1992. év

(Pongrácz Tibor, a Pénzügyminisztérium politikai államtitkára ad rövid tájékoztatást, mi szerint a Malév? privatizációnál két társaság maradt fenn, a Lufthansa? és az Alitalia.? Az Alitalia ajánlata a Lufthansáénál lényegesen jobb. Ugyanakkor a kiszolgáltatott helyzetben lévő Malévnál a vétójog kérdésében lényegesen többet köt ki magának, mint ami egy 51–49%-os megoszlás esetén – 49 lenne, az Alitalia – szokás. Emiatt ez nem egy látványosan jó szerződés, de véleményük szerint jobbat nem lehet kötni, és hogyha újrakezdjük a tendereztetést, még rosszabb szerződést sikerül csak megkötni, ezért kéri a Kormány jóváhagyását a szerződés aláírására.)

Antall József: Azt szeretném megkérdezni, hogy most ez az Alitaliával kötött megállapodás hogyan érinti a Malév-gépparkot? Nem tudom, hogy erre Siklós Csaba miniszter úr tudja-e a választ, vagyis azt, hogy ez hogyan érinti a gépparkot. Azután, hogy érinti ezt a bizonyos tengerentúli tervet, ami a Déri-féle nagyszerű ötlet volt?? a két gépet. És ez a két gép mikorra készül el?

(Siklós Csaba szerint a jövő év első félévben, márciusban vagy áprilisban vehetők át.
Pongrácz Tibor még megjegyzi, hogy 12 milliárd forintért.)

Antall József: Azért kérdezem, hogy ez a két gép most milyen nagy előnyt jelent Magyarországnak?

(Többek részéről válaszként elhangzik, hogy ez is a szerződés része, ugyanis a géppark egy részét az elavultságuk miatt le kell cserélni. A szerződés helyességét igazából az élet fogja majd bizonyítani.)

Antall József: Ez olyan erdőmérnöki dolog, hogy már nyugdíjba megyünk, mire a fa megnő. Tessék!

(Pongrácz Tibor elmondja, hogy eredetileg az volt az elképzelés, hogy egy távol-keleti vagy egy amerikai vevőnk lesz, és ehhez kellenek ezek a gépek. Most már kár ehhez eposzokat költeni. Megpróbáljuk kihasználni, az Alitalia pedig erre bizonyos garanciákat ad.
Még többen hozzászólnak, köztük Kupa Mihály pénzügyminiszter, aki kifogásolja magát a privatizáció menetét, mert szerinte két és fél éve privatizálódik ez a cég, és a végén egyharmadáért meg kell csinálni.
Jeszenszky Géza külügyminiszter is kifogásolja, hogy a Kormány csak így kapja meg, azonnali állásfoglalásra az anyagot, mert így nagyon nehéz felelősséggel állást foglalni. Ennek ellenére külügyi szempontból támogatja az olasz vonalat.)

Antall József: Hát tulajdonképpen akkor kerül a Kormány elé ez az ügy, amikor egy fejbólintásra van szükség egy rossz megoldás és egy másik rossz megoldás között. Ez nem egy örömteli dolog, de miután nem tudunk mást tenni, a Kormány ezt jóváhagyja. De formailag ehhez nem kell kormányjóváhagyás, azt hiszem, erről nem kell kormányhatározat. Itt az igazgatótanács dönt, és a privatizációs ügyekért felelős mi
niszter viseli a miniszteri felelősséget, és a közlekedési miniszter az eddigi légügyi kérdésekért. Ez a miniszteri felelősségi része ennek a dolognak. A Kormány tudomásul veszi azt, hogy ezt a javaslatot tették az érdekelt miniszterek. Ennyit tudunk tenni. Tehát az igazgatótanács dönt, és ez a miniszteri felelősségen keresztül ebben a formában érvényesül. Mindenesetre itt a koncepciók nem váltak be, és lehet, hogy majd kapkodni fognak a távolsági gépeinkért, és állandóan tele lesz, és óriási üzlet lesz, de egyelőre e tekintetben szkeptikusak vagyunk. Még körülbelül azt említhetjük meg, hogy lehetőleg legyenek más újságok is rajta, mint a Népszabadság? és a Magyar Hírlap.? Úgyhogy erről ennyit. Köszönöm szépen.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. II. kötet 389-391. oldalán megjelent szövege)