1992. év

(Kelemen András a népjóléti tárca politikai államtitkára ismerteti, hogy a törvényjavaslat – aminek elkészítését az Országgyűlés és a Kormány is elrendelte – az 1944. március 19-e és 1963. december 31-e közötti időszakban a részletesen felsorolt politikai okokból megrokkantakra terjed ki, másrészt az életüket vesztettek hozzátartozóira, a kapott gondozási díjat pedig adómentessé tenné. Kupa Mihály pénzügyminiszter szerint a nemzeti gondozási díjat az állami költségvetési törvény keretében kell évente megállapítani, de miután a jogosultak száma nem ismert, és korábban sem volt ismert, ezért, ha a Kormány elfogadja, akkor a költségvetés általános tartaléka csökken tovább.)

Kérdésem az, hogy miután ez fél éve húzódik, a költségvetésbe miért nem került ez bevételre? A tárca javaslatában szerepelt-e erre egy tétel, és a Pénzügyminisztérium ezt egyszerűen nem vette figyelembe, és most forráshiány mellett vitatkozunk február végén erről a kérdésről? Az előterjesztő ezt a költségvetésben kilátásba helyezte?

(Kupa Mihály elmondja, hogy 6 milliárd forint van betervezve általánosságban a kárpótlásra, de ennek nem volt semmilyen megoszlása, vagyis, ha jönnek a törvények, akkor is csak ennyi pénz van. Ezt követően még többen hozzászólnak.)

Bocsánat, hogy közbeszólók. Ez tisztázandó. A törvényjavaslat 1. § (1) bekezdés a) pontja eleve meghatározza, hogy csak 1944. március 19-étől, tehát az idegen hatalom…, vagyis itt nem jöhet számításba a spanyol polgárháború, sőt Marx Károly tőkéjének Jókaiba kötött olvasása egy belvárosi lakásban sem tartozik az ellenállási mozgalom körébe. Azért ezeket kérem figyelembe venni. A magyar állam szuverenitásának elvesztésétől kezdődik az időhatály. A második kérdés, ami idetartozik, és amit nem látok tisztázottnak, az a következő elvi kérdés: az 1944. december 21., tehát az ideiglenes nemzeti kormány után megalakult, majd a Dálnoki Miklós Béla kormánya alatt? felállított hadsereg kérdése. Ebbe a hadseregbe a hadifogolytáborokból lehetett jelentkezni, illetve innen soroztak embereket. Tehát eldöntendő, hogy ezt a 6. hadosztályt, amelyik kiment a frontra két napra Ausztriáig, ezt minek tekintjük? Nem tudom el van-e döntve? Itt ezrekről van szó, akik akkor sorkatonaként szerepeltek. Tehát mint kategóriát kérdezem. Most csak ezt vetem fel. Kérem, majd erre akkor válaszolni, hogy mi tartozik a nemzeti ellenállási fogalomkörbe, mert itt különben partalanná válhatnak az újabb igények. Itt azokról van szó tehát, akik besorozásra kerültek. A másik dolog, a 3. §-nál merül fel. A tervezet szerint szerepelnek a kizárások, miszerint nem jogosult nemzeti gondozási díjra stb., az államvédelmi szerveknek hivatásos állományú tagja. Nem az ÁVH-t fogom védeni, félreértés ne essék! tehát nem jogosult, aki karhatalmista volt, az ’56-os forradalom és szabadságharc leverésében való részvétel miatti kitüntetésben részesült. Kérdezem, ha történetesen kapott 1946-ban egy ellenállási elismerést, és utána nem az ÁVH-nál, hanem a pártközpont politikai bizottságában döntött arról, hogy mi történjék az ’50-es években adott esetben, kitelepítés és egyéb, az akkor például nem kizáró ok? Tehát az, aki a politikai döntést hozza, az kevésbé kizáró ok, mint történetesen az, hogy lóápoló volt az ÁVH egyik őrsénél?

(Bogdán Tibor igazságügyi közigazgatási álamtitkár szerint, aki katona volt, az ki van zárva, mert hadigondozottként kezelendő.)

És ha az ’50-es években részt vett történetesen politikai döntések meghozatalában?

(Surján László népjóléti miniszter szerint a 67%-ban megrokkant embereket nem nagyon vonták be a politikai döntések meghozatalába. Tehát csak azok részesülhetnek nemzeti gondozási díjban, akik komolyan megrokkantak, és akkor ezek rokkantként élték az életüket. Felvetődik, hogy az ÁVH hivatásos állományát sem kellene egységesen kezelni, mert lehet közöttük olyan, aki nem tett semmi elítélendőt.)

Antall József: Véleményem az, hogy határozzuk meg a kört, ami az ÁVH hivatásos állománya, még akkor is, ha utána természetesen lehet, hogy az illető igazolja, hogy nem csinált semmi olyat. Akkor jön a mérlegelés lehetősége.

(Balsai István igazságügy-miniszter javasolja, hogy generális klauzulaként az kerüljön a tervezetbe, hogy aki az emberi jogok érvényesülése ellen cselekedett.)

Ezt a formulát használjuk, ez jó. Akkor ez egy vitatható dolog is, de utána lehet mérlegelni. Itt hagyjuk meg a mérlegelési jogot, mert különben elég egy sajtó vagy politikai véleményhez két esetet találni, és az egész törvényt és bennünket is kompromittálni lehet.

A rádióról és a televízióról szóló törvényjavaslattal? kapcsolatban.

(A törvény tervezete kivételesen nem a hagyományos jogszabály-előkészítés útján, hanem erre a célra létrehozott kulturális albizottság hatpárti egyeztetésén formálódott, amihez az Igazságügyi Minisztérium szakértői segítséget adott.)

Mielőtt átadnám Kulin Ferenc elnök úrnak a szót, szeretném még arra felhívni a figyelmet, hogy most részletes vitát ne nyissunk erről, mert ez első olvasat, ami azt jelenti, hogy még folynak a tárgyalások, ezért csak bizonyos alapvető elveket mondjunk ki. Akár a kinevezési jogkörrel, vagy egyébbel, ami itt iránymutató, illetve Kulin elnök úrtól kérünk kérdéseket esetleg, hogy az ő további tárgyalásához mire van szüksége. Tehát mindenképpen ez egy első olvasat, ami után legalább 2-3 hét olyan időszak következik, ameddig a további tárgyalások folynak erről, és csak azután fog a Kormány ezzel újra foglalkozni, és akkor dolgozzuk fel. Tehát a mai napon részletes vitába ne bocsátkozzunk erről – a miniszterek nem is ismerik nyilván annyira az anyagot –, ezért azt kérem, hogy csak olyan sarokpontokat tárgyaljunk, ahol most állásfoglalásra van szükség. Tessék, akkor átadom Kulin elnök úrnak a szót.

(Kulin Ferenc az Országgyűlés Kulturális Bizottságának elnöke tájékoztatást ad a tervezet előkészítéséről, a közben felmerült és tisztázandó problémákról.)

Köszönöm szépen. tartva magunkat ahhoz, hogy két-három hét múlva újratárgyaljuk. Úgy gondolom, hogy most arra kellene valóban koncentrálni, amit előzetesen figyelembe kell venni. Azt például, hogy a Televízió elnökét a parlament válassza. Ezt azért tartanám abszurdnak, mert egyszerűen a magyar közjogi szemléletbe, vagy egyáltalán a magyar állam struktúrájába nem illeszthető be ez az újságírói és tömegkommunikációs szemlélet, ami abból következik, hogy az ellenzék egyrészt fontosnak tartja mint hatalmi eszközt a tömegkommunikációt, másrészt egyszerűen pszichiátriai kórkép, hogy emberek fontosabbnak minősítsék a Televízió elnökét és a Rádió elnökét. Azt, hogy egy közgyűlés egy részvénytársaságnál megvá-lassza az elnököt, azt el tudom fogadni. De azt, hogy a Rádió és a Televízió elnökét a parlamentnek kelljen úgy megválasztani, mint ahogy a köztársasági elnököt meg lehet harmadik menetben választani, vagyis abszolút többséggel, azt abszurdnak tartom. A másik – és ezt kérem továbbítani szükség esetén a bizottságnak is –, ami ezzel kapcsolatban felmerül, az a hivatal kérdése. Az be van sorolva, az egy államigazgatási szerv. Tehát nem azért kell a miniszterelnöknek kinevezni a hivatal elnökét, mert én magamnak akarom ezt fenntartani, hanem mert be van sorolva az államigazgatási szervek közé. ahogy a miniszter nevezi ki a helyettes államtitkárt az államtitkár előterjesztésére, mert ez a funkció valahova be van sorolva. Azt hiszem a hivatal elnökét helyettes államtitkári besorolásra tervezik. Tehát ez egy önálló költségvetési szerv, ez olyan, mint például a Statisztikai Hivatal, vagy az Etnikai Kisebbségi Hivatal, és annak az elnöke. Tehát egy ilyen Kormány alá tartozó szerv vezetője vagy helyettes államtitkár, vagy államtitkár. Ha helyettes államtitkári besorolású, akkor nyilvánvaló, hogy miniszterelnöki kinevezési jogkör. ha államtitkári, akkor a miniszterelnök előterjesztésére a köztársasági elnök a kinevező. Tehát egyszerűen nem lehet megbontani a rendszert. Úgyhogy én azt gondolom, hogy ezt egyszerűen ebből a szempontból kellene megközelíteni. A másik kérdésem az, amit érintett Kulin elnök úr is, ez a részvénytársaság és az alapítvány. Hát most vagy részvénytársaság valami, vagy alapítvány. Hogy működik egy alapítvány? Ezt most nem akarom részletezni! Erre kérnék szépen valamilyen indokolást, hogy vagy alapítvány, vagy közalapítvány, vagy részvénytársaság. Ezt azért kérdezem, mert Rádió és Televízió Hivatalról volt szó mint államigazgatási szervről. Az a javaslatom szemléletileg, amit mondtam már az elnöki kinevezésnél. Nincs külön Rádió és Televízió. Nem lehet olyan, ami kilóg a magyar alkotmányosság rendjéből. Ami benne van a magyar alkotmányban, az köt bennünket. hogy lehetne külön egy egészen más jogrend szerint eljárni a Rádió és Televízió kérdésében?

(Többen kritikusan szólnak hozzá a tervezethez, amivel kapcsolatban az igazságügyminiszter megjegyzi, hogy eddig másfél év ment el politikai csatározásra a parlamentben ennek a törvényjavaslatnak a tekintetében. Ebben a minisztérium tulajdonképpen csak segédszerepet játszott, írásba foglalta a dolgokat, és ez jött ki belőle.)

Sőt, továbbmegyek. Nem véletlen, hogy a Kerekasztal-tárgyalásokon is minden sarkalatos törvényt jóformán keresztül tudtunk vinni. Egy volt, a sajtó, és ezzel összefüggő kérdések, amit akkor sem lehetett. Szóval nem kell röstelkednünk emiatt. Közben szeretném jelezni, hogy délelőtt meghallgatta a Kulturális Bizottság a Kulin elnök úr elnöklete alatt az előterjesztett alelnököket, tehát dr. Csúcs lászlót a Rádióhoz és dr. Nahlik gábort a Televízióhoz. 13 igen szavazat, 7 nem és 1 tartózkodás hangzott el. Ez volt délelőtt, és közben egy levelet kaptam, ami nyílt levél. Kedvencünk, Haraszti Miklós, Bretter zoltán stb. írták – tehát gondolom, a hét ellenszavazó –, amiben közlik, hogy meghallgatták az alelnökjelölteket, „de tekintettel a hamarosan megalkotható médiatörvényre, amely szerint a javasolt alelnökök jelenleg át nem látható hatásköre is garanciálisán megállapítható lesz, azzal a tiszteletteljes kéréssel fordulunk miniszterelnök úrhoz, hogy az alelnökjelöltek kinevezésére előterjesztését a médiatörvény megszületése után szíveskedjék megtenni. Meggyőződésünk, hogy ha ez a médiatörvény megalkotása után történik, akkor haladéktalan rendezzük a rádió és televízió vezetésének személyi kérdéseit, ami elősegítheti a két nemzeti média működéséről szóló közmegegyezést.” Ebben az irányban még egy hosszú levelet írt Hankiss Elemér is, négy oldalon keresztül, amiben kéri, hogy miért ne tegyek kinevezési előterjesztést, bármilyen nagyszerűek is az alelnökjelöltek. Ez a levél közben érkezett. Ennek megfelelően most egy negyedórával ezelőtt a köztársasági elnök úrnak átküldtem az alelnökök kinevezésére vonatkozó előterjesztést, úgyhogy most már odaértek. Köszönöm elnök úrnak is, hogy ilyen gyorsan megtörtént a meghallgatás a kívánattal ellentétben. Úgyhogy most az alelnökök kinevezésére vonatkozóan ott van az előterjesztés. Most jön az Alkotmánybíróságnak a szükséges idő címzetű szövege, amivel nyilván megkísérlik húzni az időt, és különböző indokokat fognak felhozni. Én szerintem ezt minden körülmények között meg kellett tenni a két alelnökre. A mai napig szándékosan nem kértem, hogy meglátogassanak az alelnökjelöltek, hogy nyugodtan nyilatkozzanak, hogy az életben még nem találkoztunk tényleg egymással, úgyhogy nem mondhatják az elfogultságot. Ez az első, és majd meglátjuk, hogy milyen reagálás lesz. Ezt csak azért mondtam el, hogy a Kormány rögtön tájékozódva legyen erről a kérdésről. Kommüniké is kimegy erről.

(Surján László népjóléti miniszter szerint az előzményekből is látszik, hogy a médiatörvény reálisan nem fog átmenni, nemhogy a közeljövőben, de talán a parlamenti ciklus alatt sem. Szerinte meg kellene próbálni csak azokat a rendelkezéseket benyújtani, amiknek van esély az elfogadására.)

Igen, hát ezzel teljesen egyetértek, és aki közelről is, távolról is figyelte ezt a küzdelmet, amit a bizottság elnöke és a bizottság kormánypárti tagjai folytattak. Kompromisszumot is tartalmazó, idegőrlő vitákban megszületett törvényjavaslatért egyértelműen köszönetet kell mondani. Én külön köszönöm, mert egy olyan terhet vett le Kulin Ferenc a vállainkról ezekben az ügyekben, beleértve minden ilyen elnöki, alelnöki, egyéb kinevezési kérdésekben, hiszen ez az a kérdés, ahol állandóan a legnagyobb feszültség volt több irányban is, és ezt külön köszönöm. Amit még Surján miniszter úr mondott, azzal úgy értenék egyet, hogy ami nem kardinális kérdés, azt be lehet terjeszteni, de ne felejtsük el, hogy akármi történik és bármennyire is a bizottság csinálja, ez a Kormány előterjesztésében fog bekerülni, és a Kormánynak kell előterjeszteni. A Kormány viszont olyat nem terjeszthet elő, amivel alapvetően nem ért egyet. Tehát beterjesztjük azt egy bizonyos idő után, amiben a bizottság el tud jutni a megállapodásig, de azért azt a 4-5 pontot meg kell határoznunk, mint például a kinevezési jogkör vagy egyéb. Tehát azt a 4-5 pontot meg kell határoznunk, amiben viszont a Kormánynak a felelősséget vállalni kell. Tehát ez beletartozik az állam felépítésébe vagy a közjogi hierarchiába, nem lehet abból kilógó dolog, ilyet a Kormány nem vállalhat. De hát gondolom, nem is arra gondolt miniszter úr sem, hogy ott legyen ilyen kompromisszum. Na most még felmerül a kérdés, amit Kulin Feri említett, hogy mi az, ami kétharmados, illetve, ami nem lesz kétharmados. Elvileg itt merül fel az a lehetőség, hogy ha nem boldogulunk, akkor fel kell vetni a Kormánynak ezt a kérdést, hogy mit tud beterjeszteni abszolút többségi alapon elfogadható törvényjavaslatként.

(Kulin Ferenc szerint itt kéne világosan látni az erőviszonyokat, hogy valóban MSZP-szavazatokra számíthatunk-e vagy másra, vagy nem, mert ha igen, akkor nekimehetünk.)

Erre nem lehet számítani, hiszen az alelnökök kinevezéséről is ma éjjel döntöttek, mégpedig úgy, hogy nem fogják támogatni. Azért mondom, hogy teljesen érdektelen, hogy egy előzetes megbeszélésen mit mondanak. Akkor szeretném azt leszögezni, hogy a Kormánynak nem célja, hogy ne legyen médiatörvény. Tehát a Kormánynak az célja, hogy legyen médiatörvény, sőt a lehető legjobb médiatörvény legyen. Ennek érdekében a Kormány fogja beterjeszteni, és a beterjesztés mindenképpen a Kormány felelősségével fog történni. A Kulturális Bizottság velünk együttműködve átvállalta tulajdonképpen a pártközi egyeztetés kínos feladatát is, Úgyhogy ez ebben a különleges. Olyan bonyolulttá vált ez a kérdés, hogy itt szükség volt arra, hogy a Kulturális Bizottság megelőzően tárgyalja, és próbálja ezt az előegyeztetést elvégezni. De utána, amikor most ebbe a stádiumba kerül, a Kormánynak kell dönteni majd, hogy hogyan tovább. Mi úgy terjesztjük be, hogy előtte megnézzük, hogy mi az a maximum, ameddig el tudunk menni a Kulturális Bizottság által elért kompromisszumok vállalásában, és utána beterjesztjük. Gyakorlatilag kéthárom hetet kell most hagynunk. Ma első olvasatban – és ezt hangsúlyozzuk – a kormány megvitatta, megvizsgálta a Kulturális Bizottság elnökének jelenlétében, utána majd az alapelvek figyelembevételével tárgyalja másodszor, és majd csak utána fogjuk beterjeszteni. Azután a parlamentben fog folyni erről tovább a vita. Na most, ha ez ebben a ciklusban, vagy nem tudom én milyen határidőt adunk, nem megy keresztül, akkor le kell vonni a konzekvenciát, akkor jönnek a megfelelő propagandák. Na most még egyszer ez a részvénytársaság. Ezt meg kell akkor ebben a két hétben nézni, hogy mi az előnye, hátránya, hogy egyáltalán lehetséges-e. Tudom, hogy ez ellenállásba ütközhet még a Rádió és Televízió tagjai részéről is, és a Kereszténydemokrata Néppárt is hozott ilyen állásfoglalást, sőt az MDF-ben is nagyon sokan régóta vallják, hogy a Televíziónak és Rádiónak egy intézménynek kellene lennie egy közös elnökkel és tudósítókkal, akik különböző helyeken párhuzamosan vannak, egymásnak dolgoznak. Ez lehet nagyon praktikus, de egyébként, ha a BBC egy intézményként működik, akkor nem hiszem, hogy a mi rádiónk és televíziónk ne működhetne egyként. Továbbá most itt az a kérdés, hogy mit akarunk. Aktív módon – és szerintem ezt kellene – a kereteket meghatározni, legalábbis, hogy mik azok, amiben egy ilyen ideális közszolgálati televízió és rádió szolgáltasson. Vagy pedig inaktív módon, csak azt akarjuk, hogy rábízzuk a leendő elnökre. Én a törvényes működés híve vagyok, tehát annak, hogy bizonyos kereteket jelöljünk ki. Például a műsorok tekintetében, hogy azért ne lehessen lassan a műsor fele hirdetés. Ha visszaemlékezünk arra a rövid időszakra, amíg a Rádiónál volt kuratórium, ott ugyanezzel a politikai háttérrel, de még más, bizonyos értelemben paralizált állapotban is micsoda harcok voltak, és micsoda lehetetlen szituáció volt, akkor én azért nem hanyagolnám, hogy ezt ne próbáljuk rendezni.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. I. kötet 712-718. oldalán megjelent szövege)