Az álláspontok egyeztetése és képviselete visszatérően téma volt. „Az elmúlt időszakban sajnálatos módon újból többször előfordult, hogy mind miniszterek és politikai államtitkárok, mind köztisztviselők sajtónyilatkozatokban, illetőleg az Országgyűlés plenáris és bizottsági ülésén egy már elfogadott kormánydöntéssel (pl. törvényjavaslat tartalmával) ellentétes álláspontot képviseltek. Felhívom ezért a figyelmet arra, hogy ha a Kormány egy kérdésben állást foglal, ez minden, a Kormányt hivatalosan képviselő személyre kötelező, és ezt az álláspontot kell képviselni minden fórumon. Ellentétes álláspont szakmai érvekre való hivatkozással sem fejthető ki.”? Ez azonban nyitva hagyta a törvényjavaslatok módosításának lehetőségét. A módosító indítványok között „lehetnek olyanok, amelyek támogatása indokolt. Minden miniszter ~ miniszteri felelőssége körében ~ az általa előterjesztett törvényjavaslat tekintetében maga dönti el, hogy a módosító indítványt saját hatáskörében elfogadja vagy elutasítja; arról konzultál minisztertársával (ha annak feladatkörét érinti), vagy a miniszterelnökkel; illetőleg ~ ha a módosító indítvány a törvényjavaslat alapvető elvi kérdéseit érinti ~ a módosító indítványt véleményével ellátva állásfoglalás céljából a Kormány elé terjeszti. A módosító indítványról így kialakított álláspont az Országgyűlés előtt a Kormány álláspontjaként jelenik meg. Szükséges ezért, hogy ezt az álláspontot a miniszter vagy államtitkára képviselje.”? Ilyen volt Antall demokráciafelfogása és parlamentarizmusa. A fentiek nemcsak az elvet rögzítették, a gyakorlatban is érvényesülniük kellett. Egy példa. „Az 1993, évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat parlamenti vitája a befejezéshez közeledik. Az Érdekegyeztető Tanáccsal született megállapodás, az azt követő rendkívüli Kormányülésen született döntések alapján kirajzolódtak a végső költségvetési főösszegek. A költségvetés parlamenti tárgyalásának sikeres befejezése, a megállapodások megvalósulása érdekében a parlamenti bizottságok ülésein a képviselői módosító indítványok tárgyalásakor, a kormányülésen született megállapodást a Kormány valamennyi képviselőjének egybehangzóan támogatnia kell. […] a 3533/1992 számú Kormányhatározat 5. pontja a fent kifejtett magatartásra kötelezte nemcsak a Kormány tagjait, hanem az irányításuk alá tartozó tisztviselőket is. Ezért külön is kérem, hogy a hátralévő időben szerezzen érvényt a Kormányhatározat végrehajtásának.”?
