1991. év

 

 

Pásztor Gyulával, a frakció elnökével megbeszéltem ezt. Továbbá ezt mi egyeztettük a Surján miniszter úrral, és a frakció előtt fogunk erről beszélni. Egy meghívásról van szó, ahol előtte – hogy semmiféle félreértés vagy egyéb ne lehessen a Kisgazdapárt 43 képviselője között –, ezért velük találkozunk, és a Torgyán által írott levelet és az arra adott választ Pásztor Gyulának, a frakciónak másolatban szintén elküldtük. Úgyhogy nem hiszem, hogy ennél korrektebbül lehet ezt intézni. A levélben egyébként az is benne van, miután Torgyán azt írta, hogy költségvetési vagy ezzel kapcsolatos kérdéseket is akar megtárgyalni, hogy amennyiben ilyen típusú szakmai kérdéseket is fel akar tenni, akkor a Kormány és annak egyes tagjai, vagy államtitkárai rendelkezésére állnak, és készek a képviselőcsoportoknak szükség szerint tájékoztatást adni. Ez vonatkozik arra az esetre is, hogy ha a Fidesz úgy dönt, hogy szeretne egy külön kérdésben konzultációt folytatni, vagy tájékoztatást kérni arról, hogy ez és ez a kérdés szakmailag hogy van, akkor oda is esetleg elmegy egy helyettes államtitkár. Tehát ez nem jelent semmit, nem jelent semmiféle koalíciós tárgyalást. Nem hiszem, hogy ezt a kérdést ennél jobban meg lehetne válaszolni e pillanatban. Az a lehetőség is fennáll, hogy Torgyán Józsefék lemondják, miután előtte találkozunk a 43 taggal, tehát ez egy demonstratív lépés. Ugyanúgy, ahogy legalább annyira korrekt ez a magatartás a részünkről, minthogy a mi tájékoztatásunk nélkül a 43 főből, vagy a 33 főből álló képviselőcsoport tárgyalásokat folytatott az SZDSZ vezetőivel anélkül, hogy bennünket tájékoztattak volna. Tehát úgy gondolom, hogy a Demokrata Fórum és a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke korrektül járt el, amikor minden lépésről mindenkor tájékoztatta a képviselőcsoportot, anélkül, hogy fordítva ezt tapasztalhattuk volna. Tehát mi most azt fogjuk tenni, hogy előbb odamegyünk a képviselőcsoporthoz, és ahogy onnan kijövünk, akkor tárgyalunk csak Torgyánnal és a vezetőséggel. Egyébként ez benne van a Torgyánnak adott válaszban is, hogy jogi értelemben a Kisgazdapárt frakciójáról nem történt semmiféle döntés a parlamentben. Egy. Kettő: politikai értelemben mi azokat tartjuk a koalícióhoz tartozónak, akik a Kormány mellett szavaznak. Utána mi mindenképpen egy nyilatkozatot teszünk, ami tulajdonképpen attól függ, hogy ott mi történik, és hogyan alakul ez a tárgyalás. Ettől függően fogunk nyilván nyilatkozni.

 

 

A következő kérdésnél, ami a nemzeti és etnikai kisebbségről szól, mielőtt behívjuk a szakértőket, szeretném elmondani, hogy komoly problémák vannak ennél a törvényjavaslatnál. Egyrészt műfaji problémák. Jogi szempontból nem tűnik jogalkotásszerűnek, etikai jellegű a műfaja, és vannak vele problémák. A másik oldalon viszont rendkívüli a nyomás, különösen a határon túli magyarság részéről, ezért ebben az évben elvben a parlament asztalára ezt le kellene tenni. Most például a Panorámában? is azért kellett nyilatkoznom, mert a felvidéki magyarok és a Čarnogurskýék között volt ilyen tárgyalás. Erre hivatkoznak, és egyszerűen könyörögnek az erdélyi, a felvidéki és a vajdasági magyarok, hogy mi ezt a kisebbségi törvényt mielőbb tegyük az asztalra, mert az ő helyzetüket érinti. Most nem akartam elmondani az ezt védők között, mert meggyőződésem szerint Balsai miniszter úr ellene fog nyilatkozni, és fel fog merülni ez a kérdés, de szeretném elmondani, hogy előtte, mielőtt behívjuk a szakértőket, és megkezdjük a tárgyalást, kell egy politikai jellegű döntés hoznunk, hogy mit tudunk csinálni. A múltkori javaslatot elvetették, ezzel kapcsolatban Manherz államtitkártól hallottam, hogy a kettős megoldást, vagyis a nemzetiségi és a népcsoport szétválasztását járhatatlannak minősítették. Ez egy elvi kérdés, ami lehet, hogy így van. A másik viszont, hogy nekünk egy törvényjavaslatot le kellene tenni az asztalra. Erre milyen megoldás van? Ez a kérdésem, és ezt, úgy gondolom, anélkül hogy belemennék a részletekbe, nagyon röviden a politikai és a technikai kérdésre kérnék szépen előzetes állásfoglalást. 

 

 

Mielőtt folytatnánk a hozzászólásokat, azt szeretném kérni, mivel itt van a nemzetiségi ügyekben illetékes államtitkár, Manherz, és a miniszter úr is itt van, valamint Wolfart, a Nemzeti Kisebbségi Hivatal elnöke, ha belemegyünk a szakmai-tartalmi kérdésekbe, akkor ők már legyenek itt, hogy őket is meghallgas-suk. Itt az a kérdés, amit én itt kértem. Elképzelhető-e a mi intencióink szerint, hogy ebből idén le tudják-e tenni az asztalra a nemzetiségi törvényt, avagy nem. Ha nem tudják letenni, akkor ez az egyik, amit ki kell mondani. A másik pedig, ha ez így van, akkor mikor tudják letenni. Nagyon sürgősen az erre alkalmas legjobb jogászoknak össze kell ülni még egyszer, és eldönteni ezt a kérdést, mert a határon túli magyarság részéről is, nem beszélve természetesen a hazai nemzetiségek részéről is, de különösen a határon túli magyarság részéről óriási az igény eziránt. Akik nem érintkeznek ezekkel a szervezetekkel és ezekkel a személyekkel, tudniuk kell, hogy olyan kijelentések hangzanak el, hogy Magyarországon rosszabb a nemzetiségek helyzete, mint Romániában. Čarnogurský azt mondja, hogy Magyarországon rosszabb a szlovákok helyzete, mint a magyaroké ott. Ő azt mondja, hogy eltűnnek és nincsenek meg az oktatási és egyéb formák, amit azt hiszem, nem nekem kell számodra bizonyítsam, hogy mi az oka a szétszórtságnak. Most a Panoráma részére adtam egy választ, mivel a Dobossal mondattak el dolgokat. Ez holnap lenne adásban. Most megpróbálom előkeríteni, hogy egyelőre ebben még megszólalás se legyen, bár én nem mentem bele részletekbe. De ezt a kérdést, mivel ők így vetik fel, hogy eltűntek Szarvasról a szlovákok, nincsenek meg az anyanyelvi iskolák, és erre hivatkoznak. Tehát erre itt most tulajdonképpen azt mondom, hogy a törvénynél ezt olyan mértékben kellene elrendezni racionális embereknek, jogászoknak, akik politikailag racionális emberek, akik ezzel foglalkoznak szükségszerűen, akik a nemzetiségekkel való tárgyalásokban érdekeltek, akik velük tárgyalnak.

 

 

Hogy a vitát valamilyen irányba vigyük, és elősegítsük a megoldást, az első kérdés az, hogy a törvénytervezetben – és ez a Kormány állásfoglalásából és elveiből azért kitűnik, és ezt mindenképpen érvényesíteni kellene – meg kell határozni, hogy mi a nemzetiség. Ez az egyik probléma. A másik, hogy mit értünk etnikai kisebbség alatt. A Kormány programja és az eddigi elvei azért attól, hogy egyszerre használjuk a két fogalmat, nemzeti és etnikai kisebbség, és ezt megjelöljük a hivatal elnevezésétől kezdve a kormányprogramban, ez azt jelenti, hogy együtt kezeljük a két fogalmat, de nem jelenti azt, hogy a kettő közé egyenlőséget is teszünk. Mert ha így lenne, abban az esetben nem mondanánk a kettőt együtt, hanem csak az egyikről beszélnénk. Tehát az egyik kérdés az, hogy a nemzeti kisebbségről, ha beszélünk, akkor meg kell határozni, hogy mi a nemzeti kisebbség. Nemzeti kisebbség az, amelyik egy más országhoz tartozó, egy anyanemzet részét képező népcsoport, amelyik Magyarországon él. Ennek bizonyos jellemzőit fel lehet sorolni. Ezek a jellemzői lehetnek a nyelv – és most nem kell elsorolnom –, az önálló kultúra stb. Másik kérdés, itt most megkülönböztetjük az etnikai kisebbséget. A vallási kisebbségről nem szólunk, legfeljebb a vallási kisebbség abban az értelemben jelentkezik, ha összevág véletlenül ezzel a kérdéssel. Az etnikai kisebbség fogalmát azért használjuk, mert etnikai kisebbségnek tekintjük azt a sajátos népcsoportot, amelyik nem képezi részét egy anyanemzetnek. Tehát nem egy nemzet részét képezi, de mégis bizonyos eltérést mutat a magyar alaplakossággal. Ezeket a fogalmakat nem lehet nem tisztázni, ha egy nemzetiségi törvényt, vagy egy nemzeti kisebbségi törvényt alkotunk. Ha etnikai kisebbségi csoportokról beszélünk, akkor meg kell határozni, hogy etnikai kisebbség alatt értünk egy olyan népcsoportot, amelyik – én most csak leegyszerűsített köznyelven mondom el, nem jogi és még csak nem is tudományos nyelven – nem nyilvánítja magát egy anyanemzet részének. Itt tettem föl a kérdést a cigányoknak, hogy akarnak-e indiai nemzetiség lenni Magyarországon? Akkor mondják meg. Azt mondták, hogy nem akarnak indiai nemzetiség lenni. Tehát amennyiben nem akarnak indiai nemzetiség lenni, akkor nem nemzetiség. Ugyanez vonatkozik a zsidóságra. Magyarországon a cionizmus alapján – amivel kapcsolatban azt hiszem, nem kell mondanom, hogy Magyarország egyike volt az elsőknek, amelyek a cionizmust mint a zsidó nép önrendelkezési jogát figyelembe vevő államalapító filozófiát elfogadta – mi elfogadjuk azt is, hogy valaki az Izrael Magyarországon lévő nemzetisége legyen, ha a zsidóság egy része ezt kívánja. Egy nyilatkozatban éppen elmondtam, hogy az emberi jog azonban ott is jelentkezik, hogy nem köteles valaki kisebbségi lenni, ez is hozzátartozik a másik oldalon. Vagy az is hozzátartozik, hogy emberi jog ez az önidentitás-kinyilvánítás. Ha ő úgy dönt, hogy ő nem cigány, vagy nem tekinti magát zsidónak, függetlenül attól, hogy Nürnberg óta köteles annak tekintenie magát, vagy legalábbis elvárják tőle. Ugyanez vonatkozik a nemzetiségekre is, hogy nem köteles nemzetiségi lenni attól, hogy esetleg idegen neve van. Lehet, hogy semmi köze hozzá, ez önvallomás kérdése. Na, most ez a kettő az első probléma, ha elfogadjuk azt, hogy ki minek tekinti magát. Magyarországon mindenesetre, ha nemzeti kisebbségről beszélünk, akkor nemzeti kisebbségnek olyan kisebbség fogadható el, amelyik valahol egy anyanemzet részének tekinti magát, tehát az a nemzetiség, és ez az anyanemzethez való tartozás alapján magyar állampolgárként nemzeti kisebbséget alkot. Etnikai kisebbség kapcsán azért teszünk különbséget, mert nem rendelkezik valamennyi ismérvvel, legalábbis ugyanazokkal az ismérvekkel, mint egy nemzeti kisebbség. Éppen ezért lehet, hogy a külön népcsoport jellegéhez hozzájárul akár a kulturális örökség, akár bizonyos szociális elkülönülés vagy egyéb. Tehát ez egy másik kategória, amit meg kell fogalmazni. Ez nincs benne a törvényjavaslatban ilyen mértékben. Legalábbis lehet, hogy én tévedek, de nem érzékelem, hogy ez erről az oldalról elég pontosan meg van-e közelítve. A harmadik, ami problémát okoz, és ami eldöntendő, hogy önmagában véve mindenki, aki bejön az országba – ugye erre merült fel a kínai példa, és itt jön az európai példa –, minek tekinti magát. Minek tekintik Angliában, például Londonban a nyugat-indiai szigetvilágból bevándorolt feketéket, vagy minek tekintik a törökök második nemzedékét, vagy Kanadában minek tekintik az őslakosokat, ahol nagyon előrehaladott egyik oldalon a kisebbségi kultúrának az elismerése, másik oldalon pedig ezzel együtt – főleg a francia részről – a saját nemzeti identitásuknak a megfogalmazása, sőt a britek kizárása. Na, most ez az egyik problémánk, hogy hol tudjuk ennek a határát megvonni. A másik kérdés, hogy ez az önigazgatás, amit különösen a szlovákok is felvetnek, mire terjed ki? Amire a belügyminiszter úr utalt, hogy mit jelent a párhuzamos államigazgatás, vagy párhuzamos önkormányzat. Itt semmiféle problémát, azt hiszem, nem okoz a kormányzat számára, ha egy adott önkormányzat területi elv alapján a nyelv használatát igényli. Ez idő kérdése, hogy elő lehet írni, hogy egy adott területen a közigazgatásban használhat minden népcsoport saját nyelvet. Tehát használhatja egy bizonyos szám fölött azt a nyelvet, és arra öt évet lehet adni a helyi jegyzőknek, hogy megtanulják ezt a nyelvet. Egyébként ez elképzelhető. A másik a választójogi törvényben az a bizonyos kettős szavazás, ami Magyarországon van, ebbe ez szintén belefér. Ez persze igényli a választójogi törvény szükségszerű módosítását, hogy a választások alkalmával megválasztott képviselő egyéni jelöltként bejön, bármilyen nemzetiségű is, és utána a területi pártlisták helyett országos nemzetiségi listákat állíthatnak a nemzetiségek az egyéni személyi jogú autonómia elve alapján. Tehát a nemzetiségi bárhol lakik, bármilyen létszámban, a szavazata nem vész el, és megjeleníthető az Országgyűlésben képviselőként. Ez a választójogi törvény kérdése. Ezért lett volna célszerű, hogy ez együtt történjék, és együtt jöjjön be a választójogi törvény módosításával, legalább egy szakasszal, mert ennek van politikai jelentősége. Nagyon nehéz helyzetben vagyunk, mert le kellene tenni az asztalra ebben az évben egy törvényjavaslat-tervezetet egyrészt a kormányprogram, másrészt az elvárások miatt, beleértve az Alkotmánybíróság döntését is. Viszont nem feltétlenül kell valamennyi nemzetiségi szempontot, valamennyi követelést ebben az esetben nekünk elfogadni. Itt még a parlamentben is meglesz a harc. Arra számítani kell, hogy most bármilyen törvényjavaslatot is terjesztünk az Országgyűlés elé, az Országgyűlésen ezt a törvényjavaslatot szét fogják szedni. A Kormánynak egy olyan törvényjavaslatot kell a parlament asztalára tenni, amit politikailag védelmezni tudunk a határokon belül a nemzetiségek esetében, és amiben vitathatatlanul tekintettel kell lenni a határon túl, a különböző elcsatolt területen élő magyarság ottani követeléseire is. Tehát ez részben egy preambulum? kérdése is, ami azt hiszem, hogy fontos lett volna. Egy olyan preambulumot kellene csinálni, és benne egy olyan elvi deklarációt tenni, amiben benne van az a fogalom, hogy társnemzet. Ebben minden benne van, amit mi nem tudunk megcsinálni, de nem is reánk vonatkozik. A kodifikációs bizottság igen nagy munkát végzett, ezt szeretném előrebocsátani, és ezt mindenképpen nagyra kell értékelnünk, amit elvégeztek. És nagyon nagyra kell értékelnünk azt az idegmunkát is, amit például az érdekegyeztetés jelentett. Aki tárgyalt már ezekkel a csoportokkal, és aki ismeri a kívánságaikat, követeléseiket, agresszivitásukat, akkor ismeri azokat a körülményeket, hogy milyen ügyesen manipulálnak egyes külföldi kormányokat vagy nagykövetségeket Budapesten saját érdekeik védelmére és támogatására. Ráadásul ezek a vezetők küzdenek a saját pénzügyi támogatásuk érdekében is, magyarul, egy fejkvóta, valamint a saját szerepük miatt. Ugyanakkor azért is küzdenek, hogy ne derüljön ki az, hogy milyen kevesen vannak, mert akkor elveszítik a jelentőségüket. A megszámlálhatatlanságnak a problémája például ezért is jelentkezik. Ez körülbelül hasonlítható ahhoz, ahogy ugye a Hornyák? nevezetű úr a Magyar függetlenségi Pártban? azt mondta, hogy titkos a tagsági létszámuk, és közli, hogy az 100 ezer fölött van, viszont nem hozzák nyilvánosságra biztonsági okokból. Ugye pillanatokon belül kiderült, hogy nincsenek százan sem. Tehát a nemzetiségeknél is van egy ilyen probléma. Egyes nemzetiségi vezetők azért nem akarják, hogy ez nyilvánosságra kerüljön, hogy egyáltalán ez a kérdés közelebb kerüljön a valósághoz, mert csak addig lehet Magyarországon 100 ezres nagyságrendű nemzetiségekről beszélni, ameddig ez valamilyen formában ki nem derül. Már az országos lista például, amely a szavazni elmenők számát is kimutatná, zavarja őket. Hozzáteszem, valószínű, hogy egy választás esetén a tudatos nemzetiség elmenne szavazni. Tehát az országos arányban biztos vagyok abban, hogy elmennének kellő propaganda esetén. Sőt, biztos vagyok abban, hogy nem csak a német, szlovák, vagy a szerb, horvát stb. nemzetiség menne el szavazni azért, hogy erősítse a nemzetiségi képviseleti lehetőségét. Bár passzív lenne esetleg az alulműveltsége következtében a cigány lakosság, de a cigány lakosságot is mozgósítanák bizonyos erők annak érdekében, hogy nagy képviselettel menjenek el szavazni, hogy egy ilyen országos listájuk lehessen. Lehet, hogy ez egyébként visszahatna a magyar lakosság aktivitására is. Hát ezeket javaslom megfontolni, és próbáljunk meg valamilyen megközelítést találni. A jelen lévő szakértők, az előterjesztő és a jelen lévő államtitkár úr, elnök úr milyen véleményt tudnak arról mondani, hogy hogy lehetne egy olyan törvényjavaslat-tervezetet nagyon gyorsan és milyen segítséggel megalkotni, ami mégis lehetővé tenné az utolsó pillanatban, hogy azt az asztalra tegyük. Mert az Országgyűlésnek ezt tulajdonképpen meg kellene tenni, mert a kormányzat nagyon komoly támadási felületet ad, hogy az Alkotmánybíróság döntése ellenére nem tesszük ezt le az asztalra. Na, most itt két lehetőség van. Vagy egy rosszat leteszünk, és a képviselői módosításokra bízzuk a javítását, de én ennek nem lennék nagy híve. Inkább annak vagyok a híve, hogy most óriási munkatempóban – nem véve figyelembe, hogy most a nemzetiségek képviselői milyen elképzeléseket adtak, és hogy ezek közül mit nem tartunk megvalósíthatónak, vagy átalakítandónak – kellene egy ilyen módosított változatot elkészíteni. Ahhoz nem férhet kétség, hogy a személyi jogú autonómia megnyilvánulhat a választójogi törvényben. Tehát ez, azt hiszem, ezért volt hiba, és ezt kezdettől fogva mondtam, hogy a választójogi törvénymódosítást egyszerre kell beadni, mert ott tudjuk ezt megjeleníteni. Ha ezt nem mondjuk ki, és nem adjuk be a választójogi törvénymódosítási tervezettel együtt, akkor a személyi jogú autonómiának azt az alapvető részét nem teljesítettük, amit követel például a vajdasági magyarság, és sok helyen a szórványmagyarság, amivel megjelenhetne ezeknek az országoknak a parlamentjeiben. Ez lenne a személyi jogú autonómia egyik megjelenési formája. A másik a területi elv. A területi elvnél viszont el kell dönteni a létszámkérdést. Továbbá, hogy mi az, és hol lehet, vagy célszerű-e bármilyen párhuzamos igazgatás és nemzetiségi önigazgatás. A következő kérdés az, hogy kulturális téren, iskoláztatásban mi az a létszám, ahol ezt biztosítani kell. Egyébként pedig az ombudsmankérdés, ami egy külön kérdés, amit szintén meg lehet oldani. Ez ráadásul ettől független, ezt már meg lehetett volna eddig is oldani, az az igazság. 

 

 

Szerintem egy ilyen törvényt, ha nekiül három ember, és nem alszanak, akkor három-négy nap alatt meg tudja ezt csinálni.

 

 

Szóval például egy nagyon egyszerű kérdés, és most nem, mint normaszöveget, vagy jogi nyelvet mondok. Az a tény, hogy azt mondjuk, hogy egy nemzetiségnek felsőoktatáshoz van – szükséglet szerint – joga. Ez jelentheti azt, hogy a magyar állam gondoskodik olyan tanszemélyzetről, akik ezekben az iskolákban oktatnak. Tehát először kell, hogy a szlovén azt mondja, hogy ő szlovén iskolát akar. Ha szlovén iskolát akar, akkor ahhoz szlovén nyelvű oktatásra van szükség. Azt is érzékeltetni kell, hogy ez nem azt jelenti, hogy mi szlovén nyelvű egyetemet akarunk felállítani, hanem Ljubljanában biztosítjuk azt, hogy elmehet oda, és akkor Ljubljanában végzi el a matematika szakot, de ezt fordítva is várjuk. Ezt jelenti. Vagy a Comenius Egyetemen? végzi el a szlovák, vagy nem tudom én milyen szakot is. Tehát nem csak Magyarországon, tehát fel se merülhet. De például az egy másik kérdés már, hogy olyan szaknál, ahol nem a nemzetiségi identitásának a megőrzéséről van szó, például a felsőoktatásban, hogyan lehet ezt érvényesíteni? A felsőoktatásban mire kötelez bennünket mindez, amikor a magyar anyanyelvű esetében sem kötelezzük magunkat arra, hogy ő föltétlenül végezhessen egyetemet, tehát akkor mit kell tennünk? Elméletileg egy gazdag országban fel lehet tenni úgy a kérdést, hogy Magyarországon tesz egy vizsgát, megfelel az illető annak a pontszámnak, hogy felvennék Magyarországon egyetemre, és akkor ő választhatja-e azt, hogy nem Magyarországon végzi az egyetemet, például a Műegyetemet, hanem ő Prágában végzi az egyetemet, tudjuk ezt vállalni? Hát erről van szó tulajdonképpen, vagyis arról, hogy amit kifogásolunk például Romániában, hogy adva van két és fél millió, kétmillió magyar, de az orvosit már csak félig magyarul lehetett végezni Marosvásárhelyen, vagy Kolozsváron csak a magyar szakot, de semmiféle egyéb területen a műszaki vagy egyéb képzés nem volt magyar nyelvű. Tehát itt van ennek az egész kérdésnek a kulcsa, hogy mit lehet. Nem beszéltem az etnikai csoportról mint népcsoportról, ami egy teljesen más kérdés, mert esetükben ez nem is nyelvi kérdés elsősorban. A tényleges nemzetiségeknél mi a lehetőség? Mondjuk a németek esetében fölmerülhet a kérdés, hogy a Magyarországon egyébként működő dolláros képzés keretében választhat-e egy magát német nemzetiségűnek valló aközött, hogy az orvosi egyetem német tagozatán végez-e, vagy a magyar tagozaton. Ez például egy kérdés. Azt hiszem, hogy praktikus megközelítése ennek a kérdésnek ez, de olyat ne vállaljunk az általunk beadott jogszabályban, amit járhatatlannak tartunk. Még a választójogi törvényre visszatérek, mert nekünk a választójogi törvényt lett volna a legfontosabb módosítanunk a szomszéd államokban lévő magyar utódállamokban lévő magyar kisebbség szempontjából, és azt nem csináltuk meg. A választójogi törvénnyel kellett volna mintát adnunk ahhoz, hogy ők megjelenhessenek a magyar nemzetiség, a szórványok érdekében. Ausztriában is a csehek részéről ez a kérdés iskoláztatásban nem különösebb probléma, a magyaroknál viszont igen. Bécsben is van cseh nyelvű középiskola, volt is mindig, magyar viszont nem volt, csak Felsőőrön tanulnak magyarok. Felsőőrön lehet magyart választani angol helyett, a cseh csak pár tagozat. Továbbá én most J. V. Sztálin módjára a négy ismérvet? nem akarom elmondani, de valahol mégis meg kell határozni, hogy mi egy nemzetiség, mert ha ezt nem tesszük meg, akkor nem tudjuk, hogy mi a tárgya a törvényjavaslatnak. Ezzel teljesen egyetértek az igazságügy-miniszter úrral. Tehát azt meg kell tudnunk csinálni, hogy december 31-ig be tudjuk adni a módosított nemzeti kisebbségi törvényjavaslatot, és abban jelezzük, hogy a választójog erre vonatkozó módosítását is beadjuk „x” időpontra, amikorra a parlament a téli szünet után újra összeül. Akkorra viszont csináljuk meg, annak ellenére, hogy a választójogi törvény nem nemzetiségi kérdés. Tehát a választójogi törvény nem nemzetiségi kérdés Magyarországon, hanem ez sokkal inkább a határon túli magyarság szempontjából kulcskérdés, hogy erre vonatkozóan a személyi jogú autonómia megvalósulhasson, ami bármikor bekövetkezhet Romániában. De, ha mi ezt nem csináljuk meg, akkor nem biztos, hogy teljesítik. Ha mi ezt nem mondjuk ki ezzel a nemzetiségi törvénnyel együtt, akkor ez hiányzik. Magyarul az egész szempontjából szinte ez a legfontosabb.

 

 

Ez ugyanolyan kérdés, bár már nem akarok itt politikai általánosságokat mondani, mint hogy egy alapszabályhoz nem szabad hozzányúlni, mert akkor felveti az alapszabály összes problémáját, ha hozzányúlunk. Nekünk most van egy politikai feladatunk. Az a politikai feladatunk, hogy egy nemzeti kisebbségi törvénytervezetet letegyünk az asztalra, és ennek a nemzeti kisebbségi kérdésnek kulcseleme a választójogi kérdés, ezért a választójogi törvényre vonatkozó részt is le kell tenni az asztalra. A parlamentben nem tudjuk azt kiharcolni, hogy az ne hangozzék el, hogy ezt a választásokig ne csináljuk. Ezt én nem tudom garantálni. Ott is elmondanám ezt a kérdést, hogy miért kell ezt megcsinálni, de a választójogi törvényt igenis ebből a szempontból kell nekünk tulajdonképpen nézni. Ez tényleg nem jogi kérdés, ez vaskos politikai kérdés, sőt inpolitikai és kisebbségi. Elvileg a választásokat valamilyen formájában előbbre is hozhatják, és akkor nincs választójogi törvénymódosítás. Ennek ellenére ezt mindenképpen meg kell csinálni. Úgyhogy ezt, az ezzel kapcsolatos ellenállást akkor sem értettem. Szóval valamit be kell vinni a parlament elé.

 

 

A régi nemzetiségi törvények mind definiálták, sőt a politikai nemzet fogalmát is akkor találták ki.

 

 

De lehet községenként számot mondani, és hogyha Magyarországon 5 ilyen német község lesz, vagy 15 vagy 20, és 3 szlovák, ez bennünket abszolúte nem érdekel. Bennünket az érdekel, hogy az a norma, az mit jelent, az mit fog jelenteni, ha lefordítják, mert akkor erre tudnak hivatkozni Erdélyben vagy a Székelyföldön. Nem az 5 vagy 10 érdekel engem, hanem engem ez érdekel elsősorban. Egyébként az egyesülési jog alapján bármilyen egyesület megalkotható, akár országosan is. De ez területileg is megalkotható, ahol ennek megvannak a feltételei. Pilisvörösvár – azt hiszem Manherz Károly, te odavaló vagy – lakosságának egy része német, a másik fele magyar. Én a gyakorlatban el tudom képzelni azt, hogy ha történetesen Pilisvörösváron eldöntik a kettős közigazgatást, ami valóban területileg megoszlik. Ez volt a középkorban, és nagyon jól működött. Budán volt egy német bíró és egy magyar bíró, és ez elképzelhető adott esetben egy helységben, hogy működik mint külön közigazgatás, ha területileg ez elválik. Ez azt jelenti, hogy levonják a területi konzekvenciáját ennek. Egyet viszont nem lehet, hogy a nemzetiségek azt mondják, hogy nem vagyunk nemzet, X. Y. nem mondja magáról, hogy ő nemzetiség, de ennek ellenére egy fantomnemzetiség valós organizációkat akar működtetni. Ez nincs, mert erről van most szó. Itt fantomnemzetiségek akarnak valós organizációkat teremteni. Abban az esetben lehet, ha a nemzetiség magát definiálja, megmondja, hogy ő minek tartja magát, és akkor annak megfelelően természetes a külön organizáció. De azzal nem tudok mit kezdeni, hogy valaki nem tudja ezt magában eldönteni, hogy ő minek tartja magát. Mi azzal adjuk meg a szabadságot, hogy bárminek tarthatja magát. Én a fantomokat utálom. 

 

 

Na most nekünk ezt ki kell használni, és ebből a szempontból úgy gondolom, hasznos is, hogy van egy alkotmánybírósági döntés, hogy ebben az évben nekünk az asztalra kell tenni ezt a tervezetet még akkor is, ha nincs meg a nemzetiségi szervezetekkel addig a határidőig az egyetértés, ha nem sikerül a konszenzust megteremteni. Mi ebben az esetben is letesszük azt a törvényjavaslat-tervezetet a parlament asztalára, amit el tudtunk eddig érni a nemzetiségekkel való tárgyalások során, vagyis ameddig eljutottunk a saját felfogásunk és a Nemzetiségi Kerekasztal tárgyalásai során. Éppen ezért ez az egyetlen indoka annak, és valós lehetőségünk, hogy az Alkotmánybíróság döntése alapján nekünk le kell tenni a parlament asztalára, függetlenül attól, hogy ezzel a nemzetiségek egyetértenek vagy nem értenek egyet. Utána a nemzetiségek a parlamentben lévő nemzetiségi képviselőkön keresztül még módosító javaslatokat tehetnek, vagy egyébként bombázhatják a parlamentet a módosító javaslatokkal. Mi most egyet tehetünk az asztalra, azt, amiről meg vagyunk győződve, hogy mi ezt el tudjuk fogadni. És ezt csak ezzel tudjuk indokolni, hogyha most lerakjuk az asztalra, mert különben nem teszünk eleget a határidőnek, és azonkívül még a Nemzetiségi Kerekasztallal sem tudtunk megegyezni. Most vagyunk ebben a szorítóban, de egyben ezzel a lehetőséggel most élhetünk. Végig kellene nézni a törvényjavaslatot abból a szempontból, hogy mi az, ami ebből egyszerűen szalmaanyag, mert benne van és nem ráz, és mindegy, hogy benne van, vannak ilyen részek. Meg kell nézni a kritikus részeket, mit kell belőle kidobni, és mi az, ami még hiányzik. Ezt kell összeállítani, mi az, ami hiányzik, mi az, ami belekerül, és mi az, ami teljesen mindegy. Az Alkotmánynak a módosítása is, ahogy végigcsináltuk annak idején, az is pontosan így történt, mit szedünk ki belőle, mi az, ami tök mindegy, hogy benne van, mert van ilyen szöveg a gyakorlatban.

 

 

Erre a válasz az, hogy miután a kerekasztal-tárgyalásokon részt vevő kormányküldöttség a kerekasztal-tárgyalások során felmerült mindenféle szempontot egyeztetett, a kormányzat állásfoglalása alapján összehozta az anyagot, amit egy kiküldött különbizottság törvényjavaslatként végső formába öntött. Ezt kellene mondani. Azt, amit a kormányzat a parlament elé terjeszt, azt egyidejűleg természetesen átadja a Kerekasztalnak is. Utána a Kerekasztalnak megvan az a lehetősége, hogy azt véleményezze, és ugyanúgy, mint az Érdekegyeztető Tanácsnak, hogy lobbizzon a képviselők között annak érdekében, hogy képviselői indítvánnyá váljék valami. A nemzetiségi képviselők ezt mind le fogják gyártani, és már most előre tudom, hogy 500 módosító javaslat lesz. Erre számítanunk kell. Mi mindenesetre olyat tegyünk le, amit komolyan gondolunk. Ez a lényeg. Azt mondjuk a Kerekasztalnak, hogy nagyon köszönjük az eddigieket, mindebből ezt tudjuk letenni. Egyébként a parlament Kisebbségi Bizottsága elképzelhető, hogy két évig fog rajta vitatkozni.

 

 

Az egyesületet nem lehet összekapcsolni ezzel, mert ha az egyesületeket nézzük, akkor ezt teljesen külön kell választani. Szóval az egyesület az szerveződhet akármilyen alapon, abba beléphet bárki, aki akar, azt külön kell kezelni. Éppen ez a lényege egy nemzetiségi törvénynek, hogy megszabaduljunk az egyesületektől. Tehát egyesület lehet, csak azt az egyesületi jog alapján létrejött egyesületeknek kell tekinteni, amelyek egyesületként működnek, és ha valaki annak tagja, ahhoz senkinek semmi köze. Nekünk nem ez a dolgunk. Nekünk az a dolgunk, hogy lehetővé tegyük egyszer a választójog keretében, hogy érvényre juthasson a nemzetiség akarata, érvényre jusson kulturális téren, oktatási téren, nyelvhasználat területén. Ezeken a területeken érvényre jusson, és ahol területileg megvan a lehetőség, akkor még területileg is. Ha egy sincs, akkor még inkább ki kell mondani a területi elvet, azért, hogy legyen ilyen. Nekünk egy olyan nemzetiségi, kisebbségi törvényt kell meghozni, ahol biztosítva legyen az, hogyha azt lefordítják, az használható legyen bármelyik utódállamban is.