1991. év

(Bod Péter Ákos ipari és kereskedelmi miniszter tájékoztatja a Kormányt, hogy a Világbank felajánlotta a segítségét a magyar privatizációban, mégpedig annak a koncepciónak a keretén belül, hogy a privatizálandó vállalatokat szerkezetátalakítási program eredményeként lehessen magánkézbe adni. Ez egybevág azzal a korábban elhatározott kormánykoncepcióval, miszerint ne a mindenkori állapot szerinti vállalatokat adjuk el, ha egy mód van rá, hanem feljavított állapotban. A feladat végrehajtása igényelné a tartós állami tulajdonban maradó állami vállalatok esetében egy állami holding létrehozását.
A vitában többen hozzászólnak.)

Antall József: Ilyen állami holding létrehozására azt hiszem, az IRI? is felajánlotta támogatását, egy ilyen állami holding működtetésére, és mindent, a teljes dokumen-
tációt hajlandók átadni. Azt hiszem, hogy ez figyelembe veendő lenne, mivel az egy működőképes holding. Ebben a kérdésben ezért érdemes lenne ezt megfontolni, hogy hogyan és kivel csináljuk.

(Bod Péter Ákos felveti, hogy melyik intézmény vezérelje a privatizációs és az annál tágabb tulajdonreform ügyét? Ez lehet a PM mint gazdasági csúcsminisztérium, de lehet az Igazságügyi Minisztérium is, vagy bárki, akit a Kormány ezzel megbíz. De ezt el kell dönteni.)

Antall József: Azzal egyetértek, hogy itt a két elem keveredik. Tehát, amit Bod Péter elmondott, a konkrét ügy és az általános ügy. De az általános részében, amikor a Kormány megalakult, az a kérdés eldőlt, és az a koncepció, és nem hiszem, hogy mindenkor újra és újra fel kell hozni, hogy a Pénzügyminisztérium nem költségvetési minisztérium Magyarországon. Magyarországon nem használjuk a csúcsminisztérium kifejezést, ezt mindenki felejtse el, mert nincs csúcsminisztérium Magyarországon. Nem vezetünk be csúcsminisztériumot, mert a csúcsminisztérium fogalmával nem tudunk dolgozni a kormányzaton belül. Ez az egyik. Tehát sem népi szóhasználatban, sem egyéb szóhasználatban ilyen nincs. A Pénzügyminisztérium Magyarországon ellátja a pénzügyminisztérium klasszikus feladatkörét, amiben benne van a költségvetés is, és ellátja a gazdaságpolitikai stratégia kormányzati kialakítását. Tehát a Pénzügyminisztérium ellátja mindazokat a feladatokat, amelyek nem ágazati gazdaságpolitikai feladatok, hanem a gazdaságpolitikai stratégia irányítása. Ez már sokszor elhangzott. Van olyan modell, ahol külön közgazdasági minisztérium látja el ezt a feladatot. Ilyen feladat ellátásra is van modell, és tulajdonképpen tervgazdasági, tervgazdálkodásban így szerepelt Magyarországon a Tervhivatal, és valamikor a Gazdasági Főtanács,? ahogy kialakult, de nem kívánom most elmondani visszamenőleg 45 évre. Nagyon pontosan el tudnám mondani a történetét, hogy hogy képzelték el 1945 májusában a magyar gazdaság csúcsminisztériumi irányítását, és hogyan alakította ki az akkori gazdasági koordinációval ellentétben a Kommunista Párt javaslatára a Gazdasági Főtanácsot Vass Zoltán, és hogyan alakult ki a Gazdasági Főtanácsból a Tervhivatal, és hogy alakult ki az a kettősség Magyarországon, amelyik azt a klasszikus megoldást elhagyta, amit 1848 majd 1867 óta betöltött a Pénzügyminisztérium, Wekerle, és utána elmondhatom végig az egész korszakot. Elmondhatom a francia példát is, amit a francia pénzügyminisztérium és gazdasági pénzügyminisztérium jelent, vagy az angol kincstári kancellárnak a feladatkörét, amelyik a pénzügyminisztérium és a gazdaságpolitikai stratégia irányítója. Ez egy vita- és modellkérdés lehet addig, vagyis a Kormány megalakulásáig. Ez a kérdés viszont eldőlt, ezt már eldöntöttük akkor, amikor megalakult Magyarországon a Kormány, és összevontuk a Pénzügyminisztériumot a Tervhivatallal, és ezáltal a Tervhivatalt megszüntettük. Tehát a Tervhivatal a Pénzügyminisztériumba olvadt be, és tulajdonképpen az eredeti Árhivatal is. Tehát akkor ez a koncepció kialakult, és ennek a koncepciónak volt része az is, hogy a Gazdasági Kabinet elnöke a pénzügyminiszter. Itt az a tény, hogy a Miniszterelnökségen lévő Gazdaságpolitikai Titkárság, amelyiknek egy politikai államtitkár látta el a felügyeletét, és itt a miniszterelnök gazdaságpolitikai tanácsadói és a gazdaságpolitikai irányítási funkcióból egy kettősség alakult ki, ennek elsősorban személyi okai voltak.? Kétoldalú személyi okai, hogy ez ebbe az irányba ment, és ez egy egészségtelen kettősséget alakított ki stratégiai szinten. De ez nem változtatta meg azt az alapvető kérdést, hogy a Pénzügyminisztérium feladata Magyarországon a pénzügyminisztérium klasszikus feladatkörén kívül a gazdaságpolitikai stratégiai, a gazdaságpolitikai koordinációs feladat ellátása, vagyis mindazoké a feladatoké, amelyek nem a gazdasági ágazati minisztériumok feladatkörébe tartoznak. Ezt egyszer már rögzíti a Kormány egész felállása. Ezt a kormányzati filozófiai kérdést sokszor felvetették, és sokszor e mellett a megoldás mellet foglaltunk állást, amivel nem feltétlenül ért egyet nyilván minden gazdasági ágazatnak a vezetője. Ez van. Ezt a koncepciót hajtottuk végre azzal is, hogy megszüntettük a Miniszterelnökségen azt a Gazdaságpolitikai Titkárságot, amelyik a korábbi miniszterelnök-helyettesi szinten ellátott Medgyessy-féle csapatból következett kormányzati téren. Ez tehát, ami ma Magyarországon van, és aminek érvényesülnie kell. Ez a klasszikus magyar pénzügyminisztériumi funkcióval egyezik, amit mindenkor ellátott minden korszak pénzügyminisztere, ha úgy tetszik, Kossuth és 1867 óta Wekerle és mindenkin keresztül, és ami megfelel a francia és az angol pénzügyminiszter, de számos más pénzügyminiszteri megoldásnak. Van, ahol a gazdaságpolitikai stratégiát, például Németországban, ahol volt idő, amikor összevonták e két funkciót, például Schiller alatt.? de most nem kívánom ezt részletezni, hogy végre lezárjuk már ezt a vitát. Ezen tehát nem változtatunk. Úgyhogy, én úgy gondolom, hogy itt a konkrét kérdésben, ami felmerült, nyilvánvaló, hogy ami gazdaságpolitikai stratégiai koordinációt igényel, az a pénzügyminiszter feladata. Ehhez természetesen a Pénzügyminisztériumnak gazdaságpolitikai stratégiai funkciót is képviselnie kell. Ez a tárca magatartásától is függ, hogy ezt lássa el ebben az értelmezésben. Magyarul pénzügyi és gazdasági minisztérium, vagy közgazdasági minisztérium, ha mindent úgy kellene elnevezni, hogy minden benne legyen. Ez is egy örök vita, hogy egy minisztériumnak az elnevezésében feltétlenül tükröződni kell-e mindennek. Az újabb tárcáknál szokás mindent belevenni, hogy kifejezésre juttassa, hogy mi mindent lát el. Klasszikus tárcáknál viszont ezt nem szokták. A Belügyminisztériumban sincs benne az, hogy közigazgatási és rendőrminisztérium, vagy közigazgatási és közbiztonság. Nem kívánom most felsorolni, hogy hányféle lehetőség lenne, amit itt el lehetne mondani. Újabb tárcáknál, amelyek az identitásukat, az azonosításukat akarják elérni, azok hosszú neveket szoktak a világban mindenütt alkalmazni, mert el kell magyarázni, hogy mire terjed ki a hatáskörük. Klasszikus tárcáknál ez nem feltétlenül szükséges. Erről ennyit szerettem volna elmondani. Az egy másik kérdés, hogy az Igazságügyi Minisztériumnak mint minden jogalkotásért felelős minisztériumnak a jogalkotási törvény szerint minden minisztertanácsi előterjesztésnél, ha jogalkotás is történik, akkor ilyen vonatkozásban természetesen – teljesen mindegy most, hogy első vagy második helyen –, de mindenkor az Igazságügyi Minisztérium legalábbis másodikként ott kell legyen. A tulajdonreform kérdése egy olyan széles körű feladat, aminek van jogi és gazdasági jellegű vetülete, hiszen a tulajdon tárgya, az a gazdaság tárgyát is képezi egyben. Ebből következik, hogy a tulajdonreformnál nem tudunk mást tenni, minthogy az Igazságügyi Minisztérium elsőlegesen nemcsak jogalkotói tárca, ezért a tulajdonreform kérdése az elsősorban egy igazságügyi kérdést jelent. Ezen belül következik a Pénzügyminisztérium funkciója. Tehát most azt kell eldönteni, hogy végig tudunk-e menni most ezen a határozati javaslaton, amelyik végeredményben nem egy kormányhatározat. Itt praktikus dologról van szó, amiben praktikusan kell nekünk most állást foglalni, hogy a felelősöket kijelöljük. Tehát nem végleges döntéseket hozunk, mert a döntési javaslatot az itt felelősként kijelöltek előbb kidolgozzák. Az, amin vitatkozni lehet, az tulajdonképpen csak azután következik be, hogyha ezeket a feladatokat az egyes pontoknál feltüntetett felelősök ellátták. Ezért még egyszer úgy teszem fel a kérdést, abban egyetértünk, hogy első lesz a tulajdonreform, hogy egy elvi jellegűvel kezdjük? Ez ellen van észrevétel? Nincs. Ha úgy vetjük fel a kérdést a felelősöknél, hogy mindenképpen az elsődleges felelős az Igazságügyi Minisztérium és a Pénzügyminisztérium kell, hogy legyen. Tulajdonképpen mivel tulajdonról van szó, és ha most távlatilag vizsgáljuk ezt a kérdést, akkor itt lehet azt a fogalmat használni, hogy ebben az érdekelt tárcák bevonásával, mert akkor nincs vita arról, miért a népjólétit vesszük be, más szempontból miért nincs benne a közlekedési. A művelődésinek is vannak vállalatai, tehát itt vég nélkül mehetünk akkor. Ebben tulajdonképpen a felelős kötelessége, a két felelős kötelessége valamennyi érintett tárcával ennek a koordinálása, mert különben akkor nyilvánvaló, hogy nincs megállás. A vállalatok állami tulajdonlási formáiért, a privatizációért stb. az Állami Vagyonügynökség a felelős a gazdasági tárcák bevonásával. Az a kérdés, hogy az Állami Vagyonügynökség igazgatótanácsa a felelős, vagy a Vagyonügynökség?

(Isépy Tamás igazságügyi politikai államtitkár kéri, hogy ezt ne nevezzük tulajdonreformnak, mert ez csak egy szelete a tulajdonreformnak. A tulajdonreform a Ptk. általános részében magántulajdont is érint, itt viszont lényegében az állami tulajdon működtetéséről, a rendelkezési jogról van csak szó.)

Antall József: Jó, akkor legyen a következő, úgyis kell egy szünetet tartanunk, amikor más kérdések is vannak. Akkor ezt a részét kérem megfogalmazni, és addig is próbáljunk továbbmenni.

(Több hozzászólást követően.)

Antall József: Az elején is utaltam az IRI-re, mert az IRI a tárgyalásokon külön felajánlotta, hogy ingyen és bérmentve átadja az említett iratokat. Van ennek egy stratégiai üzletpolitikai indoka is, vagy oka is. Az ok mindenesetre az, hogy ezt Andreotti, szóval miniszterelnöki szinten is felajánlotta, hogy ezt segítségnek szánják, hogy egy ilyen modellt bemutassanak, és hogy a működés elindításához még szakértőt is hajlandók küldeni. Úgyhogy ezzel nem élni nagy hiba lenne, és ez egy tényleg működő forma.

(Kodolányi Gyula, c. államtitkár, a Miniszterelnök Tanácsadó Testületének vezetője megjegyzi, hogy Goldman Sachs-bankház? egyik munkatársa is, aki a spanyol holding létrehozását végezte, nagyon szívesen, ingyen végezne ilyen munkát Magyarországon.
További hozzászólásokat követően.)

Antall József: Hát azt hiszem, az alapkérdés az, hogy le kell vonni azokat a tanulságokat, hogy túlmenően a kincstári vagyonon, túlmenően bizonyos infrastrukturális vállalkozásoknál, ahol még nem dőlt el, például a közlekedés területén, a közlekedési tárcához tartozó számos állami vállalatnál, hogy tényleg milyen arányú rész vagy az egész privatizációja jön egyáltalán létre, vagy marad-e tisztán állami vállalat, ugyanis az megint egy másik kategória. Az, hogy a Vagyonügynökség tényleg privatizál, ez szabályozva van. A kérdés tulajdonképpen az, hogy akár akarjuk, akár nem, azt tudomásul kell venni, hogy tartósan be kell rendezkednünk piaci körülmények között működtetett állami vállalatok létére. Ez nem jelenti azt, hogy mi nem a privatizáció mellett vagyunk, vagy az egész privatizációs stratégiánk nem az, hogy változatlanul megmaradjanak az állami vállalatok. Mindegy, hogy most mondunk-e százalékot, hogy a 70%-át akarjuk privatizálni három, öt vagy hét év alatt, ugyanis számolni kell azzal, hogy nem vagyunk erre képesek, hiszen az angolok is az ágazatokat nem voltak képesek gyorsan privatizálni. A franciák is ágazatokat államosítottak, és csak a nagyvállalatokat akarták privatizálni, és mégis évek teltek el, ameddig privatizálni lehetett. Tehát nekünk piaci körülmények között állami vállalatokat kell működtetni. Na most ahhoz, hogy piaci körülmények között állami vállalatokat működtessünk, ezeket nem lehet csak átmeneti állapotban tartani, mert az szükségszerűen a működőképességüket rontja, és a gazdasági stratégiájuk hiányozni fog ezeknek a vállalatoknak. Nemhogy rontja, hanem javítja egy későbbi privatizálás esélyeit, ha piaci körülmények között tudunk állami vállalatokat működtetni. Ha mindez így van, akkor tulajdonképpen ennek a kezeléséről van szó, és azt hiszem, hogy ezt tudomásul kell venni, hogy ilyen piaci körülmények között működtetendő állami vállalatok a magyar gazdaságban még meghatározatlan ideig lehetségesek. Na most, ha ez így van, akkor ehhez kell megtalálni a technikát. Az Állami Vagyonügynökség nyilvánvaló, hogy a privatizálásra koncentrál, tehát az a feladata. Tehát változatlanul úgy gondolom, hogy ebben a meghatározott feladatkörben a feladatok gyorsítása stb. mellett az alapvető struktúrának a megváltoztatására nincs szükség. Ebből következik, hogy ezt a holding-? kérdést kell tulajdonképpen akkor eldönteni, hogy a tartósan piaci körülmények között működtetendő állami vállalatoknak a fenntartására ezeket a holdingokat létre kívánjuk hozni vagy nem. Ez az alapvető kérdés. Miután, azt hiszem, hogy nincs más, ennél jobb technikája ennek nincsen. Leválasztottuk természetesen a kincstári vagyont, leválasztottuk a költségvetési szervek által működtetett vállalatokat stb. Nem ismétlem meg, így tehát akkor ezekről az iparvállalatokról van szó. Ebben a kérdésben kell akkor döntést hoznunk, de most még csak egy elvi döntést, hogy ilyeneket akarunk-e erre, a kifejezetten piaci körülmények között működtetendő, még meghatározatlan ideig állami vállalatként működő körre. Ehhez kérem a pénzügyminiszter úrnak és az iparügyi miniszter úrnak a megjegyzését. tessék.

(Mindkét miniszter egyetért a miniszterelnök által elmondottakkal, azzal, hogy a piacgazdaság mellett az állam gazdasági formában megjelenő szerepvállalása hogy fog alakulni, és hogy kellenek ilyen holdingok.)

Antall József: Miután Botos miniszter asszony visszatért, most, amit kérdezni szeretnék a holdingoknál, ha mi az IRI-vel e tekintetben kapcsolatba lépünk, és kérjük a támogatást, és ezt modellként alkalmaznánk, akkor itt felmerül, hogy ágazati és nem tudom, milyen holdingok jönnek létre. Ezeknek a holdingoknak a működőképességét a vezetőik szerint jelentékeny mértékben az segíti elő, hogy nem ágazatiak, hanem sokfélével foglalkoznak. Tehát ez az egyik része. Tehát véget kell vetni annak, hogy egy típusú a gazdaság, ami itt bekövetkezett a tervgazdaságban, amivel tulajdonképpen nagyon rossz irányba fejlődött. Ami a kisparaszti gazdaság nagy előnye szokott egyébként mint modellben lenni, hogy sokirányú volt. A másik dolog, hogy az IRI-ben bank is van, iparvállalatok és bankok is vannak. A legellentétesebb gazdasági vállalatok szerepelnek az IRI keretében, bankokat vonnak be, tehát minden együtt van. Tehát nekünk, ha egy ilyen holdingot akarunk létrehozni, és ezt piaci körülmények között akarjuk működtetni, ezt a modellt kell követni. Ennyit szerettem volna mondani, hogy ezzel egyetértünk-e? Tehát a bankszférának – magyarul, miután évtizedeken keresztül okultak –, tehát a finánctőkének a bűnös összefonódása az ipari tőkével. Kérem szépen a negatív marxista tanítást pozitív értelemben használni.

(Bod Péter Ákos kéri, hogy a Kormány tájékoztatásként fogadja el az előterjesztést, és vegye tudomásul, hogy folyik a befektetőholding szervezése. Ezt a Kormány tudomásul veszi.)

A tejtermelők képviselőivel történt tárgyalással kapcsolatban.

(Gergátz Elemér földművelésügyi miniszter tájékoztatja a Kormányt a Szarvasmarha-tenyésztők Szövetségének képviselői által a tejtermelők nevében átadott petícióról, akik bár hallottak a Kormány nevében bejelentett intézkedésekről, azonban már nem tudják leállítani a másnapi demonstrációt. Ennek ellenére a miniszter szerint a krízisen már túl vagyunk. Kéri a társminisztériumok vezetőinek a megértését és a segítségét, hogy ezen a súlyos helyzeten minél hamarabb jussunk túl, és a gazdaságban ne legyen zavar és gond.)

Antall József: Azt kérem a Kormány részéről, hogy nemcsak most a tej, hanem hús és egyéb kérdésben is, és elsősorban a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumát kérem, hogy vizsgálja meg az egyes külkereskedelmi vállalatoknál az exportlehetőséget. Különösen kérem nem úgy felvetni a kérdést, hogy milyen támogatást nem kapott meg a költségvetésből a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma, tehát nem ennek az érvrendszernek részeként kérem kezelni ezt az ügyet. Szó szerint kérem ezt így a minisztérium részéről tudomásul venni, hogy ebben az esztendőben ez nem lehet egyetlen érvrendszer része sem. A költségvetési törvény jelen pillanatban érvényes a minisztériumra, tehát a továbbiakban a minisztérium az adott kereteken belül felelős azért a saját feladatkörében, hogy ebben a kérdésben segítségére legyen a földművelésügyi tárcának. Ugyanez vonatkozik a belkereskedelem vonatkozásában is. Kérem elősegíteni a kereskedelmet is. Jó lenne, ha a földművelésügyi tárca kereskedelemben illetékes helyettes államtitkárát például bevonná ebbe a kérdésbe a kereskedelmi tárca, de ugyanígy a népjóléti tárca is. De el tudom képzelni a hadsereg beszerzésénél is ezt, és minden más kérdésnél. Akár elképzelhető egy ilyen átmeneti időszakban a hadsereg ellátásánál átgondolni a sorállomány ellátását, vagyis magyarul, igyanak több tejet. Simán ebben a formában. Tehát vannak lehetőségek, akár a rendőri állomány esetében is. Mindennél tessék átgondolni ezeket a lehetőségeket, hogy mi van, és a földművelésügyi miniszter kapjon meg e tekintetben minden olyan átmeneti megoldáshoz támogatást, ami most segít. Stratégiai távlatban nyilvánvaló, hogy egyszerűen a piacok beszűkülése stb. mit jelent, és az állománycsökkentéstől kezdve milyen átalakításra stb. van szükség.

Az Egzisztencia Hitelről ? szóló kormányrendelettel kapcsolatban.?

(A Kormány a kisvállalkozások ösztönzésére kívánja létrehozni az Egzisztencia Hitelt.)

Antall József: Két kérdést szeretnék érinteni. Az egyik az egy naiv kérdés. Nincs-e arra lehetőség, hogy a jelenlegi bankrendszerben egy bankot ebbe az irányba preferálni, amelyik a legnagyobb hajlandóságot mutatja, hogy ebben a kérdésben elvállalja tulajdonképpen azt a politikai célt, amit célul tűztünk ki? Itt van egy cél, az hogy olyanok is hozzájuthassanak az e-hitelhez, akit felsoroltunk. Van a kormányzatnak, a centrumkoalíciónak egy újrateremtő, nem régi értelemben vett középosztályt teremtő politikai szándéka, amelyik a tulajdonnak a kiszélesítését akarja. Magyarul a kisiparosból újra akarjuk teremteni a kiirtott magyar középréteget az új XX. századvégi formában. Ez a mi politikai stratégiai célunk. Azt hiszem, ebben mindenki egyetért. Tehát ezt kívánjuk megteremteni. Ennek érdekében született részben az előprivatizációs törvény az összes hibájával együtt. Az Egzisztencia Alapteremtéssel is tulajdonképpen ez most is a mi politikai célunk. Van-e arra mód, ez már korábban is felmerült, és már akkor is a gazdasági szakértőinkkel és miniszterekkel történt beszélgetésben sokszor megkérdeztem, hogy nincs-e arra mód, hogy valamelyik bank ebbe az irányba menjen, mert egy banknak nem csak kockázatot jelentene, ha azt a bankot támogatnánk. Ha az államnak valamilyen eszközt be kell vetni ennél a kérdésnél, akár garanciális, akár egyéb dolgot, ha mi garantálunk valamit, akkor egy banknak lehet, hogy megérné a kockázatvállalást. Mert tulajdonképpen több esélye van egy banknak arra, hogy ezt sikeresen tudja végrehajtani. Ez is egy olyan kérdés, amit meg kellene fontolni. Hogyha itt az állam, a Kormány, a kormányzati politika, a pénzügy ennek az érdekében valamilyen szerepet vállal, akkor itt tulajdonképpen ezt a kérdést is fel lehet vetni. Ha nem csal az emlékezetem, erre is van példa a nyugati gazdasági újrateremtő gyakorlatokban, hogy bizonyos népbankszerűségek csinálják ezt, és ez bizonyos értelemben nem a banki rendszer, tehát nem egyszerűen a bankok versenyének van kitéve. lehet-e ilyet? Tehát tulajdonképpen a kérdésem arra irányul, hogy elképzelhető-e egy ilyen megoldás, hogy a mai magyar bankrendszeren belül valamelyik bank ezt a feladatot kapja – egy vagy két bank –, és azt ebbe az irányba közvetett eszközökkel is támogatnánk. Mindenképpen ezt meg kellene teremteni.

(Botos Katalin tárca nélküli miniszter szerint, ha garanciát ad a kormányzat, akkor minden banknak ez üzlet. Ha azt kérdezzük, hogy tulajdonképpen külön garancia nélkül van-e olyan bank, amely erre utasítható, akkor arra a válasz az, hogy az csak teljesen, 100%-ig állami tulajdonú bank lehet, amelynél tudomásul vesszük az esetleges kockázatnak a profitra való hatását. Ilyet kijelölni csak akkor és olyat lehet, akinek nagy hálózata van, mert ez a vidéket is érintő kérdés. Szóba jöhetne az OTP,? de a Postabank? már nem, mert nem 100%-os állami tulajdonú.)

Antall József: Tehát a feltett naiv kérdésem arra vonatkozik, hogy abban az esetben, ha ezt megtárgyalja a Kabinet, akkor ezt a szempontot azért figyelembe kellene venni. Ha itt az állam belép, azért itt nem feltétlenül kell az egész jelenlegi bankrendszer szemszögéből nézni, hanem csak egy bank szemszögéből. Az a bank, amelyik ezt a kockázatot vállalja, amelyik ilyen feladatot ellát, azt támogatjuk. Ez nagyon leegyszerűsíti a megoldást. Eredetileg is feltettük ezt a kérdést. Miután az OTP a legszélesebb hálózattal rendelkező magyar pénzintézet, ha ezt vállalja, akkor lehet ennek előnye is. De én nem kívánok ebbe beleszólni, csak a kérdést tettem fel, és akár eleve el is vethető, de úgy értelmezhetem, hogy nem feltétlenül kell azonnal elvetni, hogy lehet egy kijelölt bank, hanem ez is egy megvizsgálandó kérdés.

A német, 50 millió DM értékű szénsegély, valamint a német vállalkozásfejlesztési alapok vonatkozásában felmerülő és állásfoglalást igénylő kérdésekkel kapcsolatban.

(Bogár László, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának politikai államtitkára tájékoztatja a Kormányt, hogy a német kormány 50 millió márka értékben szénsegéllyel kíván segíteni áthidalva a kialakulóban lévő szénhiányt, másrészt pedig az ebből befolyó forintösszeg, ami körülbelül 2 milliárd forint körüli lenne, vállalkozástámogatásra kerülne felhasználásra energiaracionalizáló kisvállalkozásokhoz. A szén mennyisége feltételezhetően 350 ezer tonna lesz, de miután ez sokkal jobb minőségű, mint ami itthon kapható, ezért sokkal drágább is, amihez kénytelen a Kormány ártámogatást biztosítani, amit viszont a C megoldási változat szerint a segély összegéből kellene finanszírozni, amihez viszont a német fél hozzájárulása szükséges. A német kormány által felajánlott másik támogatási forma, ez a bizonyos új vállalkozástámogatási konstrukció kidolgozása pedig folyamatban van.)

Antall József: Elvileg a Kormánynak abban kell állást foglalnia, hogy feltételezzük azt, hogy a német fél elfogadja ezt a konstrukciót. Én is beszéltem tegnap a nagykövettel, ő is ezt megerősítette, hogy ebbe az irányba hozzájárulnak.

(Több hozzászólást követően.)

Antall József: Marad az a kérdés, a külkereskedelmi és az egész magyar gazdasági életnek a kulcskérdése a monopóliumok megtörése és a versenyeztetés. Itt a külgazdasági minisztérium minden eszköztárára szükség lenne, ugyanúgy, mint az iparinál, csak más vonatkozásban. Erre kell az egész stratégiánknak irányulni, mert ez egy tarthatatlan állapot, és főleg olyan esetekben, amikor előnyös dolgokról van szó, akkor nem feltétlenül kell ahhoz ragaszkodni, hogy olyan struktúrát támogassunk, ami tulajdonképpen akadályoz. Ismert például az olaj- stb. kérdés.

(Botos Katalin tárca nélküli miniszter megkérdezi, hogy kötelesek vagyunk-e német szenet venni?)

Antall József: Most arról van szó, hogy nem német szenet veszünk. Nem vagyunk kötelesek német szenet venni, hiszen eredetileg csak 10%-ot kötöttek ki a német szénvásárlásra. Ugye? Csak 10%-ot kötöttek ki, a többit vehetjük bárhol, Dél-Afrikától kezdve, mindenhol. Tehát akkor a C-változatot hagyjuk jóvá, ami csak abban az esetben aknáztatik alá, ha az előzetes hírekkel ellentétes döntést kapnánk.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. II. kötet 184-195. oldalán megjelent szövege)