1992. év

(A Kormány elhatározta, hogy bizonyos időközönként az ország egyes – különösen az elmaradottabb – régióit meglátogatja, hogy helyben tudja meg a mielőbb orvosolandó problémákat, jelezve ezzel segítő szándékát is.)

Azt kérem csak, hogy a mi szóhasználatunkban sem rögződjék a ki-helyezett kormányülés, mert ezt úgy felkapta a sajtó. Maradjunk a dél-alföldi kormánylátogatásban. Bár már Kormányon belül is felmerült, hogy útközben hozzunk határozatot, de ez nem így lesz. Szóval nehogy olyan látszata legyen, hogy ez kihelyezett kormányülés. Csak azért mondom, mert annyira beleivódott a köztudatba. Tehát ez kormánylátogatás. Az itt felmerült igényeket, amelyek elfogadhatóak, egy bizonyos ütemezéssel fogjuk nyilván megvalósítani, addig is dolgoznak rajta pár hónapig. Egy újabb látogatásra majd csak nyáron vagy ősszel kerülhet sor. Ezek a látogatások egy szempontból mindenképp hasznosak, mert egy-egy ilyen koncentrált helyen mintavételszerű, közvetlenül, helyben látjuk a problémákat. Szóval ennek a helyi problémák megoldásán túlmenően nincs jelentősége. Ráadásul ezek a látogatások az önkormányzatokat és a köztársasági megbízottakat egy kicsit összehozza. Mondjuk, ütközteti is, meg összehozza, a köztársasági megbízottakat is inspirálja, és lehetőséget ad nekik a megye, a megyei közgyűlés és a megyei városok stb. közötti kapcsolat ápolására, egyben a ténylegesen eleve meglévő konfliktusok kezelésére is.

(Kérdésként merül fel, hogy mik legyenek a tárgyai ennek a látogatásnak?)

Az infrastruktúra mindenképp, tehát beleértve oktatás, egészségügy, közlekedés, szóval széles értelembe véve az infrastruktúrát. Ez az, amiről nekünk ott beszélnünk kell, mert ez az, amit egy Kormány mondani tud. Tehát amit Pongrácz államtitkár úr felvetett, itt meg kell nézni, hogy miről tudnánk többet mondani. Ezt nagyon fontosnak tartanám, hogy erre visszatérjünk, mert valóban ezek azok a kérdések, amelyek kapcsán egy Kormánytól várnak valamit, mert hangsúlyozhatjuk a vállalkozás fontosságát, de nem mi fogunk ott vállalkozni. Itt tényleg arról van szó, hogy mi az állam szerepe. Most tulajdonképpen arról van szó, hogy az állam szerepe, a kormányzat szerepe az infrastruktúrának és e nagy ágazatainak, ami maga a közigazgatás, a közlekedés, az oktatás, az egészségügy működtetése. Szóval ezekről kell beszélni, mert ez az, amit egy kormányzattól várnak. A vállalkozói szférával kapcsolatban legfeljebb támogatásokról tudunk beszélni. Nekünk tehát arról kellene beszélnünk, ami kormányzati és államigazgatási feladat, és ezt kell meglehetősen előtérbe helyezni, hogy ott tudunk-e valamit mondani. Szóval azért erre számítani kell, hogy a közlekedés, a vízügy stb., tehát ezek a kérdések fognak ott felmerülni. Továbbá az eldőlt dolgokat és a programba vett dolgokat újra el kell mondani, mert különösen nem szabad elfelejteni, ami Békéscsabán van. Szóval a dolog két oldalát kell ismertetni, az egyik egy tartalmi rész, amit valóban meg kell csinálni, amit ott felmérnek a térségben. A másik dolog, hogy 1992. március 21-én politikai szempontból és a kormányzat megítélése szemszögéből is most ott van a kormányzat. Ez önmagában véve nem egy ilyen egyszerű kérdés, tehát nem elég tudni, hogy ott tartalmilag mit csinálunk, hanem az is fontos, hogy tudjuk úgy ezt exponálni, hogy az ország lássa azt, hogy bár most ezen a területen regionálisan működik a kormányzat, de ez mutatja a cselekvőképességét, a tevékenységét, pontosan azokkal a negatívumokkal szemben, amiket állítanak rólunk, vagy amiért kritizálnak bennünket. Tehát ez arra egy pozitív alkalom, egy egyértelmű válasz a vádakra és a kritikákra. Tehát ahol lehet, ott ezt a képet kell magunkról bemutatni. Éppen ezért ez egyben természetszerűleg egy image-formáló látogatás is.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. I. kötet 305-306. oldalán megjelent szövege)