1992. év

(Kupa Mihály pénzügyminiszter a törvényjavaslat ismertetése előtt röviden beszámol a Nemzetközi Valutaalappal történt tárgyalásról. A Nemzetközi Valutaalappal végül is sikerült az utolsó pillanatban egyezségre jutni, amely egyezségnek a lényeges eleme az, hogy támogatják a Kormány kétéves gazdaságpolitikai programját, valamint azt a keretet, amelyik a múlt csütörtöki kormányülésen lett elfogadva, és a költségvetési kiadások hároméves konszolidációs programját tartalmazza. A ’93. évi költségvetés és a társadalombiztosítás esetében viszont tartalékintézkedéseket kértek, elfogadva a költségvetés 185 milliárd forintos és a társadalombiztosítás 40 milliárdos hiányát. A tárgyalások igen nehezek voltak egy formális és egy tartalmi ok miatt. A formális ok az a Csurka-tanulmány volt,? aminek megvan a kellő hatása ezekben a szervezetekben is. A tartalmi ok pedig az volt, hogy a kelet-európai országok árgus szemmel nézik azt, hogy Magyarországgal mi történik, és hogyha Magyarországgal kedvezőbb megállapodást kötnek, akkor rendkívül nehéz helyzetbe kerül a Nemzetközi Valutaalap.)

Antall József: Köszönöm. Most két dolgot szeretnék még megjegyezni ezzel kapcsolatban. Az egyik, hogy feltétlenül úgy kell kezelnünk, és annak megfelelően kell átgondolni, hogy a Nemzetközi Valutaalap állásfoglalását ne úgy állítsuk be, mint ami egy külső mumus miatt történik, hanem ami a magyar gazdaságnak az érdekeit szolgálja. Mert ha ezt a propagandát vagy ezt a beállítást képviseljük, akkor egyrészt nem felel meg a valóságnak, másrészt vagy elhisszük azt, hogy ez egyben a magyar gazdaságnak is az érdeke, vagy nem. Tehát egy ilyen gyermeteg magatartást és politikát nem folytathatunk, hogy mi mint Kormány szeretnénk valami egész mást, de ez a gonosz Valutaalap sajnos csak ezt engedélyezi. Tehát ennek egyrészt egyensúlyban kell lenni egymással, és kérem, hogy ennek megfelelően fogjuk fel, hogy ezt magunkévá tegyük. Nem lehet mutogatni akkor ide vagy oda, hogy ezt kell, hanem meg kell indokolni, hogy a Nemzetközi Valutaalap is ezt az álláspontot foglalja el, ehhez nyújt megfelelő támogatást, és egyben ez a magyar gazdaság érdeke, hiszen ezt nem a kisujjukból szopták. Tehát az ezzel ellentétes magatartást és politikai propagandát nem feltétlenül tartanám helyesnek. A másik kérdés, amit legjobb tudomásom szerint felvetettek ezeken a tárgyalásokon, a magyar kamatlábakat túl magasnak találták. A magyar kamatlábakat túl magasnak tartva természetesen ezt részben inflációgerjesztőnek tekintik, részben pedig, mint ami hátráltatja a beruházásokat, és ezen keresztül a gazdaságot. Kérdésem az, hogy erre mi a bankelnök úrnak, és Szabó Tamás miniszter úrnak is az álláspontja, mert ez komolyan érinti a bankok egészét. Különben ezt a részét sem lenne helyes, ha elhagynánk a tárgyalások során. Akkor tessék!

(Bod Péter Ákos, a Magyar Nemzeti Bank elnöke elismeri, hogy a magyar gazdasági fejlődésnek az egyik kerékkötője a túlságosan magas kamatszint, és ennek a leszállítása, leszorítása a következő évnek is, meg ennek az évnek és a hátralevő hónapoknak a feladata.)

Antall József: Tehát akkor ez a kérésem, hogy az ne maradjon csak egy ilyen megállapítás a Kormánynál. A Magyar Nemzeti Bank elnökétől akkor számíthatunk arra, hogy a Nemzeti Bank a kamatlábak leeresztése, leszállítása érdekében egy programot hajt végre?

(Bod Péter Ákos szerint igen, a Nemzeti Bank, a Pénzügyminisztérium és a tulajdonos miniszter együtt.)

Antall József: Én határozottan kérdezem: a Nemzeti Bank elnöke egyetért azzal, hogy a Nemzeti Bank maga is lépéseket tesz a kamatlábak leszállítása érdekében?

(Bod Péter Ákos bizonyos feltételekkel egyetért.)

Antall József: Elvileg kérdezem. Elvileg egyetért? továbbá a bankokkal kapcsolatban a második kérdés az, hogy a bankokat rá kell venni arra, hogy csökkentsék a kamatrést. Ez a második kérdés, és ennek érdekében kell a pénzügyi kormányzatnak, a privatizációs ügyekért felelős miniszternek és természetesen a Nemzeti Bank elnökének a szükséges lépéseket megtenni, hiszen különben a gazdaság kiszipolyozása folyik, és ezt nem tehetjük meg hosszú távon. Tessék, Szabó tamás.

(Szabó Tamás tárca nélküli miniszter támogatólag szól hozzá.)

Antall József: Tehát miniszter úr részéről is egyetértés van a bankok és a privatizáció kérdésével kapcsolatban, továbbá abban is, hogy másfél-két éven belül a bankprivatizáció területén is feltétlen meg kell tenni ezeket a lépéseket.

(Kádár Béla, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere elég kritikusan szól hozzá. Szerinte a nagyvilágban vannak olyan, nem teljesen rang nélküli műhelyek, az OECD,? a Közös Piac, most különféle politikai ihletettségű műhelyekről nem beszél, ahol az IMF-biblia korántsem örvend akkora tekintélynek, mint Magyarországon két politikai pártban is, és időnként a pénzügyi irányításban. Tehát nem biztos, hogy aki nem IMF-hívő, az feltétlenül idióta szakmailag.)

Antall József: Mivel egy pontot mondtál, ehhez szeretném hozzátenni, hogy senki nem gondolja, hogy idióta, aki az IMF-et nem veszi figyelembe, vagy nem tekinti bibliának. Azt hiszem, hogy két és fél évi működésünk során, kevés kormány van, ahol nem gazdaságpolitikus miniszterelnök folytatott az IMF képviselőivel olyan kemény tárgyalásokat, mint magam is, annak érdekében, hogy meggyőzzem őket arról, hogy Kelet-Közép-Európa és a volt kommunista térség nem a harmadik világ. Az IMF-re befolyással rendelkező amerikai kormányzattól kezdve minden olyan személlyel, osztályvezetőtől az elnökig, mindenkivel külön is tárgyaltam. Pontosan a politikai, a harmadik világbeli példákat, a sokkterápiát, mindent, ami elképzelhető, belevettünk a tárgyalásokba, és ezeknek a tárgyalásoknak volt az az eredménye, hogy relatíve az IMF, anélkül hogy kanonizáltuk volna az IMF-nek az útmutatásait, mégis figyelembe vették, és ez vonatkozik a mostani, legutóbbi tárgyalásokra is. Úgyhogy ez természetes dolog, hogy nem bibliának tekintjük, de egyszerűen, amit te is mondtál, nem hagyhatjuk figyelmen kívül, mert hogyha nem történik meg az IMF-nek a jóváhagyása, akkor a pénzvilágban ez olyan rövidzárlatot okozhat, amit nem tudunk megoldani, ezért ezt nem árt néha figyelembe venni. Ezt elsősorban az olyan, szakmán kívüli gazdaságpolitikai megnyilvánulásokra mondom, és véletlenül sem természetesen Kádár Bélának, akik úgy beszélnek, hogy a gazdasági kérdéseket mellőzni lehet, ez az ország még sok mindent kibír, meg még fölösleges nekünk, ezért ne vegyük igénybe. Azonban ilyen nyilatkozatok előtt kérem, ne mellőzzük azt, hogy tízmilliós országról van szó. Már egyszer a Somogyi Néplap keményen megírta 1941-ben, hogy hadat kell üzenni Amerikának. Ez, mint ismert, nem vált be.

(Kádár Béla még felveti, hogy minden tárcának a vezetője felesküdött arra, hogy képviseli a tárca és a Kormánynak a tárcával kapcsolatos törekvéseit, érdekeit. Éppen ezért nagyon elgondolkodtató, hogy hogyan érvényesíthető ez a tárcafelelősség, ha egy minisztérium, a Pénzügyminisztérium olyan vágásokat eszközölhet egyoldalúan egy másik, korántsem jelentéktelen súlyú gazdasági tevékenységi terület költségvetésén, hogy az gyakorlatilag megbéníthatja.)

Antall József: Mindjárt továbbadom a szót. Egy korrekciót szeretnék tenni, mivel a miniszteri felelősség az kettős, egyik oldalon minden miniszter felelős a Kormánynak, másik oldalon a parlamentnek. Továbbá a minisztert felelősség terheli egyrészt a tárca vezetéséért, és egyetemleges felelősség terheli a Kormány tagjaként. Tehát minden ágazat, minden minisztérium költségvetését érintően egyetemleges a Kormány felelőssége, ugyanúgy, ahogy politikai döntések esetében is. Tehát a miniszteri felelősség nem csak arra vonatkozik, hogy a saját tárcája és saját maga által felügyelt ágazatért felelős, hanem a Kormány egyetemleges felelőssége is fennáll. Ez nem áll ellentétben azzal, amit Kádár Béla mondott. Ezt csak azért világosan szeretném kifejezésre juttatni, hogy kettős a felelősség, egyetemleges a Kormány és a tárca iránti adott felelősség. A másik az, hogy költségvetési kérdésben és ebben az adott kérdésben kérem a pénzügyminiszter úr vagy az államtitkár úr állásfoglalását. Megkérdezem, hogy ilyen kérdésnél nincs egyeztetés a Gazdasági Kabinetben, ahol tulajdonképpen ezeket a kérdéseket előzetesen minden esetben meg kell vitatni, hiszen ezért hoztuk létre a Kormány struktúráját és a kormányzati politika irányítása érdekében? A Pénzügyminisztérium külön nem vághatja meg nyilván egy tárca költségvetését sem. Előzetesen azért működik a Gazdasági Kabinet, hogy minden ilyen kérdést koordináljon és megtárgyaljon döntés-előkészítésre.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. II. kötet 383-386. oldalán megjelent szövege)