1991. év

(Bod Péter Ákos ipari és kereskedelmi miniszter tájékoztatást ad az Ikarus-gyár jelenlegi helyzetéről. Az ÁVÜ igazgatótanácsa hónapokkal ezelőtt a gazdasági nehézségek miatt és a privatizációra való előkészítés céljából államigazgatási felügyelet alá vonta. Mára viszont bel- és külpolitikai, valamint gazdaságpolitikai pikantériája is van az ügynek. Az Igazgatótanács ugyanis hozzájárult ahhoz, hogy e hónap végén az Ikarus a szovjet befektetővel, továbbá Demján elvtárssal együtt megalakuljon. De több gond van ezzel. Az egyik, hogy az új vállalkozás nem jogutódja az Ikarusnak, ezért nem viszi magával az összes problémát, terhet, sem a környezetkárosodást, sem a korábbi szerződések terhét. Tehát itt marad hátra egy problémamag. Másodszor kiderült, hogy nem annyi az adóssága, amennyit korábban tudtunk, hanem 16 milliárd forint. Szerinte az Állami Vagyonügynökség döntése ellenére a magyar törvények értelmében jogszabálysértő lesz az a megoldás, hogy az Ikarus kötelezettségei visszamaradnak, és az újonnan alakított részvénytársaság nem viszi magával ezeket a garanciális és környezetvédelmi kötelezettségeket, továbbá a hitelezőivel sem állapodott meg. Végül a jogi probléma, hogy az MT-határozat úgy szólt, hogy a MOGÜRT-ből, a Csepel Autóból és az Ikarusból jön létre a részvénytársaság, azonban nem abból jön létre.)

Antall József: De, ha minisztertanácsi határozatot hoztunk, a minisztertanácsi határozattal ellentétes döntést a minisztertanácsi határozat megváltoztatása nélkül nem lehet hozni.

(Bod Péter Ákos megjegyzi, hogy a minisztertanácsi döntés csak az ÁVÜ-t felügyelő minisztert köti, az Igazgatótanácsot nem. Még több egyéb problémát is megemlít.
Gálszécsy András tárca nélküli miniszter a tájékoztatást kiegészíti még azzal, hogy számtalan személyi érdekeltség is kuszálta bizonyos fokig ezt az ügyet, ezért kéri, hogy minden miniszter nézesse meg azt a kollégáját, aki a döntésben részt vett, mert az ügy főszereplője, a Szanáló Szervezet vezetője, Rédey úr még mint MSZMP KB-tag szerezte a szovjet kapcsolatát, és elképzelhető, hogy a tárcáknál hasonló érdekeltségű elvtársak vettek részt
a döntésben.
Néhány további hozzászólást követően.)

Antall József: De mi a teendő? Még most sem értem. Bod Péter elmondott valamit, Mádl miniszter úr és még többen hozzászóltak. Most sem tudom, hogy mint Kormány ebben a szituációban, mit tehet, mi a teendő? Mi a javaslat?

(Kupa Mihály pénzügyminiszter szerint meg kell vizsgálni, hogy mi szabálytalan és mi szabályos. Abban a Mádl professzor úrnak igaza van, hogy nincs jogunk utasítani, mert az ÁVÜ-nek a jogállását sikerült úgy megszabályozni, hogy az ÁVÜ a Kormánytól független szervezet, ezért nagyon nehezen lehet csak érvényesíteni a kormányhatározatot.)

Antall József: Engedelmet kérek, igazgatótanács van. Az igazgatótanácsban van egy miniszter, aki az elnöke, és egy államtitkár, aki pedig az alelnöke. Ezenkívül olyan tagjai vannak minden minisztérium képviseletében, akit a miniszter utasíthat arra, hogy milyen álláspontot képviseljen. Ennyit az igazgatótanácsról. Ezenkívül van egy ügyvezető igazgatója a Vagyonügynökségnek, akit tudtommal a Kormány nevez ki, nem is a köztársasági elnök. Igen? Én nevezem ki. Hát kérem szépen, ha ez nem elég, akkor érdeklődőm, mi elég ahhoz, hogy a Kormány érvényesítse az akaratát? Miről beszélünk akkor? Ez elég kifinomult, parlamentáris demokráciához illő, áttételes befolyásolási lehetőség.

(Mádl Ferenc tárca nélküli miniszter, aki egyben az ÁVÜ igazgatótanácsának az elnöke is, elmondja, hogy az igazgatótanács konszenzusban döntött, és konszenzusban született meg a döntés akkor is, amikor a Gazdasági Kabinet tárgyalta a dolgot. Mindenki abban a hiszemben volt, hogy a Kormány határozatát hajtja végre, ami arra vonatkozott, hogy ennek a két nagy gyárnak a nehéz helyzetét ezek egyesítésével és a privatizációval oldja meg. Mindenki viszolygott attól, hogy szovjet tulajdonost engedjen be ebbe a gyárba, de minden más forrás és minden más megoldás csődöt mondott.)

Antall József: Akkor ódzkodás, nem ódzkodás, azt hiszem, nem kell a jogászoknak mondani, hogy nincs ódzkodás ebben az értelemben. Kormányzati téren hozzájárulás van, vagy nincs hozzájárulás. Ezek után én csak úgy tudom értékelni, hogy ha ez megtörtént, akármilyen formában, tehát akkor nekem úgy kell venni, hogy a Vagyonügynökségért felelős tárca nélküli miniszter, a pénzügyminiszter és az iparügyi miniszter egyetértésével történt ez a döntés.

(Bod Péter Ákos pontosít, közli, hogy nem volt konszenzus. Szavazás volt. Öt-egyre leszavazták az alapító miniszter képviselőit.)

Antall József: Engedelmet kérek. Nem erről van szó. Ez egy rossz gyakorlat, és teljesen félreértése a dolgoknak. Természetesen arról van szó, hogy nem avatkozik bele a Kormány. Úgy gondolom, hogy ha egy miniszter áll az igazgatótanács élén, és ott vannak a minisztériumoknak a képviselői, akkor ez persze, hogy rutinszerű menetben egy igazgatótanácsi döntés. De ha egy olyan iparpolitikai kérdésről van szó, és a miniszter úgy ítéli meg a jelentések alapján, hogy Kormány elé kell vinnie ezt a kérdést, mert ezzel olyan mértékben nem ért egyet, akkor az ipari miniszter a Kormány elé hozza az ügyet, és akkor a Kormány ezen a finom szociológai áttételen keresztül érvényesíti az akaratát. De az nem lehet, hogy az iparügyi miniszter hagyja, hogy leszavazzák a képviselőjét. Ez nem parlament, politikai értelemben, hanem abban az esetben ezért ül ott a képviselő, hogy ebben az esetben mintegy áttételesen vétójoggal rendelkezik. Ezt persze nem kell berakni az alapszabályba, de hát erre való, hogy ott van, és utána, ha a miniszter úgy ítéli meg, hogy idehozza a Kormány elé ezt a kérdést, akkor a Kormány dönt. Itt lehet a kormányülésen valóban szavazással, véglegesen dönteni ebben a kérdésben. De azt nem lehet, hogy a döntés után idekerül valami a Kormány elé, és azt mondjuk, hogy ódzkodva vagy nem ódzkodva lett meghozva a döntés.

(Bod Péter Ákos általánosságban ezzel egyetért, de az igazgatótanácsban nem a miniszter van képviselve, hanem fel van kérve egy nagy tekintélyű ember a minisztériumból. Tehát a miniszternek nincs joga őt utasítani, a tanácstag helyzete más, mint hogyha ez egy tárcaegyeztetés volna.)

Antall József: No de, erre mind nincs szükség. Erre mind nincs szükség, mert elégnek kell lenni a személyi összetételnek arra, hogy ha olyan helyzet áll elő, és az ipari miniszter mint alapító így látja a dolgot, megbeszéli az érintett tárca nélküli miniszterrel, aki ennek a bizottságnak az elnöke, és utána, ha ebben a kérdésben nem tudnak megállapodni, akkor a Kormány elé hozzák a kérdést. A Kormány dönt ebben a kérdésben, hogy ha egy ilyen ügy kerül elő. Azért, gondolom, nem sűrűn kerülhetnének elő ilyen ügyek, csak egy-egy speciális kérdésben, és akkor idekerül az az ügy, eldöntjük, és utána ennek megfelelően kell érvényesíteni.

(Valaki megkérdezi, hogy de utána mi történik?)

Antall József: Hogyhogy mi történik? Utána az illető miniszter mint elnök nyilván a Kormány intenciói szerint jár el, és erre köteles a kinevezett alelnök vagy valamennyi egyéb tag. Az ügyvezető igazgató is köteles így eljárni, hogy ha a Kormány ehhez ragaszkodik és így dönt, ha ez tényleg olyan súlyú. Nyilvánvaló, hogy a Kormány kellő önmérséklettel nem fog minden kis ügyben állást foglalni, vagy akkor nem kell az adott kérdést Kormány elé hozni. de nem lehet a Kormányt ódzkodás jelleggel – mert ezek ismeretlen fogalmak a közjogban, vagy a politikában, vagy a kormányzásban – ilyen helyzetbe hozni, mint ami most történt. Itt „igen”, vagy „nem” van.

(Sárossy László földművelésügyi politikai államtitkár egy praktikus megoldást javasol, a döntés előtt menjen egy körtelefon, és akkor biztosan jó döntés fog születni.)

Antall József: És az elnöklő az egy miniszter és a helyettese a külgazdasági államtitkár. Ők a Kormányt képviselik, ezen az áttételen keresztül érvényesül a kormányzati akarat.

(Mádl Ferenc elmondja, hogy a döntések általában teljes konszenzussal születnek, és a döntés előtti kérdés mindig az, hogy mi a minisztérium véleménye. A jelen esetben a minisztérium képviselője belement ebbe a döntésbe.)

Antall József: Mindenesetre ennek a mechanizmusának így kell működni, és nyilvánvaló, hogy az igazgatótanácsot elnöklő miniszter, az a kormányzati álláspontot képviseli. Tehát, hogy ha az iparügyi miniszterrel ezt a kérdést előzetesen megtárgyalja, és az iparügyi miniszternek az álláspontjáról meggyőződik, akkor azt érvényesíti az igazgatótanács ülésén.

(Bod Péter Ákos elmondja, hogy ez életszerűen úgy történik, hogy előző este kapja meg az előterjesztést az apparátusa, pontosabban az tag, aki delegálva van a Vagyonügynökséghez. Vagy eléri őt, vagy nem. Másnap odamegy fél kilenckor és kiderül, hogy kisebbségben van, le van szavazva. Akkor már nem lehet a Kormányhoz menni. Nagyon örülne, ha ez jogi alapra volna helyezve.)

Antall József: Ezt nem jogilag kell rendezni, hát azért engedelmet kérek. Ha itt tényleg az ipari tárcának helyettes államtitkára, vagy mit tudom én, milyen rangban van, odamegy Mádl miniszter úrhoz, és azt mondja, hogy ez olyan súllyal jelentkezik az iparügynél, hogy kérem azt, hogy itt a miniszteremmel tárgyalja meg, nem hiszem, hogy Mádl miniszter úr nem fogja az iparügyi minisztert felhívni, hogy mégis miről van szó. Hát azért nem hiszem, hogy ezekben a kiemelt ügyekben ne lehetne egy ilyen megoldás. Ha erre kimondunk egy jogszabályt, akkor bürokráciává tesszük az egészet. Ezért kell ez az átmeneti jellegű szerkezet. Ez nem jogi kérdés.

(Szabó Tamás, a Pénzügyminisztérium politika államtitkára – miután a jövő héten Kormány elé kerülnek a privatizációs irányelvek, ezért – javasolja, hogy a vitát a jövő héten kellene folytatni.)

Antall József: Igen, de ennek van egy kormányzati alapelve. Szóval azt kell érzékelni, hogy hiába hozunk 77 féle jogszabályt, ha nincs az, hogy a Kormányon belül két miniszter egymással – ami kormányzati szempont – ne legyen olyan viszonyban, vagy az államtitkárok, hogy egy ilyen grémiumban is tudja érvényesíteni az akaratát. Igenis vannak más eszközök is végső soron, de nyilván nem lehet minden esetben ezeket érvényesíteni. De azért egy kinevező hatóságnak valóban csak a végső esetben kell ezekhez az eszközökhöz folyamodni! Ezt ajánlom a miniszterek figyelmébe is, ha az alájuk tartozó intézménynek a vezetőjét felmenthetik. Ezeket a megoldásokat azért találták ki sok száz éve, hogy ezen keresztül pszichológiai ráhatás lehessen az irányításban. Azt senki nem mondja egy hatalmat gyakorló kormányzatnál, hogy ez probléma lehet. Engedelmet kérek, ez politika, szociológia, tehát ilyen nincs. Nem kell mindenhez jogszabály. Félreértés ne essék. Az egész vitát nem hagytam volna moderátorként ilyen mértékben kiszélesedni, ha csak az Ikarusról lett volna szó. Itt nem az Ikarusról volt szó, egy kormányzati szemléletről volt szó. Egy kormányzati szemléletről, egy miniszteri hatásköri magatartásról, egy kormányon belüli együttműködési készségről, és dolgoknak a kezeléséről volt szó. Én ezt az egész kérdést nem konkrétan az Ikarus ügyében tekintem tartalmi kérdésnek. Azért, hogy egyszer és mindenkorra tisztázzuk azt, hogy mi az, hogy Vagyonügynökség, mi az, hogy igazgatótanács, miért van az igazgatótanácsban kormánytöbbség, és hogy mi az a módszer, ahogy a Kormány a kormányzati politikát érvényesíti. Ha nem az lenne a cél, hogy a kormányzati politikát érvényesítsük az igazgatótanácsban, akkor az igazgatótanácsot nem így állítottuk volna össze. Az igazgatótanács azért van így összeállítva, azért van felelős miniszter az élén, hogy a kormányzati fő kérdéseket el lehessen intézni. Ehhez nem kell jogszabály, nem kell külön vétójog, hanem a kormányzati munka finom működése keretében kell ennek érvényesülnie. Tehát egy ilyen ügyben az igazgatótanácsot elnöklő miniszter képviseli a Kormányt globálisan, aki felelős miniszter, és ezen keresztül az összes ott lévő tárcát képviselő ember nyilvánvalóan az elnökhöz fordulhat azokban a kritikus esetekben, amikor úgy látja, hogy ez szükséges. Egy bizonyos nagyságrendnél elbírálja a miniszter, hogy mi az, amit minisztertársával koordinálnia kell, vagy egyeztetnie. Ha ezt nem tudjuk megcsinálni, és ha ehhez külön jogszabály kell, az akkor elég nagy a probléma. Az ügyvezető igazgató pedig a jogszabályok szerint működik, de hogy ha ebben a kérdésben nehézség támad, akkor ezen keresztül van ráhatása, minthogy minden ilyen kérdésben. Nyilván, hogy ezt nem lehet kis dolgokban. Azért van annak értelme, hogy ne az állami bürokrácia, egyszerű miniszteriális működés legyen e kérdések eldöntése során, hanem egy ilyen áttételes, nem a részletkérdésekbe beavatkozó. Ezért volt értelme beszélni erről, hogy ez érzéklődjék, mert ebben az értelemben a miniszteri előadás módja ennek az ügynek nem olyan volt, ami ezt a kérdést világossá tette volna. Próbáljunk ne csak minisztériumban, bürokráciában gondolkodni, és abban, ahogy az működik, mert jelen esetben az valóban nem életszerű, ez az életszerű. Az az életszerű, hogy odamegy, és azt mondja, hogy miniszter úr, azt hiszem, hogy ez a minisztérium vagy a miniszterem szempontjából olyan fontos kérdés, amit jó lenne megbeszélni a miniszterrel. Akkor Mádl miniszter úr azt fogja mondani, hogy jó, akkor szünet, telefon, és megkérdezi, hogy tényleg erről van-e szó. Ez az életszerű. Úgyhogy ezek után az ügyvezető igazgatónak is nagyon életszerűen el lehet mondani, hogy miről van szó.

(Mádl Ferenc szerint természetesen mód van arra most is, hogy a Kormány ne helyeselje a döntést, és ne helyeselje azt, hogy augusztus 30-ával bejegyzésre kerüljön ez az Ikarus Rt.)

Antall József: A formai eltérés után fel kell tennem akkor a kérdést tehát. Akkor egyértelműen és igazán alaposan megvizsgáltuk, hogy miről van szó. Ezek után a véleményünk alapján a kormányhatározatot módosítanunk kell, amit mindjárt formálisan majd megcsinálnak, amiben módosítjuk, hogy kimarad belőle a MOGÜRT, és nem tudom, hogy mit kell még módosítani. A mai napon történjék meg mai határozattal ez a kormányhatározat módosítása, ami az élet, a megváltozott körülmények következtében alakult ki. Miután Bod Péter Ákos miniszter úr azt mondja, hogy a részvénytársaság bejegyzése ellen tiltakozik mint miniszter, és ezt nem lehet végrehajtani az Ikarusnál, mert ez olyan súlyú iparpolitikailag, ezért akkor ennek végre-hajtását felfüggesztjük.

Napirenden kívül az őszi parlamenti ülésszakról az állami költségvetés 1992. évi irányelveiről szóló vita kapcsán.

Antall József: A következőt szeretném mondani. Természetes dolog, hogy minden miniszter az utókor és a jegyzőkönyv részére is rögzíti a tárcája, szakága védelmét. Ez az egyik dolog. Tehát ez természetes dolog, és ez is a dolga mindenkinek. A másik, hogy emellett egy olyan átfogó vizsgálatot azért el kell végezni a központi állam-igazgatásban – afféle Magyary Zoltán Racionalizálási Bizottságként? –, amit már el kellett volna végezni, mert az automatikus államigazgatási csökkentés járhatatlan. Nincs áttekintés, és csak a teljes dilettantizmus van a szakemberek részéről, ha valaki egységesen akar valamit csökkenteni. Ilyen nincs. Tehát, ha ezt nem csináljuk meg, akkor ez éppen olyan dilettáns dolog. A harmadik dolog. Meg kell vizsgálni nemcsak a kiadás, nemcsak az egyensúly, hanem a forrásteremtés lehetőségét is. Abban a koncepcióban, amikor a Pénzügyminisztérium nemcsak költségvetési és nemcsak szorosabb értelemben vett Pénzügyminisztérium, tehát nemcsak egy fiskális, monetáris tárca, hanem egy gazdaságpolitikai stratégiai tárca is egyben, akkor ezeket együtt kell kezelni. Ez a javaslat már tartalmazza ennek az elemeit. Az, amiről Bod Péter beszélt, hogy egy gazdaságpolitikai stratégiának érvényesülni kell. Én mindig azt az álláspontot vallottam – és ebben nem értettünk mindig egyet –, hogy olyan gazdaságpolitikai stratégiát nehéz csinálni, ahol az nincs összekötve a költségvetési felelősségvállalással és a monetáris felelősségvállalással. Ezen lehet vitatkozni, de én jobban hiszek ebben a brit–francia modellben, amelyik a Pénzügyminisztériumot ilyen gazdaságpolitikai stratégiai tárcának is tekinti. de akkor így is kell a szereplőknek viselkedni. Tehát ebbe az irányba, ami törekvés elindult, ezt én támogatom és jónak tartom, de úgy érzem, hogy ebben most már tovább kell lépni, nem elég itt csak a költségvetési szemléletet érvényesíteni. Azt hiszem, a forrásfeltárás irányába többet kellene és többet kellett volna már tenni. A másik, amire fel kell készülni az, hogy kemény parlamenti vita lesz az ellenzékkel. Látjuk a bank, jegybank és egyebeknél, hogy gátlás nélkül tesznek olyan kijelentéseket, miután például a jegybanktörvény kétharmados, hogy milyen – mondhatni saját szavaikkal – zsarolást kívánnak. Hát most megmondom őszintén és határozottan, hogy zsarolni nem lehet se IMF-fel, se egyébbel. Ha bennünket valaki zsarolni akar, akkor nem lesz jegybanktörvény. Tehát semmiféle alkudozás nem lehet. Majd akkor el fogjuk intézni az IMF-nél, hogy megvárják, míg jegybanktörvény?) lesz. Mert, ha azt hiszi az igen tisztelt ellenzék, hogy bennünket zsarolni lehet, vagy rá lehet bármire kényszeríteni, akkor téved. Sem külföldről, sem belföldről nem hagyjuk magunkat zsarolni senkitől, egyetlen politikai erőtől sem, ezért nagyon következetesen, nagyon szakszerűen kell felkészülni a parlamenti vitákra. Amit kormányzati szinten el lehet érni, azt kormányzaton belül kell egyeztetni. Nagyon jól elő kell készíteni a parlamenti vitát. Természetesen ez nem csak azt jelenti – hiszen azt nem lehet feltételezni, hogy ez nem így lesz –, hogy a miniszterek vagy kormányzat ne szakszerűen és jól felkészülten szerepeljen, de a parlamenti képviselőket is fel kell készíteni, hogy tehát a frakciók, a bizottságok szintjén is átütő erővel, jó szakmai előkészítéssel, dinamikusan kell átvinni ezeket. Mert ha ezt nem tesszük meg, akkor nem fogjuk tudni a gazdasági törvénykezésnek ezt az őszét, amit magunk elé tűztünk, végrehajtani. Még egyszer mondom, cél a gazdasági törvénykezés végrehajtása ugyanolyan erővel, mint ahogy megpróbáltuk a politikai intézményrendszert kiépíteni. De ez nem jelentheti azt semmi körülmények között – amilyen hangokat hallottam, és amilyen megjegyzéseket tettek –, hogy majd itt vagy ott alkut kötünk. Félreértés ne essék, akkor inkább így marad, és akkor ezen az alapon a jelenlegi struktúrával kell bizonyos intézményrendszerek mellett működni. Arra is fel vagyunk készülve. Ezt szerettem volna elmondani akkor, amikor a parlamenti küzdelemre, az őszi parlamenti vitára fölhívom a figyelmüket. Nagyon szakszerűen, nagyon határozottan és politikailag a legnagyobb elkötelezettséggel és elszántsággal kell végigvinni ezt az őszi parlamenti harcot, különben nem megy keresztül. Csak ilyen költségvetést tudunk keresztülvinni, és főleg ez a költségvetés részét képezi ennek az offenzívának. Akkor jó kávészünetet kívánok. köszönöm.

A kávészünet után folytatódik az állami költségvetés 1992. évi irányelveivel kapcsolatos vita.

(Több hozzászólást követően, Surányi György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke szerint az 1992-es költségvetés összeállítása jóval nehezebb, jóval több ellentmondást tartalmaz, mint az 1991-es volt, ugyanis 1991-ben még faragással lehetett egyensúlyt létrehozni, de ezt 1992-ben már kétli.)

Antall József: Mielőtt továbbadnám a szót, ez azt a kérdést veti fel, hogy a nagy elosztási rendszerekhez hozzá lehet-e nyúlni most. Ez az alapkérdés. tehát ez lehet helyes banki szempontból, és én azt hiszem, hogy Surányi elnök úrnak igaza van. Az a kérdés, hogy most itt vagyunk a költségvetési törvény küszöbén. Új törvények alkotása nélkül, ennek megfelelő egyéb jogszabályi rendelkezések megtétele nélkül elképzelhető-e, hogy hozzá lehet-e nyúlni a társadalombiztosítás, az egészségügy és az oktatás nagy rendszereihez? Mit tudunk most tenni? Tehát, ha ezt az elvileg helyes álláspontot képviseljük, tessék akkor erre is reagálni, mert ez a kérdés.

(Botos József, a társadalombiztosítás főigazgatója szerint hozzá lehet nyúlni a nagy rendszerekhez, de a végrehajtásához nagyon hosszú időtartam, legalább tíz év kell.
Még többen hozzászólnak, köztük Naszvadi György, a Pénzügyminisztérium helyettes államtitkára is, aki elmondja az egyes kritikákra reagálva, hogy az irányelveket valóban nem lehet egy részletes költségvetésnek tekinteni, de azért az sem lehet, hogy az irányelv ne tartalmazzon semmit. Szerinte az az igazi gazdaságpolitikai döntés, hogy az állam vonuljon vissza oda, ahova való a költségvetést illetően. Óva inti a Kormányt attól, hogy most is és a későbbiekben is a bevételek növelésére próbáljon alapozni.
Kupa Mihály pénzügyminiszter még kiegészítésként elmondja, hogy az elosztási rendszerek reformját úgy kell megcsinálni, hogy 1992 második fél évére működőképesek legyenek.)

Antall József: Jó. Köszönöm. Most még annyit szeretnék, de ez csak egy külön megjegyzés, lábjegyzet például a munkanélküliséggel kapcsolatban, hogy mire kellene, hogy nekünk legyen valamilyen eszközünk valaminek az elindításához. Például a munkaerő terelésében. Elhangzott most a hétvégi képviselőcsoport-ülésen, hogy bizonyos önkormányzatokban nem kapnak jogászt, nem kapnak mérnököt, nem kapnak közgazdászt. Fél éve meghirdettek kisvárosokban, például Érden ilyen állásokat, nincs is messze a fővárostól, ennek ellenére nincsenek betöltve ezek az állások. Utána Baján elmondja a helyben lévő képviselőcsoport, hogy sajnos a munkanélküliek között már jogászok, közgazdászok, mérnökök is vannak. Ugyanazon a napon hallottam majdnem ugyanezt. Ez azt jelenti, és ezzel nyilván mindnyájan tisztában vagyunk, hogy Magyarországon nincs mozgás a lakáshoz kötöttség miatt. A világon ilyen nincs még. Most, ha egyszer piacgazdaságról beszélünk, a világon a legtermészetesebbnek tartja például egy amerikai, hogy ha tönkremegy a kisváros, amelyikből eddig élt, összeszedi magát, és továbbáll egy másik városba, néha az ország túlsó felébe új állást keresni. Az egész lakáskoncepció, egy általános területfejlesztés, településfejlesztés terén valahol itt kell megtalálni azokat a lehetőségeket, akár hitelnyújtással is, hogy például a bezárt bányákból a felszabaduló munkaerő máshol keressen magának munkalehetőséget. Ezt érdemes lenne felmérni, hogy tényleg így van, ahogy én elmondtam, amit egy napon hallottam, de valószínűnek tartom, hogy igaz. Ha ezt nem tudjuk megoldani, hogy tereljük a munkaerőt, akkor nagy bajba kerülünk. Ugyanígy hozzáteszem: a munkanélkülisegély-kérésnél is meg kellene nézni, hogy azt hogy lehet csinálni. Németeknél is hallottam, ott is keresték a megoldást. Ugyanazokra a foglalkozásokra Münchenben nagy munkanélküliség volt, mert senki nem akarta elhagyni a müncheni lakhelyét, ugyanakkor bizonyos helyeken nagy munkaerőhiány van. Valamit ezen a téren ki kell találni, gondolkodni kell, hogy milyen jogszabályokkal, milyen pénzügyi eszközökkel, milyen hitelfeltételekkel, hogy tudunk ezen változtatni, ugyanis valamit kell ebben tudni csinálni. Ez a mostani helyzet lehetetlen. A kulcskérdés a lakás. Ma Magyarországon röghöz kötöttség van. Ha valakinek van egy lakása, akkor azt várja, hogy odavigyük neki a munkahelyet. Házmesterország lettünk. Mindenki otthon akar dolgozni, bár az is igaz, hogy nincs megfelelő közlekedés.

(Kiss Gyula munkaügyi miniszter megjegyzi, hogy bizonyos fokig ezt a kérdést a regionális átképző központok beindulása meg fogja oldani, ugyanis a munkanélküli-járadék folyósítása az átképzés felvállalásához lesz kötve.)

Antall József: Lehet munkanélküli jogász Budapesten? Most ezt csak kérdem. Közgazdász? Csak mondom. Ott panaszkodott az érdi polgármester, hogy nem kap embert. Tulajdonképpen még egy kérdés volt, de hát azt hiszem, hogy ezt úgyse tudjuk e pillanatban eldönteni, vagy ezzel kapcsolatban állást foglalni, de közvetlen reagálás sem történt rá. Surányi elnök úr felvetette az 50 milliárdos deficitet az infláció kezelése szempontjából. Pénzügyminiszter úr 70 körülire szabja a maximumot. Erre a 20 milliárd különbségre és az inflációra esetleg, hogy ha egy megjegyzést hallhatnánk.

(Kupa Mihály szerint 65 milliárd még finanszírozható mint állami költségvetés.
Surányi György szerint viszont az a deficit, ami itt van, az 90 milliárd. De facto, a 90-nel szemben mondunk 50-et, de a társadalombiztosítás igényével együtt, már 105-110-nél vagyunk, ami a jövő évi GDP-nek 4%-a már. Tehát egy nagyon magas összegről van szó, ami érzése szerint szétfeszíti az inflációs előirányzatokat.)

Antall József: Ezt azért kérdeztem, mert azt szeretném, hogy ha ezt a Gazdasági Kabinet vitatná meg, mert ez valóban annyira szakmai kérdés. Tehát akkor úgy foglalunk állást, hogy tárcánként lefolytatják a kétoldalú tárgyalást. A pénzügyminiszter úr ezt megszervezi, hogy tárcánként a kétoldalút tárgyalás először szakértői, majd államtitkári szinten történjen, és utána minden tárca esetében miniszteri szinten záródjon ez első menetben. A Gazdasági Kabinet pedig megvizsgálja azokat a kulcskérdéseket, amelyek itt felmerülnek, és a prioritások kérdésében állást foglal. Szeretném, hogy ha a prioritásokat minden tárca csak úgy értené, ahogy ez a költségvetési javaslat a gazdaságpolitikai stratégiában megjelölt prioritásokat tartalmazza. Ez a prioritás nem jelenti azt, hogy politikai értékrendben most a honvédség vagy az oktatás vagy az egészségügy a prioritás. Ezek össze nem mérhető kategóriák, tehát ebben az értelemben ne beszéljünk prioritásról. Tehát csak olyan értelemben lehet prioritásról szólni – egymás lelkének megtaposása nélkül –, hogy ha azt mondjuk, hogy egy globális gazdaságpolitikai stratégiában mik a prioritási kérdések. Szóval én így értelmeztem, és szerintem a pénzügyminiszter úr is így értette. Tehát nem jelenti ez, hogy bármi más humánszféra és egyebek háttérbe szorulnak. Úgyhogy ezt az előkészítő folyamatot végezzük el, és ahogy haladnak ezek a kétoldalú tárgyalások, akkor két hét múlva, akörüli időben ezt rögzítjük. Ezt kérem akkor végigvinni. Akkor ezt kérem elfogadni. Nincs ellenvetés? Akkor ezt elfogadjuk.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. II. kötet 279-289. oldalán megjelent szövege)