1992. év

Tartalmilag bizonyára az igazságügy-miniszter úrnak igaza van, de egy többpárti parlamentáris rendszerben ezt nem lehet úzusként használni. Megvan ennek is a formája. Akkor akár negyedóra szünetet kell kérni a parlament ülésén. Tehát, ha a Kormány olyan helyzetbe kerül, akkor ezzel is élhet bármikor. Kérhet egy szünetet, és a szünet alatt vagy a frakcióvezetést tájékoztatja és a bizottságok elnökeit vagy pedig, ha olyan súlyú kérdésről van szó, akár összehívhatja a frakciókat. de azt nem tehetjük meg, hogy egy kétharmados törvényre a frakciókat behajtjuk a parlamentbe, különlegesen felhívjuk a frakciók képviselőit, hogy most feltétlenül ott kell lenniük, és utána az ellenzékkel történő egyeztetés után halasztunk, ami váratlanul éri a kormányfrakciókat, sőt a bizottságok elnökeit is. tehát frakcióelnökségnek, bizottsági elnökségnek ilyeneket előre tudni kell, ha folklórizáló módszerrel is, végig kell menni a képviselőkön, mert különben ilyen nehezményezést váltunk ki, teljes joggal. Tehát én tartalmilag egyetértek a miniszter úrral, hogy halasztott ebben a helyzetben, de ennek megvan a parlamentáris rendje. Nem olyan a hangulata, és nem olyan a politikai állapota jelenleg a frakcióknak és a kormánykoalíciónak, hogy ilyet és így tegyünk. Amúgy is érzékenyek a képviselők, hogy egy ostorpattogtatásra lépjenek anélkül, hogy tudnák, hogy miről van szó, mert a Kormánytól jött. Fölöslegesen tesszük ki magunkat ilyen feszültségeknek, amikor ezt meg lehet oldani úgy, hogy negyedórát kérünk, bármikor szünetet kérhetünk. Ezt javaslom a jövőben globálisan is a Kormány részére, és nem csak erre az ügyre vonatkozólag.

(Az igazságügy-miniszter szerint az a baj, hogy a plenáris ülésen nehéz kommunikálni.)

Ez a hátránya a többpártrendszernek. Régen, ha a Fehér Házból jött az ukáz, a Kormány megkapta és végrehajtotta, nem is kellett szavazni. Miután mi nem ezt követjük, mi többpárti demokráciát akartunk, ami viszont ilyen bonyolult és kellemetlen. Tehát az nem működik, hogy a frakcióinkat megfelelő előkészítés nélkül utasítgatjuk. Arra szeretném a minisztereknek, államtitkároknak a figyelmét felhívni, hogy így a parlamentáris rendszerekben nem lehet a frakciókkal bánni. A frakciókat külön kell kezelnünk. A Kormány magát hozza nehéz helyzetbe, ha ott a parlament előtt kész helyzetet teremt, amire a frakciók érzékenyek. Pláne akkor, hogyha az ellenzékkel tárgyalunk, de a sajátunkat erről nem tájékoztatjuk, és úgy vesszük eleve, hogy azoknak kötelessége bizalmi alapon bármit megszavazniuk. Meg kell győzni őket, és utána megértik. tehát így nem lehet eljárni, egyszerűen politikailag így nem kezelhető. A politikai államtitkároknak folyamatosan karban kell tartani a frakciókkal való viszonyt, és a minisztereknek is ezt figyelembe kell venni. Mi nem tudunk, én magam sem, annyit foglalkozni a frakciókkal, amennyit kellene, csak annyit, amennyit más kötelezettségünk erre lehetőséget ad. A politikai államtitkároknak ezért kell ebben a segítségünkre lenniük. Szóval határai vannak annak, hogy hogy lehet frakciót együtt tartani. Mindig bele kell helyezkedni egy egyéni képviselő helyzetébe, ahol őt sérelmek érhetik. Most nem kell elsorolni, hogy mi egy képviselőtestület működése, milyen felelősségérzetet érez. Szóval ez nem kezelhető másképp, csak ha meggyőzzük őt, és ha látja, hogy miről van szó, és ha jó szándékú, akkor megérti. Akkor ezt kérem, hogy miniszter úr, valahogy oldja meg a három frakció vonatkozásában a három frakció elnökének bevonásával a frakciók kibékítését. Ez történhet akár egy levélben, de mindenképp ezt rendbe kell hozni.

Napirenden kívül a kormányzaton belüli jutalmazási rendszerrel kapcsolatban.

Következőt szeretném a tisztelt Kormánnyal ismertetni. Itt az egyik felmerülő kérdés, a Kormány, minisztériumok, kormányszervek belső jutalmazási rendszerével kapcsolatban, amiben volt egy kialakult gyakorlat Magyarországon. Október 23-án gyakoroltuk ezt, részben október 23-ára, részben pedig az Alkotmány kihirdetésére való tekintettel. Ez nem volt kötelező, tehát nem csináltunk újra november 7-ét, de ez volt egy ilyen gyakorlat, ami miatt az emberek reflexszerűen hozzá vannak ehhez szokva. A másik dolog a 13. havi fizetés, a másik kérdés. A harmadik kérdés pedig, hogy az egyes tárcáknak teljesen eltérő az anyagi lehetősége, vannak szegényebb és gazdagabb, jobban és rosszabbul gazdálkodó tárcák, be nem töltött státuszok stb. Ezek mind objektív tényezők, amihez nem szólok hozzá. De az nem jó, ha valamilyen egységes irányelvet nem próbálunk a Kormányban érvényesíteni, mert az emberek rögtön jönnek, itt is, a Miniszterelnökségen belül is, és más tárcáktól is, hogy hol fizetnek, hol nem fizetnek. Nem fogják fel, hogy most más a helyzet, hiszen 40 éven keresztül ezt a reflexet beidomították. Vagy azt mondjuk, hogy sonkapénz van húsvétkor és karácsonykor, ahogy volt, és egyébként van egyéni jutalmazás, ha valaki valamilyen különmunkát végzett. Vagy pedig ezt a november 7-i áprilisi reflexet akarjuk hazafiasra festeni. Itt erről van szó. Vagy-vagy van, de az lehetetlen állapot, hogy egyes minisztériumokban nagy pénzeket most fizetnek, máshol pedig nem fizetnek, mert ebből feszültségek adódnak. Kérdezem a véleményüket. Hol fizetnek október 23-án? A saját tárcájukban adtak-e ki olyat, hogy globálisan, a különlegesen jó munkától függetlenül, portástól az államtitkárig jutalmaznak-e vagy nem?

(Van minisztérium, ahol igen, van, ahol nem.)

Szóval félreértés ne essék, én most nem a jutalmazás metodikáját kifogásolom, mert ezt mindenhol ki lehet alakítani. Az a helyes, hogy az a valaki nem kap semmit, aki esetleg még a fizetését sem érdemli meg. Az a nulla, mindig is így csináltam, az a nulla. Utána vannak azok, akik folyamatosan jól teljesítenek, bár semmi különöset nem csinálnak, azoknak lehet adni valamit. Aztán vannak azok, aki kiemelten teljesítenek megfizethetetlen időbeli ráfordítással, túlórában. Nekik nyilvánvalóan kell jutalmat adni. Én most nem arról akarok tehát beszélni, amit egy kócerájban is lehet tudni, hogy hogy kell jutalmazni, hanem arról, hogy kormányzati szinten kell valami irányelvnek lennie abban, hogy a jutalmazás egységesen történjen, mert a minisztériumok ma nem így járnak el. A közértben értesülnek egymásról, hogy mely minisztériumban volt jutalom, és akkor megsértődnek azon az alapon, hogy nem kapnak. Ez a lényeg.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. I. kötet 359-361. oldalán megjelent szövege)