1993. év

Antall József: Szeretnék még röviden szólni az Európa Tanácsba Románia felvételi kérdéséről, amiben a külügyminiszter és a Külügyi Bizottság által egyeztetett magyar álláspont végül is az volt, hogy a kialakult nemzetközi és európai politikai helyzetben, a szlovák ügyhöz hasonlóan a magyar küldöttség tartózkodott a szavazástól. További lépések megtétele annak megakadályozására, hogy Románia az Európa Tanácsnak a tagja legyen, egyszerűen eleve lehetetlen volt. Jelenleg tehát az a helyzet az Európa Tanácsnál és általában az Európa Tanács közgyűlésénél, hogy egy olyan koncepció és egy olyan állásfoglalás alakult ki az elmúlt időszakban, amelyik lehetetlenné teszi annak a korábbi, még a mi felvételünk időszakában egyértelműen érvényesülő koncepciónak az érvényesülését, hogy az Európa Tanácsnak csak olyan ország, olyan állam lehet a tagja, amelyik előzetesen minden garanciát megad, és előzetes, szigorú kontrollnak vettetik alá. Mi magunk is egyébként mint kívülállók annak idején az ellenzék oldaláról ezt képviseltük. Ezzel a politikai koncepcióval való szembenállás az Európa Tanácson belül és az Európai Közösség, tehát a tizenketteken belül az elmúlt másfél évben folyamatosan megfigyelhető volt. Így az a koncepció alakult ki, hogy bizonyos előfeltételek teljesítése után egy olyan mechanizmus alakul ki, ami szerint felveszik az illető tagállamot, és a felvétel után lépnek életbe ezek a bizonyos garanciális követelmények. Ezek egy részét a szlovák felvétellel kapcsolatban már megfogalmazták, és ez Szlovákiára vonatkozóan elhatározásra került. Most ugyanez érvényesült Románia esetében. Ezzel ellentétes, ezt meghaladó eredményt nem lehetett elérni. Ehhez hozzáteszem azt is, hogy az Európa Tanácsban mindig előzetesen a 12 tagú Európai Közösség foglal állást, ahol elsősorban a hollandok egy ideig hajlottak a mi álláspontunk támogatására, de ez a román–szlovák összehasonlítás után már nem sok eredménnyel kecsegtetett. Tudjuk, hogy az előző ügyben is milyen politikai viták, s a többik voltak. Tehát nekünk azt kell jelenleg tudomásul venni, hogy az Európa Tanácsnak az álláspontja lazult, ha úgy tetszik, ezeket a követelményeket illetően egyrészt, főleg a tekintetben, hogy nem a felvétel előfeltételként határozza meg a garanciális intézkedéseket. Arra törekszenek, és abba az irányba ment el ez a folyamat, hogy egy bizonyos minimum után a felvételt elfogadják, és a minimum után viszont kidolgozzák ezeket a követelményrendszereket, garanciákat, s a többi, amivel kényszeríteni vélik ezeket az országokat. Gondolom, hogy nem kell részletezni, hogy a kialakult kelet-közép-európai helyzet, szovjet felbomlás stb. Ennek a térségnek ez a bizonytalanodása, az európai, nyugat-európai országokon belül egyéb összefüggésekben meglévő belső viták hozzájárultak ahhoz, hogy ezek az országok most erre az álláspontra helyezkedtek. Ez egyébként Lalumiére asszony, és azok, akik az Európa Tanácsban bizonyos meghatározó szerepet játszanak a politikai koncepciókban, ezt abban a formában érzékeltették, hogy erről már egy évvel ezelőtt is elég éles vitát folytattunk külön is. Őnekik az volt az álláspontjuk, hogy jobb bevenni ezeket az országokat, mert belülről lehet kényszeríteni őket, ha már bent vannak, mégpedig jobban, mintha kívül van egy ország, ugyanis arra nem lehet befolyást gyakorolni. Ez azt jelenti, hogy az Európa Tanácsnak a fejlődése, útja tulajdonképpen afelé fog egyik oldalon menni, hogy fellazul, kiszélesedik más területek felé, és alacsonyabb követelményrendszer mellett fognak fölvenni tagor-szágokat. A másik oldalon, és hát amennyiben az ő álláspontjuk helyesnek bizonyul, hogy belülről tudják ezeket az országokat kontrollálni, és ennek lehet előnye számunkra. Mindenesetre más álláspontot nem foglalhattunk el, mint a tartózkodást, különösen, mert érintve vagyunk a szomszéd országok esetében az ott élő ma gyarság miatt is. Tehát mi azt kifejezésre juttatjuk, folytatjuk a kisebbségi stb. követelmény-rendszert. Maguk a kisebbségi vezetők is, azt lehet mondani, sok esetben tanácstalanok, hiszen ők is úgy vannak, hogy ha bekerül Szlovákia, vagy bekerül Románia, akkor belül tudnak állást foglalni, és legalább memorandumokat és egyéb dolgokat mint tagországok tudnak eljuttatni az Európa Tanács központjához. Tehát ezt el kellett azért mondanom, hogy ez világos legyen, hogy mi ezt az álláspontot tudjuk képviselni. Maga a tény, hogy tartózkodtunk, az jelezte a fenntartásainkat annak érdekében, hogy azok a további követelményrendszernek a kidolgozásában, annak a konkréttá tételében megfogható legyen. Ebben kell a magyar küldöttségnek és a magyar kormányzatnak nagyon határozottan lépnie. Az egyéb kérdésekben is sajnos azt mindenkinek tudomásul kell venni, hogy egy ilyen kritikus helyzetben, mint amiben vagyunk, és ami felé megyünk, beleértve Oroszország, Ukrajna, tehát az egész térségnek stratégiai értelemben vett kritikus helyzetét, a kisebbségi kérdésben, amit elfoglaltak a nyugat-európai országok, az ottani belső érdekellentétek miatt sem tudunk nagy eredményeket elérni. Tudjuk, a latin országok már bizonyos értelemben külön blokkot alkotnak magán a Közös Piacon belül. Tehát egy olyan folyamat játszódik le mind a NATO-n, mind a Közös Piacon belül, mind az Európa Tanácsban, ami jelzi azt, hogy itt átalakuló időszak van. Ezeknek a szervezeteknek, ezek céljainak és a formájának biztos, hogy új útjai lesznek. A NATO-t is meg fogják reformálni az új helyzetben, és az Európai Közösségnek is – nem csak Maastricht miatt – olyan belső problémái vannak, ami szintén változást fog jelenteni, és az Európa Tanácsnak a szerepköre is meg fog változni. Felmerül a kérdés, hogy meddig fognak eljutni, és ez egy dilemma, hiszen tudjuk, hogy az Európa Tanács főtitkára, azt hiszem, Kirgizisztánban is volt. Tehát az érdekrendszereknél ezt tudnunk kell. A másik, hogy a kisebbségi kérdésben, amit viszont eddig elértünk, és amit sokan lebecsülnek, azt soha ilyen formában eddig nem érték el. Tehát a tartalmi és gyakorlati kérdésekben végre tudomásul kell venni, hogy Nyugat-Európában a kisebbségi kérdésről nem beszélnek és nem beszéltek, mert ez 200 éve nem volt Franciaországban probléma, mert egyszerűen elfranciásítottak mindenkit. Ugyanígy Nagy-Britanniában, ugye hát elég az ír kérdésre utalni, vagy Spanyolországban. Az igazság az, hogy nehogy azt higgyük, hogy Nyugat-Európában szeretik a kisebbségi kérdésnek ilyen formában való exponálását, ahogy mi ezt exponáljuk, és hogy az emberi jogok kérdésével kapcsolatban itt mi mindig szövetségesre találunk. Szeretném hangsúlyozni, hogy a mi tárgyalásainkat, a mi politikánkat sajnos, akár saját pártjainkon belül, de a saját ellenzékünk egy részében is jól ki lehet használni, ugyanis nem értékelik és nem fogják föl, hogy mit végeztünk. Ez egy hihetetlen sziszifuszi munka, hogy eddig eljutottunk, hogy ezek a szervezetek akceptálják mindezt, miközben ez a kérdés idegesíti őket, amilyen mértékben mi ezt felvetjük, az itt kialakult etnikainak nevezett ellentétek, nemzetiségi stb., ami ebben a térségben történt az elmúlt időszakban. Nehogy azt higgyük, hogy a reálpolitikában – most ezt abban az értelemben használom, hogy a politikusok és a valósággal foglalkozó politikusok, tehát nem az emberjogi harcosokról beszélek – ugyanazokat a következtetéseket vonják le a történtekből, hogy azok, akik ezt felvetik, azok nagy harcot akarnak folytatni mondjuk egy-egy kisebbség védelmében. Ők ezeket stratégiai, politikai, stabilizációs kérdésnek tekintik elsősorban, nem pedig másnak. Ezért tudomásul kell vennünk azt, hogy amikor birodalmak bomlanak fel, és a kis népeknek ezek az érdekei előtérbe kerülnek, akkor a nagyhatalmak nem feltétlenül nézik szimpátiával mindezt. Igen gyakran éppen azért tartózkodóak egy-egy ilyen birodalom felbomlásánál az asszisztenciában, mert nekik sokkal kényelmesebb mindettől tartózkodni. Nem kívánok a történelemre visszautalni a Habsburgoktól a Török Birodalomig és egyebekig. Sokkal megnyugtatóbb a világpolitikai egyensúlyban a nagyhatalmaknak, a világpolitikai tényezőknek, hogy mondjuk ezt a térséget három birodalom az elmúlt évszázadok alatt egész mostanáig valahogy rendben tartotta. Most ezt ők így látják, hogy na, most ezek megbuktak, itt állunk, és mit csinálunk velük, még a problémát sem ismerik. Azért tartom fontosnak, hogy ezt az egész fejlődést, amit ezek a nem-zetközi szervezetek, Európa Tanács és az ENSZ is, ami felé megy, értékeljük. Na, most itt meg kell említeni, hogy ebbe a féléves garanciális rendszerbe beletartozik ugye a szlovák kérdés, ahol pontosan a garanciális időn belül történt ez a bizonyos magyar keresztnevek stb. használata, és ott az „ova” kiegészítése, tehát a nőies asszonyneveknél. Na, most ez azt jelenti, hogy ez negatív lépés. Az ottani magyar szervezetek tiltakoznak, tudjuk, a Duray-ügy is kiéleződött.? Tehát a Magyar Kormánynak ezekkel a kérdésekkel úgy kell foglalkoznia, hogy támogatni fogja az ottani legitim szervezeteit a magyarságnak. Ennek hangsúlyozására, ebben a formában először történt nem olyan régen, mikor valamennyi határon túli magyar szervezetnek a vezetőjét fogadtam azért mint miniszterelnök, és ezt kifejezésre juttattam.? Természetesen ennek megvannak a politikai hátrányai idézőjelben, vagy visszavágási lehetőségek. Hát ezt jelezte a román–szlovák közeledés. Ebben a közegben kell nekünk politizálni, és ehhez jön még a szerb kérdés is, ahol nemcsak a hatalmas, embargóból eredő kárról kell szólni, hanem arról is, hogy nagyon komoly krízishelyzet bontakozhat ki Kis-Jugoszlávia területén. Hát ez nem biztos, hogy olyan mértékű, mint amit mondanak, de hát Ágostonnak nem az a feladata, hogy csak jókat mondjon. Nyilvánvaló egy riadó jellegű, egy felhívó jellegű az ő jelentkezése e tekintetben. Valóban a Bácskában, tehát a Vajdaságban éppúgy, mint az egész területen számítani lehet életszínvonal-problémára, hiszen létminimum alatt él már a lakosság 90 százaléka, olyan csődgazdaság és egyéb dolgokban, amit nem kell külön hangsúlyozni. Azt is meg kell mondani, hogy a Vajdaság még jobban tartja magát, részben azért, mert át tudnak hozzánk járni. Tehát, ami nálunk úgy jelentkezik, mint illegitim lépés a határterületeken. A vajdasági magyarságnak anyagi vagy egyáltalán ellátási helyzete annyiból jobb, hogy közelebb vannak, és ezen a módon, tehát ismerősök és egyebek révén be tudnak szerezni. Úgyhogy ez is egy olyan kérdés, ami az elkövetkező hetekben, hónapokban felvetődhet, és amiről nekünk nagyon komoly felmérésekre és felkészülésre van minden területen szükség. Politikai értelemben is, emberbaráti és egyéb segélyek révén. Aztán jön ehhez, hogy ha Boszniában most véget ér – bár nehezen hiszem – a krízis, és fegyverszünet jön, akkor mi történik Kis-Jugoszlávia területén, akkor mi történik ebben a térségben. Úgyhogy ez egy másik utalás, amit szerettem volna elmondani. Nekünk ezekre a dolgokra átgondoltan szintén reagálni kell, és eddig is megtettük, de hát most nagyon figyelemmel kell kísérni, hogy mit tudunk tenni a következőkben.

Az orosz helyzettel kapcsolatban.

Antall József: az Oroszországi helyzetben személy szerint is változatlanul egyetlen útnak azt látom, hogy tovább kell támogatni Jelcint, amit a kormánynyilatkozat is tett. Ezt egyébként meglehetősen jól fogadták, és nagyon egyértelműnek és határozottnak tekintették. Az egyik jelentés szerint Magyarország ezzel kvázi ismét egyben mint a térség szószólója is jelentkezett. Itt azt kell megjegyeznem, hogy nem feltétlenül volt szerencsés ebben a szituációban az amerikai külügyminiszternek a nyilatkozata. Tehát amikor pont a hurkot szorítják, akkor bármit mondani, ami egy lehetőséget ad arra, hogy ezeket az alkotmányjogi vagy egyéb erőszakot alkalmazzák. Ilyenkor nem kell beszélni. Nem véletlen, hogy az európai kormányok nem beszéltek ebben a pillanatban erről, ugyanakkor az amerikai külügyminiszter tett egy ilyen megjegyzést, mint ismeretes. Az egyetlen megoldás nyilván az, hogy a parlamentet el fogják foglalni, és egyelőre Jelcin nyeregben van és megerősödik. De hogy decemberben, ha választásra kerül sor,? vagy az azt követő időszakban, hosszabb távon természetesen ez még nem olyan egyszerű kérdés, amit leírtnak, nem hiszem, hogy ezt befejezettnek lehetne tekinteni. Nekünk egyébként nincs alternatívánk más lépéseket támogatni. Az ukrán helyzet ugyanígy rendkívül kritikussá válhat, és itt kell megemlíteni, amire majd nyilván vissza kell térni, ami Magyarország energiahelyzetét is érinti, mégpedig az orosz szállítások Ukrajnán keresztül. Egyrészt az ukrán helyzet, ahol az orosz–ukrán megegyezésre van szükség ehhez, hogy egyáltalán stabilizálni tudják a helyzetet. A másik oldalon pedig Magyarország energiaellátása szempontjából az energiahordozókból fel kell készülnünk, mert előállhat, ha nem is egy válsághelyzet, de egy nagyon komoly, súlyos helyzet, hiszen köztudott, hogy 60 százalékban erre a területre kell számítanunk. Az egyik kérdés, hogy ha Oroszországban egy polgárháborús anarchia tör ki, akkor ezt hogy biztosítják. De reméljük, erre nem kerül sor. A másik, ha ott nem, de Ukrajnában igen, akkor milyen megcsapolási és egyéb kérdések merülnek fel. Tehát valamilyen megállapodásra kell jutni, erre majd vissza kell térnünk. Úgyhogy ezt mindenesetre érzékelni kell, hogy ez egy nagyon súlyos problémája lehet, lesz a térségünknek. Erre kívántam még utalni. Végül arra, hogy például a grúz helyzet, ez a bizonyos grúz–abház belháború,? ez azt jelenti, hogy harcoló alakulatok, katonák, tízből egy abház, kilenc orosz, és ezenkívül olyan fegyverekkel vannak valóban ellátva, ami nem a területi csapatoknak a fegyverzetéhez tartozik, azt messze meghaladó színvonalú. Ez azt jelzi, amiről sokszor beszéltünk már, hogy a FÁK hadserege az legfeljebb ötven százalékban van tényleges kormányzati ellenőrzés alatt. Tehát, amikor Sevardnadze azt mondja, hogy Moszkvából irányítják, az nem azt jelenti, hogy Jelcin irányítja, hanem azt jelenti, hogy van egy közös hadsereg, amelyik állam az államban, és amelyiknek legfeljebb 50 százaléka van valamilyen politikai és alkotmányjogi ellenőrzés alatt e pillanatban, és ez már hároméves probléma. E pillanatban látszólag még megvan a politikai együttműködés, de egy ilyen akció például, a Kaukázusnak ez a régi gyakorlat szerinti kezelése, ez azt jelenti, hogy maga a FÁK?hadsereg parancsnoksága irányítja és végzi ezeket a műveleteket. Úgy gondolom, hogy ebben a szituációban erről kellett szólni, és a Kormánynak nyilván egy bizonyos felelősségi és minden kérdésnek összkormányzati szinten való látásához ezt a külpolitikai elemet sem szabad kihagyni. Für Lajos jelenleg, mint ismeretes, kint tartózkodik a repülőgép?szállítás, alkatrész?, s a többi szállítások ügyében, illetve az ott kiképzés alatt lévő katonák meglátogatásával. Tárgyal Gracsov honvédelmi miniszterrel is, úgyhogy ezek mind olyan kérdések, amiben azért a Magyar Kormánynak a mozgástere nem túl tág, de nekünk is állást kellett foglalni, és a következőkben is nagyon nagy felelősség terheli a kormányunkat, hogy megpróbáljunk ezekre felkészülni. Óvatos, de határozott politikával, bele nem keveredve konfliktusokba, figyelembe véve minden kötelezettségünket folytassuk ezt a politikát. Azt azért el kell mondani, hogy az egész világ és a nyugati világ külpolitikai, stratégiai kérdésekben sokkal ellentmondásosabb állapotban van, sokkal egyenetlenebb, mint akár volt három és fél évvel ezelőtt. A Szovjetunió felbomlása, amit először nem hittek, aztán pedig ténylegesen nem támogatták, tudjuk saját tapasztalatainkból, akkor jött egy rózsaszín köd, főleg a közvéleményben, hogy minden sikerült és elmúlt. Most viszont abban a stádiumban vannak, hogy előjöttek azok a politikai erők, azok a régi reflexek, amelyek igenis komoly ellentéteket jeleznek mind Amerika, mind Nyugat-Európa között. Legalább négyféle szövetségi, már ilyen belső szövetségi problémáik vannak egymással is. Úgyhogy a magyar külpolitikának, ami egyben meghatározó nyilván a mi egész helyzetünkre, a magyar politikának erre tekintettel kell lenni, és illúziók nélkül kell nézni a kialakult helyzetet. De mégis azt mondom minden egyéb demagóg és sarlatán megjegyzésre, a magyar politikának nincs más útja. Tehát, aki ebből, amit elmondtam, azt a következtetést gondolná levonhatónak, hogy akkor itt vagyunk mi magyarok, és gazember a Nyugat, s a többi, és folytassuk a nem tudom milyen külön politikát, az nem csak naivitás, hanem kártékony. Tehát nekünk ezekkel a tényekkel kell együtt politizálni, és nem lehet befelé fordulni, nem lehet egyszerűen azt csinálni, ami korábban nemegyszer előfordult, hogy a magyar politikának illúziói voltak, hogy nem világpolitikai térségben mozgunk. Egy kis ország is világpolitikai térségben kell, hogy mozogjon, és ehhez kell, hogy igazodjék. de azt tudni kell, hogy sokkal rosszabb a külpolitikai, világstratégiai kapcsolatrendszer – a hét vezető országot is akár beleértve – az amerikai–európai, akkor a japán–amerikai viszonylatban, nem sorolom végig. Az Európán belüli helyzet kapcsán figyelembe kell venni Németország esetében, amit sokszor elfelejtenek, hogy Németországban ma is ott állomásozik a szovjet hadsereg, mégpedig egy korrupttá váló, de egy katonai értelemben elit hadsereg, a Burlakov-féle, leginkább a legjobb fegyverekkel felszerelt hadsereg, aminek a kivonása nem olyan egyszerűen folyik. Tehát ezt is meg kellett említeni. És hát azt kérem, hogy minden értelemben érvényesüljön az, hogy bármilyen kérdésről, belpolitikai, gazdaságpolitikai kérdésről van szó, ezeket a világpolitikai, külpolitikai mozgástereket vegyük figyelembe, ugyanúgy, ahogy a külügyérjeinknek, külpolitikával foglalkozó kormányzati tényezőknek mindig figyelembe kell venni, hogy minek mi a belpolitikai hatása. Nem azért, mert ettől mást tud csinálni esetleg a külpolitikában, hanem másképp kell ezeket a kérdéseket előadni, másképp kell a közvéleménnyel megértetni. Nem lehet absztrakt külpolitikát sem folytatni, ahol figyelmen kívül hagyjuk a hazai viszonyokat, főleg abban, hogy mit tudatosítunk. Ez a gazdaságpolitikára is vonatkozik, mert nincs olyan gazdaságpolitikai jó akció vagy gazdaságpolitikailag kidolgozott elképzelés, amiben figyelmen kívül hagyhatjuk a külpolitikai mozgásteret. A bizalom, a kapcsolatrendszer, az mindenre kiterjed. Nem lehet egyéni jó gazdaságpolitikai stratégiát folytatni, hogyha az nem illeszkedik egy kormányzat egységes politikájába, és az nem érvényesül az országokkal való kapcsolatrendszerben. Hát ezt kérem mindenkor figyelembe venni, mert Nyugaton, ezekben az országokban is késhegyig menő gazdasági és egyéb pozícióharccal párhuzamosan folynak nyilvánvalóan a külpolitikai együttműködések. Úgyhogy meg kell tanulnunk ebben a közegben mozogni, és nem véletlen, hogy elég nehezen akceptálták ezeket az országokat, és ma is, amikor erről a térségről beszélnek, nagyon kevés olyan ország van, amelyiknek a kormányát ténylegesen akceptálták, és azok-nak a lépéseit, politikájukat komolyan veszik. Úgyhogy ezt szerettem volna még elmondani.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. II. kötet 942-949. oldalán megjelent szövege)