1993. év

 

 

A Minisztertanácsnak a következőt javaslom, mivel egy olyan átmeneti szituációban vagyunk, amikor már az SZMSZ jóváhagyása után, de még a Rádió új elnökének kinevezése előtti stádiumban vagyunk, ami távolról sem jelenti azt, hogy ne lennénk teljes bizalommal Csúcs alelnök úr intézkedéseit illetően. De meg kell állapítanom az átmeneti időt ebből a szempontból. Átmeneti helyzet van a tekintetben is, hogy e pillanatban nincs pénzügyminiszter, tehát egy ilyen döntéssel alkotmányjogi és formai okokból is ilyen esetben meg kell várnunk az új pénzügyminiszter kinevezését, ami azt jelenti, hogy meg kell várnunk a jövő hetet, mert akkor veszi át a hivatalát. Tehát ez csak egy-két héten belül megvizsgálható kérdés. A Kormány javaslata az a Magyar Rádió felé, hogy most fogadja el a 350 millió forintos bővítést. Utána a Pénzügyminisztérium és a Magyar Rádió szakértői vizsgálják meg azt a kérdést, hogy a kért további összeg felhasználhatósága ebben az évben biztosított-e. Beleértve tehát ezt a 350-et és a még kért összegnek a felhasználhatóságát. Vizsgálják meg annak lehetőségét, hogy hogy tudjuk biztosítani a feltétlenül szükséges összeget a 350-en felül, amennyiben a felhasználhatóság és a további igények biztosíthatók. Továbbá kérjük a Rádió gazdálkodását a tekintetben megvizsgálni, hogy mint közszolgálati médium tud-e további pénzforrásokat feltárni egyéb területekről. Mindenesetre ezt az egész kérdést, ami a 350 millió forinton felül esik, a Pénzügyminisztérium a Rádió megbízott elnökével együttesen terjessze a Kormány elé. A Kormány mindezek megvizsgálása után a kérdést jóindulattal és segítőkészséggel kívánja vizsgálni. Kérem a Kormányt, hogy ezt ebben a formában hagyja jóvá, mert sem alkotmányjogi, sem politikai szempontból e pillanatban nem tudunk mást tenni, de ez biztosíték az ügy jóindulatú kezelésére. 

 

 

 

Én két megjegyzést tennék, mielőtt továbbadom a szót. Az egyik, hogy tartalmi szempontból tudomásul kell azt venni, hogy egy átalakításra is sor kerül. Felül kell vizsgálni azt az egész nagy létszámot hosszabb távon, és meg kell nézni, hogy hogy lehet egy racionalizált létszámgazdálkodást folytatni. Bár ez egy következő kérdés. A tartalmi kérdésekben a kormányzat valóban nem kíván részleteibe beleszólni, de különleges figyelmébe ajánlja az alelnöknek jelenleg, hogy olyan esetek történnek, amiket itt a kormányzat előtt célszerű elmondani. Például az egyenleg? elmondhatja azt, hogy Kupa Mihály pénzügyminiszter leváltása? a Neue Zürcher Zeitung? megállapítása szerint a Kormány egyetlen szakértő tagjának távozását jelenti. A Neue Zürcher Zeitungban az jelent meg, hogy Kupa Mihály miniszterré történt kinevezésekor, 1990-ben az ellenzék és a sajtó úgy értékelte, hogy szakértő lépett be a Kormányba. Úgy gondolom, hogy ez csak egy példa a sorozatos csúsztatásokra, amit nem tűrhet el az alelnök, és nem tűrhet el az elnök. Tehát fontos a folyamatos ellenőrzés. Mi legfeljebb felhívhatjuk a figyelmet, de az alelnöknek egy közszolgálati médiumban általában kötelessége a hamisítás ellen fellépni. És hát sorolhatnám, ez most csak a legutolsó ilyen eset. A másik dolog, ami mindig egy kodifikációs és jogalkotási probléma, hogy nem veszik figyelembe, hogy minek illik belekerülni egy törvénybe vagy jogszabályba, hanem mindent bele akarnak zsúfolni az éppen születő jogszabályba. A jogalkotásnak egy alapvető követelménye a jogszabályi hierarchia fenntartása. Egyrészt mert áttekinthetetlenné teszi, másrészt a módosításokat rendkívül megnehezíti, tehát amivel nagyban küzdünk az Országgyűlésben is. Azzal küzdünk, hogy mindenre törvényt alkotunk, sőt eredetileg kétharmados törvényeket, ezért problémaként jelentkezik a minősített törvényeknek vagy a törvényerejű rendeleteknek törvényekkel történő módosíthatósága, a kormányrendeletek, a miniszteri rendeletek háttérbe szorulása, tehát mindaz, ami egy jogállam működését lehetővé teszi. Nagyon világosan ki kell fejteni éppen az elhangzó álláspontok között, hogy ma Magyarországon a Televízió és a Rádió felügyeletének alapvető jogszabálya az 1974-es kormányrendelet, amit ’87-ben módosított a Kormány, még az alkotmányos rendelkezések meghozatala előtt. Ezzel állt elő az a furcsa helyzet, hogy ez a ’74-es kormányrendelet ugyan alkotmányellenesnek minősül, de az alkotmánymódosítás és a médiatörvény megszületéséig ez a kormányrendelet furcsa módon alkotmányértékű, tehát nem módosítható semmilyen más módon, csak az Országgyűlés által. Ezért mi, az elvileg ugyan alkotmányellenes kormányrendelet alapján, de ez az egyetlen, ami alapján eljárhatunk. Ez a kormányrendelet világosan kimondja, hogy a Kormány hatáskörébe tartozik a szervezeti működési szabályzat jóváhagyása. Az elkészült tervezettel kapcsolatban, amelyik a jogszabályi hierarchiát nem tartotta be, és a jogszabályi hierarchia mellőzésével olyan óriási anyagot zsúfolt bele, amivel egyrészt kodifikációs szempontból okoz nehézségeket, jogilag nem felel meg a jogszabályi hierarchia szemléletének. Harmadsorban pedig megnehezíti a Televízió vezetésének azon lehetőségét, hogy minden olyan módosítást, amit egy ügyrendben vagy egy elnöki utasításban maga a Televízió elnöke, illetve jelenleg az alelnöke tudna módosítani, azzal Kormány elé kellene jönnie, és a teljes procedúrát végig kellene járnia. Tehát eminens érdeke a Televíziónak, hogy a hierarchia megtartásával ne zsúfolja bele az SZMSZ-be mindazt, ami a Televízió szervezetén belül oldható meg. Tehát a Televízió érdekét, a vezetés érdekét szolgáljuk vele, és a Kormányt tehermentesítjük ezektől az állandó, folyamatos részletmódosításoktól. Ezért az előzetes szakértői vélemény alapján most az a lehetőségünk áll fenn, hogy ezt a benyújtott televíziós SZMSZ-t két részre kell bontani. Az egyik, amelyik megfelel a ’74-es törvényben és az általános magyar joggyakorlatnak, a szervezeti és működési szabályzatokkal szemben támasztott követelményeiknek, azt szabályozza a részleteiben, illetve ott tesz utaló megjegyzéseket, ahol további szabályozásra van szükség. Tehát ezt az SZMSZ-t le kell rövidíteni, ami a Kormány által történő jóváhagyást érinti, benne olyan utalásokkal, amelyek viszont már elnöki hatáskörbe tartozó és a Televízió által elfogadott ügyrendi rendelkezés, vagy ha úgy tetszik, egyes esetekben elnöki utasításokra vonatkoznak. Tehát a kormány a Magyar Televízió szervezeti és működési szabályzatát az ülésen megtett észrevételek figyelembevételével hagyja majd jóvá. A kormány felhatalmazza a Magyar Televízió alelnökét, jelenleg megbízott elnökét, hogy a Miniszterelnöki Hivatal munkatársaival az elhangzottaknak megfelelően jogi szempontból is véglegezze a Kormány által jóváhagyott SZMSZ-t, amire épít a továbbiakban. Most pedig Nahlik Gábor alelnök úrnak tíz percet tudok adni arra, hogy kifejtse véleményét és megjegyzéseit. Tessék!

 

 

Köszönöm. Az a kérésem alelnök úrhoz, hogy azokra a szakértőkre, akikkel szakértőként tárgyaltak, akik részt vettek a szakértői értekezleten, továbbá azokra a jogászokra, akik segítséget nyújtottak, maximális mértékben támaszkodjék ennél a struktúra kialakításánál. Ezt szeretném nagyon határozottan hangsúlyozni. A másik, hogy köszönjük alelnök úrnak, hogy ebben a nehéz helyzetben helytállt, és a továbbiakban is azt kérjük, hogy nagyon megfontoltan, a kialakult nehéz körülmények között, keresve a felesleges konfliktusok elkerülését, de ugyanakkor határozottan továbbvíve ezt a vonalat. A kormányzat mind a ’74-es kormányhatározat alapján, mind a költségvetési tétel besorolásából következő korlátozott jogai mellett csak törvényesen és jogszerűen avatkozik be, és minden más csak informális úton történő segítségkérés. A további lépéseknél felhívom arra a figyelmét, hogy a hátralévő időben nyilvánvaló, hogy még lesznek politikai feszültségek, úgyhogy feltétlenül fontosnak tartom, hogy időben döntse el, hogy milyen Andaxint? szeret szedni vagy egyéb, Xanax? vagy más olyan gyógyszereket, vagy pedig, ha szükséges, a külügyi államtitkár mint kitűnő pszichiáter, átmeneti segítséget tud nyújtani e tekintetben is. A népjóléti miniszter mint kórboncnok csak végesetben tud jelképesen segítséget nyújtani. Akkor megköszönve Nahlik Gábor alelnök úrnak a megjelenését, tehát ebben a formában a bizottság tovább megvizsgálja az SZMSZ-t és a további benne lévő anyagnak a kodifikációs szétválasztását. Nagyon hangsúlyozottan felhívom az alelnök úr figyelmét, hogy nyugodtan és a Televízió belső rendjében és a működőképességében zavarokat nem okozó átalakítás során folyamatosan a kulcsemberekre támaszkodó vonalvezetést vigye. Különösen ügyelve azokra a személyi kérdésekre, hogy ne fordulhasson elő, ami legutóbb sajnálatos módon a Rádió egyik bécsi meghívott munkatársával kapcsolatban fordult elő, és ami a Televíziónál is előfordult, vagyis, hogy nyilvánvalóan politikai vagy egyéb szempontból kifogásolható személyeket ne toljanak előtérbe. Épp elég neuralgikus kérdés a Rádió és a Televízió ahhoz, hogy ne kelljen még az import problémákkal is nehezíteni a helyzetet. Úgyhogy ezt kérem figyelembe venni, és szakértőinkhez, mind az Igazságügyi Minisztérium, mind a Miniszterelnökség részéről informális úton forduljon bizalommal, és mi is bizalommal kísérjük nehéz munkáját. 

 

A felsőoktatásról szóló törvényjavaslattal? kapcsolatban.

 

(Andrásfalvy Bertalan művelődési és közoktatási miniszter ismerteti a tervezet többéves előkészítésének menetét, valamint első olvasatként a főbb pontjait. A tervezet egységesíti a katonai és rendőri felsőoktatási intézmények kivételével a felsőoktatás irányítását és finanszírozását, és hatálya alá vonja az egyházi felsőoktatást, továbbá azonos feltételeket biztosít és követelményeket támaszt az állami, a magán és az egyházi felsőoktatási intézmények számára. Az Országgyűlés hatáskörébe adja a főiskola létesítési jogkörét, végül meghatározza az autonómiáját a felsőoktatási intézményeknek. A vitában többen – köztük a meghívott vendégként jelen lévő Kosáry Domokos, az MTA elnöke is – hozzászólnak.)

 

Miután továbbmegyünk, a vitát nem fogjuk tudni lezárni ebéd előtt, úgyhogy a meghívott vendégeinket egy bensőséges ünnepségre is meghívjuk, amikor a kiváló kormánytagok és az új miniszterjelöltek találkoznak az ebéd alkalmával. Úgyhogy erre az ebédre is szívesen látjuk a tisztelt meghívottakat, és utána folytatni fogjuk a felsőoktatási törvényt, és ahhoz kapcsolódva az akadémiai törvénynek a vitáját. Addig remélhetőleg Mádl miniszter úr is megjön a bizottsági ülésről. Én mindenképpen szerettem volna a következőket elmondani, és utána, a vita végén fogom természetesen visszaadni a szót Andrásfalvy miniszter úrnak, hogy összegezze az elhangzottakat. Én a következőt szeretném elmondani az eddigi felszólalásokkal kapcsolatban. A felsőoktatásnak ezek a problémái, amik itt felmerültek mint elvi kérdések, ezek több száz éves problémák, a Genezistől erednek. Különböző európai, brit, francia szakfőiskolai, német modellek és az ehhez meglehetősen idegenül kapcsolódott orosz modellnek az egyvelegéből állt elő. Tehát nincs rajta mit csodálkozni, hogy a felsőoktatási törvényben ilyen speciális problémák vannak. Nem szóltam külön a Magyar Tudományos Akadémia kiemelkedő szerepéről a magyar történelemben és tudománytörténetben, ami még egy motiváló tényező. Ezt szerettem volna egyszer előrebocsátani. Tehát ez természetes dolog, hogy itt koncepcionális kérdések kapcsán ezek a problémák felmerülnek. Elnézést kérek, nem szoktam ilyen részletekbe beleszólni, és igyekeztem magam távol tartani, de 20 évet töltöttem el a Nemzetközi Felsőoktatástörténeti és Felsőoktatási Bizottság tagjaként is, tehát ezeket a kérdéseket elvileg sok szempontból ismerem. A legegyszerűbb, amin hamar túlléphetünk, de nagyon fontos probléma, ezért megerősíteni szeretném, amit Surján miniszter úr nagyon tapintatosan, mint katolikus-református példán világított meg, de ez egy ökumenikus probléma. Ugyanis arról van szó, hogy mi azt a kérdést, azt a sajnálatos gyakorlatot vetettük fel a Katolikus Püspöki Karnak és a Protestáns Püspöki Karoknak is, ami a magyar hagyományoktól eltérő, legalábbis Mária Terézia és II. József óta,? hogy katolikus egyházi egyetemek alapítására törekszenek, amivel kormányszinten általában mi nem értünk egyet. Ennek az az oka, hogy nem tartjuk – és most nyíltan beszélek –, nem tartjuk helyesnek azt, hogy az állami egyetemekről, ahol ott működtek: a budapestin a katolikus, a pécsihez kapcsolva a soproni evangélikus és a debreceni református, hogy ezeket kivonják. Speciális volt a helyzete a kolozsvárinak és szegedinek, ahol nem volt teológiai kar. Az egy óriási eredmény volt, hogy Magyarországon az állami egyetemekhez egyházi, teológiai karok kapcsolódtak. Ennek a megszüntetését mi károsnak tartjuk, és ezt szükségesnek tartottuk megjegyezni. Az egyik oka az, hogy ezek nagy hagyományú egyetemek, általában mind egyházi alapítású és gyökerű, ez felel meg az európai modellnek, és a valódi univerzitás teológiai kar nélkül elképzelhetetlen. Ezzel szemben jött az az álláspont, amire utalt Surján miniszter úr példaként, hogy az elmúlt évtizedben a laicizálódás? periódusában megnehezült az állami egyetemeken működő teológiai karok egyházi ellenőrzése. Nyugat-Európában is, számos helyen az állami egyetemeken működő teológiai karoknál nem tudta érvényesíteni az egyház a speciális vallási, teológiai szempontjait, és ezek a teológiai karok az egyházakkal szemben álló bizonyos eretnek tanításoknak, avagy eltérő oktatási formáknak adtak helyet. Ezért a Vatikánban is megerősödött egy ilyen tendencia, hogy igyekeztek ilyen karoknál elérni azt, hogy ne maradjanak az állami egyetemeken, és ehelyett inkább az egyházi egyetemek meglétét támogatták. Mi végül is egy kompromisszumos javaslatra jutottunk, hogy ahol elkerülhetetlen ez, ott megkísérelhetjük ezt a formát, de nem értünk egyet azzal, hogy az állami egyetemeknek ne legyenek teológiai karai. A református egyháznál nem tapasztaltunk ilyen nehézséget, Debrecenben ennek meglenne a lehetősége. A Budapestre került evangélikus teológia szívesen venné az integrálódását és beillesztését a tudományegyetembe. A Katolikus Akadémia önmagában véve a tanári kart szívesen venné, ott viszont egy átmeneti idő van a Katolikus Egyetemmel az ügy rendezésére. Politikai szempontból én egyértelműen annak vagyok híve, hogy az egyetemeken legyenek teológiai karok annak történeti, egyházjogi, filozófiai, nem sorolom el, milyen szemléletének érvényesítése miatt. Abszurdumnak tartom, hogy ma az állami egyetemeken több marxista tudományos kutató és marxista tanszemélyzet működik posztmarxista és egyéb ideológiai háttérrel, mint valaha, szociológusként, politológusként és egyébként. Ez megnehezíti azt, hogy a hallgatók világnézetileg és egyébként is legalább a szabadon választható teológiai karokhoz kapcsolódóan hallgathassanak egyháztörténetet, egyházjogot, ami rendkívül hasznos felekezetektől függetlenül is. Tehát ez az, amire Surján miniszter úr utalt, ennek helyet kell keresni. A másik, rendkívül helytelen, az univerzitás társadalmi mozgalomnak a kodifikálása. A világon sehol nem értik meg azt, hogy ötletszerűen egymáshoz kapcsolódó egyetemek, annak szervezeti formája szerint az university? mellett egyszer csak magukat universitasnak nevezik, és ez egy ilyen társadalmi együtt működést jelent. Tehát itt egy fogalmi, terminológiai tisztázásra van szükség, ha itt valóban szervezeti és egyéb megoldásokat keresünk. Ez a másik kérdés, amit semmiképpen nem tudok elképzelni. A kialakult egyetemtörténeti fejlődés Magyarországon azt jelenti, hogy a sors úgy hozta, hogy a nagyobb objektumokkal és kísérleti intézményekkel, szervezetekkel rendelkező egyetemeket a Rákosi-érában nem tudták a Művelődésügyi Minisztériumon belül tartani. Az egészségügy az alapellátástól kezdve a szakellátásig a klinikákat kivonta, és az önálló orvosi egyetemek felállításával egy olyan rendszert hozott be, amit nem lehet egyik pillanatról a másikra visszavinni, mert az egész magyar egészségügyet borítaná fel e formában. Ezért az egészségügyi téren nem is alakultak ki tudományos kutatói bázisok, akadémiai intézetek, hiszen ezek önmagukban hordták ezt. A múltban, Markusovszky óta, Markusovszkytól Tóth Istvánig úgy működött, hogy a Művelődésügyi Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumba mindig be volt téve egy orvos, aki tulajdonképpen a legfontosabb második ember volt a VKM-ben, és így tudták áthidalni azt a kérdést, hogy a klinikák oda tartoztak. Nem szólok arról, hogy a Belügyminisztérium a Népjólét megszűnése után milyen volt Johan Béla alatt, tehát ennek speciális okai voltak. A másik az agrárágazat. Az agrárágazatnál nem volt Magyarországon felsőfokú egyetemi, felsőfokú oktatás az agráregyetem létesítéséig. A gazdatisztképző akadémiák és a mezőgazdasági akadémiák egyértelműen az FM keretében működtek, éppen azért, mert nem tartoztak bele az egyetemi kategóriába. Így tehát tulajdonképpen később a József Nádor Tudományegyetem? osztályaként kapott igazán egyetemi rangot, majd a háború után a Kertészeti Főiskolával, a soproni erdőmérnökivel összevonva alakulhatott meg az Agrártudományi Egyetem. Ebből következik, hogy ahol egy nagy klinikai hálózat állt mögötte, ahol egy agrár-tangazdasági rendszer állt mögötte, ott azt nem tudták a művelődésügyben azonnal tárcaszempontból integrálni. A harmadik eset, hogy a Műegyetemet nem tudták szétszedni az öt-hat ipari tárcára, ami működött a Rákosi-érában, mert nem tudták mely tárcának adni. Így állt elő az a fonák helyzet, hogy a Műegyetem megmaradhatott lényegében egységben a Művelődési Minisztérium alatt. Ezt úgy hidalták át, hogy rendszeresen egy műegyetemi tanár lett a miniszter, ami szintén nem a legszerencsésebb megoldások közé tartozott. Így a Műegyetemnek, a Közgazdaságtudományi Egyetemnek, a Jogi Karnak stb. nem merülhetett föl a szaktárcák szerinti szétbontása. Most ebből következik, hogy itt ebből a logikából kell kiindulni, és ezt pragmatikusan, elasztikusan kell kezelni. Egyetértek azzal, hogy hosszabb távon meg kell keresni a közeledést, de ennek egy évtizedes folyamatnak kell lenni, és akkor is bizonyos speciális helyzetek állhatnak elő. Úgy, ahogy a nyugati egyetemeknél: van olyan ország, ahol egy egyetemen, például a müncheni műegyetemnek van orvosi és gyógyszerészeti kara, de az ott lévő tudományegyetemnek is van. vagy Greifswaldban? tíz kar van, vagy New Yorkban művészeti karok vannak. Tehát itt két elvet, a szakmai és a területi elvet kell összeilleszteni, és egy átmeneti időre van szükség, ameddig ez működési zavarok nélkül bizonyos elvi alapok útján megoldható. Tehát nem lehet univerzitásról beszélni itt, tiszta szervezeti formát kell minden esetben csinálni, a folyamatos egyesülésnek végre kell hajtani ezt a rugalmas szempontját. Nem lehet egy sablonra húzni. Elképzelhető, hogy a Veszprémi Egyetem? ne csak egy vegyipari egyetem legyen, vagy Miskolcon jogi kar van a Műegyetemen. Tehát ahol a területi elv indokol bizonyos integrációkat, ott a területi elvet kell érvényesíteni. Másutt felmerül a művészeti egyetemek logikája, ami számos országban sokkal integráltabb képzést igényel, mint más egyetemek esetében. tehát az első olvasat miatt különösen fontosnak tartanám, hogy a két folyamat között még egy ilyen utolsó koncepcionális vitát lefolytatnánk, ahol a Tudományos Akadémia közreműködését is feltétlenül szükségesnek tartanánk, mindig hangsúlyozva a magyar történetben és tudománytörténetben játszott különleges szerepét. Végül, nagyon elhibázottnak tartanánk, ha azokat az ötletszerű együttműködéseket szervezetileg institucionálnánk, amely abból jön létre, hogy külföldről pénzt szerez például az Állatorvosi Egyetem? egy tanszéke, azt véletlenül összekapcsolja a Közgazdaságtudományi Egyetem egy tanszékével, azután a Miskolci Nehézipari Egyetem? egy tanszékével, és létrejön belőle három évre egy team, és már azonnal egy lobbizás is megindul, hogy hol és kik tartozzanak egymással össze. Erre tudnék példákat mondani, ami teljes képtelenség. Ezek ilyen ötletszerű együttműködések, amelyek csak 2-3 évre tartanak. 

 

 

Tisztelt Minisztertanács! Akkor folytatjuk a felsőoktatási törvénytervezetről a vitát, és néhány kérdést Mádl miniszter úrra való tekintettel megismétlek. Andrásfalvy miniszter úr felvezette a tárgykört. A két államtitkári konferencia álláspontját ismertették, továbbá Kosáry Domokos elnök úr, Láng főtitkár úr, Király professzor úr ismertette álláspontját. Elhangzott az érdekelt felsőoktatási gazdaminisztériumok tulajdonosainak felszólalása, népjóléti és földművelésügyi, egy-két egyéb felszólalás. Jelenleg ez a bizonyos 8-10 pontos javaslat hangzott el. A Kormány előzetesen úgy foglalt állást, hogy a felsőoktatási törvényjavaslatnak ez az első olvasata, és kérjük, hogy miniszter úr elnöklete alatt kerüljön sor egy akár kormányzati, akár szakértői tárgyalásra, ahol a végleges megfogalmazásra sor kerül. 

 

 

Szabad itt közbevágnom a kérdés miatt? Látnak-e a jelen lévő tisztelt vendégeink és a Kormány tagjai akadályt abban, hogy itt mindenképpen egy átmeneti, vagy egy végleges, kettős felügyeletről van szó, ami azt jelenti, hogy van egy fenntartó tárca, adott esetben a művelődésügyi tartja fenn, de az Igazságügyi Minisztériumnak is van bizonyos jogköre például a jogi karok vonatkozásában, vagy legalábbis kellene lenni. Az orvosit fenntartja a népjóléti, de a művelődésügyi tárca is az oktatásügy egysége szempontjából szerepet játszik. Ugyanez a helyzet a földművelésügyi által fenntartottak esetében. Ezt célszerű lenne karoknál is valamilyen formában érvényesíteni. Ezt abban a keretben lehetne megoldani, hogy mintegy a felhasználó karoknak bizonyos elvi, felügyeleti beleszólása mellett olyan másodlagos szerepet meghagyni ebben a vonatkozásban, ami ehhez a kettős felügyelethez hasonló. tehát nem érinti például az egyház a tárca fenntartó szerepét, nem érinti azt, hogy a tudományegyetemet a Művelődési Minisztérium tartja fenn, de egy olyan szerepet a püspöki kar, az egyház fenntarthatna, és előírhatná azokat a szempontokat, amiket itt érvényesítenek. Für Lajosnak csak utalok, Kosáry elnök úr meg fog talán erősíteni, Kossuth Lajosnak volt ugye az emigrációban az a véleménye, hogy a katonai akadémiát egyetemi karrá kellene tenni az egységes szemlélet érdekében és a hadtudomány egysége miatt. Ezt csak példaként mondom, akár megcsináljuk, akár nem. Tehát én az egyházakat így el tudnám képzelni mint egyik megoldást. Elnézést a közbevágásért!

 

 

Kérdésként vetem fel a Pénzügyminisztérium részéről a közalkalmazotti törvény hatálya alóli kivétellel kapcsolatban, hogy lehetne-e megfontolni az egyetemi felsőoktatási gyakorlatban azt, hogy van egy alaprendszer, ami beletartozhat a közalkalmazottiba, és egyébként pedig részben ösztöndíjrendszerrel, részben pedig egyéb pótlékokkal serkentőleg hatni az egyetemi tanszemélyzetre, anélkül, hogy ez érintené a közalkalmazotti rendszer fenntartását.

 

 

Hát javaslom, hogy ezt a bizottság a két olvasat között tárgyalja meg a pénzügy bevonásával, és a tárgyalásnak ez is egyik tárgya legyen, hogy mit lehet tenni. Köszönöm szépen! Akkor a második olvasatra halasztva. Az elhangzottak szerint a Kormány első olvasatban foglalkozott a felsőoktatási törvényjavaslattal, és ezeknek a szempontoknak a figyelembevételével a jövő héttől kérem, hogy ezt Mádl miniszter úr fogja össze, és természetesen képviselőként is és felkért szakértőként is Andrásfalvy miniszter úr tapasztalataira továbbra is számítunk.