1993. év

(Bár az erre vonatkozó előterjesztés vita nélküli elfogadásra javasolt, a miniszterelnök elmondja az előterjesztéssel kapcsolatos véleményét.)

Akkor a 8. pont az, amit szintén vita nélkül fogadunk el. Itt csak arra hívom fel a Kormány figyelmét, hogy itt egyetemet csak az Országgyűlés alapíthat, a Minisztertanács pedig kart hozhat létre. Itt tehát arról van szó, hogy a Pázmány Péter eddigi Hittudományi Akadémia, amelyiknek egyetemi státusza volt, kiegészül egy tanárképzést és bizonyos kutatásokat szolgáló karral. Itt a két variációból tehát az a vélemény alakul ki, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetemnek Hittudományi Kara és Bölcsészettudományi Kara legyen. A Kormány jogai korlátozottak abban, hogy itt az egész koncepcióval ellentétes álláspontját adott esetben képviselje. Nincs módunk mást tenni, mint ezt elfogadni. Én a legkevésbé sem értek egyet vele, és nem ért egyet ezzel a megoldással az egyház számos tagja sem, a bíborostól kezdve a hittudományi kar dékánjáig. De miután olyan törvény van hatályban a lelkiismereti és vallásszabadságra, amelyik lehetővé teszi, hogy ez így létrejöjjön, ezért ezt nem lehet megakadályozni. Az akadémiai státusza, az egyetemi státusza biztosítja az Akadémiának az egyetemi rangját. Ennek következtében e karoknak az ilyetén való megjelenítését megakadályozni nem tudjuk, és ha megakadályozni nem tudjuk, akkor tudomásul vesszük. Ez a helyzet, ezt a vitát egyszer lefolytattuk már e körben is. Tehát csak azért állítottam meg az ülést, hogy azért ez egy nagy horderejű kérdés, ami felveti azt a kérdést, hogy nem kellene-e foglalkozni majd azzal, hogy az előző kormány alatt létrehozott és bizonyos neofita túlzásokkal megalkotott, neofita, neomarxista túlzásokkal megalkotott törvény alapján hova fogunk jutni, és kik fognak e precedensre hivatkozni. Azt meg fogjuk akadályozni nyilván, amit tudunk, de ez egy precedens lehet. Ugye két álláspont van, de mi azt, és még nagyon sokan azt az álláspontot valljuk, és az egyházakkal folytatott megbeszélésen, nunciustól kezdve a püspökökkel, mindenkivel ez lezajlott, magam is külön találkoztam vele. A magyar részről ugye az volt az álláspontunk, hogy a működő tudományegyetemeknél a karok helyreállítása történjen meg. Tehát a Hittudományi Kar visszament volna a budapesti tudományegyetemhez, adott esetben a debreceni református teológiának is ebbe az irányba mutattunk volna utat, hogy vissza oda, ahonnan kivált, a Kossuth Lajos Tudományegyetemre.? Az evangélikusok eljöttek azóta Sopronból, és ők bele is mennének, és szívesen vennék, ha csatlakozhatnának állami egyetemhez, és lehet, hogy ez egyszer be is fog következni. Majd akkor fog a katolikus egyház gondolkodni, hogy evangélikus kara van az egykori Pázmány Egyetemnek. Előállhat az a sajátos helyzet, ami nem egy tragédia, de elképzelhető lett volna, mint számos nyugati egyetemen, hogy a budapesti egyetemen, itt adva van a katolikus, református és evangélikus teológiai képzés. Lehet, hogy mind a hármat be lehetett volna vonni. A mi álláspontunk az volt, hogy ez lehetőséget adott volna az egyetemek részére kereszthallgatásoknak és egyebeknek, hogy eszmei, ideológiai szempontból, egyházjogtól az egyháztörténetig, szociológiáig és számos ilyen típusú tárgynál ellensúlyt képezett volna a marxista tanszékekből kirajzott politológiai, szociológiai és egyéb tanszékekkel szemben. Tehát mi a konfrontációra kértük fel az egyházakat ebben a tekintetben, és az aktivitásra, és nem erre. Akik támogattak bennünket az egyház részéről, ezt elfogadták és egyetértettek vele. A másik része, az részben az egyház részére különállást vélt ezzel, stabil műhelyt. A másik része pedig, hogy a Vatikán ezt nyugat-európai modell alapján nézi, mivel a nyugat-európai civil egyetemeken lévő teológiai karok eltávolodtak az egyházaktól, és olyan teológiai műhelyeknek adtak helyet, amelyekkel a Vatikán nem ért egyet. Vatikán emiatt ellenzi, hogy állami egyetemekre kerüljön, ezt a nuncius fejtette ki, és természetesen hát ez is kapott támogatást. Én ezt változatlanul hibás elgondolásnak tartom. A harmadik szempont, hogy bizonyos civil tudományos kutatók és tudományegyetemi emberek azt a posztmarxista nyomást, ami ma érvényesül az egyetemek jó részén, ezzel vélte kikerülhetőnek, hogy elhagyja azokat a helyeket, és egy ilyen típusú egyetemen teremtenek új műhelyeket. Ez a helyzet, hogy mindenki pontosan értse, mert azért ez olyan súlyú kérdés, hogy nem akartam, hogy ez csak egy vita nélküli szavazással végigmenjen, de vitát azért ne nyissunk.

(Pungor Ernő tárca nélküli miniszter megjegyzi, hogy nem posztmarxista, hanem marxista nyomás van ott most még mindenhol.)

De ez csak megerősíti az álláspontot. Én elmondtam ezt az egyházaknak, hogy ez a legkönnyebb. Kérem, mindig a legkönnyebb a konfrontációt elkerülni, és visszavonulni, és újat csinálni. de a jogi helyzet ez. Tehát akkor ennek alapján kérem, hogy akkor ezt is az elfogadottak közé vehessük.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. I. kötet 900-902. oldalán megjelent szövege)