1990. év

 

Ezek az összehasonlítások természetesen bizonyos korlátozottsággal értendők. Bush elnök is több hasonló, közös problémánkról szólt, úgyhogy fel­ajánlottam az ezzel kapcsolatos információcserét. De egyébként ezzel egyetértek. Az alapkutatások, tulajdonképpen nem háríthatók el a költségvetéstől, pláne, ha a privatizáció irányába megy egy gazdaság. Ekkor elkerülhetetlen, hogy hosszabb távon is a költségvetés állja ennek költségeit. Azt hiszem, ezt kormánypolitikai elvként mondjuk ki, és nem a kormányhatározatban. Elvileg foglalunk úgy állást, hogy ahogy a magyar költségvetés ezt lehetővé teszi, ráadásul folyamatosan, ezt mi elvileg költségvetési kérdésként kezeljük. az indokolásba is ezt belevesszük, hogy átmenetileg ezt nem tudjuk másképp megoldani, mint ebben a konstrukcióban. A másik kérdés, ami ehhez tartozik az, hogy ennek a Kormánynak sok hibája van. Az egyik hibája az, hogy a Kormánynak több mint a fele a tudományos élet aktív művelője volt, és jelenleg is az. Ennek következtében az OTKA felhasználását és hatékonyságát illetően önmagunk javára megállapíthatjuk, hogy nem tartozott széles értelemben a hatékony felhasználású alapokhoz. Arra vonatkozóan a Kormány tagjainak több elgondolása is van, hogy milyen mechanizmussal tudjuk azt biztosítani, hogy az OTKA felhasználása tényleg hatékony legyen, és hogy milyen módon lehet elérni azt, hogy arra használják, ami előreviszi a tudományt. Ha már szervezeti kérdésekről is beszélünk, akkor ezt nem most fogjuk tudni eldönteni, de azért javasolom, hogy amikor az OTKA­t tárgyaljuk, akkor az úgynevezett főirányra is, a nemzeti kultúránk és egyéb főirányra is, és ezeknek a programoknak a hatékonyságára vonatkozóan is nyilvánítsunk véleményt. Nem kívántam megsérteni senkit, ez csak egy megjegyzés volt arra vonatkozóan, hogy erre figyeljünk. Akinek ezzel ellentétes a véleménye, természetesen az is mondja el!

 

 

Köszönöm. Most még egy kérdésem van, a kulturális főirányról. 

Azért vetem fel ezt a kérdést, mert a műszaki fejlesztés kizárólagosan műszaki fejlesztési, az OTKA esetében viszont együttesen jelentkezik, így a műszaki fejlesztés egyenlítődik ki tulajdonképpen a humán vagy szellemtudományokkal, ami szuverénül csak humán tudományokat jelent. Az OTKA együttesen jeleníti meg az alapkutatást és az alkalmazott műszaki fejlesztést. Ezért a Tudománypolitikai Bizottságnak javasolom ennek is a megvizsgálását, a kulturális főirány kérdését, mert így tudjuk egyensúlyba hozni ezt a dolgot. Tehát a hármat együttesen. A döntést ettől még meghozzuk, de ez lesz a harmadik, amit ehhez kérek akkor szintbe hozni. Én vagyok egyébként a 6. programnak a felelőse, de azt hiszem, már lemondtam, csak nem tudom, most mi van, bár belülről évek óta ismerem ezeket. Itt gyakorlatilag és nyersen megfogalmazva arról van szó, hogy rosszul fizetett, rossz alapellátású – Láng főtitkár úr megfogalmazása szerint teljesen így van –, tehát rossz alapellátású, rossz feltételek mellett működő, rosszul fizetett kutatóknak jelentékeny részben kiegészítő jövedelmeket biztosít. Egyszerűen az alapműködéshez és az ott tartásukhoz szükséges kiegészítő pénzek voltak ezek. Ennek most az a következménye, hogy egyik oldalon, ameddig nem tudjuk megoldani a tisztességes ellátását azoknak az intézményeknek, amelyeket megtartunk, és azoknak a dologi kiadásait, továbbá nem tudjuk a személyt megtartani, addig ez csak egy átmeneti megoldás, amit le kell bizonyos kompromisszummal nyelni. De az iránynak annak kell lennie, hogy ez hatékony és jól működő legyen. Ezzel, ha van ellentétes vélemény, azt kérem még. Azt hiszem, a támogatásról még nincs szó, mert akkor szavazhatunk. 

 

 

Tehát akkor a konstrukcióban arra kell ügyelni, hogy a parlamenti döntést korlátozni kell arra, hogy egyben maradjon. De biztosítani kell a Minisztertanácson belül azt, hogy az egyes tárcák a felhasználásban a Műszaki Fejlesztési Bizottsággal együtt döntsenek. A Kormánynak ebben legyen meg a mozgástere, és ne a parlament által eleve meghatározottan, amely csak bonyodalmakat okoz. Tehát itt kell megtalálni a kormányzaton belül a megoldást, miután a Műszaki Fejlesztési Bizottság, amelynek élén államtitkárként Pungor Ernő elnök úr áll, a kormánykonstrukció része. Egyébként még egy megjegyzés. A kutatás­fejlesztési és technológiai minisztérium nagyon sok országban működik, és a kutatásfejlesztést elősegíti. Ma­gyarországon tulajdonképpen az alapkérdés úgy vetődik föl – bár ezen nem fogunk most vitát nyitni, csak azért mondom, hogy a kép világos legyen, s azért jó, hogy a Tudományos Akadémia főtitkára is itt van, én erről beszéltem az akadémiai közgyűlésen, ami a Magyar Tudományban is megjelent –, mint egy konstrukciós kérdés. Magyarországon a Magyar Tudományos Akadémia olyan szerepkört tölt be hagyományai folytán, amelyik tulajdonképpen ezt a szerepkört is részben ellátja az eddigi konstrukció szerint, ezt a bizonyos tudományos kutatásirányítási feladatkört. Ezért van Magyarországon egy olyan megoldás, hogy a tudományos akadémia részben ezt a szerepkört ellátja, ezért nyugodtan lehet mondani, kutatás-fejlesztési minisztériumi szerepkört is ellát jelen pillanatban. Így a Művelődési Minisztérium és a Tudományos Akadémiának ez a szerepköre, valamint a Műszaki Fejlesztési Bizottság, ez a hármas látja el ezt a feladatkört. Ezért kellett létrehoznunk a Tudománypolitikai Bizottságot a tárca nélküli miniszter elnöklete alatt, mert ez jelenleg az a szervezeti megoldás, ami reálisan biztosítható. Ha mi létrehoznánk most egy külön kutatás-fejlesztési minisztériumot, reménytelen lenne a működése az Akadémia jelenlegi konstrukciója mellett. Ha az Akadémiát, a súlyát, a helyét a magyar társadalomban, a magyar tudományban, a magyar kutatásban meg akarná változtatni maga az Akadémia, amely egy önkormányzati szerep stb. felé halad, akkor lehetne csak erről beszélni. Addig viszont nem célszerű nekünk a kutatás­fejlesztési minisztérium irányába menni. Ezt tudjuk jelenleg csinálni, és ezt hiszem működőképes konstrukciónak. 

 

 

Ha lehet, próbáljuk csak megfogalmazni. Hatpárti egyeztetés kell mindenképpen előzetesen, sőt az ellenzékben levő pártokkal is beszélni kell. Szerencsére mind a két fő ellenzéki párt élén van, akik ebben ezt világosabban fogják érteni. Koalíción belüli pártoknál lehet bizonyos probléma ebben, akár vállalkozói demagógia szempontjából, akár, ha úgy tetszik, populista demagógia szempontjából.

 

 

Azt hiszem, abban egyetértés van, hogy a tudomány egységét kell nekünk képviselni. Valójában ezért is kértem a nemzeti főirány bekapcsolását ebbe az egészbe, hogy az egész konstrukció együttesen jelentkezzék. Fontos ennek a nemzeti megítélése, hogy ezen a téren, a nemzetközi és az alapkutatás, valamint az alkalmazott stb., technikai kutatás terén hogyan haladunk, és mindezt együttesen kell vizsgálnunk, ugyanis ezek nem választhatóak el egymástól. Ezt így kell érzékeltetnünk, és így kell előrevinnünk, annál is inkább, mert ez egy vég nélküli, és dema­gógiára kitűnően alkalmas lehetőséget nyitna, ha ezt részleteznénk. Úgyhogy, azt hiszem, zárjuk le ezt a vitát. Van­e még valakinek múlhatatlan hozzászólási ingere? 

Nincs. Akkor utolsó szó jogán még visszaadom a szót az előterjesztőnek.