1991. év

Az első kérdésem mindjárt szerkezeti a gyakorlatban. Felhoztad a példát, az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőséget. Adva van a környezetvédelmi miniszter, alatta van az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség. Most mi lenne vele? Megszüntetnéd országos hatáskörű szervezetként?

 

 

Igen, de például ebben az esetben a minisztérium szervezetében, strukturálisan úgy jelenik meg pont a műemlékfelügyelőség, hogy a minisztériumot fölé szervezték, és a felügyelőséget pedig alárendelték, azt hiszem. Ki alá van rendelve? Még helyettes államtitkárnak is, nem? Ez teljesen elhibázott, ami persze egy külön kérdés. Egy ilyen szervezet akkor működik, hogyha annak az elnöke vagy főigazgatója vagy bárki nem főosztályvezető alá tartozik, hanem közvetlenül legföljebb államtitkár alá. de még esetleg nem is államtitkár, hanem csak a miniszter felelősségi köre terjed ki rá. A minisztériumnak lehet egy elvi főosztálya, amelyik foglalkozik az adott tárcának az elvi-politikai kérdésével, már szakmapolitikai, tárcapolitikai kérdésével. De ezt az ismétlődést, ez a legrosszabb példa erre, sőt állatorvosi tanló, hogy ilyet nem szabad csinálni. Úgyhogy ezért csak Gergátz Elemér lelkesedik. Állatorvosi tanló azért, mert egy országos hatáskörű szervet nem a miniszter alá rendel, hanem megkettőzi és alárendel, és akár egy főosztályt is foglalkoztat vele vagy helyettes államtitkárt. Az Országos Műemlékfelügyelőség élén áll valaki, az nem tartozhat egy helyettes államtitkár alá. Hogy várom el a felelősségét? A politikai felelősség egyedül a miniszteré, aki azért felel. De annak az élén, ha ez egy ilyen önálló szervezet, nem lehet így működtetni. A másik kérdés, ami felvetődik, hogy Kormány alá tartozás. Ez túl általános, mert akkor két dolog van. Kormány alá tartozik, vagyis a miniszterelnök felelős érte. Ha nem nevezzük meg, akkor miért ne dönthetne úgy a Kormány, hogy az országos hatáskörű szerv működéséért melyik miniszter a felelős? Ilyen szerkezetben csak miniszteri felelősség van. Hát ilyen nincs, hogy Kormány alá tartozik. Az a gyakorlatban vagy azt jelenti, hogy a miniszterelnök csinálja vagy pedig a Kormány, ami önmagában túl absztrakt fogalom ahhoz, hogy ez működjék. Úgyhogy ezt javaslom azért megfontolni, ugyanis ellenkezik ez a szemlélet – ha ez így van – a miniszteri felelősség elvével. Az a lényege, hogy mind meg legyen nevezve. Igen, a Kormánynak megvan az egyetemleges felelőssége, az természetes dolog. De a gyakorlatban a miniszteri felelősséggel én ezt nem látom így összhangban. A miniszterek alá tartozó ilyen központi szerveknél pedig nem lehet, hogy még ilyen mértékben is a hierarchiába be legyen sorolva a közvetlen felügyeletek gyakorlása mellett. Magyarul a műemlékfelügyelőség vagy ha azzal azonos jogállása van, mint amilyen a Természetvédelmi Hivatal, akkor azt Keresztes miniszter úr és még a politikai államtitkár felügyelheti, amikor helyettesíteni jár. Ezt kell a jogállásoknál rendezni, és ez attól függ, hogy hol akarjuk elhelyezni. Ha egy országos szervről van szó, mint a Központi Statisztikai Hivatal,? ennek elnöke, az egy államtitkár. A KSH tulajdonképpen a Miniszterelnökség alá tartozott mindig, Keleti Károly óta. Ennek a mintájára lehet a többit is. Magyarul, először megszületik a szervezet, annak országos hatáskörű szervezetnek kell lennie. Van egy jogállása, hogy országos hatáskörű szervezet, ami azt jelenti, hogy annak az élén áll egy államtitkári szintű vezető, és egy miniszter vállalja érte a felelősséget. Máshol ez meg is van ebben a szövegben fogalmazva. A miniszter felel érte politikailag, közjogi stb. értelemben, de a hivatal vezetője a szervezetet önállóan viszi. Ha nem országos hatáskörű szervezetről van szó, akkor is a vezetője önállóan viszi a szervezetet, és egyben felel is érte. Ha viszont minisztérium alá tartozik közvetlenül, akkor is ugyanez a konstrukció, akkor viszont az adott miniszter felel érte. Hát ezeket kell megcsinálni. Mi az a szerv, amelyik – mit tudom én – munkavédelmi, vagy, fene tudja, milyen hivatal, annak a vezetőjét hova sorolom be? Ott dől el a kérdés, hogy hogy illeszkedik a struktúrába. 

 

 

Az egyik része a dolognak az, hogy amit Boross Péter mond, hogy egy átfogó vizsgálat kellene, ez egy kérdés. A második kérdés, hogy mik azok a problémák, amelyek jelenleg sürgetnének bennünket. Ugye itt a probléma abból ered, hogy ezek a szervezetek a Miniszterelnökégen szervezett titkárságok, mert azok voltak gyakorlatilag, s annak analógiájára született például a Határon Túli Magyarság Titkársága.? Továbbá gyakorlatilag nem igazi politikai államtitkárként működnek a Miniszterelnökség politikai államtitkárai, mondjuk így. Erről van szó. Itt van egy konstrukciós nehézség, hogy a tárca nélküli miniszterek, azok a Kormány azonos rangú tagjai, alattuk nincsenek ugyanolyan viszonylatban – a tárcanélküliségből következően – politikai államtitkárok, hanem ők a Miniszterelnökséghez tartoznak, mert ott engedi az Alkotmány, illetve a miniszterekről, államtitkárokról szóló törvény a négy államtitkárt. Ezért kellett ez az áthidaló konstrukció, hogy politikai államtitkárok ellátnak a Miniszterelnökségen egy-egy ilyen, máshova be nem sorolt feladatot, mint amit csinálnak sorban, mint például egyházi ügyek stb. Na most itt van egy ilyen probléma. Ez a probléma nincs például a nemzetbiztonsági miniszternél, hiszen alá van rendelve tulajdonképpen egy közigazgatási szerv. Tehát az államigazgatásilag tiszta képlet. Már nem így jelentkezik, mondjuk, a nemzetiségi vagy egyházügyi vagy határon túli kérdés, ezek mint miniszterelnökségi titkárságok jelennek meg az államigazgatásban, egy politikai államtitkárnak alárendelve és mellérendelve. A kérdés az, szerintem törvény nélkül – de ezt mondják meg a jogászok –, ezt törvény nélkül most itt nem tudjuk megoldani és módosítani. Tehát ezt a konstrukciót egyelőre egy belső kormányzati megállapodás alapján lehet csak így fenntartani és így működtetni. Nem akarok részletekbe menni, főleg nem történelemórát tartani, bár a jogtörténet mindig segíti a jogászokat azért abban, hogy megvilágosodjanak. Miből alakult ki a parlamentális kormányzás. Abból, hogy az udvari irányító, az udvari kormányszervek fölé a parlament parlamenti biztosokat jelölt ki. Ez a kormány, ez a parlamentális kormányzás. Admiralitás civil lordja lett a haditengerészeti miniszter, ez az alapmodell. Tehát mindenütt a parlamentális kormány, a miniszter a parlamenti biztos. Tulajdonképpen a korábbi államigazgatásig az 1848. évi III. törvénycikk alapján így lettek a helytartótanács departamentumaiból a minisztériumok, a Kamarából így lett Pénzügyminisztérium, és így alakult az udvari kancelláriából a felség személye körüli miniszter. Tehát egyszerűen ebből lett az egész konstrukció. Tehát ezért kellenek a személyre koncentrálások. Amikor megszűnt, jó a ’48-as példa azért, mert marad a klasszikus miniszterekből álló minisztérium miniszteri kormányzása, és amikor jön a krízis, nincs más választása az Országgyűlésnek, megcsinálja az Országos Honvédelmi Bizottmányt,? amit Kormánynak tekintettek, de az egy parlamenti bizottság volt Kossuth elnöklete alatt. Ott nem voltak miniszterek, hanem ott államtitkárok vezették az egyes minisztériumokat, és az Országos Honvédelmi Bizottmány egy-egy tagja volt kijelölve a felügyeletre. Mert nem volt az államfő, nem oldotta meg, ezért ott maradt maga az Országgyűlés. Ez volt addig, és azért kellett trónfosztást csinálni, hogy legális Kormány legyen. Tehát, ha ez a modell van, akkor van értelme a Kormánynak ilyen értelemben való absztrahálásának, hogy van egy Kormány, és mindent a Kormány útján gyakorolnak. De a Kormány miniszterekből áll, tehát nincs értelme egy absztrakt Kormányt csinálni, amelyik a miniszter útján gyakorolja a hatalmat. A Kormány mint absztrakt megfogalmazás, olyan mintha lenne a „Fehér Házban” a Politikai Bizottság és a Kormány, és az valakin keresztül gyakorolna hatalmat. Ez duplázódásnak tűnik logikailag, hogy van a Kormány, amelyik miniszterei útján gyakorolja a hatalmat. A parlamentális kormányzás lényegét kell itt érzékeltetni, és akkor abban a pillanatban nincs probléma. 

 

 

Akkor másik oldalról közelítsünk, ne a kvázi közigazgatási racionalizálási reformprogram szempontjából, hanem nézzük meg, hogy mely szerveknél van olyan probléma, ahol most dönteni kell. Akkor fel kell sorolni azt az öt szervezetet, amit ma besorolunk, és aminek a viszonyát meghatározzuk, ahogy most éppen Keresztes K. Sándor bemutatta, az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőséget. De, ha az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőségből elveszed az „Országos” szót, és 

„Központi”-vá tennéd azon a címen, hogy a miniszter alá tartozik, már kész a lázadás. Országos azért kell, miközben az „országos”-sal azonos ez a „központi”.

 

 

Azt hiszem, akkor összegezhetjük. Itt nincs félreértés, egységes végrehajtó hatalom van. Ezt mondja ki az alkotmánybírósági döntés is, és azon belül, a végrehajtó hatalmon belül nyilvánvaló, hogy van a Kormány mint kollektív, döntést hozó testület, parlamenti felelősséggel. Ezen belül vannak a miniszterelnöki jogosítványok, a miniszteri jogosítványok, meg vannak, amire Mádl miniszter úr utalt, a miniszterek alá rendelt szervek. De ennek mindent le kell fednie – ez a lényege –, hogy nem lehet olyan szerv, amit a miniszteri felelősség nem fed le, a végrehajtó hatalmon belül mondom nyilván. Továbbá vissza kell-e állítani azt a szisztémát, ami elterjedt az utóbbi időben, hogy „a minisztérium” mit mond. Az a lényeg, hogy a minisztérium egy hivatal, és a saját minisztériumom mit mond. A miniszteri tanácsos hozott rendeletet a miniszter rendeletéből. Itt kezdődik, hogy ezeket kell visszaállítani, az teszi jogszerűvé az egész dolgot, hogy a miniszter rendeletéből cselekszik. Ez mind delegált feladatkör, onnantól kezdve bárki kiadhat, ez csak egy udvariassági szokás volt, hogy az államtitkár mindig miniszter helyett adta ki. Ez az alkotmányos kormányzás alapján történt. Az a javaslatom, hogy zárjuk le ezt a pontot, ha lehet. Úgyhogy akkor abban maradjunk, hogy belügyminiszter úrral ez még tovább készül, ezt még átgondolják és megvizsgálják úgy is, hogy hol vannak ebben az átfedések és egyebek, hogy van-e olyan konkrét intézmény, ahol kell valamilyen döntést hozni. Tehát ilyen országos szervnél, amelyiknek besorolási problémája van, addig is ameddig ez az átfogó rendezés meg nem történik.