1993. év

Antall József: A másik dolog, amit még szeretnék mondani, hogy ugye itt volt, felkeresett a NAtO légügyi parancsnoka és az AWACS-gépek parancsnoka. Ugye mi vagyunk az első olyan ország, ahol NATO-kereteken kívül le is szállva ezek a gépek tevékenységet folytatnak. Én a Kormány nevében először is azt az álláspontot képviseltem, hogy minden ilyen repülési ügyben, ha válságosra fordulna a helyzet, akkor az AWACS-gépek kíséretét magunk nem tudjuk biztosítani. Dönteniük kell, hogy ezt hogy tudják biztosítani. A másik, Szentkirályszabadján? szükséges, hogy az e gépek által leadott információkat lehetőleg az ő személyzetük tudja venni. Harmadik, hogy nem lehet csak úgy kivonulni, mert ha kivonulnak, akkor hátrányosabb helyzetbe kerülünk megtorlási szempontból. Negyedik, határátlépés, magyar kisebbségvédelem. Ezeket – miután Wörner személyes megbízottjaiként is jártak itt – mind tudomásukra hoztam, attól függően, hogy hogy alakulnak a további események. Úgy tűnik, hogy azok az erőfeszítések, amelyek Belgrád meggyőzésére irányultak, azok annyiban kezdenek beérni, hogy a boszniai szerbeket talán sikerül nekik visszatartani fenyegetésekkel és egyebekkel. Mindenesetre ez azt jelenti, hogy nekünk az egyetlen politikai, stratégiai és katonai stratégiai célunk az lehet, hogy a NATO-t ebbe minél jobban belekeverni, és minél jobban elkötelezni. Itt semlegesség már nincs ebben a térségben ilyen szituációban. Ez volt az egyik, amit szerettem volna elmondani. A másik az oroszokkal való kapcsolat felhívása, hogy kíséreljék meg továbbra is, hogy az oroszok ebben lehetőleg pozitívan vegyenek részt. A másik dolog pedig a Kohl kancellárral folytatott megbeszélésem lesz. Kohl maga Magyarországra kíván látogatni az év folyamán, valószínűleg az ősszel, de közben meghívott egy rövid munkalátogatásra. A boszniai állásfoglalásukat támogatva is, hogy ott az embargót esetleg feloldják, ebben egyetértettünk. Egyéb kérdésekben is a további német–magyar és egyéb együttműködést fontosnak tartom, és úgy érzem, hogy a csehek eltúlzott, egyoldalú sikerélménye lecsengőben van a németeknél, részben a keletnémet beruházások nehézségei miatt, részben a csehekkel kapcsolatban. Most egy német–magyar együttműködési lehetőséget adnak, ha most jó időben nyomjuk meg ezt a kérdést. Úgyhogy azt hiszem, hogy ezt is forszírozni kellene. A harmadik pedig, most fog sor kerülni 5 óra felé telefonbeszélgetésem Jelcinnel, és miután csak kevés a hangom, ezért Marinovich urat kérem, hogy szóljon röviden erről.

A miniszterelnök Jelcin elnökkel folytatandó telefonbeszélgetésének várható témái.

(Marinovich Endre, a miniszterelnök kabinetfőnöke elmondja, hogy a miniszterelnök úr Jelcin orosz elnökkel fog telefonbeszélgetést folytatni 5 órakor. Jelcin elnök 10 nappal ezelőtt utasítást adott a legfontosabb kormányzati szerveknek, hogy a november 11-én Budapesten aláírt orosz–magyar megállapodásokban foglaltak végrehajtását gyorsítsák fel. Az orosz parlament ma tárgyalta az 1991. december 6-án Magyarországgal aláírt államközi szerződést, amelynek ratifikálását viszont heves politikai vitát követően elhalasztották.)

Antall József: Tehát ma került sor erre, és ez nyilván az orosz belpolitikai csatározások része. Egyik kérdés a függőben lévő dolgokból az adósságtörlesztésnél a kamatok nagyságának tisztázása. Erre mit mondhatok?

(Kádár Béla, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere 4%-ot mond, amit Kupa Mihály pénzügyminiszter megerősít.)

Antall József: Tehát akkor a négy százalék. Tehát mindenesetre én a négy százalékot fogom mondani, ugyanis én négy százaléknál tartok. A következő kérdés az első hadiipari szállítmányok. Tehát szükség lenne a hadiipari szállítmányokra, ezért ezt felvetem, hogy még nem kezdődött meg. A gyógyszerek vonatkozásában az orosz hadsereg részére kiszállítottunk már ötmillió cirill betűs gyógyszert. Következő kérdés, amiben nem történt semmi, és erre a jelenlévők figyelmét hívom fel. A megállapodásnak van még egy záradéka, mégpedig az, hogy megfelelő pénzügyi konstrukcióval részt veszünk a lakásépítési programjukban. Ez azt jelentette, hogy a nyugati segélyekre számítva építőipari kapacitásunk felhasználásával veszünk részt az orosz tiszti lakásépítési programban. Ebben három tárca kellene, hogy érdekelt legyen, a külgazdasági, a honvédelmi és a pénzügyi tárca és esetleg az ipari, vagyis négy. Na most, kérem szépen, mit mondjak, ha ezt az oroszok felvetik? Ők azt mondták utoljára, ugye Sevardnadze is, hogy őket kielégíti a „gentleman kijelentésünk”, hogy mi ezt rögzítettük. Tehát ez viszont nem jelenti azt, hogy ebben nem csinálunk semmit.

(Kádár Béla közli, hogy mi azt jelentettük ki, hogy megvizsgáljuk.)

Antall József: Természetesen, de most azért lehetetlen, hogy ne vizsgáljuk meg. Tehát megvizsgáljuk, ez volt az elfogadott szöveg, viszont a megvizsgálás után ehhez az általános oroszországi nemzetközi segélyprogram pénzforrásait kell igénybe venni. Ez a másik, amit ki akarunk hajtani. A harmadik, hogy adjuk hozzá a mi ipari kapacitásunkat, de a kérdésem ezzel kapcsolatban az, hogy a honvédség ebbe, hogy tud bekapcsolódni, ebbe az egészbe? Tehát ez nem jelenti azt, hogy amikor egy ilyenbe belemegyünk, ami egyben nekünk foglalkoztatást is jelentene, amihez pénzt kellene szerezni, akkor mi csak üljünk a babérjainkon. Ezen a szavahihetőségünk múlik.

(Martonyi János, a Külügyminisztérium közigazgatási államtitkára szerint a nemzetközi finanszírozási lehetőségek megvizsgálásán túl fontolóra lehetne venni saját pénzeszközök bekapcsolását is, egalábbis szimbolikus mértékben. Rendkívül nagy érdekek fűződnek ahhoz, hogy ez az „úriember megállapodás” teljesítésre kerüljön.)

Antall József: Kérem szépen, ehhez, egy ilyen ötlethez, nyilvánvaló, hogy lehet belső pénzügyi hitelkonstrukciót is kitalálni magyar vállalatok bevonásával. De szép ajándékként ez a megkötött egész csomagtervbe így nem illeszthető be. Kérem szépen, tessék akkor összeszedni bajor, finn, mindenféle pénzt. Kérek akkor javaslatot arra, hogy mi fordulhassunk ezzel a nyugati segély- és hitelező szervekhez. Az az alap kiindulópont, hogy mi abban részt tudjunk venni, és meg tudjuk indokolni, hogy ezzel rajtunk is segítenek, és rajtuk is.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. II. kötet 899-901. oldalán megjelent szövege)