1992. év

(A javaslat az, hogy köztisztviselőt csak egy díjazással együtt járó ilyen tisztséggel lehessen megbízni.)

Nem lehet egy olyan megoldást találni, ahol legfeljebb a fizetéséhez vagy valami jövedelemhez viszonyítva lehetne ezt megállapítani, mert hátha a három tagság nem jár annyi elfoglaltsággal, és nem jár annyi fizetéssel, mint esetleg egy? De tulajdonképpen annak szellemében, ami a másodállás és mellékfoglalkozás ősi meghatározásai a Munka Törvénykönyvben vannak, abból kell kiindulni, és ezt a miniszter elbírálhatja adott esetben. Amelyik miniszternek nincs annyi esze, hogy ellenőrizze, hogy a vezetők – mert ezek általában már magasabb beosztású köztisztviselők – egyáltalán ezen a címen állandóan távol vannak, hogy végzik-e a munkájukat vagy nem végzik. Ez lehet egy szempont. Én még most nem foglaltam állást, csak elvileg szóltam, hogy ebben a kérdésben miként lehetne elindulni. Kérdésem az, hogy mi az országgyűlési tapasztalat? Az Országgyűlés hangulatáról e tekintetben van-e információ? Tudniillik ez egy olyan kérdés, amiben láthatólag megosztott a Kormány. Abban az esetben a variánsokból úgyis azt fogadja el az Országgyűlés, amit a többség jónak tart. Tehát, ha van itt markáns országgyűlési vélemény, arra is tekintettel kellene lennünk.

(A belügyminiszter az álláspontok különbözősége miatt azon a véleményen van, hogy inkább elhagyja a törvényjavaslatból ezt a korlátozást.)

Akkor legyen ez, és maradjunk abban, miután a társasági törvény úgyis valamilyen formában ezt szabályozza. A többinél sokkal fontosabb lenne megítélésem szerint, hogy kormányzati szinten bizonyos alapelveket fektessünk le, amit most például felvetettél. Az lenne a legfontosabb, hogy ez ne egyszerűen egy tárcáról szóljon, hanem itt legyen lehetőség arra is, hogy adott esetben kormányzati szinten vagy legalábbis a miniszterek egymással e tekintetben koordinálják álláspontjukat. Mert nagyon hasznos lehet például, ha más tárcáktól, tehát adott esetben ilyen felügyelő és igazgatósági helyekre ne csak a gazdasági tárcák köztisztviselői kerülhessenek, hanem esetleg más tárcáktól is kérjenek szakembert, hiszen a kérdéseket igazságügyi vagy akár szociális, tehát nem egy, hanem sokféle szemszögből kell megnézni. Tehát ezeknek az igazgatósági és felügyelőbizottsági tagoknak a kijelölését érdemes lenne áttekinteni, hogy amikor erre sor kerül, és ha ez egy nagyobb méretű, akkor ez valamilyen koncepció alapján történjen, és ekkor ennek legyen egy koordináló testülete is. Ezt tartanám kormányzati szempontból jónak.

Napirenden kívül azzal kapcsolatban, hogy ki terjeszthessen be törvényjavaslatot az Országgyűlésnek?

(A kérdés azzal kapcsolatban merült fel, hogy van olyan javaslat, miszerint a köztársasági elnök javadalmazásáról szóló külön törvényt a köztársasági elnök vagy az illetékes országgyűlési bizottság terjessze be.)

Az Alkotmányügyi Bizottságban ez egy komoly vita, és a képviselőink, de az Alkotmányügyi Bizottság sem kíván precedenst teremteni. Ugyanez a kérdés felmerült az Alkotmánybíróságnál is. Ez a vita egyébként egy teljesen torz szemlélet szülötte, ezt csak az ellenzék egy része és az Alkotmánybíróság forszírozza, és kifejezetten presztízsszempontból merül fel. Itt egy teljesen torz álláspont van, aminek a lényege az, hogy ami a köztársasági elnökre vonatkozik, azt ne a Kormány terjessze elő. Az Alkotmánybíróság is azt szerette volna elérni, hogy az Alkotmánybíróságra vonatkozó törvényt ne a Kormány terjessze elő, mert ez sérti az Alkotmánybíróság presztízsét, és erre találták ki, hogy az előterjesztő a Jogi és Alkotmányügyi Bizottság legyen. A Bizottság viszont nem kívánja ezt a szerepet felvállalni, ezt a Bizottság elnöke ki is jelentette, és ezt meg is írtuk az Alkotmánybíróság elnökének. No most a Kormánynak van ilyen jogköre, sőt még az angol királynéra vonatkozót is a Kormány terjeszti elő. Ez az igény egy teljesen torz szemléletből származik, ami nem veszi figyelembe, hogy a végrehajtói hatalomért a Kormány a felelős. Az a tény, hogy a köztársasági elnök nem a Bábolnai Gazdaság? bevételének bizonyos százalékából kapja a fizetését, hanem az állami költségvetésből. Egyébként Horthy Miklós az állami sorsjátékból kapta annak bizonyos százalékát. Így volt megállapítva a Horthynak a jövedelme, aminek ez része volt, az volt a kiegészítő. Bár volt egy költségvetési része, de mindenkor megvolt a külön rész is, amit az állami sorsjátékból kapott. De ez nem változtat azon a tényen, hogy a köztársasági elnök fizetése viszont az állami költségvetésből származik, tehát a Kormány a felelős azért a költségvetési részért is, amit kap a köztársasági elnök. Miután a költségvetési törvény elkészítéséért a Kormány felelős, ezért ezt a törvényt is csak a Kormány terjesztheti elő, mint ahogy a világ minden parlamentjében.

(Mádl Ferenc tárca nélküli miniszter visszatér a köztisztviselők felügyelőbizottsági és igazgatótanácsi tagságának kérdésére, mert miután 1992-ben minden állami vállalat átalakul gazdasági társasággá, emiatt 5-10 ezer ember is kellhet e funkciók betöltésére.)

Ha abban maradtunk egyszer, hogy ezt a társasági törvény már valamennyire szabályozza, akkor ezzel itt nem kell foglalkozni. A másik kérdés, ha szabályozni akarjuk, akkor éppen ezt kell figyelembe venni, ha ötezer és tízezer ember közötti létszámról van szó, akkor ez kizárja azt a lehetőséget jóformán, hogy egy ember csak egy ilyen tisztséget tölthessen be. Az a tény, hogyha anyagilag nem érdekelt, akkor kockázatvállalási felelőssége sincs. Ez a másik probléma. A harmadik, ami ezzel kapcsolatban felmerül – ha egyáltalán korlátozni lehet –, akkor a másik oldalról lehet korlátozni, mégpedig úgy, hogy azt mondjuk, hogy egy-egy ilyen felügyelő- vagy igazgatótanácsban nem lehet több az államigazgatási szféra képviselete, mint 50% vagy nem tudom, mennyi. Tehát ez egy szabályozási lehetőség a másik oldalról. Nem tudom, hogy ezt hogy kell szabályozni, és miben lenne célszerű. Ezt tessék átgondolni, de ott lehet megkötni, hogy ne lehessen több egy-egy ilyen testületben az államigazgatási szférából résztvevők száma, a többit pedig kénytelenek legyenek más vállalattól vagy egyetemről meghívni, mit tudom én, honnan. Ez egy szabályozási lehetőség. A másik szabályozási lehetőség pedig az, hogyha tényleg lenne egy Civil Service, ha egy testületnek lehetne tekinteni, ahogy Angliában a köztisztviselői testületet, és a köztisztviselői testület maga képes lenne, mint egy kamara, szabályozni ezt a kérdést, és áttekintené ezeket a tagságokat. Itt kell meggondolni, hogy a miniszteri megbízatás mellett jelentkezhet-e egy másik mechanizmus, mégpedig az a mechanizmus, amelyik megpróbál belülről ebben egy bizonyos igazságelemet belevinni, hogy például adott esetben a Művelődési és Közoktatási Minisztériumból is kaphasson egy olyan képesítésű vagy képzettségű személy ilyen tagságot. Egy ilyen megoldás mindjárt lehetővé tenne bizonyos inkompatibilitásokat kizáró lépést is, hogy ne a tárcával érdekelt személyek legyenek ilyen tagok, hanem éppen egy másik tárcából kerüljenek ki, mert ez mégis komplikálja az esetleges összefonódást. ez viszont legalább egy évet igényel, amíg kialakul.

(Szabó Iván ipari és kereskedelmi miniszter szerint ez a probléma maximum csak egy évig fog élni, utána ugyanis a cégek új tulajdonosai úgyis le fogják cserélni az igazgatósági és felügyelőbizottsági tagokat.)

Jó, de akkor ezt bízzuk a gyakorlatra, és kérem azért, hogy ez nehogy elsikkadjon. Kérem akkor, ki a felelőse annak, hogy ez ki legyen alakítva? Javasolom, hogy legyen egy kormányzati koordinációs szerv, ahova be kell jelenteni ezeket az igényeket, és ahol legalábbis valamilyen módon nyilvántartás legyen arról, hogy például az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumból ennyi és ilyen igény van. Javasolnám, hogy Szabó Tamásnál legyen egy ilyen információs titkárság, ahol ezeket elosztják, ahol a minisztériumokból erre alkalmas főosztályvezetői szintű személyeknek is legyen egy jegyzéke, akik mintegy erre alkalmasak, akiket bejelentenek a miniszter egyetértésével.

Gálszécsy András nemzetbiztonságot felügyelő tárca nélküli miniszter felmentésével kapcsolatban.?

Mivel lemondásával és felmentésének kérésével Gálszécsy miniszter úr nemcsak tőlünk kíván elbúcsúzni, hanem a Nemzetbiztonsági Bizottságtól is, ahová 2 órára elmenne, ameddig a Kormány nagy része jelen van, addig kérném, hogy erre kerítsünk sort. Gálszécsy úr természetesen a mai napon változatlanul jelen lesz, csak most fog majd távozni egy rövid időre. Én a bevezetőben szeretném csak megismételni azt, amit Gálszécsy András miniszter úrnak a felmentését kérő levelére válaszoltam, s amiben megköszöntem eddigi munkásságát. Saját kérésére történik felmentése, ugyanis kérte nyugállományba helyezését. Levelemben változatlan bizalmamról biztosítottam, és kértem a segítségét a továbbiakban is azon a területen, amit megtárgyalunk, ahol igénybe kívánjuk venni a szolgálatait. Úgyhogy ezt a minisztertanácson is megismétlem, mintegy a jegyzőkönyv részére is, egyben Gálszécsy András miniszter úrnak átadnám a szót, hogy amit kíván, mondja el.

(Gálszécsy András miniszter úr megköszöni a lehetőséget, hogy az első szabadon választott kormány tagja lehetett. A jövőben a belügyminiszter személyes tanácsadója lesz.)

Köszönöm miniszter úr szavait. Ahhoz, hogy néhányan félreértették a felmentési kérelmét, az önmagában valóban tükrözi azt, hogy köztisztviselői és nem politikusi lélek. Meg mertem volna esküdni rá, hogy ezt fogják mondani, hogy azért kéri a felmentést, mert mi törvénytelen dolgok végrehajtását kértük tőle, és amit teljesen természetesnek talál valaki és normálisnak, azt viszont nem hiszik el. Annak nincs hírértéke. Ennek következtében az természetes, hogy pont az ellenkezőjét állítják, és e lépés mögött valami különös rejtélyt képzelnek. Mindenesetre azt kérem akkor miniszter úrtól, hogy a Nemzetbiztonsági Bizottságban, ahol oly kiváló emberek vannak, ott ugyanezt mondja el, és nyilatkozzék akkor ennek szellemében. Azt sem fogják természetesen elhinni, de azért mondja el, hogy hogy értette ezt. Köszönöm szépen.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. I. kötet 295-299. oldalán megjelent szövege)