1991. év

Annál inkább fontos e napirendnél, hogy világos legyen, mert már a sajtóban e kérdésben is félreérthető, olyan szövegezések jelentek meg, hogy egyházi területen, egyházi tulajdon területén a Kormány reprivatizációs politikát kíván folytatni. Ez már megjelent a lapokban.

 

 

A közigazgatási államtitkári értekezlet, mondjuk, mindenektől függetlenül, nem elvi, hanem jogi vagy egyéb észrevételt természetesen tehet, és azt meg kell vizsgálnunk és utána döntünk. Azt a kérdést, hogy parlament elé lehetőleg a Kormány ne A-, B-variációban terjesszen, azt mindenképpen támogatom. Általában is úgy gondolom, hogy az ellenzéki pártok, ha a saját kormánykoalíciós pártjaink nem fognak mérhetetlen mennyiségű felszólalással és egyébbel élni, akkor nem fognak az ellenzéki pártok sem. Tehát nem helyes, ha szinte provokáljuk az A-, B-variációkkal az állásfoglalási kényszert. Ha lehet, és ha van egyértelműen védhető álláspontunk, akkor maradjunk az egyféle álláspontnál a beterjesztésnél. Amit alapelvként viszont a sajtónyilatkozatoknál kérek hangsúlyozni, hogy nem visszaadásról van szó. Nem változtatunk azon az alapelven, hogy nem visszaadásról van szó, nem reprivatizációról egy privilegizált területen. Kvázi az egyházakat nem kiemeljük az általános tulajdonrendezésnél, hanem arról van szó, hogy az egyházak közérdekű feladatokat látnak el. Ezért tesszük ezt a megkülönböztetést, hogy ami ma állami kézben van, vagy önkormányzatiban, ott közérdekű feladatellátásról lévén szó, és ezért adunk át ingatlanokat, illetve rezerválunk az újjászerveződés időszakára, állami tulajdonban tartásra. Tehát a privatizálásnak nem vetjük még alá. A másik dolog az, hogy adott esetben szó lehet természetesen arról is, hiszen biztos, hogy a 40 év alatt a falvak összetétele megváltozhatott vallási szempontból. Tehát azt a lehetőséget fenn kell tartani, hogy a korábban nem egyházi állami ingatlant adunk esetleg, és nem adunk át korábbi egyházi ingatlant, éppen azért, mert az elsődleges szempont a közérdekű visszaadás. Tehát nem vagyontárgyat adunk vissza, ezt nagyon fontos hangsúlyozni, nem vagyontárgyat adunk vissza annak érdekében, hogy az egyház azzal gazdálkodjék, hanem az egyházak által vállalt közérdekű feladatok ellátására adunk át ingatlanokat. A lényeges az, hogy az egységét, elvi egységet ne sértsük, és akkor sokkal világosabb, mert abba az irányba mennek a mai sajtó-, meg egyéb megnyilatkozások, hogy csak az egyház részére reprivatizál a Kormány. Ez nem felel meg a valóságnak. Mi a közérdekű szolgálata érdekében adunk át az egyháznak egyházi ingatlanokat. Jól mutatja az a tény, hogy tartalékolunk, hogy el tudja-e látni a vállalását. És amit pedig Balsai István megvilágított még, hogy funkciókat lát el. Tehát régen is fordítva alakult ki. Most felülről csináljuk azt, ami régen alulról megtörtént, hogy az eredményesen működő egyházi intézmények, szegényházaktól kezdve a legkülönbözőbb hasonló egyházi intézmények, mivel jól működtek, és eredményesen vettek le az államról bizonyos feladatokat, ezért államsegélyben részesültek. Tehát nagyon fontos a tálalás és egyebek szempontjából ennek a hangsúlyozása. Ezután kérem, hogy van-e az államtitkári értekezlet alapján olyan elvi, jogi vagy egyéb észrevétel még, amit feltétlenül szükségesnek tartanak elmondani. Nem a politikai döntést kérdem, hanem kizárólag a kodifikációs vagy egyéb szempontból az észrevételt, ha van. Hangsúlyozom, hogy nem reprivatizáció. A feladattal együtt kötelezettséget vesz át, és társadalmi közérdekű feladatot lát el ezáltal. Előfordulhat, ha például jelentkezik egy olyan területen, ahol előtte egy lakosságcserével vagy a lakosság kicserélődésével a felekezeti összetétel megváltozott, ezek azok például ahol korábban kihalt, elköltözött a gazdag református társadalom. Nyilvánvaló, hogy akkor más egyház fog jelentkezni, amelyiknek hívei vannak ott, más feladattal, és lehet, hogy egy egyszerű ferences kolostort egy orosz laktanyából akarnak csinálni. Ezt fontos hangsúlyozni, hogy nem feltétlenül ugyanazt kell visszaadni, hanem a közérdek célját kell nézni.

 

 

Antall József: Azt hiszem, akkor széleskörűen vitatták meg az adott kérdést. Itt a Kormány szempontjából egy kérdést kell még megvizsgálni, hogy itt magyarul egy áremelésről van szó. Az áremeléssel kapcsolatban a következőket kell megállapítanunk. Egy. Magyarországon – amire rámutattak – sokkal kevesebb gyógyszer van. Egy átlag magyar gyógyszertár normája kétezer és háromezer körül van. Tessék? Tehát kettőezer. Svájcban 16 ezer a kötelező egy gyógyszertárban, tehát féleségben. Ez tehát azt jelenti, hogy Magyarországon egy sokkal keskenyebb spektrumban kell gondolkodnunk. Ez az egyik. Tehát egyszerre kell azt végrehajtani, hogy most mindjárt egy olyan korszerű gyógyszerkészlettel rendelkezzünk, hogy mindenre a legkorszerűbbet, a legjobbat és a legmodernebbet tudjuk adni. Hát ehhez el fog egy pár év telni. A másik része ennek, ha már előkerült a tárgy, a strukturális kérdés. Az egész gyógyszerellátást és az egész alapellátást, a Gyógyszerészeti Kamara? javaslatait, ezeket egyszer meg kell vizsgálni. A gyógyszertári központok és a vállalati rendszer átszervezése mint feladat, nagyon fontos. Hiányoznak a piaci szereplők, hiányoznak a gyógyszer-nagykereskedelmi vállalatok, hiányoznak az ügynökségek, hiányoznak mindazok a szervezetek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy itt a monopóliumokat megtörjék, és hogy itt valóban piaci körülmények működjenek. Ez a második része tehát a problémának. Ehhez tartozik kereskedelmi szempontból az egész privatizációs folyamat stb. Ezeket mind nem tudjuk most ennél a kérdésnél megoldani. Most és ebben a helyzetben tehát a tárcának ki kell dolgozni ennek az egésznek a stratégiáját, együttműködve nyilván a társadalombiztosítással, hogy mit lehet tenni. Itt a vita tulajdonképpen azon lehet, vagy szakmailag azt kellett – gondolom – eldönteni, hogy mi az, amit támogatunk, mi az, amit nem, hiszen sokéves probléma a gyógyszerfogyasztás. amiben viszont élen járunk, a gyógyszerfogyasztás mértéke, és itt tulajdonképpen az egyik oldalon a krónikus betegségeknél, egyebeknél, tehát mindazoknál az ártámogatás kérdése, ahol ez feltétlenül szükséges, például az életmentő gyógyszereknél, vagy a gyermekeknél vagy időseknél. tehát azt kell megnézni, hogy mit tudunk tenni, hogyan tudunk szelektálni. Ezek azok a kérdések, amikre tulajdonképpen a tárcának és a társadalombiztosításnak felelnie kell a társadalom irányába, hogy tudott-e ezzel, ezekkel az eszközökkel bánni. Külön kérdés, és abban biztos vagyok, hogy itt a konkurenciát lehetővé kell tenni, hiszen, ha megindul a tényleges gyógyszer-kereskedelem Magyarországon, akkor igenis érvényesülni fog az árlenyomó hatás. De ehhez még nincsenek meg mindenben a feltételek, tehát csak folyamatosan tudjuk felszámolni az eddigi struktúrát, mert ezen a területen nincsen átmeneti időre lehetőség, a beteg ugyanis nem viseli el. Ennek ellenére csak folyamatosan tudjuk előkészíteni, és míg nincsenek meg a megfelelő feltételek, addig itt sokkal nehezebb, még bonyolultabb a kérdés rendezése. Most az a kérdésem ebből a szempontból, hogy a tárca és a társadalombiztosítás úgy ítéli-e meg, hogy ez az előterjesztés megfelelő vagy nem. Ha ezért vállalja a felelősséget, és úgy ítéli meg, akkor ebből kell kiindulni. 

 

 

Ha ez május 2-án lép életbe, mármint az új áremelés, akkor ennek más áremelésekkel együtt a tálalása a társadalom számára már kormányzati kérdés. Fontos ennek a megfelelő előkészítése, hogy hogyan tálalja a kormányszóvivő, mert nem mindegy, hogy ez holnap majd hogyan történik. Addig viszont sehogy se tálalja, amíg nem állapodtunk meg erről. Az is természetes, hogy ezt mindenképpen nyilvánosságra kell hozni. A kérdés csak az, hogy milyen mélységig, tehát csak arról van szó. Miután, ha kimondjuk azt, hogy a társadalom erről már tájékozott, és a társadalom folytatja a felvásárlást, akkor egy olyan formában kellene, hogy százalékosan hogyan emelkednek a gyógyszerárak, és ezen belül van, ami drágább lesz, van, ami olcsóbb, és van, ami marad, és hogy ebben mik a szempontok. Ezeket kellene elmondani. Úgyhogy az lenne akkor a kérésem, miután holnap lesz sajtótájékoztató, hogy ha vállalja Matejka Zsuzsa, hogy 9 órára idejönne sajtótájékoztatóra, felkészülve mindenből, amit itt tudni kell, és bájosan eladja ezt az áremelést. Tehát azt kellene elmondani, amiket az előbb említettem. Most az újságírókat kellene valahogy megpróbálni megnyerni, hogy legalábbis ne az izgató részét mondják el, nem provokálva, ezért néhány összehasonlítást esetleg jó lenne megemlíteni. Nem mintha ez meggyőzné Mari nénit, de azért be kellene mutatni néhány összehasonlító adatot a nemzetközi gyógyszerhasználatból. Nem azért, mert az egyes beteget tudjuk meggyőzni – azt nem tudjuk meggyőzni, mert megszokta, függőségben él –, de azért, nem közömbös, ha ennek egy másik oldalát is megmutatjuk, hogy Magyarország gyógyszerfogyasztása mennyivel nagyobb, mint Lengyelországé, mennyivel nagyobb, mint Ausztriáé vagy Németországé. Ezeket kellene külön bemutatni, hogy emellett nem titkoljuk, természetesen lesz áremelkedés. Áremelkedés azért, mert a konvertibilis valutáért beszerzett alapanyag és a kész gyógyszerek stb. ára emelkedett. Ugyanakkor el kell mondani mindezeket. Még meg kell említeni azt, hogy Magyarországon a gyógyszerfogyasztás szinte kórosan növekedett az elmúlt években éppen a gyógyszerek olcsósága következtében. Ezt valahogy anélkül kell bemutatni, hogy provokáló jellegű lenne, vagy olyan, mint Ceauşescunak a javaslata az egészséges étkezésre. Legalább tudjon a sajtó mit írni, például ezeket az összehasonlításokat, vagy néhány statisztikát. Esetleg ki lehetne emelni azt, hogy mit jelent ez egy cukorbeteg esetében, vagy mit jelent egy asztmásnál. Be lehetne mutatni egy csecsemőtápszernél is. Tehát megmutatni, és azt mondani, vannak olyan gyógyszerek, amelyeket tömegesen szednek, de amik hosszú távon ártalmasak. Ezt a kormányszóvivő felvezeti, de arra kérjük, mondják el.

 

 

Amit szeretnék még megemlíteni, az minden tárcára vonatkozik, és ez nem gazdasági kérdés. Minden miniszter és minden államtitkár vegye figyelembe a következőt: most tulajdonképpen az ellenzéki politikai pártok relatíve csendben vannak, pláne, mert parlamenti szünet lesz. De kérem a Kormány tagjait, számítsanak arra, hogy április folyamán, amikor az SZDSZ elkészíti a kormányprogramnak nevezett alternatív programját, akkor általános kampány fog indulni a Kormány ellen. Tehát én ezt szeretném előre jelezni. Egyrészt a Gazdasági Kabinetet kérem, hogy – mivel nincs jelen a Kabinet titkára – Király Pétert kérem, hogy a Gazdasági Kabinet ezzel külön is foglalkozzék. Egyrészt az SZDSZ készít egy programot, most az MSZP is bejelentette, és a Fidesz is foglalkozik folyamatosan ilyen kérdéssel. Tehát egy olyan benyomást kívánnak kelteni, hogy ők egy alternatív kormányprogramot készítettek. És még itt van a Torgyán-féle program is. No most ebben az egyik kérdés: az infláció és a foglalkoztatás. Tehát ezekre nagyon nagy hangsúllyal legyenek. Most ez nyilatkozatokat is jelent, vagyis sajtókezelést is. Tehát itt egy tömegkommunikációs hadjárat lesz. Infláció, foglalkoztatás, munkanélküliség, áremelés, adósságkezelés, az összes ilyen neuralgikus dologról, és most nem beszéltem általános politikáról, hanem ezekről a kérdésekről. A másik, ami közismert a támadásban, amit Kupa Mihály relatíve tolerált személyét is figyelembe véve hangsúlyozni fognak, hogy erre az évre nincsen program. Tehát ki kell dolgozni ennek egy rövidített változatát a Gazdasági Kabinetnek, hogy mi az, ami ebből a 3-4 éves programból erre az évre vonatkozik, kifejezetten a mostani esztendőre. Tehát kifejezetten az 1991. évet menetrendszerűen világossá kell tennie a Gazdasági Kabinetnek, hogy mik a célkitűzések, mit akarunk és milyen eszközökkel. És most megmondom, hogy jó idegek kellenek, hogy legyenek, ugyanis általános offenzívába fognak kezdeni minden területen. Tehát, nehogy egy pillanatra is itt a húsvéti hangulat elural-kodjék.