kijelentheti a parlamentben, hogy pufajkás volt, de emiatt nemhogy kifütyülik, hanem még elfogadják. Torgyán József a saját körében marad. Csurka Istvánt pedig pajzsra emelik, és úgy biztosítják a Magyar Út elnöki megválasztásánál, minthogyha csak egy kis hibát, mondjuk egy mellékdolgot kellene neki, egy kalandos víkendet megbocsátani. Hozzáteszem, Bethlen Istvánnak sose bocsátották meg, hogy ’29-ben a gazdasági válságnál nem találták három napig. Tehát ezek olyan dolgok, amiket el kellett mondanom. Szabó Iván miniszter úr, nem tudom, mikor jön. Ebéd után? Én azért a Minisztertanács előtt szeretném az elmondottak után külön jegyzőkönyv számára is kiemelni, hogy Nagy Ferenc miniszter úr a kisebbségi és nemzetiségi törvényjavaslat kidolgozásával, ennek koordinálásával, előterjesztésével rendkívül nagy jelentőségű jogalkotásnak lett az atyja és előadója, és ezért a Kormány nevében szeretnék köszönetet mondani. Azt hiszem, hogy ez túlmutat messze a határokon, és a magyar történelemnek egyik nagyon jelentős eseménye, és nem kell mondanom, hogy mit jelent az elmúlt évszázad nagy nemzetiségi törvényei, jogszabályai után. Nem sorolom fel most, a reformkori kezdeményezésektől az 1849–68, az 1918-as terveket és Teleki Pálnak a visszacsatolt területek átvétele körüli időszakban kialakított nagyszerű nemzetiségi elképzeléseit,? hogy ezek után ez egy milyen fontos európai állomás. Ugyanúgy szeretném megköszönni távollétében is Szabó Iván miniszter úrnak, mind a három szavazásra előkészített anyagot sikerült ezzel az abszolút többséggel elfogadtatnunk, és hogy a pótköltségvetés elfogadásával és az ehhez kapcsolódó más kérdésekkel fáradhatatlanul foglalkozva, saját pártján belül, pártunkon belül és a koalíciós partnerekkel együtt tudta ezt elérni. Úgy érzem, hogy ezt el kellett most mondanom. Ugyanígy Mádl miniszter úr, aki most is ott van a parlamentben, itt szeretném azt elmondani, hogy a kultusztárca részéről nem kisebb jelentőségű teljesítménye volt az egész kormányzati időszakunk számára is rendkívül fontosságú kulturális csomagnak az elfogadtatása. Sajnálatos, hogy az akadémiai törvény nem kerül most a nyár előtt sorra, de a többit mindenképpen keresztülvittük. Ez egy politikai kérdés, hogy meg akarták akadályozni, hogy ezt a sikert elkönyvelhessük, de sikerült ezt is lerakni az asztalra. Kérem az ezzel kapcsolatos szavazásnál is a mozgósítás elősegítését, mert hasonlóan nagyon fontos ez az esemény. A kormányszóvivő részére szeretném még elmondani és az érdekelteknek is, hogy ma négykor lesz egy sajtóértekezlet és holnap kilenckor is. Javasolnám, hogy a két most érintett miniszter valamelyike mindenképpen vegyen részt, és adjanak egy rövid tájékoztatást a sajtónak, a Magyar Távirati Iroda munkatársainak. Egyébként, ha azt akarjuk, hogy valamit jól kommunikáljanak, megfelelő összefoglalót írásban a kezükbe kell adni. Ez más újságírókra is vonatkozik. Abból induljunk ki, hogy analfabéták. A többi az legyen meglepetés. A másik, amit kérnék, hogy ezzel a kisebbségi, nemzetiségi törvénnyel kapcsolatban vagy a külügyminiszter úr vagy Entz Géza is legyen jelen, mivel ennek van egy nemzetközi kihatása, nem csak a hazai. Amit elmondanak a fő kérdésben, annak részben a határon túli magyarok szempontjából vagy külpolitikai szempontból is fontos hatása van. A pénzügy részéről is három törvényjavaslat került elfogadásra, tulajdonképpen az áfa stb., és a pótköltségvetés. Erről mindenképpen ma is és holnap is kellene szólni, tudniillik ez is politikai kérdés, hiszen itt visongtak mostanáig, hogy nem fogják elfogadni stb. Tehát nem csak egyszerűen a tényt kell rögzíteni, hanem politikusan is szükséges megfogalmazni. Úgyhogy kérem, hogy a Kormány ezeket vegye tudomásul. A harmadik kérdés még napirend előtt, amiről szólni szerettem volna, az az érdekvédelmi szervezetekkel kapcsolatos. Ahogy az előbb már utaltam rá, most elkezdődnek az első ilyen próbalépések. Járőröket küldenek ki, hogy lövünk-e rájuk, vagy nem. Tehát ilyenek az Agrárkamara, a MOSZ, az Egészségügyi Dolgozók Demokratikus Szakszervezete, Gulyás Judit, a VIII. kerületi pártbizottság jeles alakja mint főtitkár. Schalkhammer Antal, a bányászati szakszervezet nevében írt egy levelet. Megkértem az ipari miniszter urat, hogy foglalkozzék vele. Akkor itt van a számlaadásvita és a többi, ezek sorban jönnek. Tehát az egész érdekvédelmi ügyet át kell tekinteni. Továbbá itt van a szigetközi önkormányzatok szervezetének július 31-ére szóló ultimátuma is. Legutóbbi minisztertanácson a környezetvédelmi miniszter urat és a belügyminiszter urat kértük fel arra, hogy a valós helyzetet most már tényszerűen közöljék velünk, mert itt nincs időnk azon vitatkozni, hogy hol van víz, vagy hol nincs. Kértem, hogy gondoskodjanak róla, hogy tudjanak erre válaszolni együttesen.

Napirenden kívül az MSZMP által kölcsönbe vett állami tulajdonú műtárgyak helyzetével kapcsolatban.

(Az MSZP mint az MSZMP jogutódja szerződést kötött a művelődési tárcával arról, hogy anyagilag kiegyenlíti az MSZMP által kölcsönbe vett állami tulajdonú műtárgyakat, amelyek nem fellelhetőek.)

A művelődésügyi tárcánál egy dolgot szeretnék megemlíteni, de most erről nem szeretnék vitát, csak akkor, ha igaz, amit mondok. Akkor viszont kérem utánanézni, és a legközelebbi kormányülésen bennünket tájékoztatni. Ez a kérdés, az MSZMP, a KISZ és a Hazafias Népfront tulajdonában volt, de át nem adott műtárgyak kérdése. Az egy dolog, hogy az MSZMP tulajdonában voltak műtárgyak, azonban ezek a műtárgyak nemzeti értékek, nemzeti kincset jelentenek. Ennek 40%-a eltűnt, bár nyilvánvaló, hogy a lakásokban megtalálhatóak, az Aczél-örökösöknél a nem tudom kiig. Ez az egyik lehetőség. Ezt anyagilag kompenzálta az MSZP úgy, hogy a nem államtól kölcsönkapott műtárgyakkal kiegyenlítette pénzügyileg. Ez történt szerződés szerint. Tehát a magyar államot anyagi értelemben nem érte sérelem, mert ezt kiegyenlítették. Ugyanakkor jogi szempontból megtörtént az állami tulajdonnak az eltűnése. Ez önmagában véve a nyomozás további folytatását igényli. Ezek a műtárgyak, ha védettek voltak, ha nem voltak védettek, akkor is olyan értékek voltak a birtokukban, amit nem szabad veszni hagyni. Tehát feltehető, hogy itt is elkövették a jogsértést, de mindenesetre tovább üldözendő az a tény, hogy az ő tulajdonukban lévő, illetve állami tulajdonban lévő kölcsönkapott tárgyak 40 százalékával össznemzeti szempontból nem tudnak elszámolni. Lehet, hogy kivitték a határon, kinti elvtársnak adományozva, vagy csak hazavitték, de ezzel nem intéződött el a dolog. Annyit elért a Művelődési Minisztérium, hogy vagyonilag ez ki lett egyenlítve, de még bűncselekmény esete is fennáll ezeknek az eltűnésével kapcsolatban a muzeális és egyéb törvények alapján. Tehát itt nincs leállás. Tehát azt az anyagot, ami tudunk, ki kell adni a rendőrségnek nyomozásra, mint ahogy a múzeumokban eltűnt tárgyakat is körözik. Tehát ez nem úgy alakul ezáltal, hogy mostantól kezdve ezek a tárgyak piacra dobhatóak, mert eltűntként vannak nyilvántartva, és holnap ezeket az Aczél lánya gond nélkül beviheti a bizományi áruházba, vagy az adott műtárgy feltűnhet egy árverésen. Tehát bár ez a szerződés megtörtént, ennek ellenére ezt a jogi eljárást folytatni kell, mert bár én nem vagyok jogász, de szerintem ez jogilag abszurdum. Aczél Györgynek hivatalosan állami tulajdont adtak 60 éves születésnapjára. Múzeumigazgatókat váltottak le azért, mert nem voltak hajlandók megyei pártbizottságnak átadni múzeumi tulajdonban lévő tárgyat. Szóval azt kérem, hogy ez ne álljon le, mert a sajtó megint úgy van ezzel, hogy ez már egy elintézett dolog, hiszen Horn Gyuláék már így beszélnek erről. Ez még ezzel a szerződéssel nincs elintézve.

Napirenden kívül a felsőoktatási törvénnyel és a Közép-európai Egyetemmel? kapcsolatban.

(Mádl Ferenc művelődési és közoktatási miniszter tájékoztatást ad a felsőoktatási törvényjavaslat parlamenti tárgyalásának helyzetéről. Egy nagyon izgalmas közjogi, közjogtörténeti, egyházjogtörténeti problémát vet fel, ugyanis az Alkotmányunk kimondja, hogy a köztársasági elnök nevezi ki az egyetemi tanárokat. Az állam és az egyház szétválasztása jegyében a katolikus egyház mindig törekedett arra, hogy mind a püspöki kinevezést illetően, vagy egyéb egyházi személyi rangoknak az odaítélése tekintetében teljesen függetlenül cselekedjék az államtól.)

Igen, ez senkinek nem jutott közülünk akkor eszébe, amikor a kerekasztalnál az Alkotmányt csináltuk, hogy ezt ne így csináljuk, és vegyük ki a nem állami egyetemeket.

(Mádl Ferenc elmondja, hogy annak érdekében, hogy a katolikus egyház megnyugodjon, hétfőn egy rövid alkotmánymódosítás kerülne beterjesztésre, hogy az egyházi egyetemek tanárait a püspöki kar nevezi ki.)

A Szentszéknek milyen általános szabályozása van a világban lévő katolikus egyetemek tekintetében? Ugye a középkori egyetemektől érvényesült a pápaságnak ez irányú jogköre, ezért volt egységes az egyetemi rendszer, és ők tulajdonképpen ezt kívánják visszaállítani. Ehhez viszonyítva volt az egész 18. századi ellenfolyamat. Azután voltak a konkordátumok, ahol nem tudtak megegyezni, és most csendben visszatértek ahhoz, hogy a katolikus egyház egységesen érvényesíti ezt a kvázi nemzetek feletti, államon kívüli, felsőoktatási privilégiumát. Ez a lényege.

(Mádl Ferenc: Hát a placetum regium.)

Hát a lényeget. Tehát ők nem fogadják el se a királyi tetszvényjogot,? amit utoljára Dobi István gyakorolt az ’57-es elnöki tanácsi rendelet alapján. Tehát, ha ez nincs, akkor azért ezt meg kellene nézni, hogy nem tudjuk-e ezzel megkerülni. A másik kérdés, bár ezzel ellentétes, azért csak felvetem. Adva van a Soros, hogy akkor most már ne csak a katolikus egyházat cseszegessük. Tehát Soros kivonul Prágából. Van egy alapítvány, a Közép-Európai Egyetem Alapítvány. Ez egy létrejött alapítvány.

(Mádl Ferenc megjegyzi, hogy be is van jegyezve náluk mint alapítvány, de úgy hirdeti magát, mint Közép-Európai Egyetem.)

És elfelejti használni az alapítványt. Ez az egyik része. De hát a magyar törvények szerint egyetemet csak az Országgyűlés alapíthat, kart pedig csak a Kormány hozzájárulásával. Na most, a Soros létrehozza a Közép-Európai Egyetem Alapítványt, és kötött a Vékás Lajossal mint rektorral egy megállapodást, amit én nem tudom, ki hagyott jóvá kormányzati részről, vagy jóváhagytuk-e? E megállapodásban van egy olyan mondat, hogy a Közép-Európai Egyetem hallgatói azonos feltételek mellett folytatják tanulmányaikat, vagyis – leegyszerűsítve mondom – akkor az Eötvös Lóránt Tudományegyetem diplomát ad vagy doktorálási lehetőséget? A művelődési tárca tud-e erről?

(Mádl Ferenc: Én erről még akkor szereztem tudomást, amikor még nem voltam a tárca vezetője.)

A régi doktori szabályzat szerint legalább két félévet kellett hallgatni a három doktori tárgyból, melyek közül az egyikből vizsgázni kellett. Most akkor megfordítom. Levizsgázni mindenki, tehát doktorálni mindenki tud, ez nem nagy dolog. Előképzés után ledoktorál, lead egy disszertációt, megvédi stb. De mi biztosítja azt, hogy a két félév az azonos. Azt ki ellenőrzi? Milyen alapon engedélyezi, mondja ki egy alapítvány, hogy Kovács János a Nádor utcában lévő épületbe bejárt egy tanfolyamra, és ez azonos értékű egy egyetemi, két félévet követő vizsgával, szigorlattal vagy valamivel. Szerintem ez kijátszása a szabályozásnak. Ez a legnyilvánvalóbb kijátszása egy jogrendnek. Ha jogszabály kimondja, hogy egyetemet Országgyűlés alapíthat, akkor egy nem Országgyűlés által engedélyezett tanintézetben folytatott tanulmányok után azonos diplomát hogy szerezhet valaki? Régen a jogakadémiát abszolutóriumig vitték. Utána kellett még Pesten az egyetemre járni. Tehát ez a Kecskeméti Jogakadémia vagy ezek ahhoz, hogy valaki doktoráljon, utána el kellett végezni az egyetemet is. Szóval itt a háttértanintézet nincs meg. Szerintem a Vékásék által kötött megállapodás kifejezetten jogsértő. Én még tovább megyek. Tanárképző főiskolák, ahol általános iskolai tanárokat képeznek négy év alatt. Ha ott valaki végez, azután sem doktorálhat. A tanítóképző három év. Kérdem én, a tanárképző után, ha azt elvégzi, akkor miért nem doktorálhat? Ha valaki pénzügyi főiskolát vagy külkereskedelmi főiskolát végez, azt követően a Közgazdaságtudományi Egyetemen azonnal, minden nélkül nem doktorálhat. Tehát világos, kell tenni egy kiegészítést. Lehet egy bölcsészdiplomával, egy angol–történelem szakos diplomával a Közgazdaságtudományi Egyetemen engedéllyel közgazdaságtant hallgatni még, és akkor két félév után gazdaságtörténetből, és nem tudom miből, elvileg ledoktorálhat. Tehát egyetemek között van ilyen, de a Soros-féle alapítvány után ez nem lehetséges, ez egy egyenesen jogtévesztő döntés volt.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. I. kötet 921-928. oldalán megjelent szövege)