Az 1993. augusztus 18-ai kormányülésen Antall József érdemi hozzászólása a nemzetközi szerződések megkötése rendjéről szóló törvényjavaslatról, valamint az Alkotmány ezzel kapcsolatos módosításáról szóló törvényjavaslattal kapcsolatban.
(Régóta terítéken lévő kérdés, amit különösen az SZDSZ tart folyamatosan napirenden, hogy a köztársasági elnök önmaga, a Kormány részvétele nélkül köthessen nemzetközi szerződést.)
Még az előző vitához, miután tudjuk, hogy az alkotmánymódosítás mit jelentene. A magyar Alkotmány 30/A paragrafusa szerint „a köztársasági elnök képviseli a magyar államot”. B: „a Magyar Köztársaság nevében nemzetközi szerződéseket köt. Ha a szerződés tárgya törvényhozás hatáskörébe tartozik, a szerződés megkötéséhez az Országgyűlés előzetes hozzájárulása szükséges”. Ez gyakorlatilag az Országgyűlést és a Kormányt is jelenti, hiszen a Kormány ellenjegyzése, illetve a Kormány részvétele nélkül erre nem kerülhet sor. Az Alkotmánynak a Kormánnyal kapcsolatos tevékenységével kapcsolatban szerepel: „A Kormány a Magyar Köztársaság nevében nemzetközi szerződéseket köt”. Tehát a Kormány is köt nemzetközi szerződéseket, amiket utána nyilván a parlament ratifikál, illetve a köztársasági elnök írja alá. Tehát tulajdonképpen a köztársasági elnök bármilyen nemzetközi szerződésről történő aláírása nem nélkülözi a jelen Alkotmány szerint a Kormány hozzájárulását vagy – ha úgy tetszik – ellenjegyzését. Itt is így van ez. Tehát ez a szöveg nem ellentmondásos. Magyarul a köztársasági elnök önmaga nem köthet, és nem írhat alá egy szerződést. Mondjuk, erre csak egy politikai precedens volt, a Visegrádi Megállapodás aláírásakor,? amikor ugye vita volt arról, hogy mit ír alá. Én írtam alá a Havellel és Wałęsával a Megállapodást, és mellétettünk egy emlékező papírt a 600 évvel előbb megkötött három királyi alappapírról,? és azt írta ő alá a tv előtt, amire nem kellett külön ellenjegyzés, mert az egy emlékirat jellegű volt. De általa megkötött szerződése vagy megállapodása a mi kormányzásunk ideje alatt nem volt. Sőt a Varsói Szerződésben való képviseletnél is nem ő volt a delegációvezető, de miután el akart jönni, így ő is a delegáció tagja volt. Tehát, mondjuk, alkotmányjogilag ez nem hiszem, hogy aggályos. Az Alkotmány szövegét is azért olvastam fel, mert a döntés szó nincs benne. Jogszabályban nincs benne, hogy dönt. Szóval az a probléma, és ezért kértem az Alkotmánynak a szövegét, hogy egyrészt megnyugtassam abban a tekintetben a Kormányt, hogy két paragrafusban is, az elnök és a Kormány jogkörénél, mind a kettőnél szerepel a nemzetközi szerződés megkötése, de a köztársasági elnök nem hagyhatja ki a Kormányt ebből. Tehát e tekintetben ez megnyugtató. A másik tekintetben a döntést mint terminus technicust? nem használja az Alkotmány, tehát fölösleges egy ilyen politikai szituációban, meg ilyen feszültségekben egy olyan szóval, ami értelmileg, logikailag minden értelmes, logikus ember számára lehet, hogy világos, de a mai atmoszférában elképzelhető, hogy bonyodalmat okoz, és többletjogot imitál a döntés szó ebben az esetben. Tehát egy olyan megoldást kellene találni, ami az Alkotmánnyal, a nemzetközi jogi terminológiával szinkronban van, de nem ad több látszatot a döntés szó alkalmazásával, mint ami logikusan következik az Alkotmányból.
(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. I. kötet 461-462. oldalán megjelent szövege)
