Kevés emléke, csak néhány hírmondója maradt a régi Tabánnak. Egyik ezek közül az Apród utca 1–3. szám alatti műemlék: Semmelweis Ignác szülőháza. Festői környezetben, a budai Várhegy déli lábánál, a középkori palota és várfal megmaradt és helyreállított maradványai alatt húzódik meg. Egyelőre még befejezetlen városképi együttes tárul elénk, de jelentősége már így is lemérhető. Jóvátehetetlen hibát jelent és jelentene minden elhamarkodott döntés, meggondolatlan és elsietett építkezés. Egy önmagában véve esetleg megnyerő vonalú épület nemcsak a szomszédos műemléket, hanem saját modernségét és sikerét semmisítheti meg, ha nincs megnyugtató harmóniában a szomszédsággal. Nem könnyű összeegyeztetni a táj természeti szépségének és történelmi hangulatának megőrzését a nyújtózkodó nagyváros igényeivel. Sajnos ez sem a múltban, sem a jelenben nem sikerült mindig.
A környék hangulata és romantikája már sokszor elragadta a ház múltját idéző kései krónikások képzeletét.? Középkori kolostort, török háremet vagy éppen csárdát sejtettek benne.? A valóságban azonban nem ilyen regényes. Noha a mai Apród utca középkori eredetű, házai azonban megsemmisültek a Buda visszavívásáért folytatott török elleni harcokban (1686). Északi házsora, ahol Semmelweis szülőháza is áll, csak a XVIII. század utolsó évtizedeiben épült fel. ? A mozgalmas kikötő mentén, a sürgő-forgó Rácvárosban igazán csak akkor kezdődött a virágzó élet, amikor elkészült (1767) a dunai hajóhíd, amelynek budai hídfője éppen az Apród utca végénél kapaszkodott meg. Még elevenebbé tette a forgalmat a déli várfal áttörése és az újkapu (később: Ferdinánd-, Palota-, Tabáni kapu) megnyitása II. József uralkodása idején. Megrövidült a Várhegyre siető diákok, polgárok és egyszerű árusok útja.
Az Újkapuhoz Semmelweis szülőháza mellett, a Szarvas-ház oldalánál vezetett fel a Palota utca. Később így nevezték az Apród utcai szakaszt is, amely csak 1879-ben kapta mai nevét.? Módos kereskedők szereztek telket és építettek házakat a forgalmas út mentén. Így épült fel az Apród utca 1–3. szám alatt álló ház a XVIII. század végén.
Eredetileg klasszicizáló későbarokk stílusban készült. A nagy tabáni tűzvész (1810) idején elpusztult házat azonban hamarosan újjáépítették. Ekkor kapta mai copf köntösét. A tűzvész nyomait ma is őrzik a falai, a mostani helyreállításakor is előbukkantak a régi kormos részek. Alkotóját egyelőre nem ismerjük, sem a barokk, sem a copf épület tervezőjét.
Az egyemeletes 2+3+3+3+2 ablakos épületet egy közép- és két oldalrizalit teszi plasztikusabbá, tagolva a földszintet és az emeletet összefogó, páros konzolban végződő falisávokkal. Közöttük a főpárkányban kiemelkedő füzérsor, amit ugyancsak füzérek egészítenek ki még az ablakok alatt is.? A Sándor-lépcső felé eső oldalhomlokzat egyszerű hat tengelyes falrészét élénkebbé tették az ablaknyílások. Másik oldalán, a „Szarvasház” felé, beépítésre váró, csatlakozó tűzfal zárja. Ismerve azonban a tabáni környezet; a várpalotára eső pillantás nagyszerűségét, valamint az újonnan helyreállított épület funkcionális igényeit, jóval sikerültebb megoldás lenne az említett tűzfal homlokzati kiképzése. Nyert volna és nyerne vele a városkép, az épület és ezzel maga Budapest. Nyugodtan tehettünk volna ennyi engedményt a céltalan és merev „műemléki szemlélet” rovására. Ez semmit sem rontott volna copf stílusú építészetünk egyik legszebb emlékén, amely hírnevét elsősorban a nagy magyar orvosnak, Semmelweis Ignácnak köszönheti.?
A Semmelweis-család nem tartozott a régi budai famíliák közé. Életútjukat – a családnév említésével – a XVI. századig tudjuk visszavezetni a történelmi Magyarországon. A ma Ausztriához tartozó burgenlandi falvakban (Márczfalva – Marz, Szikra – Sieggraben, Kabold – Kobersdorf, Felsőpéterfa – Oberpetersdorf), illetve Kismartonban (Eisenstadt) éltek.? A magyarországi németség egyik különálló, a szomszédjaitól teljesen elütő hiencek vagy heancek (Heanzn) által lakott vidékről származtak. Akárcsak Hyrtl vagy Liszt Ferenc. A heancok már a honfoglalás idején Magyarországon élő, valószínűleg Nagy Károly uralkodása idején erre a területre (Sopron és Vas megye) telepített frankoknak az utódai, akiknek önálló jellegét a későbbi bajor-osztrák telepítések sem változtatták meg.? Békességben élt itt egymás mellett a heanc, a magyar (a beolvadt avar és besenyő), a szláv népesség századokon keresztül. Igen sok heanc kereskedő, mesterember vándorolt az ország különböző helységeibe.
Márczfalván már 1570-ben szerepel Semmelweis Merth mint szőlőbirtokos a hegyközségi lajstromkönyvben, hasonlóan 1586-ban Semmelweis János. A következő században már házuk van Szikrán és szerepelnek a kaboldi uradalom urbáriumában (1667) is. A század végén (1682) ismét találkozunk egy Semmelweis Jánossal, aki kovácsmesterként kereste kenyerét. Az elpusztult iratok csak szegényes fényt adnak a múlt megvilágításához, azonban a XVII. század végétől, Semmelweis György (1670–1725) szikrai földművestől már megszakítás nélkül tudjuk követni a család útját.? Fiai Kismartonba vándoroltak, ezek egyike, Semmelweis János, akinek Gschaider Teréziától született fia, Semmelweis János Péter szőlőművelő kapás (fossor) volt a világhírű orvos nagyapja.
Semmelweis Ignác apja, Semmelweis József 1778. január 30-án született Kismartonban. A vándorlásra hajlamos, vállalkozó szellemű heancok ivadéka kitört a kismartoni földművelők és szőlőkapások világából. Kereskedő lett! Budára a századforduló táján jött, talán a Vas vármegyei Hermán (Gyöngyöshermán, ma Szombathely V. kerülete) nevét olvashatjuk az 1806-ban tett budai polgáreskü szövegében, mint korábbi lakóhelyét. Ezért is mondhatta a rokonság elhomályosuló emlékezete Vas vármegyét szülőhelyének a halotti bejegyzésben (1846. július 13.) a Sopron megyei Kismarton helyett. (Halálakor családja magyar nyelvű gyászjelentésben tudatta az elmúlás hírét a zömében német nyelvű Budán.)
De most térjünk vissza Semmelweis József budai életének és tevékenységének az ismertetéséhez. Jómódú ember lehetett, különben aligha vezethette volna oltár elé (1810) Müller Teréziát, a híres kocsigyártó, Müller Fülöp leányát. Vagyoni helyzetüket mutatja a tulajdonukban levő házak száma. 1817. szeptember 15-én 30000 aranyért és 50 dukátért vett egy házat Tekusch K. Vilmostól. Az egykori Ív utca 8. szám alatt álló házhoz még egy 300 négyszögöles kert is tartozott (a különböző átszámozások idején a hrsz.: 889, 772, 794).? Semmelweis József halála után (1846) adta el Mayer Ferencnek a család megbízottja, Ráth Péter patikus, aki Semmelweis Júlia férjeként veje volt. Gyógyszertára, a „Szentháromság” patika a szülőház közelében (Palota utca 9.) működött.?
Közben azonban vett Semmelweis József még egy házat az Apród utca és a Döbrentei utca sarkán, szemben a szülőházzal. Bandy Demetertől vették 30000 aranyért 1822. május 20-án és 1847-ben adták el Bauduin Vilmos hajóskapitánynak (hrsz.: 560, 602).? A harmadik ház pedig örökségként került tulajdonukba 1841-ben, Müller Fülöptől, az apósától. A Tabán Attila utca felöli házsorán álló házat (hrsz.: 742.) azonban még abban az évben eladták.? Tudomásunk szerint ez a három ház volt a Semmelweis család tulajdonában, amelyeket azonban lebontottak, vagy áldozatul estek a második világháborúban.
Semmelweis Ignác szülőháza az Apród utca 1–3. szám alatt tehát sohasem volt a Semmelweis család tulajdonában, amint ezt a legutóbb megjelent Semmelweis monográfia is állította.? Ezért merülhetett fel másokban, hogy egyáltalán kapcsolatban állt-e a Semmelweis családdal a szülőházának minősített épület, és indokolt-e a köztudomású megjelölés? A Grundbuch Conscription alapján megállapíthatjuk, hogy 1814 és 1844 között Meindl János gazdálkodó, a polgárság egyik tekintélyes alakja és családjáé (hrsz.: 982, 932, 628); 1844 és 1852 között Jankovits Lőrinc (hrsz.: 633); utána pedig Schallinger Leóé és örököseié volt.? 1906-ban, amikor elhelyezték a szülőházon Semmelweis Ignác emléktábláját, Wolf Márton fűszer- és csemegekereskedő tulajdonában állott.?
Az emléktábla elhelyezését már 1894-ben elhatározta a Semmelweis-emlékbizottság,? erre azonban csak 1906-ban, a Strobl-féle Semmelweis szobor leleplezésével egyszerre, a hivatalos ünnepségek fénypontjaként került sor. Seenger Béla kőfaragó készítette a vörös svéd gránit emléktáblát, amely a kapu felett elhelyezve tudatta: „Itt született 1818. július 1-én Semmelweis Ign. Fülöp orvostanár, az Anyák Megmentője”.? Az emléktábla is elpusztult a második világháborúban. Helyette most egyszerű márványlap hirdeti: „Semmelweis Ignác szülőháza és hamvainak nyugvóhelye”.
Az Apród utca 1–3. számú ház és a Semmelweis család közötti összefüggés megállapítására, illetve dokumentálására a Fővárosi Levéltár és a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum munkatársai folytattak kutatásokat. Bekapcsolódott a munkába Lehoczky-Semmelweis Kálmán szülészmagántanár, Semmelweis Ignác unokája is. A kutatási eredmények és a családi visszaemlékezések? teljesen egybevágtak és kétségtelenné tették az 1906-ban megjelölt szülőház hitelességét. Ezt még megerősítette és igen értékes adatokkal gyarapította Moess Alfréd Tabán-kutató.
A Fővárosi Levéltárban őrzött „Budai levéltár” anyagában találhatók a tabáni összeírási lapok,? amelyek megismertetnek bennünket a Meindl-ház, a mai Apród utca 1–3. sz. ház 1805–1830 közötti tulajdonosaival és lakóival is. Semmelweis József még nőtlen ember, amikor 1809-ben – a tűzvész előtt – itt szerepel társával, Gerhard Simonnal együtt. De ugyancsak itt lakik nősülése után, ami egybeesett a tabáni tűzvész évével (1810). Az 1815. évi összeírásban három idősebb fiával (József, Károly, Fülöp) és a személyzettel szerepel a Semmelweis család. Az összeírási lapon 1817-ben már szerepel Semmelweis Julianna, majd 1819-ben és 1821-ben a későbbi világhírű orvos, Semmelweis Ignác is. (Két ifjabb testvérével, Jánossal és Ágostonnal együtt 1821-ben). Az összeírások alkalmával az életkort mondták be és azután számították ki a születés évét, ezért igen gyakoriak az eltérések.
A lakók száma is mutatja, hogy a tűzvész utáni helyreállítás alkalmával megnagyobbították a házat és a korábbi 23 helyett már 38 lakó talált itt otthonra. A Semmelweis családon kívül a Meindl-házban lakott maga a tulajdonos és családja, továbbá különböző években – a Pfisterer, a Tyrnauer, a Kényesi família, valamint magánosok, Virág Benedek, a kor kiemelkedő papírója (1815-ben), Pohánszki József muzsikus (1817), továbbá a nagyszámú személyzet. Virág Benedek később átköltözött az utca másik oldalán álló házba (Apród utca 10.).
Moess Alfréd kutatásai még számos érdekes adatot tártak fel. 1823 júniusában értesíti vevőit Semmelweis József, hogy üzletét áthelyezte az 1822-ben Bandy Demetertől vásárolt és már említett saját házába. A korabeli hirdetés szövege így hangzik magyarul: „Van szerencsém közölni, hogy a Meindl János házában a Tabánban 17 éve fennálló fűszer- és festéküzletemet (Material, Spezerey und Farbwaren) immár saját házamba helyeztem át, az előbbivel szemben. Kérem továbbra is az igen tisztelt közönség eddig tanúsított szíves támogatását” stb.? Egyébként is gyakran hirdette „Fehér Elefánt”-hoz címzett boltjának termékeit, hol leveles dohányt (1813), hol móri és csókai óbort, majd „3 liliom” kölnivizet hirdetett (1830).? Élénk szerepet játszott, amit nemcsak a polgárságban elfoglalt helye mutat, hanem megbízatásos hirdetései, tanúként szereplése végrendeletekben, a gazdag görög családokhoz fűződő kapcsolatai.?
Ebből megállapíthatjuk, hogy Semmelweis József üzlete 1806–1823 között működött a Meindl-házban, amit az összeírási lapok is igazolnak, egyben bizonyítva az ott lakást is. A Semmelweis tulajdonában álló sarokház (560 hrsz.) korábban a híres görög Paziazi család tulajdona volt, majd a macedóniai eredetű Bandy Demeter tulajdonába került (1808–1822). Emeletén hét szoba, lent három üzlethelyiség volt. Az üzlet áthelyezésével együtt a család is oda költözött. A későbbi összeírási lapokon (1827, 1830) már itt szerepel a népes Semmelweis család, közöttük Semmelweis Ignác is. Hat főnyi személyzetüket az üzletben és a háztartásban foglalkoztatták: segédek (sodalis), inasok (tyro) és szolgáló leányok (ancilla).?
Ehhez tegyünk hozzá annyit, hogy az összeírási lapokban említett Semmelweis Júlia nemcsak akkor élt még, amikor 1894-ben elhatározták a Meindl-ház megjelölését, hanem 1906-ban is, amikor elhelyezték az emléktáblát. Sőt részt vett fiával, Ráth Péterrel együtt a hivatalos ünnepségeken is.? Idős nővérén kívül megjelent még özvegye, Semmelweisné Weidenhofer Mária is, akinek fénykép őrizte meg alakját a szülőház előtt, amelyet a Vasárnapi Újság is közölt.? A levéltári és irodalmi adatok összegezése alapján tehát megállapíthatjuk, hogy Semmelweis Ignác szülőháza a család akkori (1806–23) lakóhelye („bérlakása”), amelyben egyben az üzletük is volt.
Most azonban vessünk egy szempillantást a Semmelweis család, illetve Semmelweis Ignác későbbi budapesti lakóhelyeire is. Semmelweis Ignác iskolájának névkönyvében, amely a második világháborúban ugyancsak megsemmisült, a tanuló atyjának lakóhelyéül a Tabán 113-at tüntették fel. Szerencsére azonban még idézte a tanulmányi eredményeit kiváló könyvében Szalay Gyula és megmaradt egy régi másolata is.? Így történhetett meg, hogy néhányan a szülőház helyrajzi számának vélték a 113-at.? Semmelweis 1829 és 1835 között volt a királyi egyetemi katolikus, egy ideig piarista kezelésben működő gimnázium tanulója. Ez a bejegyzés 1829-ben történt, amikor a Tabán 113-nak a Perger Sebestyén tulajdonában levő Felsőhegy utca 36. számú ház felelt meg,? ami a parkosított részben feküdt. Ez azonban nehezen érthető, miután az összeírási ívek mást mondanak. Lehet, hogy ez téves bejegyzés.
A kétesztendős bölcsészeti tanfolyam (Pesti Egyetem, 1835–37) – amely megfelel a gimnázium későbbi 7–8. osztályának – befejezése után Bécsbe ment Semmelweis, ahol előbb joghallgató, majd a következő tanévben orvostanhallgató lett. A második és harmadik évfolyamot Pesten, a továbbiakat ismét Bécsben végezte. Bécsben fedezte fel (1847) a gyermekágyi láz és a vérmérgezés azonosságát, jelölte meg a megelőzés módját. Szülei még 1844-ben és 1846-ban elhunytak, a család szétszóródott. Markusovszkyhoz írott levele alapján azonban tudjuk, hogy 1849 és 1850 júniusa között, valószínűleg 1850 tavaszán járt itthon. Utána került sor a váratlan lépésre, Bécs elhagyására 1850 októberében. Először „egy igénytelen hónapos szobában meghúzódva”? látott munkához. Később önálló lakást bérelt Pesten, a Belvárosban. Házassága idején és házassága első esztendeiben is a Kasselik-házban lakott, amely a régi Városház utca 1. szám alatt, a Rózsa tér sarkán állott (a későbbi Klotild-paloták közelében). Az Erzsébet-híd építésekor, a pesti hídfő kialakításakor bontották le. Bizonyíthatóan itt élt 1856-tól 1859-ig. A következő esztendőben (1860) már a Vármegyeház utca 1. szám van feltüntetve gyermeke, Mária anyakönyvi bejegyzésében. Ha nem az előbbiek elírásáról van szó, ami igen valószínű, akkor ez az épület a mai Semmelweis utca – Vármegye utca sarkán, az egykori orvoskari épület közelében feküdt.?
Semmelweis Ignác felesége, Weidenhofer Ignác pesti szalagkereskedő és Walthier Mária leánya, családi házukból költözött férjéhez az esküvő után (1857). Az előbb említett lakóhelyek után 1861-ben, de legkésőbb 1862-ben anyósáék családi házába költöztek. Semmelweis később öngyilkossá lett fiának, Bélának keresztelésekor (1862) mint lakóhely a Váci utca 17. szerepel az anyakönyvben (Belvárosi Főplébánia). De így él a család tudatában, itt látogatta meg később is özvegy nagyanyját Lehoczky-Semmelweis Kálmán. Ez a ház, amely egykor Váci utca 17, később 19. volt, ma a Váci utca 10. számot viseli. A műemléképület helyreállítása éppen mostanában fejeződik majd be, ezért érdemes ezzel is foglalkoznunk.
A ház tulajdonosának, Walthier Ferenc gazdag üvegesmesternek már 1792-ben két műhelye volt.? Örökösei között találjuk fiait (Ferenc, Antal, Alajos, Ágost) és leányát, Walthier Máriát, Semmelweis Ignác anyósát. A Walthier-házat (hrsz. 437.)? (ma Váci utca 10.) 1865 után Semmelweis özvegye és testvére, Planerné Weidenhofer Etelka tulajdonában találjuk. Később ismét a Walthier-fivérek tulajdona. De továbbra is itt lakott Semmelweis özvegye és innen ment férjhez leánya, Szemerényi Antónia (a család megmagyarosította a nevét). Továbbá e családi kapcsolat révén kerültek (1891–94) Semmelweis hamvai is a Kerepesi-temető Walthier-sírboltjába, amikor özvegye hazahozatta Bécsből.?
Az említett Váci utca 10. számú ház egyike az utolsó, régi hangulatot keltő belvárosi épületeknek. A háromemeletes épület az első emeletig 1800 körül, a második-harmadik emelet 1840 körül készült későklasszicista stílusban. Az udvaron az első emelet barokk, a második emelet klasszicista kőkonzolos függőfolyosói mutatják a különböző időben készült részek stílusát. (A harmadik emelet csak az utcai részben épült fel.) Most bontakozik ki – a helyreállítás közben – az eredeti cseh süvegboltozatos kapualj, amelyet – nem odavaló – kirakatok csúfítottak el. Külön megemlíthetjük még a tízablakos ház félköríves alaprajzú, fabábos korlátos lépcsőházát is.? A sétáló utcává nyilvánított Váci utcán igazán ildomos lenne Semmelweis utolsó lakóhelyével együtt – a többi műemlék méltó megjelölése is.
Semmelweis pesti lakóhelyeinek kutatása közben előkerült még egy adat, amely inkább elírásnak tűnhet, mint valóságnak, azonban ne menjünk el mellette megjegyzés nélkül. A mai Váci utca 19-nek akkor Váci utca 7. volt a házszáma, ami feltehetően a Walthier-ház számával (17) felcserélve került Semmelweis lakóhelyeként feljegyzésre.? Az elpusztult épület helyén működik a „Kedves” eszpresszó és emléktábla hirdeti, hogy az ennek helyén állott házban halt meg Kisfaludy Károly és Vörösmarty Mihály. Akár téves, akár nem, a kegyelet már nem sokra képes, hiszen a történelem pusztító vihara már elragadta ezt az épületet is.
Összeraktuk a széttört mozaikokat, megmutattuk a pótolhatatlan hiányokat és a hiteles darabokat egyaránt. Kirajzolódott Semmelweis és családja képe, vándorútja a várostopográfia lencséjén keresztül is. Jól mutatja a magyar műemlékek és Semmelweis Ignác sorsának furcsa rokonságát. Mennyi rejtély, mennyi bizonytalanság, állandó csak a pusztulás és az elmúlás ténye. Éppen ezért van olyan jelentősége annak, hogy a Semmelweis Ignác személyével összefüggő két megmaradt műemlék épületünket, elsősorban a szülőházat (Apród utca 1–3), másodsorban pesti lakóházát (Váci utca 10) megőrizzük és megjelöljük.
Erre méltóbb megoldást valóban nehéz lett volna találni, mint ami történt, itt talált otthonra a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum és itt helyezték el 1964. október 15-én, az udvar Várhegy felé eső falában, a nagy orvos hamvait. Útja oda vezetett, ahonnan élete elindult. Most már talán joggal remélhetjük, hogy földi maradványainak ötödik nyugvóhelye, valóban „végső nyugvóhely” lesz. Előtte szimbolikus szobor áll, Borsos Miklós modern vonalú alkotása, amely jól mutatja a művész törekvését az anyaság megidézésére.
Ma már nehéz lenne végigkísérni azt a hosszú utat, amit a második világháborúban félig elpusztult, lebontásra váró épület megmentéséért és újjáépítéséért megjártak az orvostörténelem és a műemlékvédelem lelkes munkásai. A helyreállítási munkálatok 1962 és 1964 között folytak. Súlyos és bonyolult feladat várt a tervező építőművészre, Pfannl Egonra.? Modern múzeumot kellett terveznie egy félig megmaradt, félig elpusztult polgárházban. A megmaradt eredeti részek, a homlokzat helyreállítása után az elpusztult belső részek helyén jól megkülönböztethető modern kiállítási termeket tervezett. A funkcionális hiányosságok mindig orvosolhatók a műemlék tiszteletben tartása és a múzeumi igények összeegyeztetésén alapuló kompromisszummal. A tervező elismerést érdemlő ízléssel oldotta meg építészeti feladatát, a régi és az új harmonikus összeillesztését.
A Semmelweis Orvostörténeti Múzeumot 1965. augusztus 13-án, Semmelweis Ignác halálának 100. évfordulóján rendezett ünnepségek keretében avatták fel, foglalták „rendeletbe” az alapítást.? A nagyközönség számára azonban még nem nyithatta meg kapuit. Gondos előkészítő munka, a muzeális tárgyak és dokumentumok nyilvántartásba vétele és meghatározása, a szükséges technikai feladatok megoldása előzi meg az állandó kiállítás megnyitását. Régóta működő múzeumokban is – amit a kívülállók figyelmen kívül hagynak – éveket vesznek igénybe ezek a feladatok, hát még egy most született, feldolgozatlan gyűjtemények birtokába jutott intézetnek milyen nehézséget jelentenek. Reméljük azonban, hogy két részletben, előbb az egyik, majd 1968-ban, Semmelweis születésének 150. évfordulóján sikerül a másik részét is megnyitni. Sajnos valamennyire is igényes kiállítást csak jelentős pénzügyi fedezettel lehet megrendezni.
A látogatók megismerkednek majd az egyetemes és magyar orvostörténet emlékeivel, a gyógyszerészet fejlődésével. A népi gyógyászat, az antik Róma, a középkor, a kibontakozó újkor orvoslása mutatja majd az utat a mához. Az orvosi vonatkozású érmek, plakettek nemzetközi vonatkozásban is jelentős értéket képviselnek. De nem marad el ezek mögött a gyógyszerészet emlékanyaga sem. Régi edények, eszközök és mozsarak között elhaladva lépünk majd be az egykori Gömöry-féle „Szent Lélek” patikába.? Az eredeti, 1813-ban készült (Rossnagel, Dunaiszky) berendezést, korhűen megtervezett patika-interieurt elhagyva lépünk a Semmelweis emlékszobába, ahol bútorai (íróasztala, könyvszekrényei stb.), családi képei és könyvei idézik emlékét. De bemutatja a kiállítás életműve tárgyi emlékeit és dokumentumait, a kortársak és barátok, a „pesti iskola” (Balassa, Markusovszky, Lumniczer, Korányi stb) életét és működését is.
A múzeummá vált szülőház? méltó emléket állít a legnagyobb magyar orvosnak, de egyben a gyógyítás egész tudományának, amelynek egyik legnagyobb egyénisége és művelője volt Semmelweis. A megidézett múltat teszik hitelessé a múzeumi tárgyak és a levéltári dokumentumok. Kevés olyan épülete van az országnak, amelyik ennyire jogosan foglalhatna helyet a „beszélő házak” sorában. Múltja és hivatása, a születés és elmúlás összefonódott szimbóluma, a küzdelem és a tudomány elválaszthatatlan együttese teszi a gazdag mondanivalójú házat valódi zarándokhellyé, ahol erőt gyűjthetnek a küzdelemhez mindazok, akik sohasem fáradnak el harcolni az emberi és tudományos igazság diadaláért…
