1992. év

(Surján László népjóléti miniszter elmondja, hogy az idei évben sikerült bevezetni a nyugdíjemeléseknél először is azt a kétfázisos rendszert, amely ugyan most átmeneti jelleggel januárt és szeptembert jelentett, a későbbiekben szeptembert és márciust jelent. Kupa Mihály pénzügyminiszter szerint viszont nincs meg erre idén a fedezet. Vita alakul ki társadalombiztosítási önkormányzat parlamenti képviseletével kapcsolatban.)

[…] Az önkormányzati képviselet, az önkormányzatnak a parlamentben való képviselete az, ami közjogi szemléletem szerint lehet, hogy korrekcióra szorul. A miniszterek mindig lefedik az önkormányzatokat is, ahogy Boross miniszter úr a területi önkormányzatokat fedi le, ugyanígy a társadalombiztosítást pedig a népjóléti miniszter, és automatikusan ez továbbra is így lesz. Bármilyen más szerv kap önkormányzatot, az nem változtat azon a tényen, hogy miniszter felügyeli. Ezen alapszik a felelős parlamentnek felelős kormányzás, és ez nem azonos az önkormányzatok feletti törvényességi felügyelettel. Tehát az az abszurdum, és az a kommunista monolitikus és minden egyéb cezaropapista állam maradványa, ha úgy tetszik, hogy egyáltalán a miniszteri patkóban a díszpáholy helyett más is ülhet, mint kormánytag, és hogy bárki felszólalhat a parlamentben, olyan is, aki nem választott képviselő vagy nem a parlamentnek felelős kormánytag. Az én személyes véleményem szerint a Legfőbb Számvevőszék elnöke is évente legföljebb csak egyszer számolhat be. Ez lenne a normális állapot. És a megválasztásakor az államfő természetesen egy külön, erre alkalmas helyen, ha nem is trónszéken, de kiemelt széken ülne, ami egyébként díszpáholy. Erre még nem volt energiánk, hogy ezt a lehetetlen állapotot megszüntessük. Bod Péter jegybankelnök már nem szokott beülni. Egyébként az is abszurd állapot, hogy a Nemzeti Bank elnöke vagy mások ülnek a képviselők helyén. Ez mind az érdekelt intézmények számára tulajdonképpen megalázó és abszurd, de a törvényhozás számára is parlamenti szemlélettel. Erre kiemelt, elkülönített díszpáholynak kellene szolgálnia, ez lenne a normális. Tehát ezt csak kiegészítésként, a parlamentarizmusunk torzulása miatt mondtam el. visszatérve az önkormányzatokra, az önkormányzatok miniszteri képviselete, válasza stb. nem sérti az önkormányzatot.

A törvényességi óvás helyébe lépő jogintézmény koncepciójának vitája során a Legfelsőbb Bíróság másodfokú ítélkezésének kivezetésével kapcsolatban.

(Balsai István igazságügy-miniszter ismerteti az előterjesztést, miszerint az 1992. december 31-ével megszűnő törvényességi óvás helyébe rendkívüli jogorvoslatként a felülvizsgálati kérelem lépne. Miután a Legfelsőbb Bíróságnak valamennyi felülvizsgálati kérelemben érdemi munkát kell végeznie, az arányos terhelés érdekében a Legfelsőbb Bíróságra tartozó nagy fokú ügyek alacsonyabb fórumra kerülnek, vagyis a Legfelsőbb Bíróság másodfokú ítélkezése kivezetésre kerülne. A Legfelsőbb Bíróság azt az álláspontot képviseli, hogy a jelenleg háromszintű bíróságok helyett négyszintű bíróságokat kell kialakítani.)

Köszönöm szépen. Bár van állatorvos tagja a kormánynak, azt hiszem, hogy mégsem ijedtünk meg terminológiai vonatkozásban a kasszáció fogalmától. Én átadnám talán akkor a legfőbb ügyész úrnak a szót azzal a megjegyzéssel, hogy a négy fokozat és a kúriajellegű Legfelsőbb Bíróságnak a megteremtése és az ilyen jellegű elvi szerepkörnek a vállalása az megoldana sok mindent az ítélőtáblai szerkezetben. Egy kérdésben nem fog megoldani, az Alkotmánybíróság viszonylatában, mert abban az esetben, ha megteremtődik a Legfelsőbb Bíróságnak ez a változata, és egy ilyen értelmezése, akkor hazai és nemzetközi szinten fog felvetődni az Alkotmánybírósággal való párhuzamosság kérdése. Ezt csak mint elvi kérdést vetem föl, hogy ezen is el kell majd akkor gondolkodnunk. Tessék. Átadom akkor Györgyi
Kálmánnak, legfőbb ügyész úrnak a szót.?

(A vita során felmerülő kérdéssel, a gazdasági bűncselekmények üldözésének hiányosságaival kapcsolatban.)

Azt hiszem, hogy ez beletartozik abba a jogfejlődésbe és annak a szocialistának mondott kanyarba, ami az elmúlt időszakban bekövetkezett a jogállamiság rovására. Nincsenek meg a megfelelő törvények és jogszabályok, amelyek egy ilyen, sokkal komplikáltabb, egy totális rendszertől eltérő állam működéséhez nélkülözhetetlenek. Ezek nincsenek még meg. A másik dolog, hogy az igazságszolgáltatás sohasem tudja helyettesíteni a közigazgatást. Ahol a közigazgatásban és az igazgatásban problémák vannak, azt nem tudja az igazságszolgáltatás sohasem korrigálni. Ez vonatkozik arra, ami az előbb elhangzott, hogyha nincs meg az adóbehajtó, azt nem tudja megoldani az igazságszolgáltatás. Éppen ezért például ebben az esetben a közigazgatás megfelelő kifejlesztése a másik dolog. A harmadik, ami szintén ilyen örökségből szükségszerűen van meg: az igazságszolgáltatásban egy totális rendszerben bizonyos passzív reflexek alakultak ki, sőt védekező reflexek, sőt egyenesen védőreflexek, az állami túltengéssel szemben. Igen gyakran az igazságszolgáltatás emberei, az ügyészt is természetesen beleértve, úgy érzi, hogy neki minden esetben arra kell elsősorban ügyelni, hogy nehogy törvénysértés történjék, és emiatt egy bizonyos elhárító, passzív reflex alakult ki. Ezeket a pszichológiai tényezőket is mind most figyelembe kell venni, amikor mindezt újjá kell szerveznünk, és újjá kell alakítanunk, mert azt hiszem, hogy akkor tudunk csak előbbre lépni.

A Határon Túli Magyarok Hivatalának létrehozásával kapcsolatban.

(A határon túli magyarok kérdésével eddig a Miniszterelnöki Hivatal szervezeti keretén belül a Határon Túli Magyarok Titkársága foglalkozott, ami most átalakulna egy független, önálló szervvé, a Határon Túli Magyarok Hivatalává. A javaslat támogatása mellett felmerül a Magyarok Világszövetsége szerepének és tevékenységének a támogatása is, hogy hasonló szerepet tudjon betölteni, mint a Zsidók Világszövetsége.)

Az másik dolog, az azért ott előbb megalakult, és más jelleggel és funkcióval Izrael mellett. Nem tudom, hogy ennek milyen hatása lenne, ha mi kihelyeznénk kvázi a mai Magyarország határain túlra egy ilyen integráló szervezetet. Azt hiszem, hogy jelenleg csak arról lehet szó, az emigrációs – bár most már ezt is másképp használjuk, de még maradjunk ennél a kifejezésnél –, tehát az emigráns szervezeteknek valamilyen centruma működhet kint. Ez a nyugati magyarságra vonatkozik. Mindig hajlamosak vagyunk arra, hogy így gondolkozzunk, hiszen valaha a Magyarok Világszövetsége? csakis ezzel foglalkozott. A határon túli magyarságon tulajdonképpen a szomszédos országokban lévő magyarságot értik, és az ezzel foglalkozók a jelen pillanatában és elsődleges feladatuknak csak az ezekkel a problémákkal való foglalkozást tekintik. A Magyarok Világszövetsége az elmúlt 2-3 esztendőben ebbe az irányba azonban szintén módosította a feladatkörét. Bár még mindig inkább szívesebben utaznak az emberek Amerikába, mint Csángóföldre vagy, mondjuk, Erdélybe is akár vagy Dunaszerdahelyre. Most ehhez az új szervezethez, a szervezeti változtatáshoz azt mindenképpen szeretném hozzátenni, hogy azért is fontos lenne, hogy az eddigi Határon Túli Magyarok Titkársága helyett mint hivatal, egy olyan szervezet jöjjön létre, amelyik a Miniszterelnöki Hivatalon kívül, a Kormány alárendeltségében, a kijelölt miniszter miniszteri felelősségével – miután ezt a miniszterelnök nem gyakorolhatja ténylegesen – működik. A másik, ami ehhez tartozik, hogy a hazai Nemzeti Kisebbségi Hivatal is így működik, és ezzel egy bizonyos egyensúlyt teremtünk ebben a kérdésben. Paritási alapon, ez az egyik fő cél, hogy ez érzéklődjék ebben a formában, és ebben a szellemben. Most természetesen attól, hogy egy szervezeti változást végrehajtunk, a pénzügyi kérdésekben ettől még nem születik máról holnapra új, nagy pénzforrás. Tehát a határon túli magyarok ügyeivel való foglalkozásra csak egy bizonyos pénzösszeget vagyunk képesek fordítani, akár titkárságnak nevezzük, akár hivatalnak, és bárhova is tartozik, ez ettől nem fogja megoldani ezt a kérdést. Itt mindenesetre a fő szempont az, hogy a Miniszterelnökségen ez, ebben a szoros formában, szervezeti egységként nem tud jól működni. A másik dolog, hogy a Külügyminisztériummal való párhuzamosságokat ki kell iktatni e vonatkozásban, és erre ez a mód a legmegfelelőbb annak érdekében, hogy részt tudjon venni a határon túli magyarsággal összefüggő külpolitika alakításában. Bár a gyakorlatban eddig is megtettünk minden intézkedést ezért. Az államtitkár úr, azt hiszem, részt is vett a Külügyminisztériumban a miniszteri értekezleteken eddig is. Tehát ebbe az irányba szeretnénk, hogy ez még jobban működjön. Szeretnénk felszámolni a Külügyminisztériumban korábban meglévő ilyen szervek és e titkárság közötti párhuzamosságokat, és ugyanakkor a hivatal azáltal, hogy nem a Külügyminisztérium szerves része, ez jelzi tulajdonképpen, hogy más olyan kérdések is felmerülnek a hatáskörében, amelyek a kulturális tárcától kezdve más tárcákat is érintenek. Egyre inkább fel fog merülni, nem akarom most ezt a szót nagyon nagy hangsúllyal mondani, de egy bizonyos nemzetpolitikai stratégia kapcsán a Kárpát-medencén belüli befektetések, beruházások, vegyesvállalatok alakításának a kérdése. A gazdasági együttműködésnek a kialakítása, ami egyrészt földrajzi kérdés, ami felvetődhet a cseh és szlovák viszonyban vagy az ottani alkotmányjogi módosulások esetén egy új helyzetben. Felmerül ez a kérdés Kárpátalja, Ukrajna vonatkozásában, Moldva, Moldávia, Románia, Erdély vonatkozásában is. Új helyzetet teremt Horvátország, Szerbia, Vajdaság, jugoszláv viszonylatban is. Olyan dolgok történtek a határaink mentén, ami felveti gazdasági szempontból, befektetési szempontból is egy nemzetpolitikai stratégiai szinten ezeket a kérdéseket. Nincs szó Trianonról, mielőtt bárki valahonnan hallva ezt gondolná, nincs szó a revízióról. Tehát nem erről van szó. Arról van szó, hogy egy szükségszerűség, ami itt kialakul a gazdasági vonal, a vegyesvállalatok és egyebek irányába. Itt ezt össze kell hangolni azért, mert igény van arra, hogy ezeken a területeken, ahol szintén a piacgazdaság irányába mennek, a magyar kisebbség aránylag mozgékony elemet jelenthessen. A nyugati magyarság egy jelentékeny része ezekről a területekről származik, és ott mutat érdeklődést, nem föltétlen csak itt, hanem ott is. Ez vonatkozik például akár az izraeli tőke bizonyos mozgásirányára, érdeklődésükre ugyanezeken a területeken. Tehát itt arról van szó, hogy ezt a hivatalt, amelyiknek elsősorban politikai, külpolitikai, jogi stb. vonatkozásai vagy kulturális vonatkozásai vannak, gazdaságpolitikai irányban is meg kell erősíteni, és valahol össze kell kapcsolni ezzel a gazdaságpolitikai stratégiai koordinációval. Tehát ezt szerettem volna elvi háttérként ehhez hozzátenni, hogy világosabb legyen, hogy tulajdonképpen miért célszerű külön hivatallá szervezni. Miért célszerű ezt a formát választani, és mi kell ahhoz, hogy ez hosszabb távon is meglegyen. Szeretnék valamit még előrebocsátani. Ez gondolom, hogy már úgyis kiment, hogy a Kormány határon túli hivatalt állít fel. Ez benne volt az előzetes tájékoztatásban. Amit hiányolok viszont, hogy azt nem emeltük ki, szóval nem bagatellizáltuk, hogy egy meglévő szerv átalakításáról van szó. Tehát tulajdonképpen itt ezt indokolt lenne megfogalmazni, hogy itt arról van szó, hogy a Miniszterelnökségen működő Határon Túli Magyarok Titkársága a továbbiakban megszűnik, és hivatalként folytatja a tevékenységét, hasonlóan a Nemzeti Kisebbségi Hivatalhoz.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. I. kötet 309-313. oldalán megjelent szövege)