1992. év

(Szabó Tamás tárca nélküli miniszter a Gazdasági Kabinet döntésére hivatkozva bizonyos adatokat kért be az állami tulajdonú bankoktól, amiből a pénzügyminiszter és a tárca nélküli miniszter kabinetfőnökei között sajtónyilvános vita alakult ki.)

A mai lapokban is megjelentek, és a Fidesztől, Orbán Viktortól is kapok egy ilyen irányú levelet, ami Szabó Tamásnak az állami tulajdonú bankoktól történő adatkérésére vonatkozik.? Pénzügyminisztériumnak ezzel ellentétes vagy ettől eltérő hasonló körlevele van, és mindannyian tudjuk, hogy miről van szó. Erre kérnék majd egy rövid tájékoztatást a két miniszter úrtól. Itt van egy ténybeli része a kérdésnek. A ténybeli része az, hogy jogilag mi a helyzet részben a banktörvény alapján a tulajdonosi kérdésben. A második, az alkotmányjogi kérdés, hogy egy miniszternek a felelősségi köre mire terjed ki a miniszteri felelősségen túlmenően a tulajdonosi kérdésben, ha tájékoztatást kér. Kérhet-e tájékoztatást? És hogyan tud információhoz jutni a kormányzat vagy a miniszter az adott területen, akár például a tulajdonos állam a kereskedelmi bankoktól. Ez vonatkozik egyébként más vonatkozásban a pénzügyminiszterre is. Itt külön kell választani a tulajdonost, ami lehetne privát, és lehet az állam, de van egy másik kérdés is, hogy mire terjed ki a miniszternek az alkotmányjogi értelemben a lehetősége? Hogyan tud a Kormány állást foglalni bizonyos adatok híján? Az más dolog, hogy mire kötelezi a banktitok, mire kötelezi az államtitok vagy szolgálati titok, de bizonyos értelemben ezt a jogászoknak kell eldöntenie. Tehát itt nemcsak a banktörvényről van szó, hanem itt bizonyos kormányzati döntésről is. Anélkül, hogy nem tudnánk bizonyos adatokat, nem ismernénk bizonyos banki akciókat, akkor hogy tudjuk megítélni a bankok működését. Tehát ez a jogi, alkotmányjogi, közjogi és a bankokra vonatkozó jogszabályokból következő kérdés, amit a jogászoknak tisztázni kell, és akkor ez az egyik kérdés. A másik kérdés, ha jól értem, hogy akkor itt van egy áprilisi kormányhatározat, amire hivatkozik Szabó miniszter úr, és a körlevélben szerepelt a Gazdasági Kabinet, aminek az elnökeként Kupa miniszter úr kifogásolja, hogy vele ezt a lépését nem egyeztette Szabó miniszter úr, illetve, hogy a Gazdasági Kabinet nem hozott ilyen döntést. Ha jól értem, akkor ez a konfliktus lényege.

(Kupa Mihály pénzügyminiszter leginkább azt kifogásolja, hogy Szabó Tamás az adatkérő levelében arra utalt, hogy ezt a Gazdasági Kabinet kérésére teszi, miközben a Gazdasági Kabinet ilyet nem kért tőle.)

Tehát akkor ez egy olyan kérdés, amire Szabó tamás miniszter úrnak akkor azt kell mondania, hogy felkérték vagy nem kérték fel, és akkor ő a kormányhatározat alapján döntött, ugyanis kormányhatározat viszont van erről. Ha ez így volt, akkor ez egy nem szerencsés megfogalmazás a körlevélben. Ez a második kérdés. A harmadik, hogy szerencsésebb lett volna, és jóval jobb, és erre kérem is a Kormány tagjait a jövőben, ha egy ilyen miniszteri szinten tudott dolog van, ugyanis a két miniszter tudott róla, hiszen a két miniszter rendelkezése alapján a két kabinetfőnök írta alá a leveleket, akkor ebben az esetben a két miniszternek egymással kellett volna erről a kérdésről beszélni, és akkor nem kerülünk egy ilyen helyzetbe, és akkor ezt nem tudják felhasználni, és ez alapján nem kapom az ellenzéki párttól a levelet és a felszólítást. Tehát semmiképpen nem tartom helyesnek, hogy Kormányon belül, amiről tudnak legalább, hogy előbb a miniszterek ne tárgyalják meg, és hogy olyan módon kerüljön az ügy intézésre, hogy körlevelekben üzengetnek egymásnak, és utána ez a sajtó kezébe kerül. Ezt semmiképpen nem tudom elfogadni mint miniszterelnök. Úgyhogy ezt tarthatatlannak minősítem, hogy ilyenre sor kerülhet. Azt, hogy főosztályvezetők reagálnak Bush elnök kijelentésére, azt se tartom helyesnek, mert ez is megtörtént már a sajtóban, a Külgazdasági Minisztérium főosztályvezetője tette ezt. Ezt sem tartom éppen helyes eljárásnak. És még sorolhatnám, hogy újabban közigazgatási tisztviselők, osztályvezetők, főosztályvezetők, külpolitikai, világpolitikai kérdésekről minisztériumok nevében nyilatkozgatnak, ami mind visszakerül a nagykövetségekre, és mindegyik valamilyen formában nyilvánvalóan kormányzati kérdéssé válik, és ezzel egyszerűen nevetségessé tesszük magunkat. Erre meg kell tanítani a tisztviselőket. de olyan esetben, amiről tudnak a miniszterek, legalább ne kerüljünk ilyen helyzetbe, hát ezt elvárom. ebben a kérdésben mindenképpen parlamenti előzetes felszólalásra fog sor kerülni, amire ebben az esetben, úgy gondolom, hogy Szabó Tamásnak helyben ott kell lenni, és várja, hogy ez a napirend előtti felszólalás bekövetkezzen. Kérem azt is megvizsgálni, hogy a Gazdasági Kabinetnek történt-e felkérése, és ha nem, akkor ez benne a tárgyi tévedés. Továbbá jogilag tisztázni kell, hogy kérheti-e ezeket a banki adatokat vagy nem. Ezt még nem döntöttük el. Ez még egy álláspont, hogy kérheti. Csakhogy ez egy álláspont, amit tartalmilag tisztázni kell, és csak ezután lehet erről dönteni. Tehát ezt kell a jogászoknak megvizsgálni, és ezután ebben is állást foglalni. Még egyszer hangsúlyozom, nemcsak a banktörvény alapján, hanem az Alkotmány alapján is, hogy mire terjed ki a miniszteri felelősség, mert az Alkotmány mint magasabb jogszabály, überolja a banktörvényt is ebben az értelemben, ha erről van szó. Tehát a kérésem mindenképpen az, hogy a jogászok, maga a Kormány jogászai vizsgálják ezt meg, és remélhetőleg a Kormány jogászai ebben állást tudnak foglalni. Ebbe természetesen a Pénzügyminisztériumnak a jogászai is legyenek benne, akik ezt az álláspontot vallották, tehát azok is legyenek bevonva. Kajdi államtitkár urat kérem erre fel, és ha a Nemzeti Bank mint bankügyben illetékes, ha kívánja, a jogászát szintén elküldheti. Üljenek össze, és ezt nagyon rövid idő alatt, a holnapi napon tisztázzák, hogy hogy áll ez jogi szempontból, alkotmányjogi szempontból, hogy már amikor a válasz a parlament elé kerül, akár bizottsági ülésen, akkor mi már egységes kormányálláspontot tudjunk elfoglalni. Ezt a kérdést viszont most mint jogi vitát a Kormányon belül nem fogjuk lefolytatni. Ebben a kérdésben, úgy gondolom, hogy nem érdemes vitát nyitni, mert ez tényleg tiszta jogi kérdés, és addig nincs értelme, amíg a jogászok levezetik a tulajdonosi kérdésből, levezetik a kormányhatározatból, hogy az a kérdéses kormányhatározat mire terjedt ki, és mire terjedhetett ki. A tulajdonosi kérdés tisztázása is fontos alkotmányjogi szempontból. Amikor ez a jogi állásfoglalás összeállt, miután az Orbán Viktor-féle lépés miatt ez az ügy olyan súlyúvá vált, hogy nem elég, hogy megválaszolom, hanem még kérhetek egy további jogi állásfoglalást is, ezért azt a megoldást is választhatom, hogy az Alkotmányjogi Bizottságnak továbbítom a kérdést. Ezt is meg lehet csinálni. de a Kormánynak megítélésem szerint előbb egymással kell a kérdésben dűlőre jutnia, itt kell homogenizálni az álláspontot, az pedig nem lehet más, mint a jogszerűség. Egyébként én szívesen válaszolok, én amúgy is szeretek csak úgy válaszolni. Nekem két szempont van, és ezt következetesen a Kormányban szeretném érvényesíteni. Az egyik a jogszerűség. Ezért a jogszerűségen nem szeretnék most vitát nyitni, mert erre valók a jogászok, hogy ezt kidolgozzák. A másik kérdés pedig a kormányzati egység, aminek esetleges és pillanatnyi megbomlását nem lehet kifelé mutatni, mert abban a pillanatban, hogyha valahol kormányzati egység hiányát látják, és ilyen jellegű megjegyzések hangzanak el, ez a kormányzat hitelét rontja. A harmadik, ami rontja a hitelünket az, hogyha a munkatársaink, akik a mi nevünkben járnak el, tesznek olyan megnyilatkozásokat vagy lépéseket, amiért a felelősség a minisztereket terheli. Ez ebben az esetben elkerülhető lett volna. ráadásul mind a két miniszter tudott róla, sőt nemhogy tudott, hanem az utasítására történt, ezért is nehezményezem különösen ezt. Miért nem lehet egymással két szóban előbb ezt tisztázni? Tehát akkor ezt a jogászok megvizsgálják, és utána kérem, erre felkészülni. Lezárhatom ezt a kérdést? Mindenesetre erről tudni kell, mert lehetetlen, hogy újságokból olvassunk valamit, amiről előzetesen nem tudunk.

(Pohankovics István szerint Orbán Viktor ezzel a levéllel „csak egy könnyű politikai fegy-vert akart elpuffantani. Ez gyönyörűen visszafelé elsülhet. A keresztény emberek általában nem olyan titoktartók, mint a liberálisok.”)

Mindig el szoktam mondani saját pártomban, kérem, hogy a liberális szót ne pejoratív értelemben használjuk, mert nem tartom liberális pártnak azon pártokat. Ilyen értelemben, filozófiai értelemben magamat nemzeti elkötelezettségű, liberális kereszténydemokratának tartom, úgyhogy ennek következtében kérem, hogy ne tegyük meg azt a szívességet, hogy a liberális jelszót, ami még a CSU-nak? is egyik alapvető eleme a pártprogramjában, a keresztény, a szociális és a liberális elem, akkor azt ne engedjük, hogy ezt kisajátíthassák, és mi pejoratív értelemben használjuk.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. I. kötet 356-359. oldalán megjelent szövege)