1990. év

(Kádár Béla, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere írásban és szóban is tájékoztatást ad a Kormány 11 havi, végeredményben sikeres tárgyalásáról az Európai Közöséggel. A megállapodás most hétfőn kerül aláírásra magyar részről a miniszterelnök által. Egyidejűleg aláírásra kerül egy másik szerződés, amely azt a célt szolgálja, hogy még a megállapodás parlamenti ratifikálása előtt, ami körülbelül 6-8 hónapot vehet igénybe, életbe léphessenek a megállapodás azon pontjai, amelyek lehetővé teszik a Magyarország és a Közösség országai közötti kapcsolatokban a szabadkereskedelmi kitételek érvényesítését, azaz a vám- és mennyiségi korlátozások lebontását. Az előterjesztés kiterjed arra, hogy milyen természetű politikai kapcsolatokat létesít a megállapodás a Közösség és Magyarország között, kiterjed arra, hogy milyen természetű letelepedési jogokat biztosít külföldi állampolgárok, vállalatok számára Magyarországon, és milyen ezzel kapcsolatos záradékokat érvényesít. Politikai jelentősége, hogy megerősíti Magyarország Európához való tartozását. Szerinte ez a megállapodás egy jó kompromisszumos megállapodás, még akkor is, ha nem sikerült minden eredeti célt elérni. Jelentős könnyítéseket hoz a magyar gazdaság számára a külgazdasági kapcsolatokban. Elősegíti azt az export vezérelte növekedést, amely ennek eredményeként a jövő évben kibontakozhat.)

Antall József: Ehhez annyit tennék hozzá, hogy nyilvánvaló, hogy most kerül sor az aláírásra. Erről majd Katona Tamás államtitkár úr fog nyilatkozni, ha aláírtuk a társulási megállapodást. Ezzel lezárul egy korszak, és egy új kezdődik. Ennek az új korszaknak megfelelően kell mind a tárcaközi együttműködést, mind minden kérdést, ami ezzel összefügg az Európai Közösség belső fejlődését figyelembe véve áttekinteni, valamint a magyar magatartást előkészíteni. Vagyis az egész magyar gazdasági, politikai, biztonsági szféra idomulását, hiszen ezekkel a most életbe lépő és egyre inkább megnyilvánuló tendenciákkal itt az Európai Közösség valóban Európai Unióként fog működni, ezért nagyon nehéz felkészülési időszak vár reánk.

(Kajdi József, a Miniszterelnöki Hivatal közigazgatási államtitkára ismerteti a közigazgatási államtitkári értekezlet javaslatát, miszerint a felelős köre a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere mellett egészüljön ki a külügyminiszterrel, vagyis kettős felelősség legyen a feladatok végrehajtásánál.)

Antall József: Az egyik dolog, hogy egyetértek a külügyminiszter szerepeltetésével. A másik pedig a tárcák bevonása, hiszen itt az Európai Unióval kapcsolatos feladatok összefogásáról van szó, ami mindegyik tárcát érinti. Ez a Kormány globális állásfoglalása. Szükség van az érdekelt tárcák folyamatos együttműködésére és egyeztetésére, hiszen itt nem csak egy kérdés merül fel.

(Több elismerő hozzászólást követően.)

Antall József: Van még? Ha nincs több, mielőtt visszaadom a szót Kádár miniszter úrnak, személy szerint is neki köszönetet kell mondanunk, és a vezetése alatt álló minisztériumnak is ezekért a sziszifuszi, kemény, nehéz tárgyalásokért, amelyeket az Európai Közöséggel való társulás keresztülvitele, elérése érdekében a korábbi kormányhatározat alapján végrehajtottak, ami összehasonlítva a lengyel és cseh fél megállapodásával, nyugodtan mondhatjuk, hogy eredményesnek tekinthető. Közvetlenül is tanúsíthatom, több alkalommal bekapcsolódva ebbe a kérdésbe, hogy nagyon kemény tárgyaló feleket kellett megismerni, és kemény tárgyalások eredménye lett ez a megállapodás, ami arra figyelmeztet bennünket, hogy az elkövetkező időkben, amikor még inkább a részletekbe fogunk menni, sokkal több és sokkal nehezebb probléma lesz. Meg kell szokni a nyugatiaknál, hogy fehérasztalnál gentlemanok, a szünetekben barátok, a tárgyalóasztalnál viszont nagyon kemény ellenfelek. Egyben a Kormány jegyzőkönyvében is szeretném a Kormány köszönetét rögzíteni.

(Kádár Béla megköszöni a tárca nevében egyrészt az elismerést, másrészt az egyetértést, harmadsorban pedig azt a támogatást, ami a tárcák között kialakult. Viszont nem tartja szerencsésnek, hogy a felelőssége együttes legyen a külügyminiszterrel, mert a felelősséget ilyen kérdésben egy tárcának kell viselnie.)

Antall József: Szeretném azért azt elmondani, hogy a külügyminiszter és a Külügyminisztérium – de most külügyminiszterről beszélek – az Európai Unió esetében és ilyen külpolitikai kérdésben a magyarországi sajátos viszonyok fenntartása mellett a nemzetközi gazdasági kapcsolatok terén is önálló tényező. Nem szeretném, hogy itt bejöjjenek a kormányülésre a különböző találgatások. Mindig azon voltam és vagyok, hogy áthidaljuk, és ezeket kiiktassuk. A Külügyminisztériumhoz tartozik a diplomáciai testület. Nem a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma küldheti a rendkívüli követet, hanem a Külügyminisztérium. Azt kifejezésre kell juttatni, hogy a Külügyminisztérium és a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma a mi sajátos szervezeti rendszerünkben bár két különböző szervezet, ennek ellenére mindenképpen együttesen jelenik meg. Nem lehet, hogy az Európai Közösség az ne legyen a Külügyminisztériummal is éppen úgy összefüggésben, mert ebből mind kormányzati, mind nemzetközi komplikációk keletkeznének. Azért nem azonos az országnak az Európai Közösséggel való kapcsolata, amelyik a fejlődés folyamán biztonsági, külpolitikai és egyéb irányba megy, ezért nem engedhető meg, hogy a Külügyminisztériumot háttérbe lehessen szorítani, vagy helyettesíteni lehessen. Ezt nem tudjuk megoldani. Tehát itt a konkrét kérdést ennek a figyelembevételével kérem megfogalmazni.

(Kádár Béla változatlanul nem ért egyet a külügyminiszter egyenrangú felelősségével, mert szerinte a megállapodás a társult országokkal kialakított együttműködésre vonatkozik, ami nem külügyi természetű, ezek a kérdések elsődlegesen 97%-ig gazdasági természetűek.)

Antall József: Nem ez a kérdés. Egy ország külpolitikáját, az Európai Közösséggel való kapcsolatos viszony és minden, ami ebből következik, az elválaszthatatlan a külügyminisztertől – nem szeretem a Külügyminisztérium szó használatát, és főleg felelősségi körben nem – amikor arról beszélünk, hogy itt a tárca. Van, amikor a költségvetésben a tárcáját képviseli valaki, de a Kormányban való megjelenítése azért ez egy keményen külpolitikai kérdés is. Ezt nem lehet úgy megoldani, nem lehet úgy elválasztani a Külügyminisztériumot a külpolitikától – ez egy alkotmányjogi kérdés is –, mint ahogy el lehet például a Munkaügyi Minisztériumtól. Attól, hogy fel fog merülni munkaerővel kapcsolatos kérdés, a Munkaügyi Minisztérium mégsem azonos az Európai Közösséghez való viszonyban, mint a Külügyminisztérium. Még a Pénzügyminisztérium sem, bár ott is lesznek pénzügyi és egyéb kérdések, amikor a pénzügy is szerepelni fog. De a külügynek, ahogy külpolitikai kérdésekben és külügyi szervezésben a külügyminisztert és a Külügyminisztériumot – minden személyi és egyéb kérdésektől függetlenül, úgy érzem, hogy – nem lehet nem kifejezésre juttatni. Minden, ami külügy, abban a külügyminisztert felelősség terheli. Ha 97% gazdasági, akkor a 3% is elég a konkrét ügyben. De van egy globális külpolitika, hiszen annak részét képezi ez is. Nem lehet ezt a szeletet teljesen kiemelni. Együtt kell működni.

(Katona Tamás külügyi politikai államtitkár megjegyzi, hogy ők csak ezt kérték. Kádár Béla szerint viszont itt nem az együttműködésről van szó, hiszen valamennyi tárca együttműködött az elmúlt 11 hónapban is. Csak ez a megállapodás, amiről szó van, amit elő kell terjeszteni, és amit végre kell hajtani, és amelynek a végrehajtása az elkövetkező években az egyik legnagyobb horderejű magyar vállalkozás lesz, az gazdasági természetű.)

Antall József: Csak nem gondolod, hogy a Külügyminisztérium az Európai Közösség ügyeiből kimarad, és a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma fogja az egész Európa-politikát folytatni!

(Kádár Béla szerint ez gazdaságpolitika.
Katona Tamás viszont megjegyzi, hogy a Preambulum, az első cím a politikai párbeszéd, megannyi külpolitikai dolog, és ez képezi az alapját mindannak, ami utána következik.
Surján László népjóléti miniszter megjegyzi, hogy az egész Európai Közösség valamikor Európai Gazdasági Közösségként indult, azután viszont lépést váltott. Szerinte itt a Kormánynak is lépést kellene váltania. Vannak kormányok, ahol Európa-ügyi minisztériumot is létrehoznak, hogy ezeket a kérdéseket általános, szélesebb mederben csinálják. Bár a jelenlegi megállapodás vezérmotívuma a gazdaságpolitika, aminek fő gazdája az NGKM kell, hogy legyen, de ha megmaradunk a gazdasági kapcsolatok szintjén, akkor soha nem jutunk be az integrációba.)

Antall József: Én azt javaslom, mivel biztos, hogy most abban nem tudunk döntést hozni, hogy összkormányzati szinten valamennyi kormányzati ágazatot érintő kérdésben a megoldás mi legyen. Erre valóban vannak tárca nélküli miniszterek, és sorolni lehetne azokat a megoldásokat, amelyeket itt kialakítanak. erre nekünk is voltak, és vannak elképzeléseink. Az eredeti konstrukcióban Mádl Ferencnél is megjelenítődött például az európai ügyekkel való különleges foglalkozás igénye. Tehát ezt én egy második fázisnak tekinteném, amit meg kell jeleníteni. E pillanatban az biztos, hogy a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumában ennek a külgazdasági és gazdasági koordinációs szempontjai alapján ki kell a belső szervezetének alakulni, és ennek jelenleg egy nagyon nagy részét, akár még egy ideig a többségi részét is ez a külgazdasági feladatkör fogja jelenteni. De ugyanennek meg kell jelennie a Külügyminisztérium átszervezésével összefüggésben is. A Külügyminisztériumban is meg kell lenni ennek a bizonyos európai integrációt érintő kérdésnek. Most, hogy ezt politikai és összkormányzati szinten hogy hozzuk össze, erről egy külön tárgyalást kell folytatnunk, ahol mindenki elmondja a véleményét, és ez alapján kialakítjuk a Kormány Európa-politikájával kapcsolatos álláspontját, beleértve az organizációs és minden kérdésről kialakított álláspontját is. Ezt előre tanulmányoztatjuk, és csak akkor döntünk. Most csak arról van szó, hogy ebben, ennek a végrehajtásával kapcsolatban, a végrehajtást illetően a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere mellett megjelenik a külügyminiszter. Ez semmit nem sért a tárca, vagy pláne személy szerint, de egyszerűen nem lehet a külügyminisztert az Európai Közösség, az Európa Unió ügyeiben nem felelős tárcaminiszternek minősíteni.

(Kádár Béla változatlanul vitatja a megosztott felelősség létjogosultságát. Attól tart, hogy a megosztott felelősséggel három hónap alatt ezt a rendkívül nagy horderejű programot nem lehet összehozni. Ezzel szerinte csak azt lehet elérni, hogy egy eddig működő szakmai kultúra, és eddig működő csapat szétessen. Ebben az esetben a felelősséget nem tudja vállalni, hogy itt március 31-ig olyan minőségű akcióprogram, vagy előterjesztés álljon rendelkezésre, ami ennek a záróköve.)

Antall József: Csak megfogalmazás kérdése. A nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere a felelős automatikusan és logikusan mindarra, ami ebből a tárgyfeladatkörébe tartozik, és mellette a külügyminiszter azon általános külpolitikai kérdéseket érintő kérdésekben felelős, amelyek ebbe a körbe tartoznak. Te magad azt mondod, hogy 97%, akkor is van még 3%, ami nem a te hatásköröd. Tehát úgy kell megfogalmazni, hogy nehogy úgy tűnjék, hogy az Európai Közösséghez nincs köze a Külügyminisztériumnak.

(Müller György, a Miniszterelnöki Hivatal helyettes államtitkára szerint nem kell kitalálni semmit, mert aki az első helyen áll, az a főfelelős, aki utána jön, az nem mellette van, hanem ahogy a miniszter úr mondta, ő egy társfelelős, amely nem csorbítja a főfelelős kompetenciáját.
Kádár Béla ezt így elfogadja.)

Antall József: Akkor az általános, értelemszerű dolgok érvényesülnek. Ez egyébként azt jelenti, hogy az államigazgatás általános szabálya tulajdonképpen itt nagyon logikusan érvényesül, mint az igazságügy-miniszter esetében, hogy minden törvénykezési ügyben ott van a második helyen az igazságügy-miniszter. Ez ugyanazt jelenti, hogy külpolitikai vonatkozásban, vagy ilyenben automatikusan részes a külügyminiszter, mert mindez beletartozik az ország külpolitikájába. Hiszen, ha egy ország külpolitikája ellentétes lenne, és mi nem akarnánk az Európai Közösséggel integrációra lépni, akkor a külügyminiszter szerepe nem lenne fontos. De miután épp ellenkező a helyzet, ezért ez csak így jeleníthető meg. Akkor ebben a formában kérem véglegezni. Van-e más, ami még felmerül, vagy így akkor jóváhagyható? Akkor a 11. pontot, az előterjesztést köszönettel lezárjuk.

A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságot alkotó egyes tagköztársaságokkal való nagyköveti szintű diplomáciai kapcsolatok létesítésével kapcsolatban.

(Katona Tamás külügyi politikai államtitkár elmondja, hogy a Magyar Kormány külpolitikájában már 1990-ben abból a feltevésből indult ki, hogy van Európa keleti felében két elavult szövetségi struktúra, amelyik a továbbiakban régi formájában nem tartható fenn, Jugoszlávia és a Szovjetunió. Ezért kezdeményeztünk mi elsőnek már tavaly külön államközi szerződéseket, és idén tavasszal megállapodásokhoz is eljutottunk, például Ukrajnával. Ugyanígy rendszeres kapcsolatot tartottunk fenn a központi kormányzat mellett ezen államszövetségek irántunk érdeklődést tanúsító tagköztársasági kormányaival is. Európának a változásokhoz alkalmazkodni kell, és még inkább alkalmazkodnia kell Magyarországnak. A Külügyminisztériumnak az a kötelessége ebben a helyzetben, hogy felhatalmazást kérjen a Kormánytól, és ezt teszik Jugoszlávia ügyében, és kérni fogjuk a jövő héten a Szovjetunió ügyében is, hogy készítsék elő mindazon lépéseket, amelyek az egyes tagköztársaságok szuverenitásának elismeréséhez, a nagyköveti szintű diplomáciai kapcsolatok felvételéhez elvezetnek. Nem is lehet arra számítani, hogy ez az elismerés egyöntetű lesz, de egy német, olasz, belga, luxemburgi, dán, és természetesen ehhez csatlakozva semleges országok – Ausztria, Svédország – elismerése várható.)

Antall József: Ehhez annyi információt szeretnék egyrészt hozzátenni, hogy még mindig folynak a viták egymás között is. Tehát a németek egyértelműen elhatározták és ki is jelentették ugye, hogy karácsony előtt döntenek erről, de nincs még egyetértés ebben. Itt volt nálam a német nagykövet, azért késtem a Minisztertanács üléséről. Ők egyértelműen elhatározottak, de a többi ország kormánya még mindig fenntartásokkal él. Tehát minekünk abban kell dönteni, hogy ha Németország és az Európai Közösség nagyobb csoportja elismeri, akkor mi mit lépjünk. A Katona Tamás által elmondott, közvetlenül érdekelt szomszédok és Benelux kormányok azt mutatták, hogy hajlandók. A hollandok közvetítő szerepet töltenek be, ami miatt ők tartózkodók, és bizonyos mértékig az angolokhoz is igazodnak, bár lehetséges, hogy megteszik. Mi a visegrádi hármakkal próbálnánk ehhez csatlakozni. Tehát az Európai Közösség egyrésze, a visegrádi hármak és egyes semleges országok. No most itt arról van szó, hogy amikor ez bekövetkezik, akkor mi elismerjük ezeket egy ilyen államcsoporttal együtt, vagy azt követően. De ez – és most ennek szeretnék nagy hangsúlyt adni – most azt jelenti, hogy fel kell készülni Bácskában és a Vajdasággal szomszédos területeken arra, hogy az elismerést követően lehetséges, hogy atrocitásokra kerül sor, komoly pszichikai nyomásra. Tele vannak aggodalommal az ottani magyar szervezetek. Tehát itt a polgári védelemnek készen kell állnia, ugyanis itt nem kiürítésről, hanem befogadásról lesz elsősorban szó. Itt menekültek megindulására számíthatunk a Vajdaságból, mégpedig nagyobb arányú menekültre, ami eddig főleg Horvátország felől volt. Tehát ezt kérem figyelembe venni, hogy a Menekültügyi Hivatal felkészült legyen. Sőt nem tudom, hogy nem kellene-e már erre az eshetőségre kidolgozni és létrehozni egy még kifejezetten menekülthullámot jelző, vagy ezt megtárgyaló bizottságot. Ezt javasolnám. A belügyet és Nagy Ferenc miniszter urat is felkértük, hogy adott esetben a határterületeken fel kell hívni az érdekelt köztársasági megbízott figyelmét erre. Szóval biztos vagyok benne, hogy nagyon nehéz heteik lesznek, bár ők fel vannak erre készülve, hogy ennek ez lesz a hatása. Meg kell próbálnunk viszont mindenképpen ezt enyhíteni azzal, hogy mi egyidejűleg jelezzük azt, hogy Szerbiát, vagy Jugoszlávia azon jogutódját is elismerjük, hiszen lehetetlen lenne, hogy ezt ne tegyük meg. Tehát ott is hangsúlyt kell adni, hogy Belgrádot is változatlanul elismerjük. Ezt a Külügyminisztériumnak ilyen szempontból is ki kell dolgozni, úgyhogy én javasolnám, hogy ebben az ügyben már most üljenek össze, mert itt napokról van szó. tessék.

(Boross Péter belügyminiszter megjegyzi, hogy az említett veszélyek miatt merült fel benne a kérdés, hogy miért kell a híradásból, a rádióból, televízióból értesülni, hogy ma a Magyar Kormány a Horvátország elismeréséről tárgyal.
Surján László ehhez kapcsolódva – miután nagyon kényesnek érzi az elismerés kérdését – megkérdezi, hogy a szóvivők mit mondjanak ezzel kapcsolatban?)

Antall József: Én most elmondok egy szöveget, és utána kérem, ha az nem jó, akkor lehet hozzászólni. A Magyar Kormány úgy foglalt állást, hogy figyelembe veszi az Európai Közösség és más európai országok álláspontját és közös döntését, és utána határoz a jugoszláviai tagköztársaságok elismerésének kérdéséről. A Kormánynak az álláspontja – tehát mi lerögzítjük azt, ahogy eddig is azt mondtuk –, hogy nem csinálhatjuk elsőnek. Az Európai Közösség jelentős államcsoportjának és néhány más államnak az elismerése kell előbb. Most volt nálam az ebédszünetben a lengyel nagykövet, aki azt mondta, hogy a lengyelek csatlakoznak ebben hozzánk, ők is úgy szeretnék az elismerést megtenni, hogy csak a Közös Piac után. Akkor annak jobb optikája lenne, hogy a Közös Piac többsége, Ausztria, Lengyelország és mi. A csehszlovákok meg fogják ígérni, aztán nem fogják csinálni, csak egy idő múlva. Ukrajnával kapcsolatban is ugyanezt csinálták, ez a mindig egyforma cseh magatartás. Akkor Balázs, nem tudom, ki fog beszélni?

(László Balázs külpolitikai kormányszóvivő kijelenti, hogy ő fog akkor erről nyilatkozni.)

Antall József: Nem kell többet. Még arra utalhatsz, hogy egyébként is Brüsszelben kerül sor a három ország találkozójára, csak nincs még kormányfő Lengyelországban, mert nem tudtak megegyezni. Olszewski van kijelölve, és most erre föl kilépett az egyik párt az öt koalícióból, úgyhogy valószínűleg akkor a Bielecki nem vesz részt.? Úgyhogy most Lengyelországban megint teljes a zavar. Nem tudják, csak a külügyminiszter teljesen biztos, hogy kijön, de a miniszterelnököt nem lehet tudni.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. II. kötet 722-729. oldalán megjelent szövege)