1990. év

Azt is szeretném még ehhez hozzátenni, hogy éppen Rizskov miniszterelnök úrral is, amikor tárgyaltunk, szóba került – a jelenlevők tudják –, hogy megváltozott Magyarországon a politikai irányítás jellege a külvilág számára is. Ma Magyarországon a Kormány viseli az ország nemcsak igazgatási felelősségét, hanem a Kormány jelenti az ország politikai irányítását is. Tehát nincs – hál’ Istennek – „Fehér Ház”,? nincsen Politikai Bizottság,? itt koalíciós kormányról van szó, ahol a pártokkal, pártjainkkal egyeztetünk. Szerencsére jelenleg a három pártnak az elnöke is képviselve van a kormányzatban. Koalíciós kormány esetében ez megerősíti – lehetőséget is nyújt a külföld számára, amely egyértelműen így is fogadja –, hogy a Kormány képviseli az országot, és a Kormány irányítja azt. Ez a Varsói Szerződés keretében is megnyilvánult, és ezt a szovjet kormánynak is egyértelműen így hoztuk tudomására. Ez a következő, amit szerettem volna elmondani. Ez azt a felelősséget is jelenti, hogy politikai kérdésekben a Kormányt egységesen ítélik meg. Mi bármit teszünk, ami politikai konzekvenciákkal jár, ott nem csak egyes miniszterek döntéséről van szó, beleértve például olyan politikai döntéseket, amilyenek a nagymértékű leváltások, a nagymértékű személycserék, a minisztériumokban történő ilyen jellegű intézkedések vagy súlyos politikai kérdések. Ezért kérem, ezt vegyék figyelembe! Kérem, hogy a mostani ülésen az államtitkárok által képviselt minisztériumokban külön is hozzák a miniszterek tudomására a mostani közléseimet, és figyelmeztessék őket!

Ugyanehhez kapcsolódik a Kormány egyetemes felelőssége. A nyilatkozatokban – szeretném hangsúlyozni nagyon, majdnem azt mondom, élesen hívom fel erre a figyelmet – az államtitkárok külső megnyilatkozásai nem lehetnek ellentétesek, eltérő koalíciós partner esetében sem, a miniszterével. Ha nem ért vele egyet, külön felhívhatja. Kormányon belül lehet vitatkozni ezekről a kérdésekről, lehet tárgyalni. A párt azért egy rugalmas közvetítő eszköz. A párton keresztül kifejezésre lehet juttatni egy politikai államtitkárral vagy miniszterrel szembeni eltérő véleményt, de kifelé nem nyilatkozhat kétféleképpen egy minisztérium irányítása, még akkor sem, ha a vezetők eltérő pártokat képviselnek. Tehát nem lehet a minisztérium esetében, hogy, mondjuk, a kisgazda miniszter nyilatkozatát kifogásolja akár az MDF-es vagy kereszténydemokrata államtitkár. Először házon belül vagy pártokon keresztül juttathatja el az ellenvéleményét. Koalíciós problémaként felvethető ez a kérdés, de arra nem kerülhet sor, hogy a sajtóban közölje, hogy ő a miniszter állásfoglalásával nem ért egyet, és ő erre külön fenntartja magának a jogot. Erre is volt a sajtóban precedens. A másik, ami ebbe a kategóriába tartozik az az, hogy egy kormánytag nem bírálhatja a Kormány döntését. Ha a Kormány hoz egy határozatot például egy törvényjavaslat kérdésében, és beterjeszti azt a parlament elé, miniszter nem tehet olyan nyilatkozatot, hogy ezzel nem ért egyet vagy nem mondhatja azt, hogy neki más a véleménye. Egy miniszter a Kormány egyetemes felelőssége mellett nem tehet ellenkező tartalmú sajtónyilatkozatot. Ezt is kérem figyelembe venni! Tehát a minisztertársaknak egymással szembeni vitáit egymás között vagy Kormányon belül lehet elintézni, de nem a sajtó előtt. A Kormány egyetemes döntését utólag miniszter nem bírálhatja felül, nem tehet ezzel kapcsolatos sajtóbeli megnyilatkozást. Erre is szerettem volna felhívni a figyelmet, ugyanis erre is volt példa. Elnézést kérek, hogy ezeket el kellett mondanom, de kénytelen voltam, és jobb, ha mindezt még az elején tisztázom!

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. I. kötet 34-36. oldalán megjelent szövege)