1991. év

Az eddigiek alapján azt a szélsőséges állásfoglalást szeretném megcáfolni, ami elhangozhatna. Ez koncepciókérdés, hogy az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságra szükség van vagy nincs szükség. Ez most nem lehet vita tárgya, természetesen szükség van, ezt először is szeretném leszögezni. Ez miután ebben a kormányzati koncepcióban is benne van, ez ugyanolyan kérdés, mint hogy nem vitathatunk jelenleg kormányzati globális kérdéseket. A második, hogy vannak törvények, amelyek eleve meghatározzák, hogy mit tehetünk, és nekünk azokból kell kiindulni. Ez az egyik része. Tehát ezeken jelen pillanatban vitatkozni egyszerűen nem lehet, és nem is érdemes. Lehet, hogy egyszer olyan szituáció áll elő, hogy majd lehet. Magyarországon jelen pillanatban ezen változtatni nyilvánvaló, hogy most nem fogunk, ezért ebből következik, hogy ezt a kérdést rendezni kell, bármennyire is a szélsőség felé lehet hajlítani könnyen a nézeteket. Nyilvánvaló az is, hogy pénzről van szó, és a tárcáknak bizonyos kialakult gyakorlata szerint ebből több vagy kevesebb belekerül a tárca általános finanszírozási keretébe, így ez a kérdés köztudottan érinti a tárcákat is. A másik dolog viszont a miniszteri felelősség, aminek más minisztériumok vonatkozásában is érvényesülnie kell. Nekünk azt a kompromisszumot, amit Mádl miniszter úr is elmondott – én nem értek hozzá, nem akarok most részletekbe belemenni –, azt kell megtalálni, hogy a normaszövegben szerepeljen, hogy a társtárcák, minisztériumok, hogyan jeleníthetőek meg markánsan és egyértelműen, hogy egy minisztériumot érintő pályázati vagy egyéb kérdésben, műszaki fejlesztés kérdésében a döntésnek a miniszterrel egyetértésben kell megtörténnie. Ennek kell a szövegben megjelennie. Olyan műszaki fejlesztés nem képzelhető el, hogy az a tárcával ne legyen összehangolva. Tehát a felelős minisztereknek együtt kell dönteniük. Ennek a normaszövegben tükröződnie kell, ebben egyetértésre kell jutni. És még egy nagyon mellékes dolog, csak kérdezem, hogy nem lehetne-e valami jobb szót találni, mert ez a plénum, ez szörnyű. Ezt a szót borzasztónak találom. Ez a plénum a bolsevik párt történetéből való, és ha nem nekem kellene kinevezni a plénum tagjait, akkor még hagyján, de így! Szóval valamit próbáljunk meg helyette kitalálni, ha eddig eljutunk. Tudom, hogy ez nem a legfontosabb, de nem lehetne valami más, ha már kiadunk egy jogszabályt, és erre nem kötelez bennünket törvény? Ez az egyik. A másik, a társminiszterek megjelenítése, tehát az a bizonyos egyetértés, ezt viszont markánsan kell megjeleníteni. 

 

 

Erre kell egy jogi megoldást találni, hogy hogy lehet áthidalni egy olyan mondattal, olyan ponttal, ami arra utal a statútumokban, hogy miniszteri felelősség alapján látja el a teendőit. Abban kell gondolkodni, hogy most miniszter látja el. Nem feltétlenül biztos, hogy úgy lehet összehangolni, hogy a tárca nélküli miniszter és a minisztériumok statútumában jelenik ez meg. Ha az OMFB elnökeként fogalmazódik meg, akkor áthidalódik ez a probléma? Mert, ha történetesen nem miniszter látja el, akkor esetleg másképp jelentkezik? Erre a jogászok mit találnak ki? Van valami ötlet? Továbbá azt kell összhangba hozni, hogy a tárcáknál is megjelenik egyszer a műszaki fejlesztés, és akkor meg kell jeleníteni itt, hogy a tárcáknál megjelenő műszaki fejlesztés érintetlenül hagyva a miniszteri felelősséget, ami itt hogyan jelenítődik meg? Ezt kell valahogy megfogalmazni. Továbbá abban az esetben, ha itt úgy jelenik meg, hogy a miniszteri felelősséget nem érinti, és nem is érinti, hiszen a pályázati kiírásnál is az OMFB egy tárcának a miniszterét igénybe veszi, mert csak együttes döntés alapján, sőt prioritások meghatározásával tudják a pályázatot kiírni, ezt is rendezni kell. Tehát nem tud az OMFB az adott tárca minisztere nélkül a pályázat elbírálásában sem dönteni, akkor viszont ennek is meg kell jelenítődnie jogilag. Tessék abban gondolkodni, hogy akár a felügyelő miniszter formájában, aki most történetesen egybeesik. A jogászok legszebb feladata ezt megoldani. A tervezetbe tessék azokat a garanciális elemeket is beépíteni, ami a tárca felelős minisztereit megnyugtatja, számukra egyetértést biztosít, és ugyanakkor a szakmai koordinációt is biztosítja. Itt egy technikai kérdésem van: ez a normaszövegezés itt, most a kormányülés keretében végrehajtható-e vagy sem. Ha nem, akkor megint nem tudunk mást csinálni, minthogy holnap ezt meg kellene tárgyalni és ezt elkészíteni. Mi az a legrövidebb határidő, amin belül egy erre kijelölt jogászcsoport ezt meg tudja csinálni? Akkor erre felkérnénk Mádl miniszter urat, Pungor miniszter urat, mint a két felelős minisztert ebben a kérdésben, de szakmai szempontból, mint jogászt Kajdi vagy Müller György helyettes államtitkár urat, hogy ebben vegyenek részt, mert ez itt most kormányzati kérdés. Ez már nem OMFB-ügy, ez most a kormányülésnek a problémája. Tehát ezért itt a jelen lévő miniszterelnökségi államtitkár és helyettes államtitkár közreműködésére van szükség. Van-e még olyan szövegrész, amiben döntenünk kell? Ezt tulajdonképpen holnapra kellene formába ölteni ezekkel a garanciális elemekkel. Mit kérnek még beépíteni tárcaminiszterek, most mondják el garanciális elemként, mert akkor azt most kell eldönteni. Tessék.

 

 

Nem az OMFB-vel, hanem a miniszterrel kell egyetértésre jutni. Ezt kell belevenni, a felelős miniszterrel, ami az eredeti szövegben szerepel, a felügyelő miniszterrel. A Tanács, az egy véleményező szerv. Az OMFB-t felügyelő miniszterrel ért egyet. Az egyetértési felelősség a miniszteri felelősség elve alapján érvényesül, és a minisztériumok statútumában ennek így kell megjelennie. Azt nem tudom, hogy miért nem lehet egy rendelkezéssel ezt megoldani, hogy ahol a minisztériumoknál a műszaki fejlesztésért való felelősség szerepel, ott a továbbiakban az OMFB felügyeletét ellátó miniszterrel egyetértésben jelentkezik ez. Egy ilyen általános rendelkezést kell kiadni automatikusan minden minisztériumnak, mivel Kormány dönt a minisztériumok statútumának jóváhagyásáról is, ennek következtében a Kormány, ha ilyet hoz, hogy egyetértésben, akkor ez elintézi a minisztériumok statútumát, és nincs értelmezési vita a minisztériumok között. Még az is fontos, hogy az egyetértés nem az OMFB plénumának 36 tagjával történik. Tehát a plénum vagy Tanács ebben az esetben nem hozhat olyan döntést, amiért a miniszteri felelősség a felügyelő minisztert terheli. A két miniszternek kell végső soron döntenie. Magyarul ez a plénumnak nevezett Tanács, ez ugyanazt a szerepkört tölti be, mint amit betölthet egy tudományos tanács például a Népjóléti Minisztériumban, amelyik állást foglal, de utána az állásfoglalásért is a miniszter a felelős, tehát nem a 36 ember. A 36 ember az a tudományos tanácsnak a tagja, akit nem terhel felelősség, akiknek nincs jogosítványa arra, hogy önmagában ezt a felelősséget átvegyék. Tehát mindez a miniszteri felelősséget nem érinti.

 

 

Antall József: Magyarul ez a műszaki fejlesztés, amiről itt szó van, ez a kérdés együttesen úgy kezelendő, hogy van az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság egy elnökkel, és van az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságot mindenkor felügyelő tárca nélküli miniszter feladatköre. Tehát a szerint kell ezt jogilag megfogalmazni, hogy ami a miniszter feladatkörébe tartozik, az a tárca nélküli feladatkörében jelenítődjék meg, és ki kell húzni az elnök feladatköréből. A kettő együttesen alkotja azt a koncepciót, amit tulajdonképpen most globálisan elfogadunk. Ezt bízzuk a Bizottságra. Ha nem esik egybe az elnök feladatkörével, abban az esetben a felügyelő miniszternek kell ezt az egyeztetést elvégezni az egyes tárcaminiszterekkel. A kérdés az, hogy a 36-os szám hogy jön ki a plénumon? Ezt nem tudom. Ennek van valamilyen konkrét oka, eljárása?

 

 

Ezt a delegálási rendszert lehet kombinálni. Hát sajnos megint a részletekkel foglalkozunk. Úgyhogy javaslom, hogy ezeket holnapra halasszuk. Ami Bod Péter miniszter úrnak a véleményét illeti, azzal egyetértek, hogy tulajdonképpen a tiszta képlet az, amikor a miniszteri felelősség és miniszterek, valamint a minisztériumok egyértelműen jelentkeznek. Tehát itt az Állami Vagyonügynökségnél? már van egy ilyen különleges szervezet. Feltehető, hogy az átmeneti időkben a Műszaki Fejlesztési Bizottság, illetve a minisztériumi funkció vonatkozásában hasonlóan érdemes eljárni. Magyarországon van egy intézmény, ahonnan minden probléma tulajdonképpen ered. Ez a Magyar Tudományos Akadémia. Nem szoktam magamat ajánlani, de az Akadémián elmondott beszédemben foglalkoztam ezzel a kérdéssel, az Akadémia jelenlegi szerepével.? Magyarországon a Magyar Tudományos Akadémia egy olyan kutatási minisztériumnak a szerepkörét tölti be, amit tulajdonképpen tiszta miniszteriális rendszer mellett nem is tölthetne be. Ez a magyar államigazgatásnak és a magyar tudománypolitikának egyik előnye is, de egyben hátránya is. Ehhez senki nem nyúlt, és nem tud nyúlni az Akadémia megalakulása óta. Az akadémiának ezt a szerepkörét, ami eredetileg, mondjuk, a tudós társaságként kizárólag egy kollegiális szervezet volt, azáltal, hogy kiépítette a maga intézményrendszerét, és kiépítette a maga tudományos kutatásirányítási szerepkörét, ezt elvállalta. Ezzel a tiszta miniszteriális irányításnak a tudományfejlesztés tekintetében vége. Innentől kezdve nem tudunk tiszta képletről beszélni, hiszen most is arról van szó, hogy az Akadémia betölt egy olyan szerepet, ami tulajdonképpen akár Angliában, akár Németországban, bárhol, tudományos kutatási minisztériumok töltenek be. Na most itt tulajdonképpen erről van szó, hogy egyik részét betölti az Akadémia. Az Akadémia számos olyan ügyet intéz, ami nem igazán a klasszikus akadémiák szerepköre, hanem tudományos kutatási minisztériumi szerepkör, és ezt egészíti most ki ez. Tehát ez lehetséges. Másik dolog. a miniszteriális kormányzás mellett Angliában is megmaradtak a kollegiális igazgatási szervezetek, tehát a kettő komplikáltan illeszkedik egymásba, erről is lehetne külön beszélni. Tehát elvileg, ha jól működik, akkor bármit össze lehet egyeztetni. Kérdés, hogy meg tudjuk-e csinálni? Összegezve: akkor a most felkért négyes bizottságot kérjük, hogy holnap üljenek össze, próbálják ennek szellemében ezt hozzáigazítani és korrigálni még, és akkor abban az esetben ez is ugyanúgy, mint az előző, egy felhatalmazással, minisztertanácsi felhatalmazással ebben a formában jönne ki mint kormányrendelet. A többi statútumra pedig felvetettem azt a kérdést, hogy lehet-e egy minden műszaki fejlesztésre érvényes egyetértésre vonatkozó mondatot találni, ami értelemszerűen minden minisztérium statútumába bekerül. Hát ezt kell megfogalmazni. Vagyis kell, hogy legyen egy általános utalás arra, hogy a többi minisztérium statútumában a műszaki fejlesztés egyetértésben jelentkezik. Erre azért van szükség, hogy ezt ne minden minisztérium külön-külön szabályozza, hiszen a statútumoknak jóváhagyásra úgyis a Kormány előtt kell megjelenniük. Akkor ezt befejezhetjük? Akkor ez a határozat.