1990. év

Na most egy pillanat türelmet kérek, a következőt szeretném mondani. Nagy Ferenc földművelésügyi miniszter úr által kísérőlevélben elküldött anyag a Kisgazdapárt agrárpolitikai programjának irányelveit jelenti. Ezt aláírta valamenynyi kisgazdapárti érintett kormánytag, tehát Kiss Gyula, Gerbovits miniszter úr is és Nagy Ferenc elnök úr. Ennek az a célja, hogy ezt a Minisztertanács nem kisgazdapárti tagjai tanulmányozhassák, tekintettel arra, hogy a kormánykoalíciónak ki kell alakítania az egységes álláspontját. Ez a Kisgazdapártnak az előterjesztett programja, amit azért kértem, mert e tekintetben a Kisgazdapárt által eddig előterjesztett programok nem voltak pontosan ismeretesek, és kértem erről egy összefoglaló, rövid vázlatot. Ugyanezt átadtam a Magyar Demokrata Fórum frakciójának, és kérem, hogy Surján miniszter úr, úgy is mint a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke, vegyen magához akár még egy példányt, és tegye ezt meg a frakciója esetében is. A három frakció elnöksége üljön össze szakértőkkel, és ki kell alakítanunk azt a programot, amit képviselni tudunk, ami most már halaszthatatlan, ugyanis ennek hiányában ebből állandó konfliktusok lehetségesek. Tehát meg kell vitatni, és ki kell alakítani szakértőinkkel ezt az álláspontot. Azt szeretném ezzel kapcsolatban mondani, hogy ezzel tíz napon belül nekünk dűlőre kell jutni. A Kormány szempontjából kérem a Gazdasági Kabinetet is, és kérek egy állásfoglalást a Gazdasági Kabinettől, és kérek külön a három párt frakciójától. Ez az első lépcső, utána ebből ki kell alakítanunk azt, ami a kormányprogram konkrét része lehet. Ez azt jelenti, hogy pártok fenntarthatnak egy sarkosabb álláspontot, mint a pártprogramjuk részét. Tekintettel arra, hogy koalíciós kormányról van szó, a koalícióban ennek egy megegyezéses formájának kell jelentkeznie. Tehát egy koalícióban szükségszerű, hogy minden párt, amelyik a koalícióban részt vesz, az természetesen nem kívánhatja programja maradéktalan kormányprogrammá tételét. Ezért a koalíciós kormányok, mint például egy szociáldemokrata­liberális kormány Helmut Schmidt alatt nem ugyanazt mondhatja, mint a szociáldemokrata kormány vagy egy kereszténydemokrata kormány. Ha be­vették a Genschert, akkor nem mondhatja pontosan ugyanazt. tehát ez világos, hogy ezt kell pontosan felmérni, és ebben kell nekünk megállapodásra jutni, de a Kormány nem képviselhet kétféle álláspontot. Tehát ezt kérem megfontolni, és ehhez kérem az állásfoglalást. 

 

Tehát magyarul, én csak a múzeum tudományos irányítását végezném ingyen és bérmentve, semmiféle díjazást fel nem véve. Ideiglenesen, ameddig ez a kérdés meg nem oldódik. Átmenetileg úgy, hogy a helyetteseim mint ügyvezető főigazgatók ellátják a saját feladatukat, a munkáltatói jogkört stb., mindent gyakorolva. Én csak ingyen, kvázi a tudományos irányítást végezném addig, amíg az átmeneti időszak szól. Ezt kérem, ha ez jogilag mehet. Azt tudom, hogy ugyanolyan feltételek között például tanszékvezető nem lehet valaki, de professzor lehet. Ki van még érintve hasonlóan, hiszen többen voltak tudományos vagy oktatási pályán? 

 

 

Akkor mégis kell valamilyen egységes álláspont és döntés legalább a miniszterekre, államtitkárokra. Tehát valamilyen egységes dolgot mégis próbáljunk hozni. Én nem bánom, hogyha az egész precíz jogi meghatározást még megvitatjátok, és úgy kerül be a mai minisztertanácsi jegyzőkönyvbe. Ezt még lehet akár holnap is, kevésbé fáradtan, de az alapelvekben próbáljunk meg most dűlőre jutni. Mondjuk én a határozat értelmében eleve semmiféle anyagi juttatást nem veszek föl a saját esetemben. Ez egy tudományos irányítás, és az átmeneti időben átruházott hatáskörben a helyettesek ügyvezető főigazgatóként ellátják a vezetést. Glatz Feri, ameddig miniszter volt, addig az intézetben ügyvezető igazgató látta el a vezetést. Fizetést automatikusan természetesen nem vesz föl az ember. Szerintem nagyon rossz nálunk ennek a szabályozása, mert Nyugat­Európában ilyenkor egyszerűen szünetel a munkaviszony külön kérés nélkül is. Ez egy abszurdum nálunk, hiszen tulajdonképpen egy miniszter, egy politikus átmenetileg függeszti fel az állását, és egyszerűen mintegy fizetés nélküli szabadságra megy. Nyugaton egy egyetemi tanár, ha miniszter lesz, akkor az egyetemi tanári állása, helye érintetlenül van, és addig, ameddig betölti a miniszteri állást, addig ott szünetel az állása, de az állása nem kerül betöltésre. Az én esetem igazából nem komplikált, mert tudományos irányítást jelent csak, és anyagi vonatkozása nincs. De ez a kérdés például a professzori működés vonatkozásában már komplikáltabb, de ezt is rendezni kell az egyetemmel. De hogy rendezed? Őszintén szólva nagyon rossz a rendszer, és nem tudom, hogy na ­gyon rövid idő alatt nem lehetne­e ezen változtatni? Ugyanis az a probléma, hogy egy egyetemi tanár 35 évig egyetemi tanár, a nemzetközi jog professzora, és elmegy két évre miniszternek. De utána mi lesz vele? Teszem azt, ha ez nincs rendezve, akkor az egyetemi tanár 40 éves korában, ha elmegy átmenetileg miniszternek, azt nem lehet kikérni egy normál országban. Szóval, itt látom a problémát. Itt az a probléma, hogy egy pártállam államtitkára, egy pártállam minisztere az valóban úgy fogja föl, hogyha ő most miniszter lett, akkor elképzelhetetlen, hogy holnap újra visszamenjen a volt munkahelyére. Ebben az esetben, ha már miniszter volt, utána keresték a díszállásokat, és mentek különböző helyekre. Az a lényege az egésznek, hogy nekünk azt kellene most tulajdonképpen megoldani a legrövidebb időn belül, akár törvénymódosítással, hogy a munkahelyeinket elvileg ne kelljen nekünk feladni, mert gyakorlatilag egy év múlva, hat hónap múlva, hátha valaki visszamenne oda. Szerintem ezt nagyon sürgősen meg kellene csinálni, mert ez ugyanúgy hozzátartozik egy totális rendszerből egy új politikai rendszerbe történő átmenethez. 

 

 

Hát ebben nem vagyok biztos, hogy így van. Szóval a lényege az, hogy miniszterekre, politikai államtitkárokra más jogszabályi rendelkezést kell hozni, mint a közigazgatási államtitkárra vagy bármire. Egy miniszter és egy politikai államtitkár az ideiglenesen tölti be ezt az állást. Tehát nekünk nem az a lényeg itt, hogy mi most milyen jogállásúak vagyunk. Nekem már mindegy, mert 58 éves vagyok, tehát ha egy év múlva elmegyek, a helyzetem rendezett. A lényege viszont az, hogy egy 40 éves embernek nem mindegy, hogy közben betöltik a helyét. Ez tehát a lényeg. Tehát nem mindegy, hogy ő nem mehet akkor vissza. Ezt nem lehet megcsinálni. Politikai államtitkárokat kinevezünk, és netán a politikai államtitkár velünk együtt megbukik egy év múlva, és nem tud visszamenni a helyére. Hát ez a lényege a dolognak, és nekünk ezen kell változtatni. A régi világban is valaki, ha egyetemi tanár volt, egyetemi tanári fizetése szünetelt. Mit tudom én, Divéky Adorján debre­ceni professzor volt, két évre, nem, három évre fölrendelték a Belügyminisztériumba. A Belügyminisztériumban működött, a Belügyminisztériumban kapta az egyetemi tanári fizetését, vagy annál egy magasabb összeget. Közben szüneteltették Debrecenben az egyetemi tanári jogviszonyát, és egy magántanár adta elő a tárgykörét a megmaradt fizetéséből, így mindez semmi problémát nem okozott. Ez azt jelenti, hogy például elmegy a Surján Laci miniszternek, otthagyja az orvosi állását, és ezalatt egy meghívott előadó végzi a munkáját. Ugyanez vonatkozik egy politikai államtitkárra is.