1992. év

(A törvényjavaslat második olvasatban történő tárgyalásán rész vesznek a koalíciós pártok, vagyis az MDF, a Kisgazdapárt és a KDNP frakcióvezetői is. Balsai István igazságügy-miniszter tájékoztatja a Kormányt az elmúlt hetek egyeztetéseinek eredményéről, bár még így is több kérdés vitatott, mint például az, hogy a Magyar Rádió és a Magyar Televízió részvénytársasági vagy közalapítványi formában működjön-e tovább. A vitában többen hozzászólnak. A legmarkánsabb véleményt Boross Péter belügyminiszter fogalmazza meg, miszerint ez a törvény inkább ne szülessen meg, mint hogy olyan szülessen, amelyik túlzott kompromisszumokkal terhes, vagy pedig egyes szakaszaiban a későbbiek során megoldhatatlan problémák elé állítja a Kormányt.)

Még közben egy kérdés. A szervezeti és működési szabályzatot eszerint az elnök egy személyben határozza meg. Márpedig, ha itt egy közalapítványi jelleggel fog működni, akkor a közalapítványi jelleg tulajdonképpen jogilag ma nincs kidolgozva, vagyis az, hogy mi is egy ilyen szervezet. Akkor viszont a szervezeti és működési szabályzat lenne tulajdonképpen az egyetlen, ami valamilyen értelemben szabályozást visz be a működésébe, és amelyik egy, legalább egy törvényességi kontrollt biztosít. ennek nem látom a jelét, ha nem tévedek. Továbbá nem kaptunk arra választ, amit Kajdi József felvetett, hogy a pályázók nyilvános meghallgatását követően a miniszterelnök elé terjesztik a Rádió és Televízió Hivatal (RTH) tagjai 2/3-ának támogatásával, titkos szavazással elnyert jelöltek névsorát. A miniszterelnök az előterjesztett jelöltek közül választja és nevezi ki az elnököt, tehát az RTH elnökét, öt év időtartamra. Milyen lehetősége van, ha csak egyet terjesztenek elő? Itt még az sincs, hogy visszaküldhetem. A bírói és egyéb kinevezések után ez még annál is rosszabb helyzetet teremt. Ez tulajdonképpen csak egy postásszerepet jelent, ráadásul ez ellentétes az Alkotmánybíróság állásfoglalásával is, ami előírja, hogy nem lehet korlátozni a miniszterelnöki kinevezést, nincs felelősség akkor az előterjesztés vonatkozásában.

(Bogdán Tibor igazságügyi közigazgatási államtitkár szerint ez a szabályozás annyit jelent, hogy a miniszterelnök csak azt nevezheti ki, aki ott a 2/3-ot megkapta, de nem köteles kinevezni, ha ötöt felterjesztenek ezek közül egyet sem.)

Ez a szövegből nem derül ki. Eleget szórakoztam már ezzel a kérdéssel, úgyhogy én azért azt szeretném leszögezni, hogy én most nem vagyok ellene, hogy most legyen médiatörvény természetesen, mert nem olyan ideális a jelenlegi állapot és a jelenlegi jogi helyzet, hogy ennek a fenntartásának lennék a híve. Tehát, ha a mostani jogi helyzet olyan lenne, hogy biztosítaná a Kormány részére és biztosítaná a közakarat részére a tényleges befolyásunkat – és nem politikai befolyásra gondolok, hanem szakmai és egyéb befolyásra –, akkor nem lenne fontos. De ma olyan állapot van a Rádió és a Televízió viszonylatában, hogy a jelen körülmények között mindent meg tudnak csinálni, és semmit nem tudunk ellene lépni. Tehát én ennek az állapotnak a lehetséges megszüntetése mellett vagyok, mert ténylegesen rossz állapot van, meg vagyunk bénítva. Tehát nem él a tulajdonképpeni kormányzati felügyelet lehetősége, és egy szörnyű kinevezési törvény van. Amit pedig át akarunk menteni még, amit elfogadnának most, ez is elég gyenge, tehát teljesen patthelyzetben vagyunk, mert se ez nem jó, sem pedig a jelenlegi állapot nem jó. Ha már újat hozunk néhány ponton, meg kell próbálni olyan szabályozást belevenni, ami mégis a cselekvőképességünket kifejezi. Nagyon javasolom a következő törvényekre vonatkozóan azt, ha ez még el is megy, hogy világos törvénymegfogalmazásokra van szükség. A bős–nagymarosi országgyűlési határozat? a példa rá, hogy a pontatlansággal milyen lehetetlen helyzetbe kerülhetünk. Kompromisszumért sem lehet belemenni, mint ahogy ma már nem mennénk bele a bírói kinevezési rendszerbe sem. Szerencsésebben lehetett volna megfogalmazni, sőt szerencsésebben kellett volna megfogalmazni. Visszatérve az elnökjelöltre vonatkozó javaslattételre, adunk az ellenzéknek, a sajtónak egy alkotmányjogi, vagy jogi lehetőséget arra, hogy azt mondják, hogy itt van a jelölt, aki javaslatként meg volt szavazva, és mégsem nevezik ki. Tehát jogellenesség történik.

(Kulin Ferenc, az Országgyűlés Kulturális Bizottságának elnöke megerősíti, hogy a miniszterelnöknek módja van azt kinevezni a több jelölt közül, akit valóban a legjobbnak tart.)

És ha csak egy kapja meg 2/3-ot?

(Kulin Ferenc szerint akkor a miniszterelnöknek módja van nem kinevezni.)

Még egyszer megkérdezem, mivel Kulin Ferenc jelen esetben egyrészt a Kulturális Bizottságot képviseli, másrészt az MDF-frakció elnökségét is, és most világos, hogy elmondta a Kulturális Bizottság elnökének az álláspontját, hogy mi az, amit a Kulturális Bizottságban 2/3-dal elfogadhatónak vélnek, és amiben van egy előzetes megállapodás. Kérdem, hogy van-e a három frakció képviselőjének még valami megjegyzése a saját frakciója szemszögéből. MDF, Kereszténydemokrata, Kisgazda? Nincs. Akkor az a kérésem, hogy abban döntsünk, hogy mi most a médiatörvény előterjesztését indokoltnak tartjuk-e? Tehát ezt a médiatörvényt módosításokkal, esetleg külön megjegyzésekkel szükségszerűnek és időszerűnek tartjuk-e, hogy most beterjesszük az Országgyűlés elé. Ez az első kérdés, mert így akarok továbbmenni akkor a következő kérdésre. Tehát ki az, aki úgy ítéli meg, hogy ezt a médiatörvényt, akár a módosításokkal is, hiszen nyilván lesznek az országgyűlési vitában is módosítások, nem tartja beterjeszthetőnek? Nincs. Ki tartózkodott. Senki. A következő kérdés, hogy a Kormány álláspontját és véleményét tükröztessük-e abban a formában, hogy ahol feltétlenül módosítást javaslunk, ott alkalmazzuk-e az A- és B-variációt, tehát, amit a Kormány feltétlenül indokoltnak tartana, juttassa kifejezésre abban, hogy azt A-variációban terjeszti be. És erre a különleges helyzetre való tekintettel, ahogy itt folytak a kulturális bizottsági tárgyalások, a kulturális Bizottságét pedig B-variációban terjessze be. Ez az egyik lehetőség, tehát A és B. De mindenképpen juttassa kifejezésre a Kormány, hogy mi lenne az álláspontja, hogy ez így maradjon meg, még ha le is szavazzák, és a B-variáció kerül elfogadásra. De az is lehet egy megoldás, hogy a B-variációt eleve kihagyjuk, és azt várjuk, hogy a B-variációt tulajdonképpen a Bizottság javasolja, vagy pedig képviselői indítványként kerüljön beterjesztésre. Ha A/B-variáció marad, akkor a miniszteri expozé tartalmazza, hogy a Kormány álláspontja az A, bár a B-variációt is feltüntette mint a Kulturális Bizottság által konszenzussal elfogadott javaslatot. De mi emeljük ki, ami a tulajdonképpeni álláspontunk, és ha itt a kompromisszum megszületik, akkor lehet még mindig eldönteni, hogy melyiket támogatjuk. Tehát mi eleve juttassuk kifejezésre elvszerűen és politikailag, hogy mit tartunk helyesnek. Egyetért ezzel a Kormány? Tehát akkor ez ellen van-e ellenvélemény vagy tartózkodás? Nincs. Akkor az állásfoglalásunk az, hogy A-variációban közöljük egyértelműen az álláspontunkat, és B-variációban pedig megjelölve, hogy az a Bizottság javaslata.

(Andrásfalvy Bertalan művelődési és közoktatási miniszter nyomatékosan kéri, hogy kerüljön be a javaslatba az, hogy állami szerv közérdekű felhívásait – például iskolai beiratkozás, értettségi tételek – kötelező legyen leadni.)

Kérjük akkor ezt is ebben az időszakban megvizsgálni. Ugyanúgy azt a kérdést is, ami egyébként felvetődött már más megbeszéléseinken, hogy a parlament által elfogadott törvény ismertetése. Tehát nem a kormánypolitika népszerűsítése, hanem a parlament által elfogadott törvények megismertetése, ahogy annak idején Kupa miniszter úr még civilben az adóügyet oly népszerűvé tette Magyarországon. Annak a szereplésének csak egy kis töredékét sem kapja meg ma tulajdonképpen az egész magyar törvényhozás, és valóban nem ismerik az emberek a meghozott törvényeket, és emiatt állandó félreértések vannak. Annak, amit mondok most két része van. Az egyik, hogy meg kell nézni azt, hogyan lehet elérni a parlament által elfogadott törvények lakossággal való megismertetését. A másik, amit most itt mindjárt megjegyzek, hogy fel kell készülnie a Kormánynak, át kell gondolnia, hogy a privatizációtól kezdve mi mindent kellene nekünk is megismertetnünk. Nincs meg az ismerete a lakosságnak például agrárvonatkozásban sem, és látjuk, hogy ez milyen problémát jelent. akkor lezárnánk a témát.

A védelmi felkészítés és az országmozgósítás új rendszerének koncepciójával és az 1992. évi feladattervvel kapcsolatban.

(Für Lajos honvédelmi miniszter ismerteti, hogy a honvédelmi tárcának a rendszerváltoztatás következtében kialakult új helyzetnek megfelelő új védelmi felkészítés és országmozgósítás-koncepcióját kellett kidolgoznia, amely majd jogszabályi formát is kap leginkább a készülő új honvédelmi törvényben és a minősített helyzetek vonatkozásában még egy alkotmánymódosításban is.)

Még azt a kérdés vetném fel, amire esetleg választ kaphatunk, hogy mi van akkor, ha a jogi megalapozottság hiánya következtében a minősített állapotok valamelyikét kellene alkalmazni. Tehát az Alkotmány szerinti rendkívüli állapotot stb., akkor felmerül a kérdés, hogy megbénulna-e, avagy sem jogalkalmazás szempontjából az ország? Milyen átmeneti intézkedésekre, vagy mire lenne szükség? Szóval azért fel kell vetni azt a kérdést, hogy ha a törvény-előkészítő munkában ez a lemaradás áll fenn, miközben az Alkotmány előírja ebben a vonatkozásban a külön törvényeket, és ugyanakkor jelen pillanatban ezek az új törvények nincsenek, a régiek pedig használhatatlanok, mint ahogy vélelmezzük, akkor egy átmeneti időszakban, amely mondjuk az év végéig tart, ha addigra tényleg elkészülnek ezek, pláne, hogy jóvá is hagyják őket, akkor addig egy adott szituációban mi a jogi helyzet? Azért erre ki kellene dolgozni valamilyen átmeneti megoldást, ha ez még nem lenne kidolgozva. Tehát tulajdonképpen a kérdésem ez. A másik, e pillanatban azt hiszem, csak elméletileg lehet egy új Alkotmány szemszögéből vizsgálni, hogy milyen megoldásokra kellene törekedni, de irreálisnak tartanám, hogy most az új Alkotmányról beszéljünk, kivéve Torgyán József pártelnök úr alkotmányozó országgyűlési, vagy nemzetgyűlési koncepcióját. Tehát mindenképpen erről kellene szólni.

(Válaszként elhangzik, hogy erre vonatkozóan a tervezetek már elkészültek, továbbá a hatályos honvédelmi törvény korlátozott lehetőséget biztosít a minősített időszaki rendeletek kiadásához. Másrészt maga az Alkotmány a rendkívüli állapot időszakában létrehozandó Honvédelmi Tanácsot korlátlan rendeletalkotási jogkörrel ruházza fel.)

Már csak egy kérdésem van akkor, mondjuk egy adott szituációra, amikor minősített helyzet áll elő, akkor készen állnak-e az említett kormányrendeletnek, illetve a Honvédelmi Tanács által kiadott rendelkezéseknek a tervezetei? Nem tartanák-e célszerűnek, hogy azért ezeket a tervezeteket áttekintené együttesen a Kormány kijelölt Nemzetbiztonsági, vagy valamilyen szűkebb körű tárcaközi bizottsága? Ezt azért vetem fel, hogy mondjuk ne egy rendkívüli helyzetben, tehát ne akkor kelljen vitatkozni ezeken, hiszen ez nemcsak külpolitikai esemény miatt lehet, hanem bármikor előállhat, kérem, egy földrengés következtében is. Éppen ezért javasolnám, hogy nagyon szűk körben, a Nemzetbiztonsági Kabinetnek egy szakértői csoportja, egy tárcaközi bizottság vitassa meg a legérdekeltebb tárcákkal ezeket, beleértve a közlekedési tárcát is, tehát azokkal, akik egy ilyen szituációban a legfontosabb teendőkre hivatottak. Akkor a honvédelmi miniszter urat felkérjük, hogy ezt koordinálja és fogja össze.

Napirenden kívül az Állami Számvevőszék elnökének a Kormány privatizációs stratégiájára vonatkozó nyilatkozatával kapcsolatban.

Most néhány kérdés, amit szeretnék még megemlíteni. Az egyik, Szabó Tamást kérem, hogy az Állami Számvevőszék vizsgálata során különösen ügyeljen a következőre, és ennek megcáfolására. Az Állami Számvevőszék elnöke ugyanis kijelentette, hogy a Kormánynak nincs privatizációs stratégiája. A kérdésem kettős. Az egyik, hogy tartalmilag lenyelheti-e ezt a Kormány? Szerintem nem. Szabó Tamás miniszter úrnak ezzel kapcsolatban konkrétan nyilatkoznia kell, és hasznosnak tartanám, ha holnap a sajtóértekezleten határozottan utasítanánk ezt vissza. Ez az egyik kérdésem. A másik, hogy a jogszabály szerint, az ász-törvény szerint minősítheti-e az Állami Számvevőszék elnöke a Kormány politikáját ebben az értelemben? Szerintem nem, ez egy szerepzavar. Ezért nem is lehet ezt szó nélkül hagyni, ezt nem nyelhetjük le. Tehát én azt javasolom, hogy ebben a kérdésben e megnyilatkozás után utána kell nézni ennek a jelentésnek. Az ász-törvényt tanulmányozva kérem, hogy az Igazágügyi Minisztérium és a privatizációs tárca nélküli miniszter vizsgálják meg ezt a kérdést, hogy jogszabály lehetővé teszi-e az ilyen megnyilatkozást? Az ÁSz az Országgyűlésnek alárendelt szerv, aminek az a dolga, hogy a költségvetés felhasználásáról nyilatkozzék, de csak erről. Ez nem a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság, meg egyebek. Tehát kérem azt, hogy jogi szempontból a Miniszterelnökség jogászai is ezt tisztázzák, mert az Állami Számvevőszéknek folyamatosan vannak ilyen megnyilatkozásai. Már volt egyszer a miniszteri felelősség kérdésében is. Egyébként úgyis vitában állok már vele. Kérem tisztázni, hogy mire terjed ki az Állami Számvevőszéknek a feladatköre, jogköre, és amire nem, azt utasítsa vissza a Kormány. Milyen alapon minősíti a Kormány privatizációs stratégiáját? A másik pedig, hogy tartalmilag kérem Szabó Tamást, hogy ezzel kapcsolatban tegyen egy nyilatkozatot, utaljon a kormányprogramra, fejtse ki tömören, hogy igenis van, de azt is, hogy ha az ÁSZ elnöke ezt a kérdést érinti, ezt nem nyelhetjük le.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. I. kötet 737-742. oldalán megjelent szövege)