Az 1991. január 17-ei kormányülésen Antall József érdemi hozzászólása a vámtarifa megújítása kérdésének vitája keretében a Gazdasági Kabinet működésével kapcsolatban, továbbá a minisztériumi testületekkel kapcsolatban
Akkor abban maradunk, hogy egyrészt megállapodtunk már abban, hogy az államtitkári értekezlet mindig a közigazgatási államtitkároknak a koordináló értekezlete, a Gazdasági Kabinet pedig a pénzügyminiszter elnöklete alatt folytatja működését mindig miniszter vagy politikai államtitkár részvételével. Tehát nem lehet párhuzamosság. Ezt a kérdést, akkor ez a bizonyos szakértői bizottság előkészíti, és ha szükséges, akkor a Gazdasági Kabinet ezt megtárgyalja. Ha politikai, gazdaságpolitikai döntésre van szükség, akkor kérem, hogy a két előterjesztő ebben a formában mindjárt meg is oldja, és nem szükséges, hogy a Gazdasági Kabinetnek a működését mindenképpen érintse, ugyanis nem kötelező természetesen annak a heti összeülése. Amikor a pénzügyminiszter úr mint a Gazdasági Kabinet elnöke szükségesnek tartja vagy amikor javaslat érkezik az ágazati gazdasági miniszterektől bármely kérdésnek az ilyen jellegű megvitatására, akkor kérem, hogy tegyenek javaslatot a Gazdasági Kabinet elnökének az ülés összehívására. A Gazdasági Kabinetnek van egy titkára is, javasolom, hogy a pénzügyminiszter mellett ezt a teendőt a politikai államtitkár lássa el ugyanabban a tárcában. Tehát akkor így Szabó Tamás fogja ellátni a jövőben ezt a feladatot, és akkor a tárca tudja a Gazdasági Kabinet működését irányítani. Akkor ebben a formában hagyja jóvá a Minisztertanács. Van ellenvetés? Nincs. Akkor a Kormány jóváhagyta ezt a megoldást.
Napirenden kívül a minisztériumi testületekkel kapcsolatban.
Még a következő kérdést szeretném felvetni, amiről már volt korábban is szó, hogy az egyes tárcáknál szakmai kollégiumokat vagy tanácsokat, tehát különböző létszámú testületet kell szervezni. Nem akarunk ebben merev álláspontot elfoglalni, de a Minisztertanácsban erre már történt állásfoglalás. Ez lehet tanácsadó testület. Több minisztériumban már működik, mint az Egészségügyi Tudományos Tanács? és más hasonló szervezetek. Tehát a miniszterek mellett működő tudományos tanács vagy szakmai kollégium vagy egyszerűen tanácsadó testületek felállítását feltétlenül indokoltnak véljük. Bár több minisztériumban már működik, azonban célszerű lenne, hogy valamennyi helyen legyen. Ebben részt vehetnek az adott tárcához közel álló elméleti, gyakorlati szakemberek, egyetemi tanárok, közéleti személyiségek stb., akik valóban alkalmasak arra, hogy a minisztereknek tanácsadó testületként a segítségére legyenek. Kérem még egyszer, és szeretném hangsúlyozni, hogy ezeket a testületeket hozzák létre. A testületek élére célszerű elnököt, titkárt kinevezni. Ezek a beérkező javaslatokat és minden egyéb kezdeményezést felül-bírálhatják. Bevonhatjuk, szélesítjük a kormányzat bázisát azzal, hogy különböző szakembereket ebbe bevonunk. Sajnos eddig nem mindenhol történt ez meg. Nem tudom, hogy van-e ehhez hozzászólás vagy kérdés. Mindenesetre célszerűnek tartanám, hogy ahol ilyen nincs, az egy hónapon belül állítsa fel ezeket a szakmai tanácsadó testületeket.
(Kérdésként merül fel, hogy van-e különbség a szakmai tanácsadó testület tagja és a szaktanácsadó között?)
A szaktanácsadó, aki kiegészítő foglalkozásként vagy szakértőként munkatárs, őt a minisztérium fizetheti. Az egy külön kérdés. Ezekbe a szakmai kollégiumokba bekerülni vagy szakmai testület tagjának lenni ez rang kell, hogy legyen, ahol legfeljebb költségtérítést lehet biztosítani a vidékről feljárónak, például, ha debreceni professzorról van szó. Egyébként el kell érni azt a presztízst, hogy egy miniszteri tanácsadó testület tagjának lenni az olyan rang legyen, amiért áldozni érdemes.
(Kérdésként merül fel, hogy félő, hogy a szakmai tanácsadó testület beékelődik a miniszter és az apparátus közé, ami konfliktust okozhat.)
Itt egész más jellegű dolog maga az apparátus, az apparátusi szakemberek. Ezzel semmi összefüggésben nincs. Egyszerűen arról van szó, hogy van egy jól működő szakmai apparátus, amelyiknek államigazgatási szempontból szakemberként kell mindent nézni. A miniszter mellett lévő szakmai tanácsadó testület, amelyik akár független szakemberekből áll, más szemszögből nézi a dolgokat. Tehát többletet adhat. Azt hiszem bizonyos impulzusokat ad magának az apparátusnak, amely ezáltal információkat gyűjthet be, és a tárca pedig ennek létrehozásával társadalmi bázist szélesít. Ez egy más cél. Szervezetének kialakítását – megítélésem szerint – a miniszterekre kell bízni. A cél csak az, hogy rugalmas legyen. Mi csak azt az elvet mondjuk ki, hogy indokolt, hogy legyen szakmai tanácsadó testület. De például egy szerteágazó minisztériumban esetleg ez a tanácsadó testület még azon belül egy-két munkabizottságra is oszolhat vagy egységes marad, de ez már a tárca természetétől függ. Itt csak arról van szó, hogy legyen egy olyan testület, ahol valóban megjelenítődnek egy-egy szakág képviselői. Azért mondtam, hogy gyakorlati szakemberek. El tudom képzelni az ipari tárcánál a tanácsadó testület esetében azt, hogy egy közgazdászprofesszor mellett műszaki emberek, vállalatvezetőkből stb. vannak. A különböző összetételű tanácsadó testületet bármelyik tárcánál el tudom képzelni. Egyébként a tanácsadó testületben való részvétel az tiszteletbeli tagsággal jár. A tanácsadó testületbe a miniszter kéri fel a tagokat. Költségtérítés lehet, például utazás esetében. Elképzelhető, hogy valakinek az utazását vagy esetleg szállását kifizeti a minisztérium vagy elhelyezi, ha vidékiről van szó. A fizetését viszont lehetetlennek tartom. A tudományos tanácstagságokkal sem jár fizetés. Rengeteg testületnek voltam ingyen magam is a tagja. A tanácsadó testület tagjai megkapják a véleményezés, tanácsadás jogát. Ez egy lehetőség a miniszter számára, hogy odaad egy problémát, és rágódnak rajta. A miniszter ez alapján akár kellemetlen vagy népszerűtlen kérdésben mondhatja azt, hogy állást foglalt egy magas színvonalú szakmai testület. Mindig célszerű gyakorlati szempontból megszervezni az ilyet, és fontos, hogy legyen egy ilyen testületnek ügyrendje, továbbá legyen egy titkára, aki a minisztérium tisztviselője. Tehát a minisztérium adja őt hozzá, aki az adminisztratív részt lebonyolítja. Egyébként – megismétlem – a testületnek a tagjait és elnökét a miniszter kéri fel. A felkérést jól át lehet gondolni, mert a felkért személy lehet közéleti, szakmai stb. Nem szeretnénk ebben dönteni, ez már a miniszter dolga, én csak eddig kívántam ebbe beleszólni. Az ilyen testület létrehozásának viszont megvan az értelme, politikailag és társadalmilag is kiszélesíti a bázist. Az igazságügyben is vannak ilyen testületek vezető jogtanácsosokból, ügyvédekből, bírókból stb., és még tag különböző fő smasszer is. Lehetőleg független személyek legyenek a tagok, és természetesen nyugdíjas is lehet.
(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. I. kötet 166-169. oldalán megjelent szövege)
