1993. év

(Szabó Iván pénzügyminiszter tájékoztatást ad arról, hogy valamennyi miniszterrel hosszan egyeztetett, ennek ellenére három kérdésben még elkerülhetetlen a Kormány állásfoglalása. Az egyik az infrastrukturális beruházások, a cél- és címzett támogatásoknak a kérdése, a másik az agrártámogatás ötmilliárdos igényének kielégítése, a harmadik pedig a társadalombiztosítás számára 24-ről 36 milliárdra adnánk nagyobb mozgásteret. Még megjegyzi, hogy az előirányzott privatizációs bevételek megint túltervezettek ’94 vonatkozásában is, továbbá miután a Nemzetközi Valutalap delegációja holnap este érkezik, ezért is lenne fontos ma elfogadni ezt a törvénytervezetet, hogy lehessen mondani, hogy ez már beterjesztett.
Többen hozzászólnak, köztük Bod Péter Ákos, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, aki szerint érdemes szólni, hogy milyen gazdaság lesz ’94-ben. Az látható már a ’93 eddigi menete alapján, hogy jelentős gazdasági növekedés nem következett be, a javuló folyamatok később léptek be, mint reméltük, és a nemzetközi feltételek is rosszabbak, mint reméltük, ami a külkereskedelmet illeti. Jelenleg is nagy folyófizetésimérleg-hiány van, és egy hatalmas méretű kereskedelmi mérleghiány. Határozott véleménye, hogy az 1994. évi költségvetési törvénytervezet nem klasszikus választási költségvetés, hanem egy nagyon racionális irányzat. Úgyhogy komoly bátorságot mutat a Kormány részéről egy ilyen költségvetés összeállítása, de ő ezt tartja helyes és korrekt magatartásnak.)

Antall József: Szeretném még kérdezni, hogy a Nemzeti Bank álláspontja a Társadalombiztosítási Alap kérdésében mi? Jó lenne, ha a Kormány tagjai előtt még világosabb lenne, hogy mi az álláspontja.

(Bod Péter Ákos szerint a társadalombiztosításnál az a furcsa helyzet, hogy a Kormányról levált az Alap, tulajdonképpen önjáróvá vált, ugyanakkor a túllépés terhe visszajön a Kormányra a garanciavállalás keretén belül. Ha hiánya van, és finanszírozza magát, akkor a magyar pénzpiacot sújtja, és végül is külső szemmel ez az államháztartásnak része. Tehát azt nem lehet megcsinálni, hogy a Kormány betart egy nagyon szigorú keretet, ugyanakkor ezek a fél kormányzati vagy nem kormányzati, de állami alapok, tb, elfutnak. Ugyanaz a végső hatása, hiszen az összevont számításban az államháztartásnak részei.)

Antall József: Köszönöm. Anélkül, hogy az IMF-megállapodással kapcsolatban valami hajthatatlan és előzetes álláspontot elmondanék, azzal azért tisztában kell mindenkinek lenni, hogyha az IMF-megállapodás elmaradása vagy részleges elmaradása pénzügyileg kezelhető is, rendkívül súlyos belpolitikai, propagandisztikus következménye lesz. Bod Péternek ezt az objektív analízisét nem fogják visszaadni az ellenzéki sajtóban és a parlamentben. Tehát ha itt nem lesz megállapodás, és nem tudjuk ezt teljesíteni, és nem tudunk eredményt elérni mind belül, mind az IMF-fel, akkor a választások előtt nem arról fog szólni a történet, hogy azért valahogy eldöcög a magyar államháztartás és a magyar gazdaság, hanem arról, hogy képtelenek voltunk megállapodni, és ez milyen veszélyekkel jár. Úgyhogy ennek a választás évében való visszahatása hihetetlenül rossz, legalább olyan rossz, mint minden egyéb negatív vonás együtt. Tessék megnézni, mit ajánl Békesi úr, mit ajánlanak a másik oldalon? Azt, hogy nem is kell tulajdonképpen egy költségvetés, még egy átmeneti költségvetéssel is el lehetne lavírozni. Azért ajánlják ezt, hogy a Kormány működésképtelenségét és kormányzásképtelenségét ki lehessen használni a választásokon. Itt nem egyszerűen arról van szó, hogy reagál a külvilág, hiszen a külvilág sok mindent tudomásul vesz egy bizonyos körön belül. Pláne, hogy más országokban még rosszabb a helyzet, de ez nem jelenti azt, hogy nekünk itt és ilyen körülmények között erre kellene igazából építeni. Nem mondom azt, hogy minduntalan az IMF-re hivatkozzunk, annál inkább, mert nem csak az IMF-ről van szó. Ha állandóan azt mondjuk, mint egy mumus az IMF, hogy ez nem oldható meg, mert az IMF-től kikapunk, akkor tulajdonképpen ezt a Csurka-féle rögeszmét erősítjük, vagyis azt, hogy teljesen egy ilyen nemzetközi pénzügyi lobbi nyomása alatt vagyunk, mialatt minden közgazdász és gazdaságpolitikus, akit eddig megkérdeztem erről, nem azt mondta, hogy az IMF miatt kell mindezt tennünk, hanem azért, mert a magyar gazdaság nem bír ki mást. Tehát akkor gyávaság azt mondani, hogy kvázi van mostan Moszkva helyett Amerikában egy másik ilyen erő, amelyik bennünket kényszerít. Addig el lehet menni, hogy hadakozunk és megpróbáljuk a legjobbat elérni, de hát akkor kérdem, van más gazdasági megoldás, ha nem így kezeljük a deficitet? Most én nem azt mondtam, hogy azon belül ne módosítsunk, vagy nem lehet valamit csinálni, hanem csak az alapelvek tekintetében. Nagyon rossz az egésznek a külső bemutatása, állandóan az IMF-re hivatkozunk, mintha csak az lenne, és nem azt mondjuk, hogy ez a magyar gazdaság másképp nem tud működni. Hát nekünk ezt kell mondani, és az IMF-fel addig kell küszködnünk, ameddig az optimálishoz közelítőt meg tudjuk velük értetni. De ne mindig valakire hivatkozzunk. Akkor tényleg oda jutunk, hogy megkérdezhetik, hogy szuverén-e a Kormány, vagy állandó nyomás alatt vagyunk, és a nyomás alatt cselekszünk valamit, mint ahogy egyesek azt hiszik. Tessék, akkor megkérdezem, hogy a szakértői hozzászólási kör után akar-e még a pénzügyminiszter úr szólni?

(Szabó Iván megismétli, hogy ez nem igazán az a költségvetés, amit maga is szeretett volna látni. Ő szerette volna egy 220 milliárdos deficittel zárni a Kormánynál, hogy legalább az állami költségvetés szintjén maradjon a 250-ig egy mozgástér, amit úgyis a Kormányra fog szavazni a parlament és az Érdekegyeztető Tanács. Ezt a mozgásteret már most elrontotta a Kormány.
Még többen hozzászólnak.)

Antall József: Most már egyéb hozzászólásokat, ami új elemet nem tartalmaz, ilyen bizonyító vagy tiszteletköri előadásokat már kérem mellőzni, mert már több ilyen volt, és akkor elszabadít egy ilyen parttalan vitát. Mindjárt visszaadom a szót, és a pénzügyminiszter úr fogja mondani a zárszót.

(Még mindig többen hozzászólnak, mely hozzászólásokra a pénzügyminiszter rögtön reagál is.)

Antall József: Pénzügyminiszter úr is tudja. Tegnap a Waigel, vagy tegnapelőtt, amikor nálam volt, azt mondta, hogy csak a népszerűtlen pénzügyminiszter a jó pénzügyminiszter.? És még hol vagy ettől, Iván?

(Még mindig néhányan hozzászólnak, hogy érzékeltessék bizonyos területek sanyarú költségvetési helyzetét, kérve az ezen történő javítást, amire a pénzügyminiszter kénytelen azt mondani, hogy többletkiadásokat ne találjunk ki, akármennyire is szomorú a helyzet.
Még Szabó Tamás tárca nélküli miniszter is hozzászól, és elmondja, hogy a privatizációs bevétel esetében egy olyan mértékű, a Kormány szavahihetőségét érintő kérdésről van szó, amit egyszerűen lehetetlen teljesíteni, ezért ezt felelős miniszterként és felelős kormányként sem lehet elvállalni. A vita e kérdés kapcsán magas hőfokot ér el.)

Antall József: Akkor a következő, felteszem szavazásra a kérdést, de azzal a furcsa kiegészítéssel, hogy kormányalbizottság vizsgálja meg ezt a kérdést, hogy a privatizálhatóság a valóságban hogy áll. Szabó Tamás, a pénzügyminiszter, az ipari miniszter, a közlekedési miniszter tíz napon belül tegyenek le egy elvi állásfoglalást abban a kérdésben, hogy mi az, ami gyorsan privatizálható. Akkor addig nem tudunk mit csinálni. A másik dolog, hogy ebben az egész kérdésben én nagyon megértem Szabó Tamást, miután állandó támadások kereszttüzében áll a privatizáció kérdése. Tehát a privatizációs miniszternek próbáljuk meg a bizonyos felelősségi körét ezzel megosztani. A privatizációs minisztert ne egyedül terhelje ez a felelősségi kérdés, és ezzel a felhatalmazással fogadja el a Kormány! De ezt csak akkor tudjuk, hogyha ez a bizottság jelentést ad arról, hogy hogy látja a privatizációt. Ebben egyetértés van? Szabó Tamás tartózkodik? Tessék? Elfogadod ezt? Tessék? A privatizációs miniszter ellenszavazatával fogadja el a Kormány, és ezt a kormánybizottság megvizsgálja. Ellenszavazat, vagy tartózkodás? Tessék? Két ellenszavazat.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. II. kötet 432-435. oldalán megjelent szövege)