1992. év

(A vita lényege, hogy mely napra essenek a fegyveres erők és a fegyveres testületek ünnepi napjai. Für Lajos honvédelmi miniszter javasolja, hogy a Magyar Honvédelem napjaként – ami a Honvédség és a Határőrség szakmai napja lenne – három dátumból kellene választani, melyek a következők: az eddigi, szeptember 29., az 1848-as pákozdi csata napja; május 21. (1849), Buda visszavételének a napja; vagy július 22. (1456) a nándorfe-hérvári diadal napja.)

Ez tehát csak a honvédség és a határőrség napja lenne. Akkor kérem a belügyminiszter véleményét. a történelmi eseményt külön elemezzük.

(Boross Péter belügyminiszter elmondja, hogy a rendőrség napja, Szent György napja, ami április 24., a tűzoltóké pedig a Szent Flórián napja, vagyis május 4., és a határőrök is szeretnének egy külön napot, mégpedig a Szent László napját, vagyis június 27-ét. Ez utóbbi külön nappal csak egy probléma van, hogy az Alkotmány szerint a fegyveres erőhöz a honvédség mellett a határőrség is tartozik, amit jó lenne módosítani.)

Hát ez egy régi vita. Jó, hát elvileg ezt hagyjuk akkor, hogy a határőrségnek legyen akkor a napja beilleszkedve ebbe a szentek sorába, legyen egy ilyen napja, ameddig ez határrendészetként jelentkezik a mostani funkcióban, és nem határvadászként, tehát nem fegyvernemi jelleggel, hanem egy önálló testületként. Történelmi vitába azt hiszem, nem érdemes bocsátkozni. A pákozdi csata mellett szól az, hogy tényleg egy jelentős esemény volt. Ellene szól, hogy eddig, a rendszerváltozás előtt is ezt a dátumot használták, és még egy szól ellene, hogy Jelaćić-on verjük el a port, miközben Jelaćić már horvát nemzeti hős. Még szívességből meg is fordították a szobrát, Belgrád felé néz, eddig Budapest felé nézett. Úgyhogy ez egy gesztus, hogy így elfordították. Úgyhogy ezt viszonzásul megfontolásra javaslom, hogy levegyük őt a napirendről. A horvátok tényleg hősüknek tekintik, és nem szeretik hallani, hogy kaszás, kapás népünk, fut a gyáva Jellasics. Na most ez szól ellene. A budai vár visszafoglalása ellen semmi más nem szól végeredményben, mint hogy stratégiai hibának szoktuk feltüntetni. De ezt nem lehetett kikerülni, ennek politikai és hatalompolitikai okai voltak. Így itt már csak az osztrákok maradnak. Azok mindig maradnak. Megvan az emlékmű a rondellán, ahol viszont ezt kiegyenlítettük, mert a bécsi légiónak is emlékművet állítottunk a budai vár déli rondelláján, tehát hogy ők is részt vettek benne. Én a budai vár visszafoglalását javaslom. Belgrád felé végtelen félreértéseket okozna adott szituációban, ha Nándorfehérvár visszavételét ünnepelnénk. Úgyhogy ezt egészen másképp értelmeznék. Számos csatánkból mást tényleg nem lenne érdemes most elővenni, és itt megvan a hagyomány, honvéd emlékmű, a Hentzi? helyén. Úgyhogy én azt hiszem, legalábbis megfontolandó, hogy a Dísz téren kellene a honvédemlékműnél tartani a fő ünnepséget. Maradjunk május 21-nél. Szép nap. Tehát akkor május 21., Buda visszavétele.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. I. kötet 461-462. oldalán megjelent szövege)