Az 1990. november 29-i kormányülésen Antall József érdemi hozzászólása a fővárosi és a kerületi önkormányzatokról szóló törvénytervezet vitája keretében a Bécs–Budapest Világkiállítással kapcsolatban
Antall József: Akkor az első napirendi pontot lezártuk, megállapodtunk. Egy kérdésem van, kizárólag információs jellegű. Miután Vranitzky kancellár Párizsban is érdeklődött a kijelentésed után, van-e az Expókérdésben valami, amiről most az első napirendi pont lezárása után kívánnál nekünk mondani valamit?
(Demszky Gábor, Budapest főpolgármestere közli, hogy szívesen elmondja saját álláspontját, de az nem a közgyűlés álláspontja.)
Antall József: Igen, de mégis szeretnénk azért tudni, mert nekünk is foglalkozni kell ezzel a kérdéssel. Reálisan ez most egy információs jellegű érdeklődés. Azt kérdem magyarul, az Expó megrendezésének az álláspontját tartod-e?
(Demszky Gábor három kérdést emel ki. Szerinte a tervezési, előkészítési munkálatokat folytatni lehet, mert ezeknek a költségigénye nem magas. A területrendezési, terület előkészítési munkálatokat is folytatni lehet, ugyanis itt az ingatlan értékét növelő befektetésekről van szó, amelyekre mindenképpen szükség van. Harmadik pontként azt javasolja, hogy a kormánybiztos két megoldást dolgozzon ki, egyet a Bécs–Budapest közös világkiállításra, egyet pedig, Bécs központtal, egy Közép-Európai Expó tervét, amelyhez Budapest csak járulékos rendezvényekkel, tudományos konferenciákkal, színházi fesztiválokkal, kiállításokkal, sporteseményekkel társulna. Ő ezt a megoldást támogatja.)
Antall József: Jó. Nekünk azt kell tudni, hogy Budapest feltehetően hogy fog ebben állást foglalni, mert a Magyar Kormány a költségvetés terhére – bármelyik Magyar Kormány, amelyik az eljövendő időben jön – nem fogja tudni vállalni ’95-ig azt a többletet, amit ez költségvetésileg terhel. Tehát magyarul: infrastruktúrában azt, amit egyébként is megcsinálna, azt tudja teljesíteni az ország. Ilyen a sportesemény meg a tudományos rendezvény, de ez alárendelt kérdés, mert ezt bármikor meg lehet szervezni, és ez hoz bizonyos idegenforgalmat. Itt egy kérdés van: Párizsban ez a világkiállítás bejegyeztetett. Az osztrák kormány úgy veti föl a kérdést – nem tudom a Zilkkel való tárgyalás mit jelzett –, hogy számukra úgy vetődik föl ez a kérdés, hogy ők Budapest nélkül nem tudják vállalni. Tehát ez az osztrák–magyar kapcsolatok egészét is érinti. Mi kimondhatjuk, mert ott is nagyon sokan ellenzik. Kormányszinten is különböző nézetek vannak ebben a kérdésben. Nekünk valamit ki kell mondani, és nem húzhatjuk egy bizonyos időnél tovább, ezért egy korrekt, egységes, magyar választ kell adni.
(Demszky Gábor azzal egyetért, hogy a végtelenségig nem szabad húzni az időt a döntéssel. 30 napon belül dönt a fővárosi közgyűlés, amit követhet a parlament és a Kormány álláspontja. Elismeri, hogy a bizonytalanság rontja a magyar–osztrák kapcsolatot, de szerinte Bécs egyedül is megrendezi a világkiállítást, ha mi erről lemondunk. A kérdés csak az, hogy 1995-ben vagy ’96-ban. Szerinte egy ’96-os megrendezés nem kedvez a millenniumi rendezvényeknek, mert az egy nemzeti, magyar ügy. Végezetül külföldi bankárokkal való tárgyalásaira hivatkozva elmondja, hogy nem reális az az elképzelés, hogy külföldi tőkével infrastrukturális beruházásokat lehessen megvalósítani, mert teljesen megalapozatlanok az erre vonatkozó szándéknyilatkozatok.)
Antall József: Nekünk is ez a véleményünk. Egyet még nem szabad elfelejteni, hogy az országban nagyon könnyen olyan hangulat keletkezik, hogy minden Budapestre koncentrálódik, és minden hiányossággal kapcsolatban, ami Kelet-Magyarországon, vagy Dél-Dunántúlon történik, azt fogják mondani: persze Budapest. Tehát ez a másik ok. Egyébként az, amit elmondtál, ezt mondjuk egy éve, pontokba szedve.
(Demszky Gábor bizalmas tájékoztatásként még elmondja, hogy a Szabad Demokraták Szövetségének az álláspontja az övénél sokkal keményebben elutasító lesz.)
Antall József: Igen. Tehát a „nem” irányába mutat. Én is így gondolom.
(Később napirenden kívül újra előkerül a téma.)
Antall József: Még egy kérdés, amíg együtt vagyunk. Itt volt a szünetben Baráth Etele kormánybiztos. Folyik a vita a Bécs–Budapest Világkiállítással kapcsolatban. Ő állítja, hogy ezek a szándéknyilatkozatok megvannak. Következő a kérésem: a közlekedési miniszter, aki folyamatosan tárgyalt az Expó ügyében, Keresztes Sándor mint környezetvédelmi miniszter, valamint a Pénzügyminisztérium képviselője, politikai államtitkára és Baráth Etele, végezetül a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának államtitkára vizsgálják meg a Baráth Etele-féle különböző ajánlatokat, amely kilenc milliárd dolláros összegről beszélnek. Nem bánnám, ha a Nemzeti Bank is hajlandó lenne ebbe bekapcsolódni, de akár a Vagyonügynökség is, és megnéznék, hogy ezek mennyire reálisak. Nekem egy hónapon belül – hiszen ez a bizonyos közgyűlési döntés is egy hónapon belül megszületik – választ kell adnom az osztrák kormánynak. Megint az erkölcsi hitelképességünk forog kockán. Vranitzky kérdezi, hogy akarjuk, nem akarjuk? Ki kell most már egyértelműen mondani a dolgokat, a kérdésre válaszolni kell. Ami ezzel kapcsolatban összejön, tulajdonképpen akár ajánlat, akár infrastruktúratervek stb., azokat egy héten belül meg kell vizsgálni, hogy dönteni lehessen, hogy ezt mi meg tudjuk-e csinálni. Mivel a jelen felsoroltakból miniszteri szinten csak a közlekedési miniszter van itt, őt kérem fel arra, hogy a felsoroltakkal együtt szíveskedjék ezt megvizsgálni, és adjanak egy összefoglaló jelentést erről, hogy tényleg itt miről van szó, mit lehet tenni. Baráth Etele ezt előadta, de én ezt nem tudom megállapítani. Kérem megvizsgálni azt is, hogy a hitelek szempontjából valós bankok-e ezek, ugyanis mást mond Demszky, és mást mond a Baráth. Én ezek alapján nem tudok ebben állást foglalni. Egyébként Ausztriában is vannak ellenzői az Expónak. Ott is kíváncsiak a válaszunkra. Most már válaszolni kell, mert az osztrák–magyar kapcsolatokat ez nem terhelheti tovább.
(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. II. kötet 526-528. oldalán megjelent szövege)
