1992. év

(Ez előtt két héttel jelent meg a nagy vihart kavaró Csurka-írás a Magyar Fórumban.?)

Addig is, ameddig a szakértők jönnek, a következőt kérem a miniszterektől, az államtitkároktól és mindenkitől. Láthatólag – most nem kívánok még kitérni a részletekre – rendkívül nehéz politikai légkört sikerült teremteni, és e politikai légkör még tovább fog esetleg gyűrűzni ennek valós és manipulált elemeivel együtt. Én elvárom a Kormány tagjaitól, hogy ilyen rendkívüli szituációkban először is elérhetők legyenek, bármelyik miniszterről is legyen szó. Szóval egyszerűen egy miniszternek, államtitkárnak és azon keresztül az apparátusnak éreznie kell, hogy mikor van egy olyan szituáció, amikor nem lehet, hogy ne legyen elérhető valaki. Ez az egyik. A másik dolog, hogy a Kormány tagjainak, amikor olyan esemény vagy jelenség vagy egyéb van, akkor teljes összetartozásra van szükség. Nem részletezem. Pártokat képviselnek a miniszterek a Kormányban, de a Kormányt is képviselik a pártokban. Ez azt jelenti, hogy aki itt van, az nyilván hangot ad a saját pártja véleményének is, hiszen ez a koalíciós kormány alapja. De az is alapkövetelmény, hogy a saját pártjában is képviseli az összkormányt, és megvilágítja mindazt, amit az összkormány tagjaként tud valaki, amit nem is tudhatnak kívülről. Hiszen jól tudjuk, hogy hány olyan dolog van, hogy ahogy beül valaki egy miniszteri vagy államtitkári székbe, nem a fekete autó a közhittel ellentétben, nem a bársonyszék, hanem egyszerűen az információk ismerete és a felelősség azonnal más szemléletet ad, mintha ezt kívülről, a képviselői helyről nézi, és a képviselők is őt másképp nézik kívülről. Úgyhogy én azt kérem, hogy gondoljanak arra, hogy minden esemény, ami most van, és minden, ami ezzel összefügg, a Kormány létét érinti. Szeretném, ha ezt mindenki tudná. De túlmenően a Kormány létén az Országgyűlés létét, az ország stabilitását, és egyáltalán az egész nemzetközi és belpolitikai helyzetet érinti ez. Ez a koalícióban a Kisgazdapárttal kezdődött, a Kereszténydemokrata Néppárton belül, amely ugye egy kisebb párt, ott is megvoltak, de a saját pártomban is éppúgy megvoltak ezek a feszültségek. Most pont ott, meglehetősen széles nekifeszülések vannak. Tudjuk, hogy ok-okozat hogy halmozódik egymásra, és az emberi ostobaság és a politikai érzéketlenség ellen van a legkevesebb orvosság. Tehát, amit viszont elvárok, az az, hogy a Kormány felelőssége most nagyobb, mint valaha, és az egyes miniszterek és államtitkárok felelőssége is még sokkal fokozottabban érvényesül. Nem lehet úgy dolgozni, és nem tudunk úgy cselekedni, hogyha ilyen szituációkban nem teljes felelősséggel, nem teljes bátorsággal, elhatározottsággal végezzük a feladatunkat. Itt, amikor kialakul egy ilyen helyzet, akkor nincs lehetőség arra, hogy valaki ezt adott esetben akár félrehúzódással vagy nem tudom hogyan, megúszhassa, mivel csapatmunkáról van szó. tartalmi kérdésekről most nem beszélek több okból. Az egyik, hogy olyan tartalmi kérdések merülnek föl, hogy ha ezt valakinek egyáltalán nekem indokolnom kellene, akkor az nemhogy miniszternek nem való, hanem egy minisztériumban még portásnak sem. Aki nem méri fel, hogy minek mik a következményei, és hogyan alakul – miközben mindenkinek lehetnek meggyőződései, véleményei –, az nem való a Kormányba. De, aki kormánytag vagy képviselő vagy más, ott olyan kérdések egyszerűen fel sem merülhetnek. Mert valóban ebben a nehéz helyzetben, amiben kormányzunk, és amiben az ország van, nem lehet olyan munkamegosztás, hogy egyesek kimondanak dolgokat a vélt igazuk jegyében, és utána hetekig lócitromot pörgessek személy szerint is, ahogy ezt volt alkalmam kifejteni. Ez az egyik. A másik viszont, hogy amit a Kormánytól egy ilyen szituációban elvárok az az, hogy itt előkelő idegen senki nem maradhat. Itt a teljes egység, határozottság, keménység, józan ész és kölcsönös felelősség kell. Ezt elvárom, aki ebben a Kormányban van. Ennyit szerettem volna elöljáróban mondani, és azt kérem, hogy az elkövetkező időkben nemcsak általános politikában, hanem az egyes szaktárcáknál is az egyes szaktárcák képviselete terén, a belső minisztériumi rend és egyebek megtartásában is, nyugodtan mondhatom, hogy politikai készültségi állapotban legyenek. De ez vonatkozik arra is, hogy nem fordulhat elő, hogy egy minisztérium ügyeletese nem tudja, hogy hol a miniszter vagy nem tudhatja egy minisztériumban valaki, hogy ki merre van, és az sem, hogy a miniszter nem tudja, hogy melyik államtitkár éppen esetleg nincs itthon. Szóval ezt a lezser kezelését az ügyeknek, amit egy normálisan vezetett intézetben nem tűr el az ember, ezt nem lehet. Nem osztályfőnöki órát akarok tartani, félreértés ne essék, de ha a Kormány tagjai és a Kormány működésében kell látnom olyanokat, amit nem tűrtem volna el egy intézmény élén, akkor ezt nem fogom itt se. Most ezt előre megmondom.

(A külügyminiszter megjegyzi, hogy az amerikai fél erősen érdeklődik a Kormány álláspontja felől a Csurka-cikkben foglaltakkal, valamint az eldurvult közéleti vitákkal kapcsolatban.)

Én mindenképpen nyilván kérem a Kormányt bizonyos alapelvek ismételt kijelentésére, hogy a Kormány és a kormánykoalíció mit képvisel. Minden ezzel ellentétes állítást vagy egyéb megjegyzést a Kormány elutasít magától. Ezt lehet kormányszinten kijelenteni. erre kérem a Kormány felhatalmazását, hogy ha szükségesnek tartjuk, miután még nem vagyunk tájékozottak, akkor ezt a Kormány nevében szükség szerint megtegyük. Ez az egyik, a másik pedig, ami egyes pártokra vonatkozik. Az egyes pártoknak maguknak kell megtenni, mivel azt nem itt a Kormányban dönthetjük el, és egyik párt sem várhatja el ezt a másiktól. Tehát a párton belüli dolgokat maguknak a pártoknak kell intézni. az az álláspontom, hogy ne keverjük össze a két dolgot. Aztán, ha, teszem azt, a három frakció akar összeülni valamiben, az már egy külön kérdés. de mindenesetre nem könnyítik meg a dolgunkat és az időnket, ráadásul az ország presztízsét rontják, az időnket és energiánkat fecsérlik teljesen céltalan dolgokkal. De hozzáteszem itt is, amit elmondtam a parlamentben, nem kerültek volna elő ilyen indulatok, a szenny nem került volna fölülre, hogyha a másik oldalon nem így viselkednek. Ha a jogállamiság nem működik, és amit Tardos Márton talán nem világosan akceptált, lehet persze, hogy én nem eléggé érthetően fogalmaztam meg. Én valóban azt értem a weimárosodási folyamaton, hogy a jobbközép és a balközép pártok roncsolódása, akár kül-, akár belpolitikai okokból, akár gazdasági és szociális okokból polarizálódáshoz vezet, és ahhoz vezethetett. Kellett Németországban a 6 millió kommunista szavazat ahhoz, hogy legyen 5 millió náci szavazat a gazdasági válság és Hitler hatalomra jutása idején.? És ha a jogállamiságban zavarok mutatkoznak bármilyen oldalon, akkor a jogállamiság zavarai közül az egyik erősíti a másikat. Ha tehetetlenséget mutat a jogállamiság, akkor az mindig az erőszaknak az igazát erősíti és igazolhatja. A másik pedig egy szintén örök törvény, ezt már a politikára átvetett egykori tanár mondatja velem, hogy az arrogáns, szemtelen, gyenge gyerek pimaszkodására a kevésbé okos, erősebb gyerek mindig verekedni akar, és nem szellemi párbajba bocsátkozni vele, hanem leken egy pofont. Ez jelentkezik nagyban sajnos az életben. Tehát ezek azok a dolgok, amiért egy folyamatot nem lehet kezeletlenül hagyni. Úgyhogy én erre kérem a Kormány felhatalmazását, ha kormányközi szünetben válik valami szükségessé, hogy erre a Kormány adja meg a felhatalmazást, hogy bizonyos megnyilvánulásoktól vagy bizonyos kijelentésektől a Kormány testületileg, annak megfelelően, hogy miről van szó, utasítsa vissza vagy nem azonosítja vagy akár elhatárolja magát, ha már odáig mennek a dolgok. Ezt kérem a Kormánytól, hogy ebben adja meg a felhatalmazást.

(A művelődési miniszter azt javasolja, hogy a Kormány mindenben csak egységesen nyilatkozzon egyedi állításokra, főleg, ha azt a sajtó mondja, ne is reagáljon.)

Arra nem kell reagálni, amit újságíró mond, de amit koalíciós politikusok esetleg mondanak, arra kénytelenek vagyunk adott esetben reagálni. De ezt is kijelentő módban, és nem egyszerűen visszautasítva. Tehát olyan formában kell ezt megfogalmazni, ami jelzi, hogy ehhez semmi köze a Kormánynak. A részletekkel most nem akarom az időt tölteni. Tehát az a lényeg, hogy újságírói vitákba eddig se mentünk bele, és én sem arra válaszoltam, épp ezért a parlamentben is csak illusztráltam, hogy hogyan csúsztatnak. De ennek a tétele, hogy alkotmányosan mi a helyzet, és a tisztázatlanság hova vezet, hova vezetnek bizonyos lépések. Ennek is a Kormány álláspontjának kell lennie, és annak is a Kormány álláspontjának, hogy minden olyan kijelentés, minden olyan megállapítás, ami a magyar Alkotmány bármely pontjával vagy annak szellemiségével ellentétes, azt visszautasítjuk, bárhonnan is jön. Ezt meg kell tenni, bármelyik oldalról is jön, ez ellen a leghatározottabban fel kell lépni. Láthatjuk, elveszítjük a saját politikai partnereinket. Nem a kinti baloldalt, hanem elveszítjük Kohltól Chirac-ig, Majortól Bushig, mert ezzel senki nem azonosítja magát. Pár marha megjegyzés vagy pár marha magatartása miatt elveszítjük egész pontosan azoknak a politikai erőknek és politikai köröknek a támogatását, akik bennünket támogathatnak és támogattak eddig is, és a pártunkat és a három párt koalícióját elfogadták. Ehhez viszont tényleg ragaszkodnia kell egy Kormánynak.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. I. kötet 347-351. oldalán megjelent szövege)