1993. év

(Józsa Fábián, a belügyi tárca politikai államtitkára tájékoztatja a Kormányt arról, hogy az MDF-frakció olyan módosítást akar elfogadtatni, hogy a Magyarországról Németországba kitelepített németek (svábok) egy rendkívül kedvezményes egyoldalú nyilatkozattal visszaszerezhessék a magyar állampolgárságot.)

A német állampolgársági törvény nem ismeri tudtommal a kettős állampolgárságot.

(Többen hozzászólnak, köztük Boross Péter belügyminiszter is, aki elmondja, hogy ha önként ment is el, akkor is igényt formálhat arra, hogy ő is visszakapja a magyar állampolgárságot.)

Még azt hozzá kell tenni, hogy a magyar állam területéről Hitler külön utasítására tízezrével mentek ki. Tehát Baden-Württembergben például azok a német telepesek, akik ott élnek, Karlsruhe térségében, azok mind ’44-ben mentek el. Aki abban az életkorban van, az emlékszik arra, hogy 1944 októberében már a bácskai svábok magyar felségterületről tömegével jöttek át a dunaföldvári hídon, és végig, Zala–Veszprém megyén keresztül mentek ki. Tehát a németek kimenetele az két, vagy, ha úgy tetszik, három részletben történt. Egyrészt Hitler utasítására egyszerűen evakuálták őket. Ez volt az első csoport. A második csoport, akik külön menekültek. Ezek azok, akiket te mondasz, akik egyéni döntés alapján mentek, és a harmadik csoportnak pedig a potsdami szerződést követően, illetve a fegyverszünet után, tehát gyakorlatilag ’45 nyarától került sor a kitelepítésére, egyrészt a három nyugati zónába körülbelül 140 000 és 60 000 az NDK területére.

(Nagy Ferenc József tárca nélküli miniszter szerint ez a ’46-os kitelepítés sem volt egyértelmű, mert például náluk sem hajtották végre a sváb családok kitelepítését.)

Még egynek utána kell nézni, tulajdonképpen ez a kérdés vetődik fel praktikus szempontból. Az egyik, hogy a jelenlegi német törvények szerint az NSZK állampolgára nem lehet kettős állampolgár. Sőt, aki az NSZK-ban állampolgárságot vesz fel, annak még igazolnia kell, hogy a négy nagyszülőből stb. tehát egy nagyon bonyolult eljárással történik ennek az igazolása. Tehát második állampolgárságot tulajdonképpen nem tesz lehetővé a jelenlegi német alkotmány, nem úgy, mint a francia, vagy egyéb. Tehát német állampolgár nyíltan nem tarthatja meg a kettős állampolgárságát, mert amikor a német állampolgárságot fölveszi, akkor erről is nyilatkoznia kell a jelenleg még hatályban lévő szabályok szerint. Hogy ez változik-e, azt nem tudom. Kérem, hogy ennek is nézzenek utána.

(Boross Péter belügyminiszter szerint tízezrek élnek úgy, hogy német állampolgárok, és közben fölvették, visszavették a magyart, tehát nem legálisan állampolgárok.)

Na de azért mondom, hogy magyar szempontból az illető állampolgárnak tekinthető, de Németországban ezt nem tudja igazolni, és nem is igazolhatja. A másik dolog, hogy a gyakorlatban ez két dologgal jár. Az egyik a tulajdonszerzés megnövekedése, tehát a tulajdonszerzés lehetősége szempontjából elvileg hazatelepülhetnek nyugdíjasként, mert itt jobban jön ki a nyugdíjából.

(Boross Péter szerint, ha hazatelepül, nincs probléma.)

Hát azért mondom, hogy az egy másik lehetőség, ezért marad a választási lehetőség, a kisebbségi lista. Úgyhogy ezeket kérem felmérni mindehhez. A hirtelen, emocionális pártjaink biztos nem gondolják végig a dolgokat, miközben elvileg az lenne célszerű és az alap, hogy mindezeket előzetesen meg kellene nézni. De főleg, mondom, a német jog szempontjából van ennek jelentősége, mert az a döntő, hogy lehet-e, vagy nem.

Napirenden kívül az oktatással, szakképzéssel és művelődéssel kapcsolatos törvénycsomag parlamenti vitájával kapcsolatban.

Megkérdezem Biszterszky államtitkár urat, hogy a közoktatásügyi törvénnyel kapcsolatban, tehát ellenzék részéről szorgalmazott visszavonás- és egyéb ügyben volt-e valami minisztériumon belüli tárgyalás vagy pártokkal valamilyen egyeztetés. Hogy állunk ebben a kérdésben?

(Biszterszky Elemér, a művelődési tárca közigazgatási államtitkára rövid tájékoztatást ad arról, hogy az Országgyűlés Külügyi Bizottsága meglepetésre egyhangúlag támogatta a törvényjavaslatot, illetőleg megkeresés volt az ellenzéki pártok részéről bizonyos hatpárti konszenzus megteremtésére, de ettől indokkal és joggal elzárkózott a tárca. Amenynyire pozitív volt ez a csomagszemlélet, hogy vigyük be mind a négy törvényt együtt, annyira veszélyesnek tartja, hogy a közoktatási törvénnyel kezdődött a törvénycsomag tárgyalása, mert ez rányomja a bélyegét a másik háromra. Mivel szoros összefüggés áll fenn közöttük, ezért veszélyét látja az egész törvénycsomag parlamenti elfogadtatásának a nyári szünet előtti időszakban.)

Mindenképpen kellene a kormánykoalíció pártjait e tekintetben azért erősíteni, hogy lehetőleg minél gyorsabban lépjenek. Mert, ha az ellenzék nem nyújt be módosító javaslatokat, ezzel egyértelműen juttatják kifejezésre azt, hogy a levétele mellett vannak, és hogy nem tartják alkalmasnak. Ezért, ha lehet, ezt végig kell gyorsan vinni. Azt hiszem, hogy az akadémiai törvénynél és a felősoktatási törvénynél ezt kevésbé tudják megtenni. egyrészt azért, mert a másik oldal legalább annyira érdekelt mind a kettőben. Ténylegesen, hogy Mádl miniszter urat idézzem, „szociológiai értelemben is érdekeltek” a másik kettőben. Tehát emiatt gondolom, hogy azt támogatnák, másrészt tettek is ilyen kijelentést, hogy azok kiérlelt törvények, szemben ezzel. Egyszerűen nem tudom. A szakoktatásinál milyen megnyilatkozásaik voltak?

(Biszterszky Elemér szerint a szakoktatási törvény? a közoktatási törvény? esernyője alatt simán át fog menni. Boross Péter belügyminiszter megkérdezi, hogy miért ragaszkodik ahhoz a Kormány, hogy az oktatási törvény már december 1-jével hatályba lépjen?)

Hát azért, mert tanít. Itt világos, hogy nem az a problémája az ellenzéknek, hogy rossz a törvény, mert hát sok rossz törvényt hoztak már Magyarországon, amit később így vagy úgy korrigálnak. Itt arra megy ki a dolog, hogy a közoktatás ügyében a legszélesebb körben, több százezres pedagógustársadalmat stb.-t lehet mozgósítani valamilyen irányba. Tehát nem szeretnék, hogy ezen a téren a Kormány egy kész programra tudjon hivatkozni a választásokon, és a kormánykoalíció be tudja mutatni mindazt, amit egységesen a művelődési blokkban, a képzési blokkban, a tudománypolitikában keresztülvitt négy év alatt. Napnál világosabb, hogy azt javasolják, hogy ha keresztül is megy, akkor is csak jövő szeptemberben lépjen hatályba, aminek révén egy tanévvel csúszna az alkalmazása. Ezt jelzi magába véve az is, hogy arra is hajlandók lennének, hogy elfogadjuk, de csak jövő szeptemberben lépjen hatályba. Márpedig irreális, hogy a választások után azzal kezdené egy őáltaluk vezényelt kormány, hogy rögtön ezt a törvényt módosítaná, vagy helyette másikat hozna. Teljesen világos az ellenzék stratégiája. Nem akarják, hogy ezen a téren sikere legyen a kormánykoalíciónak ezzel az egységes művelődési blokkal. Éppen ezért kell megpróbálni ezt keresztülpofozni.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. I. kötet 909-912. oldalán megjelent szövege)