1993. év

Van még egy-két kérdés, amit szeretnék én magam is elmondani. Nagyon röviden, először mielőtt a napirendre térünk. Az elmúlt napokban több nyilatkozat, több olyan állásfoglalás és egyéb hangzott el, ami kormányzati kérdést érint, és ezért a jelen lévő miniszterek és államtitkárok figyelmét a következőkre szeretném felhívni, és ezzel kapcsolatban ezeknek a megtartását. Az egyik kérdés az a Pénzügyminisztériumnak szól, és azzal függ össze, hogy Nagy Zoltán mielőtt elment Amerikába, tett egy nyilatkozatot, hogy pótköltségvetés beterjesztéséről lehet szó.? Nem tudom, hogy ez egy miniszteri intenció volt-e, hogy a tárgyalásokra úgy gondolt-e a pénzügy, hogy ez hasznos lehet majd Washingtonban. Nem hiszem. Utána ennek következtében nyilván megkérdezték már a politikai államtitkárt és utána az ÁVÜ igazgatóját is, aki nyilatkozott a privatizáció és a költségvetési bevételekről. Kérem szépen, egy ilyen horderejű kérdést, hogy pótköltségvetést kell-e beterjeszteni vagy a költségvetés módosítását, ezt nem lehet mellékesen, legkevésbé nem lehet úgy, hogy egy államtitkár nyilatkozik, és, mondjuk, mellékesen még én sem tudok róla. Ez egy abszurdum. Na most, azt kérem, hogy a pénzügyi államtitkár úr vizsgálja meg, hogy mi ennek az alapja, miért történt ez, és erről kérek egy tájékoztatást, mert a Kormányt is tájékoztatni kívánom, mert ez egy lehetetlen dolog. Azt, hogy a Kormány egy új költségvetést vagy egy költségvetés-módosítást lehet, hogy készíteni fog, ezt nekünk először kormányszinten kell, hogy kimondjuk. Természetesen a pénzügy majd erre vonatkozólag javaslatot tesz. Úgyhogy, miután egyre gyakrabban fordul elő, hogy elvi kormányzati alapvető kérdésekről a rádióból és az Egyenlegből értesülök, ezért ezt elfogadhatatlannak tartom. Adott esetben arról is, hogy Brüsszelt előbb kérdezi meg az Egyenleg, mondjuk, és onnan kapom a tájékoztatást az Egyenlegből, és utána kell hívnom, hogy megtudjam a tényeket, amit előzetesen lehetett volna általunk hivatalosan is közölni. Tehát nyilvánvaló, hogy az ilyenekből nemcsak intézkedési szempontból keletkeznek zavarok, hanem a mi külső képünk megítélése szempontjából is, amire a sajtó azonnal rászáll. Hát ezek lehetetlen dolgok, de kormányzati szempontból is abszurdak, ilyen nem fordulhat elő, és erről kérek egy tájékoztatást. Ugyanúgy fontosnak tartom azt is hangsúlyozni, hogy az elmúlt időszak különböző nyilatkozatait nem mindig kapom meg előre. Kádár miniszter úr nyilatkozatát az én apparátusom nem kapta meg, ezért először azt kérdezem, hogy miért nem. Tegnap elvileg, amit nyilatkoztál, a külker, export visszaeséséről stb., ezek is olyan horderejű kérdések, amiről azért jó lett volna, ha a nyilatkozat előtt kapok egy tájékoztatót, pláne ahogy a sajtó ezt már bemutatta. Emiatt visszamenőleg kell a kormányzatnak erre reagálnia. Tehát ez is egy olyan kérdés, hogyha ilyen horderejű kérdéseket jelentünk be vagy ilyenekről adunk tájékoztatást, akkor nyilvánvaló, hogy legalább előzetesen tudni kellene, hogy erre ma kerül sor, és ebben a kérdésben, hogy például a külkereskedelmi deficit kérdésében egyezik-e a gazdasági tárcák álláspontja vagy a kivitel visszaesésében és egyebek kérdésében. Addig nem jó nyilatkozni, amíg nem esik egybe. Ha egybeesik, akkor természetesen lehet, de akkor is legalább azt kérem, hogy kapjak egy tájékoztatást erről, mert ez szintén beletartozik abba a kategóriába, hogy így nem lehet kormányozni. Szóval ez az egyik. A másik, hogy a tárcák egymást érintő ügyeiben a tárcaközi koordináció létfontosságú, ez vonatkozik például a húsügyre, pontosan a földművelésügyi ügyre, ahol a földművelésügy nem dönthet egyedül egy ilyen kérdésben. Ez nem alapulhat az egyedüli álláspontján, a döntéséhez ismernie kell a kérdés többi komponensét, amit adott esetben a nemzetközi gazdasági kapcsolatok vagy a külügy vagy más tárcától kaphat meg. Tehát erre ügyelnünk kell, pláne nemzetközi vonatkozásban és nagy horderejű kérdésekben. Végül is helyes, hogy erről a földművelésügyi miniszter nyilatkozik, de a földművelésügyi miniszter nyilatkozatában mindezeknek benne kellett volna lenni. Tehát ez is egy koordinációs probléma és egy információs probléma, ami megint alkalmat ad arra, hogy tartalmilag rossz képet adjon kifelé rólunk vagy a tárgyalópartnereinknek, plusz nem kell mondanom ennek politikai vonatkozásait. Ezek azok a kérdések, amit világosan kell látni, hogy nem egy tárca tud eldönteni. Egy tárca szakemberei a minisztert hozzák olyan helyzetbe, hogy olyan nyilatkozatot tesz, ami utána esetleg dezavuálásra kényszerül, amit el kell kerülnünk. Na most itt nem arról van szó, hogy bármilyen szaktárcát érintő és kizárólagosan egy szaktárca keretében végbemenő dologról ne lehessen nyilatkozni. Természetes dolog, hogy az ilyen ügyekért a miniszter a felelős. De ahol olyan külpolitikai, külgazdasági és vagy egyéb politikai, szinte politikai-stratégiai kérdések vannak, ott feltétlenül meg kell lennie ennek a tárca-együttműködésnek és információnak, mert különben lehetetlen helyzetbe kerülünk. Úgyhogy erre szerettem volna még felhívni a figyelmet. A következő kérdés, amire újfent felhívom a kormányzat figyelmét. Nem fordulhat elő néhány óra kivételével, hogy például nemzetközileg is érintett tárcák vezetői egyeztetés nélkül vannak távol. A múlt hét végén te Japánban voltál az államtitkároddal, és a politikai államtitkárod Londonban. Megérkezett egy jegyzék, aminek megválaszolásához nekem kellett volna valaki, akivel beszélek. Ez a legkivételesebb esetben fordulhat csak elő, hogy miniszter és mindkét államtitkár távol van. Az a kérésem, hogy ezt a különleges helyzetet mindenképp kerüljük el, és a minisztereket kérem gondoskodni, hogy egyszerre ne lehessen miniszter és két államtitkár távol. Vagy hogyha kivételesen néhány óra ilyen szituáció előáll, akkor előzetesen tájékoztassanak, és mondják meg, hogy ki az a helyettes államtitkár, aki arra a rövid időre meg van bízva. Ezt nekem tudnom kell, mert nem akarom ezt részletezni, de jóformán nincs hétvégém, mivel itt vagyok Pesten, hogy ne jönne valamilyen ügy, akár honvédelmi vagy külügyi vagy egyéb, és ha nem találok senkit, akkor nyilvánvaló, hogy vagy rossz választ fogok adni vagy nem tudom megcsinálni. Tehát azt hiszem, ebben az esetben, akár a helyettesítő minisztert is lehet tájékoztatni és egyben felkészíteni. Szóval azért a miniszterek lássák be azt, hogy lehetetlen dolog, hogy a miniszter és a két államtitkár könnyedén távol legyen Magyarországról, és közben pedig ne legyen meghatalmazva egyik helyettes államtitkár sem vagy ne legyen erre a helyzetre felkészítve a helyettesítő miniszter. Bármikor kerülhetünk ilyen helyzetbe, és nemcsak a jugoszláv helyzet, hanem számos más miatt is. Pénteken nyugodtan átadnak jegyzékeket, ultimátumszerű jegyzékeket akár, és én napokig nem tudok esetleg akkor reagálni. Úgyhogy ezt kérem szintén figyelembe venni, ez is sokszor elhangzott már. Következő még, amit szeretnék általánosságban elmondani. Szervezeti kérdések a minisztériumokban, mielőtt ferde irányba haladunk. A miniszteri, államtitkári működésnek a szabályozása a kormány politikai rendszerében. Ez a ’90. évi, jelenleg mindenben rendelkezésünkre álló XXXIII. törvény, az államtitkárok jogállásának szabályozásáról, kimondja az alapelveket a politikai államtitkárok, a címzetes és a közigazgatási államtitkárok, valamint a helyettes államtitkárok rendjéről. Én azt kérem – és akkor ez megint egy kormányzati kérdés, ezért vagyok kénytelen beszélni róla –, hogy miután a miniszterek, államtitkárok között van egy alapvető elvi, jogi felosztás, azt alapjaiban és strukturálisan meg kell tartani. A miniszterek függetlenül attól, hogy képviselők vagy nem, ők a parlamenti biztosok. Bár most nem akarok közjogi előadásokba bonyolódni, de a miniszterek nem hivatalfőnökök, a miniszterek miniszterek, akik politikai irányítók. A politikai államtitkárok a miniszterek első helyettesei. A politikai államtitkároknak kell mint parlamenti államtitkároknak kézben tartani a politikai együttműködést, az ágazat, a tárca külső kapcsolatait, beleértve a sajtó nyilvánossága felé is. Ezek tehát a politikai államtitkár feladatköréből következő feladatok. A közigazgatási államtitkár a paragrafus szerint is a miniszter irányítása alatt a jogszabályoknak és szakmai követelményeknek megfelelően vezeti a minisztérium hivatali apparátusát. Egy nemzetközileg kialakult értelmezés húzódik e mögött, mégpedig az, hogy a head of office, tehát a közigazgatási államtitkár alá tartozik az apparátus. Ebből következik, hogy az a korábbi gyakorlat ebbe a struktúrába nem fér bele, hogy miniszterek tetszés szerint maguk alá rendeljenek szakmai osztályokat, főosztályokat, amelyek nem vonhatók ki a közigazgatási államtitkár hivatalfőnöki felelőssége alól. A másik dolog, hogy a politikai államtitkárok leterhelődnek, ha nem azzal foglalkoznak, hogy a miniszter helyettesei a minisztérium vonatkozásában és a parlamenti és egyéb ügyekben, mert ebben az esetben megeszi az apparátus őket, ha az apparátussal foglalkoznak. A közigazgatási államtitkárok egy része pedig beleesik a politizálásnak abba a hibájába, hogy többet szerepelnek, mint a politikusok, és úton-útfélen nyilatkoznak. Itt van például ez a költségvetési kérdés, de sorolhatnám azokat az eseteket, amikor a közigazgatási államtitkárok nem a hivatal vezetésével, annak szervezésével foglalkoznak, annak irányításával, hanem ők is politizálnak. A politikai államtitkárok és a miniszterek is gyakran beletemetkeznek a közvetlen részletügyintézésekbe. Tessék megpróbálni az Alkotmány, a közszolgálati törvény, ezen jogszabályok és ezen elvek alapján vezetni a minisztériumokat. Egy miniszter alatt közvetlenül azért van kabinetrendszer, nem egyszerűen csak titkárnő, hanem egy közvetlen kabinet, a politikai államtitkárnak is van közvetlen apparátusa, amivel ezt el tudja látni. De az egész minisztérium, a közigazgatási államtitkár felelősségével vezetett tárca azért van, hogy tulajdonképpen azt a miniszter nyilvánvalóan használja. Ezért jött létre, ezért van a minisztérium, hogy a miniszter mögött álljon. De ez egy rossz reflex, amikor mindenki valamit maga alá akar gyűrni, és azt hiszi, hogy ezt közvetlenül megteheti. Kérem, nyilvánvaló, hogy a miniszter közvetlenül nem szakmai osztályokat kell, hogy irányítson. Neki van egy kabinetje, maximum még egy személyzeti osztálya, de azt se feltétlenül célszerű közvetlenül irányítania, mert elveszi a minisztertől a politikusi feladatkör teljesítésének a lehetőségeit, ráadásul a közigazgatási államtitkárnak tudnia kell, hogy a miniszteren keresztül a jogszabályoknak megfelelően neki mit kell tenni. De nem az a megoldás, hogy kivesszük és közvetlenül magunk alá rendeljük a szakmai főosztályokat. Ez ellentétes a minisztériumokra vonatkozó és az egész konstrukcióval. Úgyhogy nagyon kérem, hogy ne ebbe az irányba menjenek. A politikai államtitkárok legyenek azok, akik fenntartják a parlamenti és a külkapcsolatokat, értve alatta a közönségkapcsolatot is, beleértve a sajtót és a tájékoztatást, mert különben a politikai államtitkári értekezlet sem tudja betölteni azt a feladatot, amit összkormányzati szinten kell ellátnia. Ha ezeket összekeverjük, és mindenki más feladatot lát el, ha például a közigazgatási államtitkárok politizálnak, akkor az hiba. Ha a politikai államtitkárok belevesznek a részadminisztrációkba, akkor nem tudják ellátni a feladatukat. A minisztereknek pedig, függetlenül attól, hogy képviselők vagy párt- vagy nem párttagok, tehát ezektől függetlenül tényleg csak a miniszteri feladatukat kell ellátniuk, mert ha mást is végeznek, akkor további kormányzati zavarok lesznek, és erre, azt hiszem, hogy semmi szükségünk az elkövetkező évben sem. Nem működhetünk úgy, hogy az ellentétes legyen az Alkotmánnyal és a hatályos magyar törvényekkel és azzal a kormányzati logikával, ahogy ezt létrehoztuk. Ezt szerettem volna elmondani annak érdekében, hogy ne fordulhasson elő olyan eset, ami visszahat, ami miatt kellemetlen helyzetbe kerülnek miniszterek, államtitkárok. Ha nem működik mindez, természetesen kellemetlen helyzetbe kerül maga a Kormány is. Én is kellemetlen helyzetbe kerülök, ha informálatlan vagyok olyan kérdésekben, ami kormányzati súlyú adott esetben. Nem hiszem, hogy a Kormány számára ez előnyös lenne, hiszen ebben az alkotmányos konstrukcióban – ami nyilván nem személyi kérdés, legkevésbé hiúsági kérdés – ez egy miniszterelnök-centrikus kormány. Ennek nem is én voltam egyébként a kezdeményezője, ezt tudni kell. De ha ez van, akkor így vetődik fel a felelősség kérdése. Ha az Országgyűlés megbuktatni akarja a Kormányt, akkor a miniszterelnökön keresztül tudja megbuktatni. Ezt is eldönthetjük, én csak nem snasszul szeretném ezt végrehajtani, hanem maximum csak kis hibákkal.

Napirenden kívül az előző héten hozott, Szigetközzel? kapcsolatos kormánydöntés kiszivárogtatásával kapcsolatban.

A bősi kérdéssel kapcsolatban a múltkori kormányhatározatot meghoztuk. Mindenki emlékszik talán rá. Titkosnak minősítettük akkor, tekintettel a szlovák parlament előtt folyó ratifikációs eljárásra. A határozatnak része volt az is, hogy tájékoztatjuk a parlamenti bizottságot, és tájékoztatjuk majd a Duna Bizottságot? is e tárgyban. Miután megtörtént az alávetési nyilatkozat elfogadása, ezáltal a titkosságnak további fenntartása értelmetlen, úgyhogy a kormányszóvivő megadja a tájékoztatást. Ez tehát a hivatalos menetrend. emellett viszont meg kell jegyeznem azt, és ez mutatja újra az abszurd állapotokat, hogy bár amikor megadtuk a parlamenti bizottságnak a tájékoztatást, akkor még lényegében egészen mostanáig államtitkot képező anyag volt. A mai Népszabadságban viszont már megjelent, és még melyikben? A Népszavában.? tehát az országgyűlési képviselők a bizottság üléséről az államtitoknak minősített és bizalmas zárt ülésen történt tájékoztatás anyagát kiadták. Hát ez felveti azt a kérdést persze, hogy a lapok ellen lehet-e titoksértés miatt eljárást indítani. Igazságügy-miniszter úr nem ártana, ha megvizsgáltatná ezt a kérdést, hiszen a cikk megjelenésekor a titkossága a határozatnak még nem volt feloldva. Ez azért egy teljesen tarthatatlan állapot. Előbb-utóbb valamelyik lapnak csak meg kell mondani, hogy honnan, kitől kapja ezeket a titkos információkat. Úgyhogy ez történt, ezért ezt a tájékoztatást szerettem volna elmondani. Tehát most a sajtó útján, sajtóértekezleten tájékoztatjuk a közvéleményt a helyzetről. Kiadunk egy nyilatkozatot is, a közlekedési tárca pedig a Duna Bizottságot is értesíti.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. I. kötet 423-428. oldalán megjelent szövege)