1990. év

(Rabár Ferenc pénzügyminiszter a bevezetőjében közli, hogy ez egy olyan előterjesztés, amivel kapcsolatban a Gazdasági Kabinetben nem tudtak egyezségre jutni, ennek ellenére behozták a Kormány elé, mert feloldhatatlan koncepcionális különbségek vannak az álláspontok között. Az anyag története az, hogy a Pénzügyminisztérium elkészített egy programtervezetet, ami nem nyerte meg a Kormány tetszését. Helyette készült egy külön szakértői csoport által egy másik anyag, amely végső formába öntését a kormányülésen elhangzottak figyelembevételével Botos Katalin kapta meg feladatul. Az anyag Kabineten történő egyeztetése során viszont újra fellángolt a vita a két koncepció mentén, amelyek lényege az, hogy a három válságból – ami a világválság, az iraki olajügy és a regionális válság, amiben Kelet-Európa van, és hozzá még a hazánkat sújtó aszály is – másként látják a kiutat, míg a pénzügy drámaian, addig a másik koncepció a magyar gazdaságot optimistán és rózsaszínű szemüvegen át vizsgája. Szerinte a magyar lakosság számára a maga teljes, sötét valóságában fel kell tárni a helyzetet, és ha a Kormány meg akarja oldani, akkor olyan áldozatokat kell követelni, ami szinte túlmegy az elviselhetőség határán. Ezért a Kormánynak az ellenzéki pártokkal is meg kell egyezni a gazdasági kérdésekben, mert az ellenzéknek a részleges támogatása nélkül a Kormány nem fogja tudni sem szociálisan, sem politikailag, sem pedig gazdaságilag megoldani ezt a helyzetet. Külön megemlíti, hogy például a Világkiállítást is azonnal le kellene mondani. A két felfogást úgy is meg lehetne fogalmazni, hogy az egyik oldalon egy keresletcsökkentő politikát kell megvalósítani, a másik oldalon pedig egy kínálatélénkítő politikát.
A hozzászólók részéről éles vita alakul ki az egyes felfogások mentén.)

Antall József: Egy másodperc. Azt hiszem, hogy tulajdonképpen ezek a feszültségek a kormányzaton belüli gazdaságpolitikai nézetekben elég régóta élnek ahhoz, hogy tulajdonképpen ki kellett mindennek jönni, mert ezt egyszer el kellett mondani, akkor is, ha nagyon drámai formában hangzott el. Néhány dolgot szeretnék összefoglalásképpen elmondani. Az egyik, hogy a közgazdászok hozzászólása – ami tulajdonképpen helyes – zömében általános politikai megközelítéseket is tartalmazott, sőt a hozzászólásokban voltak olyanok, amelyek kifejezetten a politikai részét érintették. Engedjék meg, hogy néhány naiv közgazdasági kérdést tegyek fel most viszonzásképpen. Kérem Matolcsy államtitkár urat, hogy erről mindenki mondja el véleményét a Gazdasági Kabinetben, és nekem azt majd összegezze röviden. Akiknek ellentétes nézetei vannak, hogy képzelik a fizetőképesség fenntartását? Pénzügyi egyensúlyra, infláció megfékezésére van-e lehetőség? van-e bármilyen megoldás arra, hogy a 10 milliárdot meghaladó költségvetési deficitet csökkentsük? Egyáltalán olyanokról vitatkozunk-e, vagy beszélünk-e, amikkel kapcsolatban van-e bármilyen lehetőség? Ha nincs, akkor nincs lehetőség. Tudtommal, legalábbis eddig így tudtam, ha meghaladja a 10 milliárdot a deficit, akkor nem kapunk további hiteleket. Ha nem tartjuk meg az IMF-fel megkötött megállapodást, akkor általában a lehetőségeink nagyon leromlanak, legalábbis magyarul és nagyon egyszerűen fogalmazva.? Most én az ideiről beszélek természetesen. Nyilván a jövő év az külön téma. Az adórendszerben van-e lehetőség vállalkozásbarát környezetről, vállalkozásélénkítésről stb. beszélni? Van-e reális lehetőség arra, hogy vállalkozásélénkítés érdekében csökkentsünk adót, van-e mód akkor a költségvetésben a bevételt növelni, vagy hogyan, milyen módon? Van-e valamilyen lehetőség az adófilozófiában változtatásra? Adósságunk kezelésére van-e valamilyen módszer, ami eltérő, vagy mi az eltérő álláspontjuk, és mi annak az alapja? Új hiteleket kívánunk szerezni, erre kell törekednünk, ennek milyen fajtáira, milyen változataira van szükségünk, milyen áthidaló hitelekre, egyáltalán a felhasználás mire történjen? Ennek milyen a hatása? Na most, ezeket csak példaképpen soroltam fel tulajdonképpen, hogy ezek azok a kérdések, amelyek minduntalan előkerülnek, amikor ténylegesen a kialakult helyzetről beszélünk, és a vitában tulajdonképpen ezek szinte alig kerültek érintésre. Erre nem volt, nem hangzottak el vélemények. Na most így gondolom, ilyen formában kellene, ha egy lerövidített koncepciót akarunk, ezeket kellene először is tisztázni a kormányzaton belül. Az egy feltétlenül helyes dolog, hogy az egyes tárcák képviselőinek egy kormányban kettős szerepkört kell betölteniük, és ez még különösebben vonatkozik a közgazdasági tárcákra. Mindenkinek a saját tárcáját kell védeni, mint ahogy egy katonának egy hadseregben a saját hadosztályának az érdekeit kell védenie. Az is természetes, hogy el akarja kerülni, hogy pont neki kelljen a legrosszabb helyen átkelni, és biztos legyen, hogy nem az ő alakulatait lövik szét, de egyben arra is kell nyilván törekedni a saját tárca védelmén kívül, hogy a Kormány a maga egészét nézve is hatékony maradjon. Tehát én egyetértek azzal, hogy ki-ki a saját tárcájáért harcol, ez a dolga, de ebből a küzdelemből kell tulajdonképpen az egyensúlynak kijönni. Tehát valahol a másik oldalon egy közös stratégiáit is ki kell tudni dolgozni, és ahhoz tartani kell magunkat. Na most, ami a kormányzati struktúrát érinti, ami vitatható, nagyon leegyszerűsítve, az a kérdés, hogy van egy pénzügyi és gazdasági minisztérium. A neve ugyan nem változott, de ez volt a koncepció. ennek a pénzügyi és gazdasági minisztériumnak kell vagy kellene – most nem akarom ezt részletezni –, egyrészt a hagyományos pénzügyminisztériumi funkciót ellátnia, de egyben ellátja a közgazdasági koordinációt és a közgazdasági stratégiai feladatokat is. Ez önmagában véve nem lehet egy ostoba rendszer, vagy egy használhatatlan rendszer, amit az is bizonyít, hogy gyakorlatilag az angol kormányzati rendszer ezen alapul évszázadok óta és ma is. Ezen alapul a modernizált de gaulle-ista köztársaságnak? az egész gazdaságpolitikai irányítása, s ezt még lehetne sorolni. Ettől eltérő is van, ilyen a nyugatnémet kormányzati felállás, ahol a Pénzügyminisztérium külön volt mindig, leszorított formában vagy korlátozott formában, és a Gazdasági Minisztérium, ami tulajdonképpen az ipart és a kereskedelmet is magában foglalta, az volt a stratégiai tárca, amelyik meghatározta a gazdaságpolitikai irányvonalat. Mondjuk, ez a herr hardig-modell szerint?, ez is működhet jól. Most én úgy gondolom, hogy önmagában ezen nem múlhat, tehát ezen nem múlhat az, hogy egyik vagy a másik működik, ez döntés kérdése. Most van egy harmadik lehetőség, amikor mindenki megtartja a szigorúan vett hatáskörét, az ipar megmarad ipar-kereskedelem, és a pénzügy is, és mellettük gyakorlatilag még egy közgazdasági tárca is van. Megítélésem szerint ez volt régen a Tervhivatal, és ez volt a Medgyessy-féle miniszterelnök-helyettesi funkció? mint gazdasági koordináló. Ennek a tárcának vagy ennek az irányításnak nincs eszköztára, sem a Pénzügyminisztérium, sem az ipar és kereskedelmi tárca részéről, légüres térben működő tárca az ilyen. Tehát, amikor a kormányzat struktúrájának a kialakítását terveztük meg, ezért nem tartottam indokoltnak, hogy fenntartsunk egy eszköztár nélküli, egy igazából befolyásolás nélküli tárcát, amelyik egy diktatórikus rendszerben elképzelheti, hogy tudja vinni az ügyeket utasításokkal, de nem tudja egy parlamentáris kormányzati rendszerben ezt érvényesíteni. Ezért választottuk ezt a formát, ami van, és a gazdaságpolitikai államtitkári funkcióval adva meg azt az elvi, stratégiai alapot az összkormányzati munkához. Ezért csináltuk a Gazdasági Kabinetet, felismerve, hogy a gazdasági tárcák között több az összefüggés, mint a művelődési és az igazságügy vagy a belügy, vagyis a klasszikusan nem gazdasági tárcák között. Tehát ezért csináltuk ezt a konstrukciót. Na most ezért nem hiszem el, hogy a kormányzati munka összehangolatlansága vagy a gazdaságpolitikai irányításnak a hiányossága ezen alapul. Most pedig, ami a kutatóintézetet vagy egyéb hasonló független kutatóintézetet illeti – nem tudom, hogy itt miről van szó tulajdonképpen, de –, van-e olyan lehetőség, és erről tárgyalhatunk, tehát van-e annak realitása, hogy Kormány alá tartozó gazdaságpolitikai kutatóintézetté szervezzünk át valamit, hogy egy ilyen rendelkezésre álljon, amit a Bod Péter elmondott. Szerintem tárcáktól független háttér-kutatóintézet, vagy egy ilyen háttérintézménynek tárcáktól független kormányzati szervként való működése lenne célszerű. Erről lehet beszélni, mert akkor ez megad más betekintést is. Nem tudom, hogy ez hogyan érvényesíthető. Ezt csak felvetem. Erre lehet, kérem szépen, javaslatot tenni. Nem ismerem pontosan, hogy mik azok a jelenleg rendelkezésre álló ilyen intézményi keretek, amelyek még működnek, amelyekből a kormányzatnak egy ilyen háttér gazdasági intézete megszervezhető lenne, amelyik valamennyi gazdasági tárcának rendelkezésre állhatna, és megadná a tájékoztatási lehetőséget hasonlóan, mint a Statisztikai Hivatal, vagyis globálisan. Ezt meg lehet tenni, tessék erre javaslatot tenni. Ami viszont a mai tárgyalást illeti, tulajdonképpen azért volt fontos, hogy ez elhangozzék, és ezt végigcsináljuk, mert egyet bebizonyított, ha egy tudományos vitánál, vagy egy szakmai vitánál nagyon eredményes az, ha exponáljuk és ütköztetjük a véleményeket, sarkosítva kivetítjük az ellentétes nézeteket, az ellentétes nézeteket még jobban megfogalmazzuk, és ebből egy nagyon épületes tudományos vita alakul ki, és egy opponensi gondolkodással tulajdonképpen egy kiváló szakmai show-műsort lehet rendezni. Ha valaki ezt viszont lefordítja egy politikai és kormányzati szférára, s nekünk elsősorban arra kell törekedni, hogy mindaz, ami ellentétesen jól kivetíthető, még jobban megfogalmazható, egymással szembeállítható, érzelmileg még jobban kifejthető, az a parlamentben nagyon jól hasznosítható, mert ott is az ütköztetés és a látványosság is fontos, azonban mindez a hétköznapi kormányzati munkában nem feltétlenül hasznos. Na most, ezért úgy gondolom, hogy sokkal hasznosabb lenne, ha alapvető pontokat sorolnánk fel, és ezekben az alapvető kérdésekben azt néznénk meg, hogy miben hasonlít a két koncepció, és pontosan a kis lépések elve alapján nem a nagy elméleti és gazdaságfilozófiai, gazdaságpolitikai szemléleteket állítanánk szembe, hanem konkrétan azokat a pontokat, hogy mit kell csinálni. Hát ezen alapszik az, hogy a szocdemektől a kereszténydemokratákig működő demokráciákban igen gyakran ugyanazt csinálják, kivéve a jobbszélt és a balszélt, bizonyos hangsúlyoktól eltekintve, amikor egy minimális eltéréssel bizonyos pragmatikus dolgokban azonos dolgokat kénytelenek csinálni, azonos körülmények között. Ebből kell kiindulni. A szocdem kormány, vagy a szocialista kormány Mitterrand első periódusában Mauroy megpróbált szocdem politikát csinálni, belebukott.? Kellett hozni a Rocard-ot, aki ugyanazt csinálja, mint amit a Chirac csinálna, nincs nagy különbség. Tehát a bizonyos hangsúlybeli különbségek frazeológiabéli különbségek, azok megvannak, de a politika és a kormányzás szférájában legalább 70%-on belül mindig ugyanazt kell ugyanolyan körülmények között csinálni. Ezért próbáljuk meg ezt mi is, ha nem akarjuk a Kormányt megbuktatni, persze azt is meg lehet csinálni. A mai kialakult drámai helyzettel tisztában lévén Kádár Bélától kezdve Rabár Ferin át, Bod Péter és nem sorolom fel, mindenki egyetértett abban, hogy mi tulajdonképpen egy rendkívül súlyos helyzetben vagyunk. Az egy külön kérdés, és azt meg lehet vizsgálni, hogy mikor kellett volna sort keríteni a múlt elemzésére, és kinek kellett volna, de ezzel most nem sokra jutnánk vele. Most ebben lépésről lépésre a konkrét kérdésekben kell állást foglalni, s a konkrét kérdésekben van-e eltérő megoldás, van-e alternatíva. Ugyanazt tudom mondani a Kormányon belül, mint amit mondanék az ellenzékkel való tárgyalásnál. Nagyon kíváncsi volnék, hogy Békesi mit tudott kitalálni, amit addig nem tudott, amíg kormányon volt. Erre rendkívül kíváncsi vagyok. Ugyanúgy nagyon kíváncsi vagyok, és őszintén csodálkoznék azon, ha Tardos Márton, vagy Soós Károly Attila, vagy bármelyik ki tudna valamit találni, mert eddig mindenki eltitkolta a csodákat, bár cikkeket írogattak. Különböző dolgokat lehet írni, de egyetlen olyan megfogható javaslatot nem tapasztaltam, s nem láttam senkitől, amit használni lehetne, de örülnék neki, ha lenne. Azt is felvetem, hogy meg lehet próbálni, sőt próbálhatunk is egyszer egy közgazdászvitát tartani. Volt-e olyan közgazdasági vita, ahol ti voltatok, ahol elhangzott valami? Nem tudom, hogy a Surányi György volt-e olyanon, ahol a Kormánytól eltérőt a Tardos, vagy bárki mondott, használhatót, nagyobb programot. Ugye te sem, Siófokon sem hallottál? Nem. Szóval ezért mondom, hogy akkor nagyon valószínű, hogy nagyon szűk az a terület, amin mozgunk. Most ezen a szűk mezsgyén, amin megyünk, mik a lehetőségek? Én csak akkor tudok választani, ha engem felkér valaki döntőbírónak. Tehát akkor tudok választani, ha két világos dolgot szembeállítanak egymással. Ez ma itt nem történt meg. Sok minden elhangzott, de nem történt meg egymással szembeállítható két olyan javaslat, hogy mit lehet tenni. Globálisan elhangzott, hogy ilyen, meg olyan iskola, sok okos gondolat, de ezek mind gazdaságfilozófiai távlatokban hangzottak el, miközben konkrét cselekvési program pedig nem. Én azt javaslom, hogy felejtse el mindenki az iskolákat, felejtse el az irányzatokat, és egy szikár cselekvési programot próbáljunk megfogalmazni, hogy mik a teendők, és ezekre, a különböző kérdésekre adjunk válaszokat, és próbáljunk ebből elindulni. Utána vitassuk meg és határozzuk meg azt, hogy mit bírunk ki, és amit Surján Laci mondott, hogy mire, milyen területre mit tudunk fordítani. Tudunk-e, vállaljuk-e, ez a politikai kérdés. Vállajuk-e a trianoni szerződésben meghatározott 35 ezres hadsereget, vagy vállaljuk-e az oktatásban vagy az egészségügyben a térítést? Ezek a politikai döntések. Vagy vállaljuk-e a mezőgazdaságban azt, hogy lerohad? Ezeket el kell dönteni, illetőleg ezeket lehet eldönteni. Ezek a politikai döntések, hogy milyen területeken mit tudunk tenni. A másik, amit el kell viszont dönteni, a külföldi hiteleket illetően, erre viszont vizsgálatra van szükség. Nem tudom, hogy jelen pillanatban – ezt kértem már tőled is (a kérés Surányi Györgynek szólt), kérem a minisztériumoktól is, hogy – mi az, amit nekünk kérni kellene. Itt vannak olyan nyugatnémet, most már német hitelek, a baden-württembergi és a bajorországi, amit gyakorlatilag nem tudunk használni. De nem mondjuk le, vagy nem intézzük el, miközben félmilliárd márkát meghaladó az összegük. Nem tudom, hogy a finn kölcsön az hasznosítható-e, amit aláírtunk,? nem tudom. tehát itt vannak ezek az alapvető kérdések, hogy összegezzük azt, hogy milyen külföldi támogatást kaptunk, milyen hiteleket, mire lenne még szükség, hol van az a válságterület, amire kell kérnünk. Takarmányt talán sikerül az Egyesült Államokból, talán sikerül a Közös Piactól kapni. Ezek azok a problémák, amik felmerülnek, de fel kell deríteni, hogy milyen egyéb hitelek vannak, és mit akarunk. Mit akarunk az oroszokkal, oda menjünk el? Azt kell mondani, hogy ez és ez kell az oroszoktól, próbáljunk velük tárgyalni, és ezt próbáljuk elérni külön, függetlenül most a kivonulástól. Próbáljuk meg. Erre kérem a javaslatokat. Azt javaslom, hogy a Gazdasági Kabinet próbáljon indulatok nélkül erről tárgyalni. Ez a mostani vita nagyon fontos volt, mert nem szabad, hogy a Kormány elszokjon a gazdaságpolitikai kérdésektől, mert különben illúziókban él. Én nagyon hasznosnak tartom, ami történt. Most ez lezajlott, mindenki kiadhatta magából, ami már gyűlt benne. De próbáljuk összegezni azt, hogy mit csináljunk. Na most azt kérem a Magyar Nemzeti Bankkal és az egész bankrendszerrel kapcsolatban, hogy a pénzügyi kormányzat és a Nemzeti Bank tegyen javaslatot, hogy mit csináljunk a bankrendszerrel? A magyar bankrendszer alkalmatlannak tűnik arra ebben a formában, hogy a külföldről bejövő hitelekkel gazdaságélénkítő funkciót betöltsön, hogy a gazdaságélénkítést megindítsa. Hiába kapunk esetleg újabb és újabb hiteleket, ha az utána valamilyen okból nem megy be a termelésbe. Hát valami hibának itt lennie kell. Tudunk-e akkor a bankokkal olyan új bankokat alapíttatni, vagy külföldi bankokra próbáljunk hatni, hogy nyissanak itt fiókokat stb. Ezt mind meg lehet csinálni. A Gazdasági Kabinet nem tudom, mikor ül össze? Én azt kérem, hogy valamilyen szinten ezeknek a kidolgozását meg kell tenni. Végül pedig, ha mi egy gazdaságpolitikai koncepciót ebben a mozgástérben a nyers realitások leírása után kialakítunk, akkor mégis kell, hogy legyen akkor a három évnek megfelelően évekre lebontva egy cselekvési program, benne az egyes szakaszok. Én most nem érzem benne eléggé kidomborodva, hogy ténylegesen mik azok az elképzelhető szakaszok. Továbbá kell egy olyan jövőkép, ha mégis kiadjuk, hogy kibontakozzék belőle, kifejezésre juttassuk, hogy ezt vállaljuk, és ez akár a külföld, akár a hazai közönség előtt képviselhető legyen. Szóval az alagútban legyen egy világító fény az alagút végén. Szóval ebből derüljön ki egy olyan, hogy mégis mi az, amire törekszünk. A magyar társadalom remélhetőleg elviseli. Tudjuk, hogy milyen szélsőséges, és érzelmileg hogy tud alakulni a magyar nép. Erre felhívom a figyelmet, hogy milyen hirtelen változnak politikailag az emberek. Itt nincs olyan, hogy kötődnek irányzatokhoz nagy tömegek. Mindig is így volt. Itt pillanatok alatt tudnak egyes egész nagy csoportok lelkileg átalakulni. Nekünk ezt is figyelembe kell venni, hogy mire számíthatunk, ha kibírja az ország. De azt mindenképp el kell döntenünk, hogy mit akarunk ebben a négy, vagy három és fél évben. Nem tudom, hogy tudja-e a Gazdasági Kabinet ezt vállalni? Elképzelhető-e? tessék?

(Közbeszólás: Igen.)

Antall József: Én azt kérem, hogy azt is vitassa akkor meg a Gazdasági Kabinet – az is egy megfogható dolog –, hogy mi az, ami a pénzügyi, gazdasági minisztériumban a többi gazdasági tárca megítélése szerint és a pénzügy saját maga megítélése szerint is, amin változtatni javasolt, vagy a változtatást el tudja képzelni. Itt volt már sok szó sokszor, hogy a Költségvetési Hivatal önállósítása annak érdekében, hogy a költségvetésnek legyen egy külön hivatala a minisztériumban, amelyik az egész gazdasági stratégiát egyedül befolyásolja, mert ez az állandó érzés, hogy egy fiskális szemlélet uralja az egész minisztériumot, ezért tehát az a gazdasági stratégiai funkció is nagy hangsúlyt kapjon. Még egyszer felvetem, arra is kérek javaslatot, hogy van-e olyan lehetőség, vagy elgondolás, ami célszerűvé tenné, hogy valamilyen gazdasági kutató- és információs intézet álljon a kormányzat alatt valamennyi tárca rendelkezésére. Ezeket kérem egymással a Gazdasági Kabinetben egyeztetni, mert ott el kell tudni jutni lehetőleg a megoldáshoz, mert a Kormány nem tudhat jó döntést hozni egy ilyen vita keretében. Nem tudhat ez a Kormány döntést hozni, gazdasági szavazógéppé nem alakulhat a Kormány, mert találomra fog állást foglalni az Andrásfalvy Berci és a Für Lajos. valahogy mégis a gazdasági tárcák képviselőinek meg kell tudni egymással egyezni, egy koncepcióig eljutni. Nem lehet azt, hogy csak szembeállítjuk a koncepciókat, és nem törekszünk arra, hogy egymással mégis homogenizált anyagot kapjunk. Nem tudok koncepciókat szavazásra feltenni. Azt fel lehet tenni, hogy a Fordnak adunk hitelt, vagy nem adunk, azt lehet szavaztatni, de ezt nem lehet. Ennyit szerettem volna erről elmondani. Úgy gondolom, hogy ezt az anyagot, ami elkészült, ezt alapul véve nagyon sürgősen meg kell csinálni egy új anyagot, és a Gazdasági Kabinet és a teljes gazdasági apparátus álljon rá, kérjék be az anyagokat hozzá. Nem hiszem, hogy a Pénzügyminisztérium ne bocsátana rendelkezésre minden anyagot, vagy meg kellene határozni az anyagok típusát. Ez lehetetlen, nem lehet ez információs probléma. Az pedig, hogy utána mit választunk, nyilvánvaló, hogy a politikai értelemben olyat nem lehet választani, amit nem bír ki az ország, vagy akkor el kell dönteni, hogy mi azt mondjuk, hogy kérem, ez és ez van, és mi jön utánuk. Nem akarok utalni most visszamenőleg, Soros Györgynek voltak olyan gazdasági ötletei és javaslatai, már tavaly ősszel elmondta, hogy először az országot tulajdonképpen milyen csődszerű állapotba kell hozni, mint Lengyelországot, tehát olyan állapotba kell hozni, vagyis csődbe vinni, és abból lehet kiemelni. Ezt 30 ember előtt mondta el. Azt mondtam, hogy ez lehet zseniális, de erre magyar politikus nem vállalkozik, hogy ezt végrehajtsa önakaratából.

(Surányi György megjegyzi, hogy Soros nagyon sokat ártott ezzel, többek között azáltal, hogy ennek köszönhetően ma nem tudunk kimenni a piacra, mert Soros ezeket a javaslatait az egész világon körbemondta.)

Antall József: Soros hihetetlen sokat ártott.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. II. kötet 98-106. oldalán megjelent szövege)