1990. év

Antall József: A Kormány ülését megnyitom. A jegyzőkönyvhöz mellékeljük Gorbacsov elnöknek hozzám küldött üzenetét, amit az ülést megelőzően vettem át a szovjet nagykövettől. A választ később adjuk meg. Most pedig átadom a szót Annus altábornagy államtitkár úrnak, aki Grishin admirálissal folytatja a tárgyalásokat. Tessék.

(Annus Antal, a Honvédelmi Minisztérium közigazgatási államtitkára tájékoztatja a Kormányt, hogy a mai napon befejeződnek a szakértői tárgyalások a szovjet és a magyar fél között a csapatkivonási, anyagi, pénzügyi kérdéseket illetően. A célkitűzésünk az volt, hogy szakértői tárgyalásokkal lehetőleg eljussunk a kormányközi megállapodástervezet előkészítéséig, azonban ez nem tudott teljesülni, mert a régi nóta új hangszerelésben jelent meg a szovjet fél részéről, egyoldalú javaslatok hangoztak el a részükről, miszerint a kimazsolázott, értékes, stratégiailag jelentős ingatlanok vonatkozásában jöjjenek létre vegyesvállalatok, és ne foglalkozzunk a magyar kárigényekkel. Ez azonban még azt sem tette lehetővé, hogy kompromisszumos megoldást találjanak. A Szovjetunión belüli helyzet alakulásától függően rugalmas felfogásban kéri kezelni a következő lépés megtételének módját, mikéntjét.)

Antall József: Köszönöm. Mindenkinél ott van? A kérdés az, hogy ha ezt most ebben a formában elfogadjuk, és aláírásra kerül ez a jegyzőkönyv, akkor egy pillanatra se legyen az a benyomás bárhol, hogy megegyeztünk, hiszen semmiben sem egyezünk meg ezzel. Ezt nagyon szeretném, hogy minden esetleges sajtómegnyilvánulásban elhangozna. Egyébként is azt javaslom, hogy nagyon rövid sajtónyilatkozatokat tegyenek a mai helyzetben. Ne keltsük azt a benyomást, minthogyha velük valamilyen nagyon sikeres megállapodás kötődne, mert a sajtó ezt pontosan ebbe az irányba vetette már fel. Azért nem cél, hogy hosszú távon ezt elhúzzuk. Szükséges lenne, hogy ha a szovjet belső viszonyok ezt lehetővé teszik, akkor minél előbb lezárjuk a tárgyalásokat, ha van kivel tárgyalni. A jelenlegi helyzetben, ha még arról tudna szólni államtitkár úr, hogy mi a benyomása a szovjet fél magatartásáról? Grishin admirális ezekben a napokban bármit változott-e, vagy egyáltalán a háttérben lezajlott eseményeknek volt-e bármilyen hatása a tárgyalásokra?

(Annus Antal szerint egy folyamatos változáson ment keresztül a Grishinék magatartása, folyamatosan érzékelték, hogy a magyar fél részéről melyek az elfogadhatatlan szovjet fölvetések és javaslatok, és megpróbáltak alkalmazkodni. Viszont nem volt felhatalmazásuk, hogy nagyobb mértékben elmozduljanak. Amikor a puccs bekövetkezett, attól kezdve egy kicsit mintha fölbátorodtak volna, kicsit határozottabbá vált volna a magatartásuk. Tulajdonképpen 19-én érzékelhető volt ez, 20-án már inkább idegesek, nyugtalanok voltak. A tegnapi napon, éppen tárgyalás közben érkezett a hír, hogy menekülnek a puccsnak a vezetői, ezért még azt is lehetett vélelmezni, hogy foglalkoznak a magyar javaslat szerinti megoldással. Úgy tűnik, hogy szeretnének olyan megoldást, amellyel a saját és főnökeik pozícióját valamilyen módon erősíteni, javítani tudnák.)

Antall József: Na, most mi kerül aláírásra? Azt nem láttam, az itt van?

(Annus Antal elmondja, hogy a jegyzőkönyvtervezet benne van az anyagban. Ez gyakorlatilag összegezi a felek álláspontját, amire építkezve lehet a következő lépést majd indítani. Pontosan bemutatja a helyzetet és rögzíti a különvélemények alapján is a helyzet fontosabb pénzügyi–gazdasági mutatóit.
Keresztes K. Sándor környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter ellentmondást vél felfedezni az anyagban, miszerint szakértői tárgyalások útján a szovjet féllel megállapodást létrehozni nem lehet, ennek ellenére az anyag felhatalmazást kér a tárgyalások folytatására.
Annus Antal szerint csak látszólagos az ellentmondás, ugyanis minden a szovjet fél magatartásától függ.)

Antall József: Úgy gondolom, hogy ha nem ellenkezően alakulnak a politikai tendenciák a Szovjetunión belül, mint ahogy azt szeretnénk, aminek az ellenkezőjére is megvan változatlanul az eshetőség, akkor nem sok esély van a tárgyalások folytatására. Tehát, ha viszont abba az irányba, egy kiegyensúlyozott forma irányába történnek az események, akkor van esély a megállapodásra is. Tehát, ha egy egyensúly képzelhető el a központi hatalom és a tagköztársaságok között, akkor elképzelhető, hogy az gyorsítja az aláírási készséget, hiszen ez egy nyitott seb számukra, amit lehetséges, hogy gyorsítva befejeznének. Ezért összekötve azzal a gazdasági jellegű kérdéssel, a Gorbacsov-levélre adandó válaszban – amire Kádár miniszter úr vezetésével kértem egy munkacsoportnak a felállítását –, ezzel a levéllel együtt jó lenne elérni, hogy rövid időn belül, lehetőleg még abban az időszakban, ameddig a mostani puccskísérletnek a pszichikai hatása érvényesül, adjuk meg más vonatkozásában is a választ, és ez minél előbb megtörténhessék. A Kormány politikai stratégiájába az tartoznék bele, hogy ezt a szovjet–magyar kapcsolatot terhelő részt nullszaldós megoldással minél gyorsabban befejezzük. Tehát a tárgyalásokat ne húzzuk, hanem kifejezetten siettessük, persze a megfelelő metodikával. van valami kérdésed?

(Annus Antal válaszol, hogy tulajdonképpen nincs.)

Antall József: Ja, már úgy értettem, hogy a szöveggel kapcsolatban, mert aláírásról lévén szó. Akkor megkérdezem, nincs semmiféle ellentétes vélemény? Nincs tartózkodás. Akkor ebben a formában ezt tudomásul vesszük. Az ökológiai károkban változatlanul mozdulatlanok?

(Annus Antal elmondja, hogy nyolctized milliárd forinttal csökkentették azt, amit elismertek július 5-én. Akkor 3 és fél milliárdot ismertek el, most pedig 2,6-ot. Tehát az álláspontjuk lényege változatlan.)

Napirenden kívül tájékoztatás a Jelcin-levélről.

Antall József: Közben tájékoztatásul. Most érkezett faxon. Nem ok nélkül olvasom ezt fel. „Őexellenciája Antall József, a Magyar Köztársaság Miniszterelnöke.” Borisz Jelcin, az Orosz Föderáció elnöke küldi. „Mindenekelőtt engedje meg, hogy kifejezzem köszönetemet azért a figyelemért, amelyet telefonbeszélgetésünk során Oroszország, annak a szabadságért, a demokráciáért és a társadalmi haladásért folytatott harca iránt tanúsított. Kötelességemnek tartom, hogy tájékoztassam Önt és országa vezetését a következőkről: / A Szovjetunió egész területén helyreállítottuk a törvényességet és az alkotmányos rendet. / Az általunk foganatosított intézkedéseknek köszönhetően a Szovjetunió elnöke kiszabadult a puccsisták őrizetéből és visszatért Moszkvába. Az ezt akadályozó erőket felszámoltuk. Jelen pillanatban Mihail Gorbacsov folytathatja alkotmányos kötelezettségeit. / Utasításunkra letartóztatták és őrizetben tartják az államcsíny szervezőit,? a főügyész megindította ellenük az eljárást. A közeljövőben a Szovjetunió elnökével? együtt kívánom meghatározni az Orosz Szovjet Szocialista Köztársaság törvényhozása alapján felelősségre vonásuk rendjét. Addig a pillanatig, amíg Gorbacsov elnök hozzákezd kötelezettségei teljesítéséhez, mi gyakoroljuk az országban a főhatalmat. Teljességgel ellenőrizzük a helyzetet. Engedje meg, hogy még egyszer megerősítsem elkötelezettségünket a demokrácia és a szabadság eszméi iránt. Ön biztos lehet abban, hogy mi nem engedjük meg, hogy Oroszország ismét az ideológiai reakció kezébe kerüljön.

Őszinte tisztelettel Borisz Jelcin,
Moszkva, Kreml, 1991. augusztus 22.”

(Boross Péter belügyminiszter megjegyzi, hogy ez az első, jövőt sejtető olyan dokumentáció, amiből lehet következtetni.)

A kormányülés egy rövid időre félbeszakad, ugyanis a miniszterelnököt Mitterrand francia köztársasági elnök hívja telefonon, mely után a miniszterelnök rövid tájékoztatást ad a telefonbeszélgetésről.

Antall József: Az első, hogy a jugoszláv ügyre tértem ki. Nem biztos, hogy a sajtónak ezt célszerű lesz részletezni, úgyhogy erről majd csak egy rövid jelentés megy ki. A 25 perces beszélgetésből körülbelül 10-15 percig volt szó arról, hogy a magyar határ közelében folynak a harcok, és magyar áldozatok vannak. Megkíséreltem preszszionálni őt arra, hogy ő mint francia elnök, a szerbeknél lépjen fel, mert neki van olyan presztízse, mert ezt csak Franciaország és Oroszország tudja megtenni. Azt mondta, hogy itt a megállapodásnak egy logikára, vagy nem tudom én, mire kell épülnie. Én válaszként azt mondtam, hogy nem erről van szó, ezek az országok az első világháborúban felejtődtek, ezek az országok első világháborús reflexekkel nézik a dolgokat, viszont a szerbekre önöknek van tekintélye. A horvátokat tudják kezelni a németek, önök pedig a szerbeket. Elmondtam azt is, hogy mi mindenkinek ellenségkép vagyunk. Úgyhogy ebben a szellemben beszéltünk. Majd a beszélgetés leiratát megkapjátok.

(Jeszenszky Géza külügyminiszter ehhez kapcsolódóan elmondja, hogy elsősorban a nemzetközi tényezőktől várhatunk valami segítséget. Megkértük a holland ügyvivőt, hogy Hollandia vesse fel az Európa válságkezelő mechanizmusát ebben a kérdésben, hogy ne Magyarország legyen a kezdeményező, mert akkor még inkább várható, hogy szerbek ellenünk fordulnak. Ezentúl felhatalmazást kér a Kormánytól, hogy több, már aláírt nemzetközi egyezményt az Országgyűlés elé terjeszthessen megerősítésre.)

Antall József: Azt hiszem, hogy miután megkötött egyezményekről van szó, természetesen a Kormány megadja a hozzájárulást.

(Jeszenszky Géza tájékoztatást ad arról is, hogy a köztársasági elnök hivatalos meghívást kapott Kadhafi líbiai elnöktől egy protokolláris rendezvényre egy öntözőrendszer átadására, amire a világ összes államfőjét meghívták. Azt javasolja, hogy Magyarországot csak egy fő, mégpedig Raskó György képviselje, hátha lehetősége lesz a mezőgazdasági terményeink eladására is.)

Antall József: Előtte nagyon ki kell képeznünk. Úgyhogy én is akarok vele beszélni, mielőtt odamegy, mert ez jég. Minden egyéb információval is ellátjuk.

(Jeszenszky Géza még egy témát felvet. Az albán miniszterelnökhelyettes? ismételten kérte közbenjárásunkat, hogy magyar kormánygarancia keretében 100 ezer tonna búzát kaphasson Albánia.
Vita alakul ki a tekintetben, hogy ezt ajándékként kérik, vagy nem.
Kádár Béla, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere jegyzi meg, hogy nem ajándékba kérik, csak fizetőképességük nincs. Azt el kell dönteni, hogy ezt egy két-hároméves hitelre ne csak a szovjeteknek, hanem nekik is szállítsuk.)

Antall József: Én úgy gondolom, hogy egy ilyen döntésnél azért kell egy komoly külügyminisztériumi és pénzügyminisztériumi előkészítés. Felhatalmazzuk arra az érdekelt minisztereket, a külügyminisztert, a pénzügyminisztert, hogy ezt dolgozzák ki rendesen. Itt van a Szokai, aki albánspecialista. Tessék először gyorsan egy elemzést készíteni, hogy mi az, amit lehet. Adtunk nekik korábban egészségügyi támogatást is. A Mosonyi volt, azt hiszem, kint két évig.

(Surján László népjóléti miniszter ezt megerősíti, közli, hogy az albán egyetemet a Mosonyi Laci bácsi csinálta, és ennek következtében számos albán halottat boncolt.)

Antall József: Ha mi egy ilyenre rászánjuk magunkat az ország mai helyzetében, ehhez az kell, hogy felmérjük azt, hogy Albániából van-e perspektivikusan, három-négy éven belül egy olyan előny, hogy a mostani jelenlét és segítség az valamiben megtérülhet. Ez a lényeg. Ha más nem, akkor van-e remény arra, hogy biciklit lehet szállítani, mert feltehetően az sincs. Szóval itt ki kellene ezt alakítani ebben az irányban együttműködve esetleg a görögökkel is. Tisztázni ezt. Úgyhogy görögökkel is tisztázni kell ezt. Van fantázia egy ilyen megelőlegezett első gesztusban, de akkor egy nagyon gyors elemzést kérek, és elvileg erre hatalmazzuk fel a két minisztert.

(Kádár Béla szerint egyszerű a döntés, ha a kockázatvállalási hajlandóság mértékét eldöntjük, csupáncsak arról van szó, hogy azt a kormányfelhatalmazást, amelyet a szovjet gabonaexport-garancia nyújtásával vállaltunk, ki kell terjeszteni Albánia esetére is. 100 ezer tonna áru, ez a lecke.)

Antall József: Azért bonyolultabb a lecke. Szovjetunióban kinnlevőségeink vannak. A Szovjetunió egy jelentős ország. Azért Albániánál nem erről van szó, hanem Albániánál arról van szó, hogy meg kell keresni valamilyen hosszabb távú céllal a lehetőséget, ami előnyös.

(Jeszenszky Géza egyetért a támogatással, mert szerinte ez politikailag előnyös lenne, ráadásul Albánia rendkívül magyarbarát ország. További kérdésként veti fel, hogy Ljubljanában szeretnének főkonzulátust felállítani, valamint a szlovének szeretnének határátkelőhelyet nyitni, azonban mindkettő esetében a jugoszláv kormánnyal kellene egyetértésre jutni. A kérdés az, hogy mit lehet tenni, ha a jugoszláv kormány a megkeresésre egyáltalán nem reagál.
Boross Péter belügyminiszter szerint nagy kudarccal is járhat ez a kezdeményezés.
Megkérdezi, hogy nem lehetne megvárni ezekkel a szlovén függetlenség bekövetkeztét,? a bejelentéstől számított 90 nap elteltét?)

Antall József: Én nem hiszem, hogy önmagában az, hogy mi konzulátust nyitunk, ez egyben a szövetségi jelleg el nem ismerését jelenti. Ezzel mi Jugoszlávia szövetségi rendszerét ismerjük el, hogy ott kezdünk, hogy teszünk egy gesztust, hogy mi a szövetségi kormányt kérdezzük, és őhozzájuk terjesztjük be ezt. Úgyhogy ezzel nem sértjük őket. Itt elvileg arról van szó, hogy ha mi teszünk egy ilyen javaslatot, a zágrábi konzulátust le kell csökkenteni, nem tudom mennyiből áll, (kettő), akkor az egyik átmegy Ljubljanába. Ennek azért van egy ilyen elvi jelentősége, hogy mi elismerjük a szuverén köztársaságok konföderációját, és ezt tartjuk ideálisnak, ahhoz pedig jó, hogy a három határmenti országban, Belgrádban, Zágrábban, Ljubljanában főkonzulátusunk van.

(Nagy Ferenc József támogatólag szól hozzá. Szerinte ez így politikus, csak vigyázni kellene, mert Dél-Baranyában most nagyon kiújultak a magyarok elleni harcok.?)

Antall József: Ők Szlovéniával foglalkoznak. Szóval Szlovéniát adják leginkább fel. Ez azért nem kritikus. A horvátok a szlovéneket vádolják már azzal, hogy elárulták a szlovén–horvát együttműködést. Úgyhogy nagyon is komplikált a szlovén–horvát együttműködés. Mert Szlovéniát feladnák a nagyszerb nacionalisták azért, hogy Horvátországból kanyarítsanak ki egy nagyobb részt, és homogenizálják.? Szlovénia sokkal kevésbé érdekli őket e pillanatban. Ugyanakkor nekünk egy gesztust kell tennünk.

(Valaki megkérdezi, hogy a szlovének nem fognak érzékenykedni, hogy miért a jugoszlávoktól kértük?)

Antall József: Még egyelőre azért kell most még kérni, mert ebben a stádiumban vagyunk, a szlovén jogalanyiság még így jelentkezik. Ettől függetlenül mi a konzulátus létrehozása mellett vagyunk, és erről tájékoztatjuk természetesen Szlovéniát. Átmegy a főkonzul Zágrábból, aki oda is akkreditálva van, és ezt az ottani külügyminisztériumban is közli. Ennek ez lehet a menete. Mindenesetre most abban a stádiumban van a helyzet, hogy ez akármelyik esetben is jobb. Előbb-utóbb most már az új helyzetben fel kell majd vetni úgyis a Baltikumban is egy ilyet. Eddig Pétervárhoz?, a főkonzulátushoz tartozott a Baltikum, de már ősszel közöltük, hogy a Baltikumban szeretnénk három főkonzulátust felállítani. Ahogy megnyugszanak egy kicsit a kedélyek, egy-két hét után ezt újra be lehet adni. Jelcin egyébként bejelentette, hogy mindenünnen beszedték a piros-vörös lobogót, a kommunista pártot mindenhonnan kidobatja, a hadseregből is. Rendkívül keményen bejelentették. A Nyugat még mindig nem érti, hogy nem Gorbacsov most a fontos, már rég nem Gorbacsovról van szó. Ő átalakul most alkotmányos uralkodóvá. Ez lehet csak az ára. Most Jelcin a fontos. Azt hiszem ez a ma ismertetett levél is eléggé tükrözi, hogy Jelcin ugyanígy beszélt. Szóval ma egymás után jelentette be az intézkedéseket, és nyilvánvaló, hogy most egy olyan lelkiállapotba fog kerülni, hogy egyre jobban érzi az erejét és fontosságát.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. II. kötet 658-666. oldalán megjelent szövege)