1990. év

Nagyon röviden szeretném bevezetni ennek a rendkívüli napirendi pontnak a beiktatását. Nyilvánvalóan mindenki előtt világos, hogy a szociális kérdések feszülése, az egyetemi hallgatók tüntetései, demonstrációi és a sorra kerülő egyetemistákkal való tárgyalás tette szükségessé.? Nem kívánok részletekbe menni arról, hogy mennyire indokolt, ugyanis kár elmondanunk most egymásnak, pontosan tudjuk, hogy hogyan értékeljük ezt. Úgy gondolom, hogy a Kormánynak ezzel a kérdéssel külön kell foglalkoznia. A Kormánynak van egy ifjúsági ügyekkel is foglalkozó tárca nélküli minisztere, aki ifjúsági ügyekben eljárt nemzetközi kongresszusokon és egyebekben is. Nem tartható az a lehetetlen helyzet – és ezért hosszabb távon célszerű ezt egy nagyobb összefüggésben is kezelni –, hogy egyedül a Művelődési és Közoktatási Minisztériumra nehezedjék ez az egész problémakör, ami az egyetemi hallgatókkal, de holnap esetleg más rétegeivel is kapcsolatban az ifjúság körében fel fog merülni. Nem lehet, hogy a művelődési és közoktatásügyi tárca kiszakítva, egyedül álljon ezzel a neuralgikus kérdéssel szemben. Itt eleve megnyugtatónak kell hatni annak, hogy kiemelten foglalkozik a Kormány e témával. Szinte ebben a vonatkozásban elsikkadt, hogy a Kormány külön is rendelkezik egy ifjúságpolitikai titkársággal, egy ifjúságpolitikai ügyekkel foglalkozó tárca nélküli miniszterrel, és ezért szükséges az, hogy mindezt összehangoljuk. Erre vonatkozik tehát a mostani gyors előterjesztés, amit természetesen még formailag és jogilag lehet formálni, de a politikai döntés lényege az, hogy a további tárgyalások már kiszélesítve egy ilyen globális, komplex megközelítésben történjenek. Ebben a kérdésben a legfontosabb ez a kormánybizottság, amiben a belügyi, a honvédelmi, a munkaügyi, a művelődésügyi és a népjóléti tárcán kívül a Pénzügyminisztériumnak is benne kell lennie. Ebbe viszont be kell venni állandó tagként a művelődési miniszter közvetlen felügyelete alá tartozó Országos Sporthivatalt is. Ezek azok a kormányzati szervek, amiknek mindenképp benne kell lenniük. Az elnök meghívhatja azokat a szervezeteket vagy azok képviselőit is, akiket még szükségesnek tart. De mint kormánybizottság, mint állandó bizottság, amely ezzel foglalkozik a Kormány nevében, azt azért külön kellene tartani. Ezenkívül más szervezetekből a bizottság elnöke szükség szerint bárkit meghívhat. Ez azt jelenti, ha ezt a bizottságot felállítjuk, akkor a tárgyalásoknál – például az ifjúsággal való tárgyalás esetén az egyetemi hallgatókkal – az ifjúsági ügyekért felelős tárca nélküli miniszter tárgyal, és a tárgy szerint illetékes helyettes államtitkárok vesznek benne még részt. 

 

 

Ehhez még azt szeretném hozzátenni, hogy kormányhatározatot hozunk, azzal egyetértek. A másik az a logika, hogy mit juttat kinek eszébe, akkor az ülést sem lehet megtartani. Ezt a szemléletet egyszerűen nem tartom indokoltnak. A másik dolog, amikor itt van egy ilyen súlyos kérdés, amikor napirenden vannak ezek a kérdések, amiket meg kell oldani, akkor nem az a feladatunk, hogy nekiálljunk és különböző formális okokra hivatkozva hárítsuk el ezeket a kérdéseket. Majd hogyha a soron következő folyamatos ifjúsági problémák lesznek, és egyik tárgyalást a másik után kell folytatni, akkor az igen tisztelt egyeztető társaság menjen ki az utcára. A következő pedig, hogy ezt a feladatkört nem határoztuk el eredetileg a Kormány felállításakor, hogy az ifjúsági ügyeknek külön, mondjuk, Sport és Ifjúsági Minisztériumot szervezzünk, hanem abból indultunk ki, hogy az ifjúság ügyei több tárcát érintenek, több helyen merülnek fel mint probléma. Ennek egyetlen módja, hogy van egy kormányfelelőse, erre van egy tárca nélküli miniszter. A tárca nélküli miniszternek több tárcát érintően kell ezt koordinálnia. Hogy milyen bizottság volt az előző korszakban vagy milyen nem, az ebből a szempontból teljesen érdektelen. Ennek következtében most csak úgy lehet ezt megoldani, hogy több tárca érdekeit egyeztetjük. Ez viszont csak úgy képzelhető el, hogy felállítunk egy bi­zottságot. Nyilvánvaló, hogy ez nem olyan bizottság lesz, amely határozatot hoz. A Gazdasági Kabinetnek sincs határozathozó, hanem csak döntés­előkészítő szerepe. Ugyanígy a Nemzetbiztonsági Kabinet is csak döntés­előkészítő. természetes dolog, hogy határozatot csak Kormány hozhat. Arról van szó, hogy olyan szervezetet kell létrehozni a Kormányon belül, amelyik az ifjúsági ügyeket, az azokkal összefüggő szociális problémákat, tehát az általános ifjúsági problémákat megtárgyalja, és ennek megfelelő előterjesztéseket készít a Kormány számára. Nyilvánvaló, hogy határozatot csak a Kormány hozhat ezekben a kérdésekben is. Lehetetlen állapot, ami most van, hogy egyik ifjúsági csoporttól a másikig fognak különböző dolgok előkerülni. Ki tárgyaljon, ki egyeztessen? Nem lehet, hogy minden vonatkozásban, ami oktatási intézményekben szociális és egyéb ügyeket érint, az kizárólag a Művelődési Minisztériumra koncentrálódjon egyedül, amelyik nem is tudja ezeket egyedül megoldani. A munkaügyre is szükség van, mert a munkaügy fog foglalkoztatási kérdésekről dönteni. Lehetetlen dolog, hogy erre ne legyen egy külön bizottság. Ezzel nem foglalkozhatunk minden esetben a Kormányban sem. Akkor milyen más közbülső megoldás van? Csak az, hogy az ifjúsági ügyek minisztere, akit éppen azért bíztunk meg, és született ilyen döntés és ilyen kormánykonstrukció, hogy ez megvalósuljon. Az egy külön más kérdés, hogy a népjóléti miniszter és az ifjúsági ügyekkel megbízott tárca nélküli miniszter között, ha van hatásköri vita, azt majd a Kormány feloldja. Tessék meghatározni vagy előterjesztést tenni arra vonatkozóan, hogy hol van ha ­tásköri összeütközés? Ezt a két miniszternek elő kell készíteni, és ebben működjön együtt a Miniszterelnöki Hivatal. 

 

(Az egyetemi demonstrációval, a miniszterelnök kifütyülésével, valamint e kormánybizottság szerepével kapcsolatban.) 

 

A művelődési miniszter kérdezte, hogy beszélhetünk­e az egyetemi demonstrációról. Persze, hogy beszélhetünk, azért vagyunk itt. Hol lehetne erről beszélni, mint a kormányülésen, ahol igen is beszélni kell. Ugyanis ez nemcsak egyetemihallgató­ügy, hiszen nem egyetemi hallgatók voltak ott csak, amikor például a tüntetéseket szervezték. Itt egy szélesebb körű akcióról van szó. Nekünk az ifjúságot kell kezelni. Másképp nem tudjuk kezelni az ifjúságot, csak ha az érdekelt tárcák képviselői összeülnek. Teljesen mindegy, hogy most minek hívjuk. Arról van szó, hogy ahhoz, hogy a Kormány kialakíthassa a politikáját, az ifjúsággal való érdekegyeztető tárgyaláson képviselhesse a Kormányt. Nem tudja képviselni a Kormányt az Ifjúságpolitikai Titkárságra támaszkodva kizárólag az ifjúsági ügyekkel megbízott tárca nélküli miniszter, ha az érdekelt tárcáknak egy­egy olyan kép­viselője nincs jelen, akivel előzetesen meg tudja vitatni globálisan – a pénzügytől kezdve –, hogy miről van szó, mit lehet biztosítani, milyen alapot lehet felhasználni, mi az az általános szociálpolitikai keret, amibe be lehet illeszteni. Csak erről, egy koordináló jellegű kormánybizottságról van szó. Azért mondtam, hogy ebbe nem kell meghívni külső szervezetek képviselőit. Egy széles körű érdekvédelmi tanácsot akár ki lehet alakítani úgy, mint a munkaügyi államtitkár irányításával. Ott szemben fognak ülni az ifjúság egyes szervezeteinek a képviselői, és tárgyal velük a tárca nélküli miniszter aszerint, hogy milyen a tárgykör, maga mellé véve akár a népjóléti, akár művelődési vagy más képviselőt. Például felsőoktatási ügyek. Ennek több olyan része van, amit meg kell vitatni. Tehát ez egy ugyanolyan bizottság, mint a tudománypolitikai. Lehet a neve: Ifjúságpolitikai, ahogy van Nemzetbiztonsági. Ebben az érdekelt tárcáktól a miniszterek képviseletében megjelennek az érdekeltek, és ennek az elnöke a tárca nélküli miniszter. Ezzel mentesül a Művelődési Minisztérium, ha például szociális kérdésről van szó. Az egy külön kérdés, amikor arról tárgyalnak, hogy milyen legyen az egyetemi oktatás, akkor természetesen a szakmai főszerep a művelődési tárcáé. Azonban összifjúsági ügyek részét képező ügyekben nem nehezedhet minden a művelődési tárcára, amelyiknek nincs is erre tulajdonképpen külön apparátusa, mert ide, a Miniszterelnökségre telepítettük az ifjúságpolitikát. Nem lehet rálőcsölni egyedül a művelődésügyre a problémát. Tehát az egészet felügyeli a tárca nélküli miniszter, akinek ez benne van a feladatkörében, és segítségére van a Miniszterelnökségen működő Ifjúságpolitikai Titkárság. A Kormány felállításakor azért foglaltunk e mellett a koncepció mellett állást, mert világos volt, hogy ez már nem egy tárca ügye lehet, és nem is lehet csak a Miniszterelnökségen ezt megoldani, még kevésbé bármelyik tárcánál. Ez az egyetlen megoldás, amit tudunk. Ennek van még egy előnye is. A Fidesz is a Kormány megalakulása idején tett megnyilatkozásaiban arra az álláspontra helyezkedett, hogy nem tartaná helyesnek, hogy ifjúságügyi minisztérium lenne, mert – ők maguk jelentették ki, hogy – több tárcát érintő kérdésnek tekintik az ifjúsági ügyet, ezért nem támogatnak egy önálló minisztériumot. Ez még az ő ellenzéki állásfoglalásukkal is összecseng. A következőt javasolom, a normaszöveg tehát egyáltalán nem tárgyalási alap, de valamivel el kellett kezdeni a tárgyalást, hiszen tegnap került sor ennek az egésznek a felvetésére. Ezért zárjuk le a következővel. Egyelőre azt rögzítsük, hogy megalakul egy Ifjúságpolitikai Kabinet a tárca nélküli miniszter elnöklete alatt, aminek titkári teendőit és adminisztratív ügyeit az Ifjúságpolitikai Titkárság vezetője látja el. Tagjai a felsorolt miniszterek képviselői. Az egyes miniszterek képviselői általában államtitkári, helyettes államtitkári vagy főosztályvezetői szintűek legyenek, de ezt meg kell határozni.

 

 

Eredetileg a saját javaslatodban volt a Belügyminisztérium, a Földművelésügyi Minisztérium, a Honvédelmi, a Munkaügyi, a Művelődési és Közoktatási, a Népjóléti, a Pénzügyminisztérium és a Sporthivatal külön is. Bár a Sporthivatal a Művelődési és Közoktatás alá tartozik, ezért nehogy félreértés legyen, hogy a Sporthivatal képviseli a művelődési tárcát, vagy a művelődési egyben képviseli a Sporthivatalt is. Tehát külön jelenítsük meg őket. Általában a legszerencsésebbnek a képviseletre a helyettes államtitkári szintet tartanám az egyes minisztériumokból. Szükség szerint a helyettes államtitkár helyett főosztályvezető is megjelenhet. Így rögzítsük.

 

 

Igen. de most még ott nem tartunk. Ez a következő. Először is rögzítjük az összetételt. Ez tehát a Kormány részére koordináló, döntés­előkészítő feladatokat lát úgy el, mint bármelyik kabinetje a Kormánynak, akár a Tudománypolitikai, akár a Nemzetbiztonsági vagy a legnagyobb, a Gazdasági Kabinet. A következő kérdés: ez a kabinet dolgozza ki egy ifjúsági érdekegyeztető tanácsnak a tervezetét. Azt lehetőleg úgy kell összeállítani, hogy képviselve legyenek benne nemcsak olyan szervezetek, akikkel konfrontálódunk, hanem olyanok is benne legyenek, amelyek részben a kormánykoalíciót támogatják. Minden politikai pártnak – ha van ilyene – az ifjúsági szervezete is benne lehet, ugyanígy érdekvédelmi szervezetek is. Pontosan egy olyan összetételben, amely mozgásteret ad a tárgyalópartnernek éppen azáltal, hogy nem egységes tömbbel áll szemben. Ezt kell nagyon sürgősen kidolgozni. Mi­után ez a Kabinet ezt kidolgozza, ennek a kabinet munkájának az érdekegyeztetés és ifjúságpolitika lesz természetesen az egyik legfőbb tárgya. Addig viszont egy kormányhatározatot kell erről hozni, ennek a Kabinetnek a felállításáról. Csak annyi legyen most benne, hogy a Kormány egy ilyen Kabinetet állított fel. A tanács felállítására, ahol az ifjúság szociális stb. ügyeit lehet majd megvitatni, ezt már bele kell venni, ezt is el kell mondani. Most ezt kell bejelenteni, ezt a kormányhatározatot. utána ez a Kabinet kidolgozza a részleteket, amit természetesen majd egyeztetni kell, de ez már egy következő lépés. A legsürgősebb, hogy holnap már egy tárgyalásra kerül sor, amire meg van hívva a művelődés. Ki vezeti a tárgyalást? Ezen kérem, hogy vegyen részt az ifjúsági ügyek minisztere is, mert ezzel összefüggésben ez az első lépés, amivel már tájékozódik is.