1990. év

A vita elősegítése vagy lerövidítése érdekében szeretném azt elmondani, hogy megint vissza kell térni a szemléleti kérdéshez. Az apparátus szükségszerűen egy más – és ezt nem politikai frázisként kívánom használni, ez a világ legtermészetesebb dolga –, egy monolitikus államrendszerben, állammodellben nőtt fel, ahol más a minisztériumok és más a kormányzat feladatköre az irányításban. Ez természetes. Lényegében csúcströsztökként irányították a termelési, gazdasági ágazatokat. Ez az apparátus erre van beállítva, ezt hangsúlyozza. A kormányzat feladata ma az, hogy ezt a szemléletet áttörje. Ha mi kereskedelmi tárcában gondolkodunk vagy kormányzati kereskedelmi politikában, akkor az ágazat irányítása az nem azt jelenti, hogy most a Földművelésügyi Minisztériumot kívánja ezzel sérteni vagy más tárcánál a termelést. Kizárólag arról van szó, hogy kormányzati szempontból mint ágazatot a kereskedelemért felelős miniszter irányítja. Ha a miniszter az iparért és a kereskedelemért együttesen felel, azért van jogállam, hogy a kereskedelmi miniszteri funkciójából következő feladatkör nem ütközhet az iparival, mert jogszabályok határozzák meg, hogy mi az ipar és mi a kereskedelem ágazati feladata. Ha egy tárcán belül a kettő ellentétbe kerül egymással akármilyen szempontból, a jognak itt el kell igazítani, ő akkor mint kereskedelmi miniszter fog eljárni és nem termelési szempontból. Ha a kettőt nem tudja megkülönböztetni, akkor a miniszter nem jól működik. Ez nem szempont, azt világosan fogja látni, hogy miről van szó. tárcán belül azért vannak olyan szakemberek, akik felhívják erre a figyelmet. A miniszter pedig mindkét feladatkörében így kell eljárjon. Magyarországon úgy határoztuk meg, hogy a kereskedelmi ágazatot – annak egységét szem előtt tartva – a kereskedelmi miniszternek kell irányítania. Ez nem jelenti azt, hogy a földművelésügyi tárca ne foglalkozhasson a termelők zöldségtermelésével. Sőt elő kell segítenie, hogy lerövidítsük a kereskedelemig a termelő és a vásárló közötti utat. Ezt a földművelésügyi tárca nyugodtan megszervezheti, ennek nincs akadálya. Az egész világon ez a cél. Ettől a kormányzati területen a kereskedelemi ágazat egy kézben kell, hogy legyen abból a szempontból, amit itt belkereskedelmi és külkereskedelmi forgalom alatt értünk. Ugyanez vonatkozik a nemzetközi gazdasági kapcsolatok kérdésére. Ez nem érinti például sem az export­, sem az importjogát a mezőgazdasági területnek. Ebből a szempontból kérem a hozzászólásokat figyelembe venni. vagyis nem termelést irányító szervekről van szó, hanem egy modern parlamentáris jogállam tárcáiról és miniszteri felelősségéről. Így megyünk tovább.

 

Én azt hiszem, hogy lerövidíthetjük egy megjegyzés alapján: „részt vesz a Kormány gazdasági programalkotó tevékenységében, gazdasági szabályzó rendszerének előkészítésében, valamint hitelpolitikájának kialakításában”. A Kormány hitelpolitikáját kell csak érteni ez alatt. Ennyit kell csak átfogalmazni. Megfelel így?

 

 

Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy a kormányzatnak, egy kormánynak, amelyik az ország gazdasági életének irányítója, hogy annak ne legyen hitelpolitikája. Az már egy áttételes kérdés, hogy mi a hitelpolitikát egy széles értelemben vett politikai, gazdaságpolitikai szférában értelmezzük. A bank pedig ezt egy alkalmazott hitelpolitikai szemlélettel vizsgálja a bankszférán belül. Azt hiszem, hogy terminológiailag itt van a különbség. Mi kormányzati hitelpolitikát értünk ez alatt, úgyhogy, ha így átfogalmazzuk, azt hiszem, az még akkor is helytálló, ha a jegybanktörvény a Nemzeti Bankot kiveszi a Kormány felügyelete alól. Maradjunk ebben, és akkor lezárhatjuk ezt a témát.

 

 

Elvileg lehetett volna, azzal a különbséggel, hogy ipari és kereskedelmi tárca mint összefüggő tárca a magyar közjogban is évtizedeken keresztül együttes tárcaként jelentkezett. Jól működik a Német Szövetségi Köztársaságban mint e tekintetben összevont tárca. de ez nem mostani kérdés, miután törvény rendelkezik ma Magyarországon, hogy ipari és kereskedelmi miniszter van. Ezt lehet javasolni, viszont attól függ, hogy milyen formában terjesztjük elő. Most ezzel a felvetéssel nem értünk egyet, mert a koalíciós kormány megalakulásakor így terjesztettük elő, és senki nem szavazott ez ellen. Legalábbis nem tudok róla. Tekintettel arra, hogy minden intézményt úgysem kell felsorolni a statútumban, úgy gondolom, hogy a statútumnak elvi elhatárolást kell tennie. Ez azokat az irányelveket jelenti, hogy átkerül az építőipar az egyik logika szerint, valamint azok az intézmények, források azon elv alapján, hogy mi fontos egy globális területfejlesztés körében. A területfejlesztés környezetvédelmi szempontból is fontos terület és minőségi szempontból is, ezért a környezetvédelem intézményrendszerében csak azt kell elhatározni, hogy a meglévő intézmények, meglévő pénzforrások elkülönülten szétválaszthatók-e bizonyos alapelv és logika szerint, és ha igen, akkor az megtörténik. Ahol pedig elkerülhetetlen egy megosztás, ott a megosztást kell elvégezni. Ez nem érinti a jogszabályt. ha ebben a kérdésben részvita merül fel, az már kormányhatározattal áthidalható. Így javasolnám ezt, mert ez megfelel a két miniszter újonnan kialakuló állásfoglalásának.

 

 

Lakáspolitika kialakítása, amely ugyanúgy, mint például az egészségügy, ami nemcsak a szegény beteget érinti, hanem a gazdag beteget is. Ennek következtében szociális alapon kell gondoskodni annak a lakásáról, aki nem képes önmaga ezt megcsinálni. De azt, hogy a társadalom nem sátorban akar lakni, hanem lakásban, ezt egységes lakáspolitikai koncepcióval kell biztosítani. Ennek gazdája – az én szemléletem szerint – a Népjóléti Minisztérium kell, hogy legyen, és ezt a gazdasági tárcákkal természetszerűen koordinálja. A Gazdasági Kabineten belül megtárgyalják, de a lakáspolitikai koncepciónak mint társadalmi és szociális – ezen ne karitatívat értsünk, hanem egy társadalom globális helyzetét alapul vevő megközelítést – témakörnek a Népjóléti Minisztériumnál a helye. Én úgy gondolom, abból a kialakult magyar közigazgatási gyakorlatból kiindulva, hogy amikor volt Magyarországon Népjóléti Minisztérium, a lakásügy oda tartozott, amikor nem volt, akkor pedig a Belügyminisztériumhoz. A lakáspolitika mint koncepció, az tipikusan népjóléti. A Pénzügyminisztérium ennek nyilván a pénzügyi hátterét adja a Kincstár részéről, és egyéb pénzügyi szempontból. A belügynek az önkormányzattal kapcsolatban nem a lakás az egyetlen témája, hanem legalább tízféle más is van. vegyük az iskolát, de ha bármit veszünk, ugyanezt a kört végig lehet játszani egy önkormányzati rendszerben. Mindenhol jelentkezik a Pénzügyminisztérium, a Belügyminisztérium, az önkormányzat és a termelési tárca. Természetszerű, hogy valahová az elvi koncepció kialakítását telepíteni kell. Ebből a szempontból jó helyre telepítve érzem a népjólétit.

 

³⁸ A minisztériumi háttérintézmények olyan, közfeladatot ellátó szervezeteknek a gyűjtőfogalma, amelyek egy minisztérium vagy más országos főhatóság munkáját segítik, hátterét biztosítják.