1992. év

Közben az Alkotmánybírósághoz beadott kérdéseket, amit én adtam be egy példányban, mivel ezt nem hoztuk nyilvánosságra, körözni fogjuk. Kérem vissza majd, mert nem szeretném, hogy a sajtó tőlünk szerezze meg. Kérem elolvasni, ez a korábbi állásfoglalásra épül. Tehát az egyik oldalon beadtuk az Alkotmánybíróságnak ezeket a kérdéseket. Egyébként mi úgy gondoljuk, a három koalíciós frakció is, hogy június 4-én párhuzamosan tárgyalják majd a Dornbach-féle beadvánnyal együtt. Egyébként Kajdi jóska nyilatkozott már a ’74-es minisztertanácsi határozat fenntartásának a határairól.? Másik oldalon beadtuk az Alkotmánybírósághoz kérdéseket kiegészítésként, ami a további értelmezést szolgálja. A három koalíciós frakció politikai nyilatkozatát a Jogi Bizottság valószínűleg a jövő héten vagy azután tárgyalja. Az Alkotmánybíróság még kb. 2 hétig lesz működőképes, utána többen szabadságra mennek 3-4 hétre és külföldi utakra. Úgy gondolom, hogy jogilag és politikailag is korrekten jártunk el. Hankiss Elemér meghallgatására sor fog kerülni csütörtökön, de ezzel kapcsolatban célszerű, hogy Kulin Ferenc válaszoljon. A Pénzügyminisztérium megint nincs itt, ezért kérem feljegyezni, Kulin Ferenc segítséget kér a TV pénzügyi vizsgálatával kapcsolatban. Esetleg Szabó Tamásnak vannak még emlékei erről. Kulin nem kapta meg a pénzügytől a megfelelő anyagot, azt, amit a kiküldött miniszteri biztos az ÁSZ-jelentés után készített. Szóval ott vannak még a Kulinnak a felkészülésre valók, mert eddig a bizottsági ülés egy Hankiss-show volt. Tehát most a következő ülésnek az a feladata, hogy Hankiss megfeleljen Kulin kérdéseire. A Gombár-kérdést tekintjük most időben elsődlegesnek. Ebben a kérdésben nem tartanánk azt helyesnek, hogy a Debreczeni-cikk után? a következetes jogi érvelés, valamint a sínen lévő politikai döntések és lépések mellett még erre egy lapáttal rátegyünk, legalábbis én így gondolom. Tehát most ezen a szinten kell tartani ezt a kérdést, és meglátjuk a további folytatást. Tölgyessy Péter most éppen Bonnban, Németországban, ahol tárgyalásokat folytat, és ott is természetesen velünk szemben nyilatkozott, mint akik támadjuk a köztársasági elnököt. Ez az elterelés, ez egy felépített mesének a része. Úgyhogy ennyit szerettem volna még a politikai tájékoztatásokhoz hozzátenni. Ez a szóvivőin úgy hangozzon el, hogy aktuálpolitikai kérdésekről tájékozódott a Kormány, megtárgyalta azokat, de ilyenekről nem kellenek további sajtóközlések. Nem feladatunk mindent közölni. Még egyszer mondom, hogy a sajtó részére is van izgatószer, altatószer, és van, amiben csak tájékoztatjuk a beteget, hogy hogy kell tüsszenteni.

A nemzeti és etnikai kisebbségek jogait szabályozó törvényjavaslatnak a Kisebbségi Kerekasztallal történő megtárgyalásáról szóló tájékoztatással kapcsolatban.

(Nagy Ferenc József tárca nélküli miniszter tájékoztatást ad a törvényjavaslat beterjesztése előtt megtartott, a kisebbségi szervezetekkel történő utolsó, négy napon keresztül folyó tárgyalásáról. Kiemeli, hogy legfőképpen kül- és belpolitikai kényszerek miatt sürgető a javaslat beterjesztése, így például a közelgő szlovákiai és romániai választások is ennek szükségességét támasztják alá. A törvényjavaslattal kapcsolatban maradtak fenn nézetkülönbségek, ezért a javaslatban a Kormány álláspontját tükröző rendelkezések az A-változatban, míg a Kisebbségi Kerekasztalé pedig a B-változatban szerepelnek.)

Azért, hogy elősegítsem a vita érdemi részét, az utolsó tárgyaláson is kifejezésre juttattuk, hogy mindent az emberi jogokból vezetünk le, tehát az emberi jog és az emberi jogok fogalomkörével. Itt a törvényjavaslat esetében is így van, és azt hiszem, hogy ez, ami ebben szerepel, az ezen alapul. Ez igen fontos, erre felhívom a figyelmet. A normaszövegben az emberi jogok egyetemes nyilatkozatából kell kiindulni, tehát a logikájánál. A másik szempont, hogy kimondtunk egy alapelvet, amire most a sajtótörvénynél a képviselők visszakérdeztek, miután a sajtótörvénynél az A-változatot támogattuk, illetve egy változatban álltunk ki, és itt vetődött fel ez a kérdés. Én azt mondtam, hogy a Kormány legutóbb úgy döntött, hogy általában leszűkíti az ABC-variánsok előterjesztését, és a Kormány általában egy variációt terjeszt elő. Ezért ezt most el kell dönteni, hogy legyen-e benne variáció. Képviselői indítvány így is, úgy is lesz, és jobb is, hogyha ilyen ambíciójú képviselőink terjesztenek be ilyet, ha nagyon muszáj, de a Kormány ne adjon különböző variációkat, ugyanis az csak zavart kelt. Tehát itt próbáljunk megegyezni, ha lehet. Lehet olyan politikai ok, amikor két megoldási javaslat is kell, de amikor nem, akkor általában csak egyet terjesszünk elő. Ennek előrebocsátása után szeretném megemlíteni azt, hogy a második paragrafusban, tehát az alapvető rendelkezéseknél, ahol felsoroljuk a kisebbségeket, ott az egyik variációban kimaradnak az ukránok, a másik variációban az örmények. Kérem szépen, ezt már elmondtam, az örményeket nem lehet kihagyni, mert az Magyarországon bizonyos fokig nem csak egyszerű jogi kérdés, hanem presztízs. Az örménységnek a magyar történelemben játszott szerepe is, minden egyéb alapján az örményeknek szerepelni kell mind a kettő változatban, ez az egyik dolog. Tessék a történelmi Magyarországban is gondolkodni, hiszen minden család stb. vonatkozásában lehet szerepük, ha a krassovánokba belemegyek. A bolgárok is nemcsak azért vannak benne a javaslatban, mert most itt vannak, hanem valaha Torontál, Temes, tehát ennek is megvan a hagyománya. Az ukránkérdést pedig kérem még egyszer átgondolni, az egyikben benne van, a másikban nem. Van-e értelme? Mi az ukrán küldöttségnek is jeleztük, hogy benne lesznek a javaslatban. Van értelme kihagyni az ukránokat? Egyáltalán, ez egy külpolitikai kérdés. Énszerintem az első variációban benne vannak a ruszinok is és az ukránok, akkor miért hagyjuk ki a másodikban az egyiket. Én azt javasolnám röviden, ha jól látom, akkor minden máshol benne van, hogy az első paragrafusnak az A-változatát egészítsük ki az örménnyel a német után, ha az ábécét jól tudom, a második paragrafus első bekezdését az örménnyel, és akkor minden benne van. Még visszatérve a második paragrafushoz, a második paragrafus második pontjánál, bekezdésénél is dönteni kell az A-, B-ben, mert ez is egy fontos kérdés. Kérem a variációknál megnézni, hogy itt tudniillik van egy bizonyos különbség. Elvileg a második paragrafus második bekezdés A-variációja egy elvi jellegű állásfoglalást tesz lehetővé a magyarországi zsidó közösségeknél. A B-variáció második bekezdése viszont kevesebb elvi megállapítással, de megnevezi a zsidó etnikumot. A tárgyalás során, ahol jelen volt az izraeli nagykövet, tíz zsidó szervezet jelen volt, Bányai elnök úr is, és ott ez a kérdés felmerült. Tehát ők tulajdonképpen, ha én jól értem utólag, akkor a B-variáció mellett lennének, ami azt jelenti, hogy nem kívánják semmiképpen felsoroltatni magukat nemzetiségként, tehát ez ellen a bizonyos taxatív felsorolás ellen tiltakoznak. De van a 10 zsidó szervezet, és maga a nagykövet úr is, akik egy olyan lehetőséget szeretnének hagyni éppen az egyes zsidó közösségi vagy csoport kívánsága szerint, hogy amennyiben mégis van egy ilyen csoport, amely a zsidó jogból levezetve, önmaga a népvallásának összefüggésében, ezt mint a zsidó etnikum, kifejezésre juthasson. Ez kb. egy 1000 fős csoport lehet. Valószínű, hogy ez elvi kérdés inkább, de ezt ott tisztáztuk ezen a konferencián. Akkor a kérdésem az mind a szakértőktől, mind a jelenlévőktől, hogy akkor ebben az esetben az A vagy B-t fogadjuk el, vagy kiegészítjük az A-t a B-nek ezzel a konkrét mondatával?

(Több hozzászólást követően.)

A kérdésem változatlanul az, hogy nem lehet-e ebben a felsorolásban ezzel a mondattal kiegészíteni ott, ahol nem kell az elvi részt ismételni, mert abból van levezetve. De hogy szerepeljen benne ez a lehetőség. Az első változat, az A-változat, az egy globális, az egy általános, amibe belefér természetesen a zsidóság. A B-változatban meg van nevezve. Tehát én azt javasolnám, mivel láthatólag ezt
kérték, hogy meg legyen nevezve, de semmiképpen nem akartak az elsőbe kerülni, az ellen tiltakoztak. Ugyanakkor egy csoport a B-változatot szeretné elemében megtartani, és akkor ez nem okoz szerintem zavart.

(Surján László népjóléti miniszter szerint nem okoz problémát, ha bárhol kimarad egy 1000 fős népesség. Erről elég sokat lehetne vitatkozni az ukránokkal kapcsolatban, hogy kell-e egy ilyen népességgel ilyen szinten törődni, vagy nem kell.)

Őshonosnak minősül, mert 100 év előtti, tehát valami hivatkozás kell a precedenshez.

(Surján László ennek ellenére megfontolandónak tartja, mert szeretné elkerülni azt, hogy a parlament a két változatnak erről a néhány soráról vitázzon, mert ez csak a vitát elhúzza.)

Akkor vedd betegállományba a Gadót, Raj Tamást, a Dénes Jánost, Maczó Ágnest és a sok hozzászólót, akinek millió ötlete van. A parlamentben ezt nem lehet elérni.

(Boross Péter belügyminiszter elkerülné a B-variációt, mert úgy érzi, hogy az fellobbantana a hazai zsidóság között egy súlyos vitát, ami ezáltal viszont elkerülhető lenne. Az A-variáció szerint az egész népcsoport kap jogot, hogy véleményét kifejtse abban a körben, hogy kíván-e kisebbség lenni, vagy pedig nem.)

Még van egy súlyos politikai kérdés. Fel is vetem a következő kérdést, mivel itt elhangzott a vita keretében. A tíz zsidó szervezetnek van egy közös elnöke, ugye? Bányai. Postafordultával hozzá és a nagykövethez meg kell fogalmazni egy levelet, amiben leírnánk, hogy a Kormány be kívánja terjeszteni a törvényjavaslatot, amiben elfogadhatónak tartják-e az A-variációt abban a formában, hogy ebben az
értelemben a zsidóság is beleértendő, de nem kerül külön megnevezésre, de bizonyos jogokat élvez. Amennyiben ezt elfogadják, akkor mi már így terjesztjük be. De én újra nem hallgatom meg az ezzel kapcsolatos elméleti fejtegetést, amit ott jogilag is rendeztünk. Úgy gondolom, hogy ha egy ilyen válasz birtokában vagyunk a parlamentben, akkor nyugodtan beterjeszthetjük. Ha azt mondják, hogy igen, ezt az igényt ez a szöveg kielégíti, akkor mi még addig is elmentünk, hogy megkérdeztük, és akkor lehet egyszerűen csak az A. Ha viszont nem, akkor marad a kombináció.

(Mádl Ferenc tárca nélküli miniszter megkérdezi, hogy van-e olyan etnikai vagy kisebbségi csoport a felsoroltakon kívül, amely potenciálisan a zsidó etnikumon kívül ilyennel felléphet?)

Itt két kritérium ugye mindenképpen van. Egyrészt kisebbség, másrészt ez a felsorolásnál van, aki száz évnél régebbi, csak az számít őshonosnak. Javasolom, hogy az A-variációt fogadjuk el. Nem látom a nagy fene veszélyt, hogy más is jelentkezik, legfeljebb 100 év múlva, ha még ez a törvény mindig fennáll. Mert most, ebben az évszázadban, 1992-ben ilyen nincs. Azért is mondom, hogy a krassovánokon kívül nincs olyan csoport, amelyik jelentkezhetne ilyen igényel. Még egy kérdésem van, hogy a konferencián elhangzott kettős kötődésnek hol adunk hangot? Mert ez a legjellemzőbb tulajdonképpen a magyarországi nemzetiségekre. Nagyon hangsúlyozottan, hogy a kettős kötődést is valahogy meg kell jeleníteni, hiszen ez egy lényeges elem. Összegezve tehát, ezt a háttérlevélváltást le kell folytatni ebben az esetben, és akkor viszont a miniszteri indokolásban kell szerepelnie ennek, hogy a zsidó szervezetek egyetértettek ezzel. Mégis megadja a lehetőséget ez a jogszabály, de ennek el kell hangzani külpolitikailag, de egyéb szempontból is, hogy mi ebben is egy gesztust és egy lehetőséget megadtunk. Hát ezek a variációk. Na tehát, akkor még ezt szeretném elintézni, az elvi részét. Mi mellett van a Kormány? Amellett van, hogy ebben is az A-variációt hagyjuk meg? Az A-variáció mellett lefolytatjuk ezt a háttérlevelezést, és a miniszteri indokolás magyarázza meg, vagy pedig a B-variációt be kell emelni?

(Még vita alakul ki arról, hogy a levél ismerete nélkül nehéz állást foglalni, illetőleg nem biztos, hogy Bányai jó a levél címzettjeként, ugyanis Bányai szervezetében összesen, ha tíz tag van, ezért a többi zsidó szervezet nem igazán fogadja el őt képviselőként, ezért valamennyi zsidó szervezetnek kellene írni a levelet.)

Miután már a Szabad Györgyhöz is fordultak külön informális úton, és a nagykövet is külön megkeresett, hogy nehogy belekerüljenek, ezért az a kérésem, hogy készítse elő Wolfart elnök úr valamennyi szervezethez a levelet, hogy postafordultával kérjük erre a választ. Nagy miniszter úr aláírja, és a nagykövet urat is tájékoztatjuk. Ő nem akar ebbe közvetlen beavatkozni, de ha nem tiltakozik, az az egyetértés. Tehát abban az esetben, ha ez a variáció érvényesül, hogy a 10 szervezet elfogadja ezt a megoldást, akkor a miniszteri indokolásba belekerül az erre való utalás, hogy miért kerülhet bele az értelmezésbe a zsidóság, és hangozzék is el majd az expozéban. Ilyen összefüggésben kérdem a jóváhagyását. Akkor ennek megfelelően teszem fel már a kérdést, van ez ellen valaki? Nincs? Akkor a Kormány jóváhagyta.

Napirenden kívül újra a média kérdésével kapcsolatban.

(Egy kormánynyilatkozat kiadása merül fel a külföldi hírügynökségek által hamis információk alapján közölt médiaháborúval és a köztársasági elnök elleni állítólagos kormányoffenzívával kapcsolatban.)

Közben majd lesz egy állásfoglalás, mielőtt a kormányszóvivők nyilatkozni fognak négykor ma és holnap. Fogok ismertetni egy rövid tájékoztatót, amiben kérem a Kormány megerősítését, mert a nap folyamán beindult egy sajtóoffenzíva arról, hogy minthogyha a Kormány a köztársasági elnök leváltásáért küzdene. Erről egy sornyi külföldi tájékoztató iroda ír, nyilvánvalóan a Bonnban járó Tölgyessy Péternek a tájékoztatása és egyebek alapján. Úgyhogy itt egy kampány indult, és világos, hogy az egész úgy van beállítva, mintha mi a médiák elfoglalására törekednénk, sajtó elleni támadást hajtanánk végre, vagy a köztársasági elnöknek a leváltását követelnénk. Szóval elindítottak egy ilyen kampányt, és bár ezt nem kell túldimenzionálni, de mindenesetre egy kormány-állásfoglalásban kell ezt visszautasítani. Ennek a kampánynak világos, hogy a célja az, hogy Magyarország képét megváltoztassák, és erre szolgálnak az ilyen külföldi látogatások is. Ez egy nagyon céltudatos dolog. Erre majd mindjárt egy szöveget kérek ezekkel az elemekkel, és kérem, hogy ezt is majd ismertessék röviden. Kérem, hogy hangozzék el a televízióban, a sajtóban. Jogászok is segítenek. Úgyhogy az közben lesz, az idő miatt jeleztem.

Napirenden kívül a történelemtankönyvek megírásával kapcsolatban.

(Jeszenszky Géza külügyminiszter megemlíti, hogy a Kormányt ő is külföldön a történészek kormányának szokta mondani, ennek fényében érthetetlen, hogy nincs jó történelemtankönyv, és nem is készül, illetőleg ami készül, az nagyon nem megnyugtató.)

Kérdésem a tankönyvekkel kapcsolatban, rámutatva, hogy van-e olyan, mint ami volt a Horthy-érában, tankönyvbizottság? Ebben kiváló szakemberek voltak, Zibolán volt a titkára abban az időben, és tényleg nagy nevek alkották. Valóban kétségbeejtőek azok a történelemkönyvek, amik időnként a kezembe kerülnek. Szóval ez egy szégyen, gyalázat, ami ezen a téren valóban van. 1945-ben, az akkori körülmények között relatíve normális könyvet tudtak összehozni a Szövetséges Ellenőrző Bizottság? jóváhagyásával. Csapodi, Kosáry írtak akkor egy könyvet, ami bármennyire gyorsan és hirtelen készült, ennek ellenére európai színvonalú volt, néhányan még emlékezünk rá. Szóval ez egy lehetetlen dolog, hogy még két év után is jó esetben reformkommunista könyvek jelennek meg. A szerzőkről nem is beszélek. Az a baj, hogy minden történész itt van a Kormányban, az a brancs, amelyik csinálja, azok maradtak.

(Andrásfalvy Bertalan művelődési és közoktatási miniszter elmondja, hogy több tankönyv is készül, és ha nem is tankönyv, akkor tankönyv-segédkönyv.)

Igen, de a történelem alapvető nemzetismereti tárgy, hogy archaikus legyek. Alapvető nemzetismereti tárgyban, történelemben, magyarban a jó tankönyv az egy stratégiai kérdés. Össze kellett volna ülni, és három hónap alatt megírni olyan tankönyvet, amit lehet használni. Egyáltalán nem olyan nagyot kellett volna ennek érdekében tenni, ugyanis azért vannak olyan történészek, akik ezt képesek lennének elkészíteni, és vannak olyan történelmi munkák, amiket mégis meg lehetett volna csinálni. A magyar történetírásban kifejezetten a maximum, ami most tankönyvszintig vagy népszerűsítőszintig lemegy, jó esetben a Glatz Ferenc-i vonalig megy. De ennél rosszabb a Vida Istvánok és mások ténykedése, olyanok írják a könyveket, akiknek a munkássága szakmailag értékelhetetlen. Ezért a Történettudományi Intézetnek és a minisztériumnak feltétlenül indokolt lenne, hogy a tankönyvszinten lépjen. Én ezt nyugodtan kijelenthetem, hogy 1955-ben, 1957-ben, amíg el nem tiltottak az oktatástól, soha ilyen szellemben nem tanítottam történelmet iskolában, mint ahogy ma ezekben a könyvekben van. Akkor másképp beszéltem ezekről. Ma egyszerűen nincsen egy valóban demokratikus, valóban nemzeti, valóban européer szemléletű történelemtankönyv. Hát azért nem olyan nehéz dolog ez. A gyerekek részére egy jobb tanár megír egy hónap alatt egy tankönyvet.

(Andrásfalvy Bertalan megismétli, hogy több is van a készülőben. Ő maga a magyar népismeretet írta meg, amit már most több főiskolán használnak, amit történetileg néptörténeti könyvnek lehet tekinteni, és ez már olyan szellemet tükröz).

Na de egyetemes történeti szempontból nincs ilyen, és a magyar történelemről is kell valamit írni, egy modern magyar történet. Európához akarunk csatlakozni, ennek ellenére nincs világképe a történelemben, nincs Európa-képe a gyerekeknek, nincs a német, a francia történelemnek egy olyan szemlélete, az orosz történelemről nem is beszélve. Arról, amit kellene tudni, hogy fogalmuk legyen arról, hogy most mik a történeti hátterei a dolgoknak. Tehát összeül néhány jobb középiskolai tanár, és elővesz egy könyvet, és elkészít először, ha nem is könyvet, hanem csak egy jegyzetet. Szóval ez végzetes megint, ugyanis nem arról van szó, én nagyon tisztelem a néprajzot, de ezzel nem fogjuk megfogni a mai gyerekeket. Európai, egyetemes történeti, világtörténeti szemlélet az, ami benne él, az a konkurencia, és emellett kell ezeket a magyar nemzeti, történeti dolgokat is megismertetni. A régi tankönyvekben is az első, második osztály még az őstörténet. Ezeket Győrffy, meg mások írták meg, azok anyaga alapján írták. Tehát nem ez az időszak a probléma, hanem az utolsó 150 év, az az első probléma, amit gyorsan kell átalakítani, mert félreviszi az országnak a politikai tudatformálását, s az egyetemes történeti világképét. Szemléletben olyan dolgokat, mint a középkori olasz történelem, azt 1956-ban is tisztességgel megtanítottuk. Tehát, itt az újról van szó, és azért ebben nincs idő a várakozásra!

(Andrásfalvy Bertalan elmondja, hogy a Magyar Történeti Intézet az Akadémiához tartozik, és az ’56-os Bizottságot is az Akadémia bízta meg. Ezekben vannak a szerzők.)

De miért kell onnan a szerző? Én mindenütt ugyanazokat a pofákat látom, és mindenütt ugyanazokat a szerzőket, akiknek ha kinyitja valaki a könyveit, elszörnyed. A Történettudományi Intézet a szellemi maszturbációnak a helye, az is volt mindig. Az arra alkalmast kiválasztod, és adsz neki egy megbízatást a tankönyv elkészítésére. Azért megvannak erre az alkalmas emberek. Én a művészettörténet tankönyvének a tantervi vázlatát, mielőtt lecsuktak ’57-ben, megcsináltam két hét alatt. Azután írta a Dombi, mert nem voltam ott, mert hirtelen kellett valaki. Hát, ha az ember éjjel is akar dolgozni, mindig kellenek olyan emberek, akik gyorsan megcsinálják. Először akkor lehet egy ideiglenes tankönyv, de ezt a korszakot nem lehet nem tisztességesen megírni. Szóval én csak azt látom, hogy olyan fogalmak vannak ezekben a mostani könyvekben, amelyekért teljesen jogos politikai támadás érhet bennünket a közvélemény részéről, ugyanis egyszerűen ezek az emberek nem tud-nak más fogalmakban gondolkodni.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. I. kötet 762-770. oldalán megjelent szövege)