Az 1990. szeptember 20-ai kormányülésen Antall József érdemi hozzászólása a kiszivárogtatásokkal kapcsolatban
A következő kérdés a titoktartás ügyében. A kormányprogrammal kapcsolatban ez még nem került szóba, azt hiszem. A kormányprogramnak van ugye 25 példányban elkészült szűkített változata, amin dolgoznak, és van a bővebb változata, amit már a rendkívüli minisztertanácson jóváhagytunk. Nem azért, mintha eget rengető probléma lenne, hogy ez kikerült, vagy hogy titkos anyagot is tartalmaz, de így egyszerűen a kormányzat működése lehetetlen. Kerülhetnek elénk olyan anyagok is, amelyeknek kikerülése komoly károkat okozhat. Végeredményben a Kormány előtt mindennek el szabad hangzani, hiszen, akik itt vannak, azok esküt tett emberek, tehát nem képzelhető el, hogy itt ne legyen teljes bizalommal feltárható minden, és hogy a kormánytagok kezébe ne kerülhessenek ilyen anyagok. De annak érdekében, hogy ezek ne kerülhessenek ki, ezért kénytelenek vagyunk a legszigorúbban kezelni ezt a kérdést, ugyanis még akkor is kimegy egy anyag, amikor rá van írva, hogy szigorúan titkos. Megállapítottuk például, hogy a Népszabadság 1990. szeptember 19-ei számában megjelent „Állam helyett hazát” fejcímmel, „Egyelőre csökkenő életszínvonal” főcímmel jelent meg egy cikk.? Erről megállapítható volt a szöveg egybevetése után, hogy ez a cikk, amiről nyilatkozott is a Népszabadság Kereszti nevű újságírója, hogy az anyag a kezében volt, nem az utolsó változat, amit most a rendkívüli kormányülés tárgyalt, hanem az előző, de ami szintén bizalmasan készült. Az került a kezébe. tehát az is bizalmas volt, mégis kikerült. Vagy egy másik eset, a következő, a Magyar Hírlapban Langmár Ferenc írása,? az a 25 oldalas szöveg, ami itt szintén körbement, és aminek külön őrizet alatt történt a sokszorosítása és TÜK-kezelése,? ennek ellenére mégis kikerült, és a Langmár cikkébe bekerült. A Pénzügyminisztériumnak az itt elfogadott, engedélyezett, Kormány által jóváhagyott, valamint elutasított anyaga szintén. Láttátok a Magyar Hírlapban, hogy az is megjelent. Ezek alapján bizonyosra vehető, hogy az újságíró nem az állami költségvetés 90. évi várható helyzetéről készült 780. számú előterjesztés alapján dolgozott, hanem ennek egy korábbi változatából, a 2090. számú, pénzügyminiszteri előterjesztésből. Öt szövegrésze egyezett meg a cikkből vett idézetekkel. Továbbá ennek alapján valószínűsíthető, hogy a szigorúan titkos, 25 példányban készült előterjesztés az információ forrása. Ebből megállapítható, illetőleg egyrészt feltételezhető, hogy a Pénzügyminisztériumból ment ki az anyag. Ez az egyik lehetőség. A másik, hogy a kormánytagok titkárságairól, kabinetjeiről került ki. Egyszerűen ez egy lehetetlen dolog, hogy ezek a bizalmas anyagok folyamatosan kikerülnek az újságírókhoz, illetve illetéktelen személyekhez. Ezt szerettem volna még elmondani. Kell, hogy ezekre valamit kitaláljunk. Vagy azt, mint a katonaságnál, hogy ha tiszttől a tisztnek megy egy ilyen papír borítékban lezárva, akkor azt effektíve csak a miniszter bonthassa ki, aki aztán az államtitkárokkal megtárgyalja, és ott helyben le is zárja. Szóval valamit be kell vezetni, mert ez tarthatatlan.
(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. I. kötet 115-116. oldalán megjelent szövege)
