1992. év

(Az előterjesztés kormányülésen történő vitáján az Országgyűlés elnöke és a három koalíciós párt frakcióvezetője is meghívottként részt vesz. Wolfart János, a Nemzetiségi és Etnikai Hivatal vezetője ismerteti, hogy a legutolsó egy hónapos egyeztetésnek – beleértve a Kisebbségi Kerekasztallal és a határon túli magyar szervezetekkel történő egyeztetéseket is – mi lett az eredménye, melyek közül kiemeli, hogy a javaslatból kerüljön törlésre a nemzetiségeket felsoroló taxáció,? és fogalomként kerüljön meghatározásra az, hogy mit értünk nemzetiségi, illetve etnikai kisebbség alatt. Megjegyzi, hogy a nemzetiségi és etnikai kisebbség megkülönböztetést sokan kifogásolják. Boross Péter belügyminiszter ez utóbbira reagálva elmondja, hogy az Alkotmány nemzetiségi és etnikai kisebbségről szól, ezért nem lehet alkotmányellenesnek minősíteni azt a felfogást, amelyik ezt nem szinonim kategóriának tekinti, amivel a Kormány és a meghívott vendégek változatlanul egyetértenek.)

Tehát akkor leszögezhetjük azt, hogy akkor ebben nincs vita, legalábbis a szövegben magában. További hatpárti egyeztetésnek ebben az esetben nem látjuk értelmét, nem tartjuk indokoltnak ezért azt külön ismét összehívni. A Kisebbségi Kerekasztal elé még egyszer letesszük azt a javaslatot, amit most elfogadunk. Nem hiszem, hogy a Kisebbségi Kerekasztal együttesen olyan végleges álláspontot foglalna el, amiben azt mondja, hogy ez, így ahogy van, kész, és ettől el vannak ragadtatva. Ebben ne is reménykedjünk, mert ezt a lehetőséget nem fogják kihagyni, hogy még egyszer a parlamentben valamilyen plusz lehetőséget vívjanak ki. Úgyhogy ezt tehát ne is reméljük, hogy a Kisebbségi Kerekasztal el fogja fogadni úgy, hogy minden kész, és tovább nem vitatkozik. A többi párt esetében ennél még inkább
kevésbé érdemes ebben reménykedni, mert ott se hagynák ki ezt a lehetőséget, magyarul, hogy a parlament előtt még egyszer ki-ki el ne játssza ezt a szerepet. Tehát addig mehetünk el, hogy legjobb meggyőződésünk szerint, a realitásoknak megfelelően egy bizonyos állapotba hozzuk a törvényjavaslat-tervezetet, amit még egyszer a Kisebbségi Kerékasztallal is megvitatunk, és utána meggyőződésünk szerint letesszük a parlament asztalára. Utána úgyis ott fog eldőlni ennek a sorsa. Nem kizárva esetleg egy-egy A- és B-variációt. Nem tudom, hogy e pillanatban, ha ezeket eddig figyelembe vettük, tehát azt, hogy ezt a törvényjavaslat-tervezetet még egyszer az elhangzottak alapján átszövegezik, akkor fogalmazzunk-e meg variációt?

(Kajdi József, a MEH közigazgatási államtitkára még egy problémát vet fel. Ha a törvény tervezetébe az kerül be, hogy feltétele annak, hogy a törvény értelmében nemzeti és etnikai kisebbség legyen valaki, ha saját nyelve és kultúrája is van, akkor a belügyminiszter által említett körülbelül 800 ezer cigányságnak jó részét, akár több százezer magyar anyanyelvű cigányt kizárjuk e törvény hatálya alól, ugyanis a cigányság jó része egyáltalán nem beszél cigányul, anyanyelve magyar.)

De én még egyszer javaslom, hogy olvassuk el a (2) bekezdést. Ha ebből a szempontból nézzük, akkor, ha azt mondjuk, hogy a többi része marad, tehát a nemzeti és etnikait hagyjuk megkülönböztetve. Tehát a szöveg a következő: „Minden olyan, a Magyar Köztársaság területén legalább egy évszázada honos népcsoport…” – eddig mindenki elfogadta, a Kisebbségi Kerekasztal is. tehát „…legalább egy évszázada honos népcsoport, amely az állam lakossága körében számszerű kisebbségben van, tagjai magyar állampolgárok, és a lakosság többi részétől…”. Nézetem szerint – most mondom – a „saját”-ot is el lehetne hagyni, tehát „…állampolgárok és a lakosság többi részétől nyelve, kultúrája, hagyományai különbözteti meg”. Mi ebben a rossz? Mi itt egy felsorolást teszünk. Itt a különböztetésen van ugye a hangsúly a mondatban. Tehát mi különbözteti meg? Hát megkülönbözteti a lakosság többi részétől a nyelve, a kultúrája és a hagyományai.

(Müller György, a MEH helyettes államtitkára támogatja Kajdi felvetését, hozzátéve még azt is, hogy ez a megfogalmazás gyakorlatilag nem fogja elismerni az etnikai kisebbség fogalmát.)

Na, de akkor viszont más kritériumok kellenek. Hát kérem szépen, ha nyelve, kultúrája és hagyományai alapján kisebbséget lehet teremteni, akkor nincs megállás. A hagyomány is egy gumiszó egy olyan országban, ahol állandóan tervezik futurológiailag a hagyományteremtést. Újságban olvashatják, hogy hagyományteremtő ünnepségre került sor Szadán. Hát akkor mi a hagyomány? Tehát, ha egy jogi kategóriaként elfogadunk egy ilyen szót, hogy hagyomány, ez azt jelenti, hogy itt ismertetünk, felsorolunk valamit. Én azt vállalhatónak tartanám, hogy felsorolásban megkülönbözteti nyelve, kultúrája, hagyományai. Tekintettel arra, hogy a vendégeket meghívtuk, kivételesen illendőségi alapon fogok állást foglalni. Miután meghívtuk a három frakcióvezetőt és a parlament elnökét, indokoltnak tartanám, hogy most indítsuk el „és”-sel, amit a jelenlétükben jóváhagytunk. Utána, a Kisebbségi Kerekasztal közegében történő megfürösztés után visszatérve e törvényjavaslatra, akkor még mindig módosíthatjuk, és tartsuk a „vesszőt”, amennyiben az eladható. Ezt akkor tartsuk második lehetőségnek, és a Kisebbségi Kerekasztalnál ezzel a magyarázattal, hogy itt csak kvázi példálózva jelezzük, hogy mi egy nemzetiség. Sztálin utoljára a nemzetiség fogalmát négy ismérvben határozta meg. Ha akar valaki, akkor térjen vissza oda, hogy mi a nemzetiség. Ebből kiindulva azt hiszem, hogy ezt ne vitassuk. Induljunk így el. ha önmagunkkal vitatkozunk, akkor vég nélkül lehetne rajta vitatkozni. Mert, ha nem magyarok vagyunk, hanem délszlávok, akkor a bosnyákok, szerbek és horvátok esetében a legnagyobb problémával küzdenénk. Tehát itt ez a probléma, hogy ezt a kérdést most az Európai Közösség szempontjából vizsgáljuk, tehát vég nélkül lehet ezen vitatkozni.

Ismét a rádióról és a televízióról szóló törvényjavaslattal kapcsolatban.

(A vita során felmerül, hogy bár a külföldről történő adásokra és médiaszolgáltatókra értelem szerint a törvény majd nem terjed ki, indokolt lenne állást foglalnia a Kormánynak az ilyen médiaszolgáltatók – például Szabad Európa,? BBC – magyar nyelvű adásaival kapcsolatban.)

Itt tulajdonképpen a kérdés valóban úgy vetődik fel, hogy egy ország, ahol nincs szabadság, vagy nem érte el azt a fejlettségi fokot, hogy saját maga produkáljon egy olyat, hogy külföldre adásokat adjon az anyanyelvén, ott szükség van egy ilyen lehetőségre. De az is lehetséges, hogy egy nagyon szerény magatartás alapján azt mondjuk, hogy Magyarország nyelvi elszigeteltsége következében nagyra értékeli azt a tényt, hogy egyes külföldi rádióadók magyar nyelvi adást sugároznak. Tehát elég fontosnak tartanak bennünket ahhoz, hogy magyar nyelven is sugároznak. Zulukaffereknek? nem sugároznak, vagy nem tudom én, kiknek. Ennek érdekében, hogy elérjük azt, hogy fenntartsák a magyar nyelvű adásokat, ezért teszünk gesztusokat. Ez egy megközelítési lehetőség lehet. Ha ezt a megközelítési módot akarom, hogy azért fenntart egy nagy rádióadót, akkor azért felmerül a következő kérdés, hogy ezt leköthetjük-e úgy, hogy folyamatosan csak a BBC, vagy folyamatosan csak a Szabad Európa, vagy pedig azt mondjuk, hogy azok a nagy rádióadók, amelyek például német, vagy francia, most nem sorolom fel a nagy kulcsadókat, a Vatikáni Rádió, vagy mit tudom én, milyen adások, azokból kvázi vendégműsorokat iktatunk be az itthoni magyar adásba. Ez is egy koncepció lehet.

(Kupa Mihály pénzügyminiszter megjegyzi, hogy ilyen már van az Amerika Hangjának, amelyiknek már van egy 1 órás adása.)

Akkor efelől kellene a szabályozást megközelíteni. Ez legyen akkor mindig a konkrét tárgyalás alapja. Ez lehet Amerikai Hangja,? vagy BBC, vagy Deutsche Welle,? vagy mit tudom én. Ezt úgy kell felfognunk, hogy mi ezzel támogatjuk a magyar nyelvi adások fenntartását nagy külföldi rádióadóknál, hogy még elősegítjük kvázi a lehetőséget, ezt lehet kimondani. Egyébként én sem hiszem, hogy most a BBC lényegesen jobb lenne ilyen szempontból, mint egy másik.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. I. kötet 744-747. oldalán megjelent szövege)