1992. év

(Miután vita alakul ki, hogy mely követségeket lenne indokolt bezárni – különösen a ciprusi követség tervezett bezárásával kapcsolatban –, illetőleg hol lenne indokolt újakat nyitni, Jeszenszky Géza külügyminiszter megjegyzi, hogy nagy örömmel veszi azt, ha a Kormány támogatja abban, hogy bárhol követségünk legyen, tartsunk fönn, maradjunk, vagy esetleg nyissunk. Nincs a világnak olyan pontja, ahol nem tudnánk hasznosan tevékenykedni, és nincs olyan missziónk sem, ahol ne volna munkája még több diplomatának.)

Antall József: A kérdés az, amiről már többször beszéltünk, az összehangolása a külképviseleteink működésének a külügyi, nemzetközi gazdasági kapcsolatok, kulturális minisztérium által. Szóval ez az egész külképviseleti rendszernek a mai pénzügyi és egyéb viszonyok, hogy megtörtént-e egy ilyen koordinálása. Ez vonatkozik az épülethasználattól kezdve, annak a felméréséig, hogy hol mit praktikus tartani, és hogyan lehet ezt tulajdonképpen összehangolni. Ez az alapkérdés. Most javaslom, hogy itt kormányülésen kormány-állásfoglalás szülessék a tekintetben, hogy tekintsék át a külképviselettel rendelkező külügy, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok, a kulturális minisztérium és a Honvédelmi Minisztérium is, hiszen annak is attasérendszere van, tehát a követségi épületeket. Tehát itt az épületeket meg kell nézni. Időnként felkeres egy nagykövet, hogy most pokoli olcsó áron lehet venni egy kastélyt Bécsben, azután Párizsban. Ugye van, ahol épületet veszünk, másutt meg bérlünk, de hogy ebben mi a ráció, azt meg kell nézni. Tehát vizsgáljuk meg, hogy tényleg milyen épületek állnak rendelkezésre, milyen politikai érdekeltségünk van, milyen külgazdasági, és akkor azt is meg kell vizsgálni, hogy ha inkább külgazdasági érdekeltségünk van az adott helyen, és politikailag kevésbé, akkor a külgazdasági képviseletre építünk bizonyos feladatokat. Ahol a politikai érdekeltségünk az erősebb, akkor pedig ez fordítva történjen. Itt azért lehetetlen, hogy ne tudjunk ezen a téren spórolni. Bár most épp nincs képviselve, nincs jelen a Művelődési Minisztérium, de például a külföldi kulturális intézmények ügyét is meg kell vizsgálni. Nem beszélve arról, hogy még a munkabérekben is teljes aránytalanságok vannak állítólag, ha jól értesültem, hogy ugyanott magasabban kvalifikált emberek vannak az egyik helyről, mondjuk művelődési területen. Rémmeséket hallok, bár én csak egy rémtörténetet éltem át a Római Akadémia könyvtárában, amit megmutattak nekem. Én „A volokalámszki országutat” nem láttam 30 éve könyvtárban, de Olaszországban igen. És még hasonló olyan könyvet láttam, amiket 1955-ben a Szabó Ervin Kerületi Könyvtárában lehetett megtalálni. Ez van Rómában, az Akadémia könyvtárában. Elképesztő! Elképesztő, hogy mik vannak ezekben. Ugyanakkor, amikor itt a könyvtárak tele vannak szívesen leadható duplum könyvanyaggal. Ez csak egy példa, hogy lenne itt mit koordinálni. Lehetetlen, hogy ezt ne lehetne megtenni! Úgyhogy én most egy kormány-állásfoglalást kérek ebben, hogy a három tárca, amelyik önálló intézményekkel is rendelkezik, a katonai attasék is benne vannak az épületekben, tehát ezért a HM is bekapcsolódva ebbe, egy olyan tájékoztatás szülessék, hogy milyen ötletük van a racionalizálásra, hol politikai érdek, hol külgazdasági, hol valamilyen egyéb támasztja alá a külképviselet létét, az elhelyezésének színvonalát, személyi állományát. A külgazdaságinál például milyen érdekeink vannak exportimportban, vagy potenciálisan. Tehát valamilyen áttekintést kérek, mert ami most van, annak így nincs értelme!

(Jeszenszky Géza örömmel veszi a miniszterelnök kérését, mert ők már régóta kezdeményezik a külképviseletek működésének racionalizálását.)

Antall József: Költség. Meg kell vizsgálni azt, hogy hol, mit érdemes, és hol lehet költségeket megtakarítani. Egyébként külföldi utakon azt tapasztaltam, hogy van olyan, ahol konfliktus van, ahol feszültség van a politikai és a gazdasági diplomáciai misszió között, és vannak országok, és a többségében azért ez van, ahol kitűnő a kapcsolat. Erre külön is odafigyeltem az érkezésnél. Én nagyon jó együttműködést találtam több fontos fővárosban, ahol fel sem merültek a konfliktusok. Tehát nem szükségszerű, hogy konfliktushelyzetek legyenek, mint rivalizálás. Nem tudom elképzelni, hogyha mi kormányzati szinten világos irányelveket adunk, hogy akkor ne tudjanak együttműködni mindenütt. Moszkvában voltak mondjuk feszültségek, de remélem, hogy most már ott is ez megszűnt. Ahol az egyiknek a jelentősége lecsökken, vagy pedig megnő, akkor az épületeknél tényleg döntsük el, hogy tudunk-e venni újat vagy eladni, vagy mit tudunk csinálni. Szóval, itt azért gazdálkodni kell.

(Jeszenszky Géza szerint ott van rossz viszony, ahol a régi emberek vannak, de ezek az emberek nem hozzá tartoznak. Volt olyan hely, ahol olyan elvtárs volt a vezető, akinek még diplomája sem volt. Amennyiben a szándék mind a miniszteri szinten, mind az apparátus szintjén, mind a képviseletek szintjén megvan, akkor a pénzügyminiszter úr számára is nagyon jelentős megtakarításokat tudunk tenni. Ettől még a költségvetés nem jön rendbe, de a külképviseleti munka is jobb lesz, nemcsak takarékosabb, hanem összehangoltabb is.)

Antall József: Azt szeretném mondani, amit a pénzügyminiszter úr mondott a költségvetéssel kapcsolatban, és erre mondom azt, hogy ez kormányzati alapkérdés és kormányzati alapfelelősség, hogy ezeket a kérdéseket megfelelően tudjuk rendezni. Még ha a vizsgálat eredményeként semmi sem történik, mert minden tökéletesen úgy van, ahogy működik, amit ezért nehezen tudok elképzelni, de legalább akkor is ez az értékítélet egy megalapozott vizsgálaton fog alapulni. Tehát rugalmasan kell ezt a vizsgálatot és annak eredményeként a racionalizálást elvégezni, ahhoz viszonyítva, hogy hol, mi működik. Tényleg nincs értelme, hogy olyan helyeken tartunk fenn, teszem azt, diplomáciai missziót, ahol az ég egy világon nem történik semmi, csak egyenesen biztosítottunk menhelyet különböző embereknek. A legjobb lenne az ilyen félrehúzódott kádernek valahol egy csodás épületben, Afrikában lenni. De ugyanakkor el tudom képzelni, hogy valahol viszont tényleg van egy gazdasági érdek. Egy ilyen országban miért ne viselhetne valaki egyben valamilyen diplomáciai funkciót is. Szóval próbáljuk ezt megoldani, úgyhogy kérem azt, hogy ezt segítsék elő. Ebben állást foglaltunk. Van-e ez ellen ellenvetés, hogy egy ilyen felmérést csináljunk? Nincs. Hát akkor egyetértés van. Utána megnézzük, hogy mit érdemes tenni. Még azért azt szeretném megemlíteni, de gondolom, a Külügyminisztérium erre törekszik is, hogy mint a nagy országok is lehetőleg nem küldenek mindenhova nagykövetet, csak különleges indok esetén. Szóval például itt van a Baltikum, az is egy megoldatlan kérdés. Megoldott, már van épület?

(Jeszenszky Géza közli, hogy a Baltikumban éppen takarékossági és racionális megfontolások alapján nem nyitunk képviseletet sehol. Az állandó képviseletet Helsinkiből látjuk el.)

Antall József: Azért gondolom, hogy hosszabb távon például ezt azért elvi okokból is a későbbiekben át kell gondolni. Mondjuk, azt el tudom képzelni, erre utaltam, hogy például Észtországban a képviseletünk mindig is így működött, a két háború közt is, hogy a helsinki követ volt oda is rendelve. Vagy Budapestre is sokáig a moszkvai indiai nagykövet volt ide akkreditálva, itt volt ügyvivő. Tehát azért ezzel lehet takarékoskodni, nem kell mindenhol külön képviselet.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. II. kötet 793-796. oldalán megjelent szövege)