1992. év

[…] Bemutatom a Miniszterelnökség új sajtófőnökét, Várhelyi András urat, aki egyben a kormányszóvivőt is távollétében helyettesíti, és a marconább hírközléseknél fel fogjuk használni. Feladatköre alapján kérem, hogy ő is természetesen a Minisztertanács ülésének egész ideje alatt jelen lehessen. A kormányszóvivővel? párhuzamosan figyelik a minisztertanács anyagát. Egyébként pedig a Kormány tagjainak a figyelmét felhívom, hogy a Miniszterelnökségen belül a sajtóügyeket, a sajtóosztályt és mindezeket igyekszünk átszervezni, beleértve a PR-munkát is, természetesen a kormányszóvivői feladatkör önállóságának és csapatának megtartásával.

A főtanácsadói és tanácsadói munkakörökkel kapcsolatban.

(A köztisztviselői törvény kivételesen a miniszteri kabinetekben és a Miniszterelnöki Hivatalban lehetővé teszi a főtanácsadói és tanácsadói munkakörök alkalmazását.)

Itt egy dolog lényeges, és szerintem a Kormánynak ezt kellene kidolgozni, hogy elfogadja-e ezt így, ahogy van. Egy olyan belső megállapodása minden kormánynak, így a mi kormányunknak is van, hogy ne adódjanak olyan anomáliák, hogy egyes tárcáknál vagy egyes helyeken egymástól lényegesen eltérő kinevezésekre kerüljön sor. Itt van maga a fizetés kérdése vagy nem fizetés kérdése. Én ezt csak úgy tudom elképzelni, ha legalább egy mellékletet szülnek az előterjesztők, hogy körülbelül milyen besorolás, minek felel meg. Tehát itt azért egy útmutató kellene és egy belső megállapodás, hogy mégis milyen alapon, és hogy döntünk ebben. Szóval azért kormányzati szinten nem lenne célszerű, hogy valami teljesen ellentétes szülessék adott esetben az egyes tárcáknál, és ebből felesleges presztízs- és egyéb nézetkülönbségek legyenek. Úgyhogy ezt én politikai kormányzati megállapodásnak tekintem. Ezt érdemes lenne azért egy kormány-állásfoglalásban is megjeleníteni.

(Kajdi József, a MEH közigazgatási államtitkára közli, hogy mindezt a köztisztviselői törvény már tartalmazza.)

Ami még itt felvetődött, ez gyakorlatban mi közöttünk nem fog problémát okozni. Ezt valahogy meg lehet fogalmazni. Füzessy Tibor vetette föl, hogy ha a miniszterek nevezik ki a főtanácsadókat, akkor a Miniszterelnökségen a miniszterelnök nevezze ki. Itt nekem ez teljesen mindegy. Itt legfeljebb arról van szó, áthidalásnál azt kell áthidalni, ha például egy olyan személyről van szó, aki, mondjuk, sérelmezné, hogy a minisztériumokban miniszter nevezi ki a főtanácsadót, nálunk pedig a közigazgatási államtitkár. Találjátok ki, tudtommal nincs különösebb probléma. Az életkorral kapcsolatban viszont abban maradtunk, hogy az nem marad benne. Minek életkort belevenni? Életkort ne vegyünk bele, mert egyébként is lehet 21 éves matematikai zseni, aki azért jön vissza a Harvardról, hogy itt nekünk valamit csináljon. Van egy ősi alapelve az államigazgatásnak és minden ilyen szakmai dolognak, hogy mennél speciálisabb és mennél különlegesebb valami, annál kevésbé kell ilyen részletekkel megkötni. Tehát azért nincs értelme egy ilyet beletenni, mert egy miniszter vagy a miniszterelnök magáról állít ki egy bizonyítványt, hogyha olyat nevez ki tanácsadójának vagy főtanácsadójának, aki ezt a mértéket nem üti meg. Például Vámbéry Árminnak nem volt érettségije, mégis úgy lett akadémikus és egyetemi tanár. Ez, mondjuk, régen volt, de ilyen is volt. Vagy Munkácsy Mihály. Tehát nincs értelme ilyen speciális megkötések, a szakmai előírások stb. rögzítésének. Hunyadi János analfabéta volt, kérem, nem elfelejteni!

A Kormányzati Költségvetési Ellenőrző Hivatal létrehozásával és feladataival kapcsolatban.

(Az előterjesztés megállapítja, hogy a Kormánynak nincsen költségvetés-ellenőrző szerve, mert akkor, amikor az Állami Számvevőszék elkezdte működését, akkor a Pénzügyminisztériumnak elveszett ez a jogosítványa. Arról, hogy egy ilyen kormányszintű hivatalt létre kell hozni, arról rendelkezik az államháztartási törvény, másrészt szükség van a Kormánynak egy ilyen szervre ahhoz, hogy a saját apparátusát egyrészt rendben tartsa, másrészt folyamatosan szemmel kövesse, harmadrészt, hogy ne az ÁSZ-jelentéseknél derüljenek ki, hogy az egyes fejezeteknél milyen hibák vannak.)

Először is azt mindenképpen rögzítsük, már csak stiláris okokból is, hogy „kormányzati”, ez a kifejezés sem közjogilag, sem közigazgatási jogilag nem helyes. Tehát ezt eleve nem lehet használni. Egy ilyen szerv, nem is tudok rá példát, hogy kormányzat. Ennek a magyar nyelvben egész más az értelme, nem pedig egy konkrét államigazgatási szerv. Most, ha magyarul kérdezem ezt a magyar közigazgatás története alapján, akkor ez tulajdonképpen egy Központi Számvevőségi Hivatal, ami volt régen. Számvevőség egyébként minden minisztériumban volt. Miben tér el ez a számvevőség attól a funkciótól, azonkívül, hogy központi akar lenni?

(Válaszként hangzik el, hogy jelenleg minden minisztériumban működik belső ellenőrzéssel foglalkozó szervezeti egység. A közigazgatási államtitkárok nem fogadták el azt, hogy működjön a minisztériumokban emellett még egy kinevezett számvevő is, hanem azt javasolták, hogy a számvevőségi feladatot egy, a minisztériumokon kívüli központi szerv lássa el. Egyébként a „Kormányzati” elnevezés csak ideiglenes.)

Azt a kérdést teszem föl, hogy milyen hátránnyal jár, ha most már a véglegesnek szánt elnevezést használjuk, a számvevőséget ebben az esetben. A kormányzati szó mindenképpen rossz, ez nyelvtanilag is rossz. Kormány van, a kormányzatnak más a kifejezése és a jelentése. Tehát vagy költségvetési ellenőrző, ez egy kifejezés, de ha számvevőséget akarunk, akkor nem egy jó dolog, hogyha azt akarjuk, hogy már ősszel tényleg felálljon, és most csak egy átmeneti neve legyen. Mire kialakul a szervezet, megszokják, és akkor megint egy egészen más neve lesz. Van-e jogi – én kérdezem –, van-e bármilyen közigazgatási vagy jogi akadálya annak, ha úgy döntünk, hogy ez akár országos hatáskörű szerv, akár pénzügyminiszter alá rendelt szerv vagy akár a Pénzügyminisztériumon belüli önálló hivatal, hogy már a számvevőség szó szerepeljen az elnevezésében? Van-e ezzel kapcsolatban ellenvetés? Nem jó megszoktatni átmenetileg más neveket. A következőt javasolnám. Nyugodtan tessék hozzászólni, hogyha akár jogi, akár egyéb logikus ellenvélemény van. Mindig szívesen veszem, csak hogy haladjunk. Az elnevezést tehát nem tartom szerencsésnek. Nem tartom szerencsésnek azt, hogy új nevet adjunk októberben, amikor már világos, hogy addig kialakul. ennek a neve tulajdonképpen Központi Számvevőségi Hivatal lehetne. Abban az esetben ezt mindenki megszokja, mert hiszen a minisztériumokban is azt akarjuk visszaállítani, a számvevőségi rendszert. Akkor mi a fenének új szavakat kitalálni, ami megvan több mint száz éve. Tehát Központi Számvevőségi Hivatal, és ezen a Központi Számvevőségi Hivatalon belül most nem kell kinevezni mindenkit. Most a felállításnál el kell eldönteni, hogy az induláshoz mennyi emberre van szükség, és majd folyamatosan kell a többit kinevezni, ahogy kiépítjük. Ez a szervezet októbertől fog igazából működni, addig törvénymódosításokra, illetve törvényjavaslat kidolgozására van szükség. Van-e ez ellen vélemény? Különösen a jogit kérem, ha valami nem stimmel. Van ellene? Pénzügyminiszter úr, egyetért vele? Államtitkár úr, van kifogás? Nincs. Akkor kérem a Kormányt, hogy ebben a formában szavazzon róla. Nagyon fontosnak tartom, hogy ezt kiépítsük. Ez a normális magyar államigazgatás alapkérdései közé tartozik. Akkor a Kormány egyhangúlag jóváhagyta.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. I. kötet 374-376. oldalán megjelent szövege)